Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-10 / 50. szám
1899. december 10. — A pécsi püspök újabb adománya. Hetyei Sámuel, a jótékonyságáról és humánus szivéről oly jól ismert pécsi püspök a i karácsonyi ünnepek alkalmából a szegzárdi rom. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesületnek és a népkonyhának 100—100 frt adományt küldött. — A püspök Pécsett karácsonyi ajándékul 1400 irtot osztott ki különféle jótékony célra; ebből a városi szegényeknek valláskülönbség nélkül 500 irtot, a keresztény és izraelita nőegyletnek pedig 100—100 frtot juttatott. — A tolnavidéki takarékpénztárhoz József vármegyei dijnok könyvelőgyakornokká neveztetett ki. — Névmagyarosítás. Dr. Mittermayer Frigyes szolnoki törvényszéki biró, ki évekkel ezelőtt Szegzárdon aljárásbiró volt, a saját és gyermekei nevét <Mérai«-ra változtatta. — A vasárnapi munkaszünet felfüggesztése. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a folyó évi december 24-ére és 31-éré eső vasárnapokon az ipar és kereskedelmi telepeken az ipari munka, illetőleg adás-vevés egész napon át végeztethessék. — Karácsony a postán. A pécsi kir. posta- és távirda igazgatóságtól a postát igénybe vevő közönség érdekében a következő figyelmeztetést vettük : A karácsonyi postaforgalom fokozott mérvben veszi igénybe a postai alkalmazottak tevékenységét. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szabályoknak a közönség részéről való pontos betartása a csomag sorsát biztosítja, ennélfogva a postát igénybe vevő közönség figyelmébe a következők annál nyomatékosabban ajánltatnak, mert ezeknek figyelmen kívül hagyása, az államkincstárnak kártérítési kötelezettségét megszünteti. Minden egyes küldemény a tartalomnak megfelelően, de mindenesetre jó anyaggal és tartósan csomagolandó. Élelmi szerek, játékok, gyümölcs, szövet, kalap, ruha, fehérnemű külön-külön burkolandók. Ezüst és arany ne- müeket, továbbá pétizt a fennebb fölsorolt tárgyakkal együvé csomagolni nem tanácsos, mert esetleges kártérítésnél figyelembe nem vétetnek s már a nyomozásnál is a tényállás kiderítését hátráltatják. A csomagoknak általában úgy kell göngyölve lenni, hogy egyrészt a göngyület (burkolat) a küldemény tartalmát külső befolyás ellen megvédje, illetőleg, hogy tartalmukhoz a burkolat és a pecsétek megsértése nélkül hozzá férni ne lehessen, másrészt, hogy a tartalom más küldeményeken szállítás közéreztem magam, mivel a piros szemű bogyókat csak úgy ajkaimmal csippenthettem le. És a mint igy evegettem a nagyszerű gyümölcsöt, azt veszem észre, hogy bátyám kedvenc kutyája, a hosszú szőrű, fehér «Hektor» velem jött s iszonyúan vonitani kezd az én krinolinomra, melyet egy faágra akasztottam. A szél fel-felfujta és Hektor utána kapkodott, mert sehogyan sem tudott megbarátkozni evvel az ide-oda himbálódzó csodával. Evvel a kutyával jártam aztán sétálgatni. Kedvenc helyem volt az erdő, mely a kicsiny falut, mint egy koszorú körülfogta. Egy keskeny kis ut húzódott végig az erdőszélén és kertek alján, de nem is volt nap, hogy én igy a falut körül nem jártam volna. Különösen egy ház, a falu túlsó felében, tűnt föl nekem. Kastélyszerüen volt épitve és minden rajta és körülötte oly igen-igen tisztának látszott. Sokszor jártam már erre, de a cselédségen kívül senkit sem vettem észre, s ime egy napon a kastély verandájáról két gyönyörű szép nő jött le a lépcsőkön : Lábam, mintha gyökeret veit volna, oly hirtelen álltam meg mozdulatlanul. — Különös egy látvány 1 — gondoltam magamban egészen megütődve, mert az egyiknek karján egy nagy porcellán baba volt látható, melyet az szeretettel magához szorongatott, ölelt, csititgatott. Ha valaki kutyát, macskát becézget, nem tűnik már úgy föl, de hogy egy élettelen porcellán babát, gyermek módra babusgasson egy, körülbelül huszonöt-harminc éves nő, mégis csak nevetséges dolog és én bizony bohó kedvvel és nevetve siettem haza. — Te Gyurikám — kezdtem meg a vacsoben kárt ne tehessen. A csomag tartalmának minősége, természete, a hosszabb vagy rövidebb szál- i litási ut, a vizen vagy szárazon, vasúton vagy ko- I csin való szállítás majd egyszerűbb, majd erősebb és tartósabb csomagolást igényel. Ehhez képest: jelentékenyebb értékű tárgyak kivált ha ned\ esség, dörzsölés, nyomás vagy ütés által könnyen megsérülhetnek pl. csipkék, selyem kelmék stb. és oly küldemények, melyek nagyobb távolságra és kivált tengelyen szállíttatnak, értékük, terjedelmük és súlyúkhoz képest megfelelő módon, közönséges vagy fonákjával kifelé forditott viaszos vászonba, bőrbe, szükség esetén vászonnal körülburkolt dobozba teendők és jól körülkötözendők, vagy jó szerkezetű erős faládába csomagolandók. Ékszerek, drágaságok tokban elkelyezve, azon felül vászonnal körülburkolt erős fadobozba, vagy faládácskába zárva és jól körülkötözve és lepecsételve adandók fel. Csekélyebb értékű tárgyak csomagolásához, ha azok nedvesség, dörzsölés, nyomás vagy ütés által egykönnyen nem sérülhetnek meg, elégséges, ha jó minőségű és többrétű csomagoló papírba burkoltainak és egy darabból álló erős zsineggel többszörösen körülköttetnek. Végre a torlódás lehető csökkentése céljából, de még azért is, hogy a küldeményeket még az nap biztosan tovább küldeni lehessen, igen kívánatos, hogy a küldemények föladása a délelőtti időben történjék, e célból folyó év december hó 20—24.-ig bezárólag a küldemények a déli órákban is felvétetnek. — Köszönetnyilvánítás. Hetyey Sámuel pécsi püspök ő nