Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

o

TOLNA VARMEGYE.

1899. december 10

— A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt tartotta december havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülés lefolyásáról lapunk jövő számában referálunk.

— A m. kir. közigazgatási bíróságnak csupán érdemleges határozatai ellen lévén a törvényben megszabott feltétel alatt újra felvételnek helye, hatáskör hiányában visszautasító végzés ellen újra felvételi panaszszal élni nem lehet. — (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1899. évi 1330. k. sz. határozata.)

— Közigazgatási hatósági közegeknek

hatósági meghagyás végrehajtásában fenyegetéssel megakadályozása és sértő kifejezésekkel illetése által elkövetett büntetendő cselekmények elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (M. kir. minis- tertanácsnak 1899. évi október hó 31-én hozott határozata.)

Hírek.

— Az „Otthon“ előfizetői íi mai számunkkal veszik a december hónapra járó füzetet.

— Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főispán a múlt héten két napig Szegzárdon időzött hivatalos ügyeinek elintézése végett, tegnap pedig a közigazgatási bizottság ülésén elnökölt.

— Előléptetések. Dr. Fehér Dezső, volt szegzárdi ügyvéd s legutóbb zalaegerszegi törvény- | széki jegyző kineveztetett alsólendvai aljárásbiróvá,

V á g n e r Andor szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornok pedig aljegyzővé léptettetett elő.

— Hivatalvizsgálat. Selcz József kir. törvény- széki elnök e hét folyamán a íamdsii kir. járásbíróság ügyrendjét vizsgálta meg.

— Pályázatok. A szegzárdi kir. járásbíróságnál a SzendrSdy Károly kir. járásbiró nyugalomba- vonulásával megüresedett állásra, a törvényszéknél pedig 7rajber Tódor irodatiszt állására két heti határidővel pályázat van hirdetve.

— A pécsi egyházmegyéből. Palúcz János püspökszenterzsébeti segédlelkész és Bndánovics Vince máriakéméndi segéd-lelkész kölcsönösen áthelyeztettek.

— Jegyzőválasztás. Döbröközön, mint ottani tudósitónk írja, szükség folytán egy másodjegyzői állást kreált a község. December 1-én tartották meg a választást, amely szép csendben folyt le. Egyhangúlag választatott meg Bence Miklós döb- röközi születésű, eddig szakcsi segédjegyző.

— A posta- és távirda köréből. A pécsi kir. posta- és távirda-igazgatóság H i r k ó István mohácsi kir. posta- és távirdatisztet a pécsi kir. posta- és távirda-hivatalhoz és T o r d y Géza mohácsi kir. posta- és távirda-tisztet Duna-Földvárra helyezte át —■ még pedig mind a kettőt saját kérelmére. — Hirkó helyébe Békéi Péter pécsi posta- és távirdatiszt, Tordi helyébe pedig Móric Tamás dunafóldvári segédtiszt helyeztettek át a mohácsi kir. posta- és távirdahivatalhoz.

— A tanítók gyermekei érdekében egy üdvös és elismerésre méltó rendeletet bocsátott ki Wlassics közoktatásügyi miniszter. A rendelet értelmében a városokban általában az elemi népiskolánál magasabb fokú iskolákkal biró községekben létező állami elemi népiskolák tanítói állásainak betöltésénél azon érdemes és családos állami népta| nitók bírnak elsőbbséggel, a kik kisebb helyeken közelismerésre működnek s a kiknek gyermekeik neveltetése céljából érdekükben áll, hogy nagyobb községekbe helyeztessenek át. A miniszter felhívta a tanfelügyelőt, hogy a tankerület érdemes és családos néptanítóinak neveit még ez évben jelentse be.

— Névmagyarosítások. Maurer Mihály leveli születésű, körmöczbányai főreáliskolai tanár vezetéknevét «Teveli" -re, Schlesing'cr Eduárd, Jolán és Imre görbőpinczehelyi születésű hosszupályii lakosok «Szűcsi-re változtatta.

— Öngyilkosság. Múlt vasárnap délután Tolnán egyik szállodában egy fiatalember forgópisztollal szivén lőtte magát és azonnal szörnyet halt. — A szerencsétlen fiatalemberről konstatálták, hogy Eder Andor, szegzárdi posta- és távirdagyakor- nok, kinek szerelmi bánat adta kezébe a gyilkos fegyvert. Intelligens, előkelő, csongrádi családból származott, a még 21 éves, boldogtalan fiatalember, ki néhány év előtt Sopronban tette le a gimnáziumi érettségi vizsgát s aztán önkéntesi éveit szolgálta; szeptember óta volt Szegzárdon s azóta letette a postai szakvizsgát is. Rövid ittléte alatt Tolnán beleszeretett egy szép, fiatal lányba, s mivel szerelmét reménytelennek látta: kétségbeesésében ön- gyilkosságot követett el. — Eltemetéséről szülei és testvérei gondoskodtak, kik koszorúkat is küldtek a jobb sorsra érdemes fiatalember koporsójára.

— Lelkészek és néptanítók figyelmébe. Az

esküdtbirósági intézmény, mint olvasóink előtt ismeretes, 1900. január 1-én életbelép. Mivel az es- küdtbiróságokról szóló 1897. XXXIII. t.-c. 7. §-a értelmében a lelkipásztorkodás terén működő papok (lelkészek), úgy szintén a néptanítók stb. az esT A R C A.

—

Délibáb.

Nem a mienk a jelen és a múlt,

Nyíló rózsa már félig elvirult.

Ami volt; még egyszer nem lehet,

Ami van: az már is elveszett.

Csak a mi a jövőben szép nekünk,

Az a mienk, mit el nem érhetünk,

A délibáb, mit vágyunk átölel,

Sóvárgott üdv, mely soha nem jön el,

VESZ ELEI KÁROLY,

Az élőhalott.

Irta: semptliei Maczkó Lászlóné.

— A »TOLNAVÁR MEGY E« eredeti tárcája. — Különös előszeretettel viseltetem a téli, hosszú esték iránt. Az a rejtelmes félhomály, mely oly kellemessé teszi a szobát, a kandallóban a vigan pattogó tűz és a nagymama érdekes meséi jobban szórakoztatnak és hatnak a kedélyemre, mint minden más léha beszéd és mulatság. És mily érdekes meséket tud az a nagymama ! Most is itt ül nagy karosszékében. Fején fekete csipkedisz van, mely oly jól illik ezüstös hajához. Kezei ölében nyugosznak összefonva, mig két hüvelykujját nyil- sebességgel forgatja egymás körül. Szép, sötét nagy szemei a múltban elmerengve nézik a felfelnyuló lángnyelveket, mintha onnan olvasná le mosolygó ajka, lágy, szelíd hangjával azokat a

régen, oly nagyon is régen elmúlt dolgokat.

*

* *

Iskolába jártam még, midőn egy napon kezeimhez került egy könyv. Egy könyv, mely alig volt nagyobb egy közönséges imakönyvnél, de a mint felnyitom, örömmel olvastam ; «Regény egy szép leányról.» Tehát egy regény ! A könyv a mienk volt és édes apám — az Isten nyugtassa — hagyhatta az asztalon véletlenségből, midőn a könyv- szekrényben rendezkedett. Vége volt a mai tanulásnak. A regényt egyik iskolakönyvembe tettem és titokban olvastam, de a legkisebb neszre is összerezzentem, úgy féltem, hogy rajtakapnak.

Egy fiatal, csinos leány története volt az, kit a sors arra szánt, hogy az élettenger hullámai messze sodorják el a parttól, küzdve az őt fenyegető veszélyekkel, mig végre célt ér. Egy magára hagyatott lény, ki az egyensúlyt soha sem vesztette el, ha még oly magasra korbácsolta is a dühöngő ár kicsiny sajkáját. E könyv minden egyes pontja mélyen vésődött fogékony szivembe. Szegény leány ! Zaklatva, bántalmazva mindenkitől: egyedüli jó barátja volt csak egy vén diófa. A mint csak menekülhetett, hozzá futott és ekkor egy-kettő és fent volt a nagy diófán. Innen a szédelgő magasságból aztán nézte a lenyugvó nap utolsó sugarait, az ide-oda röpködő madarakat és gondolatainak szabad folyást engedett.

«Egy-kettő és fent volt a nagy diófán.» Ez zúgott folyton füleimbe és még az este elhatározküdtszéki szolgálattól mentesek, figyelmeztetjük a lelkészeket és tanítókat, hogy az esküdtbirói szolgálat alól való felmentés iránt a királyi törvényszék elnökéhez kérvényt adjanak be, mert ellenkező esetben, a mennyiben esküdtbirói képességüket megállapítják, esetleg kénytelenek lesznek már a jövő évben napokig tartó tárgyalásokon törvényt álni polgártársaik fölött, ami elvonja őket hivataluktól. A kérvényeket folyó év végéig kell benyújtani és közszolgálati ügyben bélyegmentesek.

— Uj bérletjegyek az államvasutakon. A zónarendszer behozatala előtt a magyar államvasutak egyes vonalaira érvényes éves bérletjegyek voltak megfelelő árért válthatók, de ezt a zónarendszer behozatalakor eltörölték, s csak oly éves bérletjegyek kiadását engedélyezték, melyek az összes vonalakra szóknak. Ennek következtében az aránylag drága bérletjegyek kiadása nagyon leapadt, de a bérelni óhajtók is gyakran szólaltak fel a régi rendszer viszszaálli- tása végett. E kívánalomnak most a magyar államvasutak igazgatósága eleget tesz, olykép, hogy 1900. elsejétől kezdve egyes vonalakra érvényes bérletjegyeket bocsájt rendelkezésre, melyek ára a kilometertávolság alapul vétele mellett lesz megszabva. A kereskedő világ kétségkívül örömmel fogja fogadni a régi rendszer felújítását.

— A szegzárdi vámhidon a díjszedés bérletét a kereskedelemügyi miniszter Jakabovits József tolnai lakosnak adta három évre évi 3444 forint bérösszegért.

— Az egy- és félkrajcárosok beváltására

utolsó határidőül tudvalevőleg 1899. december 31. állapíttatott meg és ettől az időtől kezdve az állam sem köteles azokat többé beváltani. Egyes kereskedelmi kamarák most, miután az ország szegényebb vidékein ép ebből a pénzből van még nagyobb mennyiség forgalomban és igy a beváltás megszüntetése épen a szegényebb néposztályt károsítaná, a beváltási időszak meghosszabbítása iránt tettek lépéseket a pénzügyminiszternél és azt kérelmezték, hogy az állampénztárak 1901. december 31-ig legyenek kötelesek az egy- és félkrajcároso- kat beváltani.

— Bűnös anya. Kis Katalin mázai leányzóval megesett az a nagy baj, hogy előbb lett gyermeke, hogy sem szabad lett volna. Strasser József mázai lakossal, akivel a bűnös szerelmi viszonyt folytatta, abban állapodtak meg, hogy a magzatot elölik. Úgy is cselekedtek és eme bűnök miatt most a kir. ügyészség vádat emelt ellenük.

tam, hogy közelgő születésnapomra majd megkérem édesanyámat, hogy engedjen el a nyári hónapokra Gyuri bátyámékhoz.

Ungmegye egy kies fekvésű falujában laktak Gyuri bátyámék és én vigan ugrottam ki a kocsiból, a mint vágyaimnak netovábbja végre teljesedésbe ment. Egy nagy kert közepén állott egy csinos ház, körülfuttatva vadszőlővel, a kertet pedig óriási fák diszitették. Istenem, de boldog is voltam én akkor. Alig ráztuk le magunkról a port és egy kis frissítőt vettünk magunkhoz: már a kertbe siettem. Ott a ház mögött, egy egészen csendes, magányos helyen állt egy gyönyörű nagy diófa. Tanácstalanul állottam meg azonban előtte, hiszen, hogyan jutok én majd arra föl evvel az irtózatos széles krinolinnal ? Hogyan ? Hát fölveszem előbb uszóruhámat, aztán reá huzom ezt és nem fögja senki sem észrevenni, hogy én miben töröm a fejem. És másnap, alkonyaikor, csakugyan ott ültem már a magas fa tetejében.

— És mit néztél a fa tetején, édes nagymama ? — kérdém kíváncsian.

— Semmit, kis gyermekem. Én nekem a madár ép úgy repült, a felhő ép úgy kóválygott a magas fa tetejéről nézve is, mint a földről; Sőt a déli szél is csak ép oly boglyasra fújta féktelen, göndör hajamat, mint akár az északi avagy nyugati szél, de a közelben álló meggyfa, az már jobban érdekelt. Lementem tehát a diófáról és siettem a meggyfára, mert oly csábitólag kandikált rám a piros szemű meggy, mint Petőfire a szomszéd bácsi körtéje. A meggyfán aztán már jobban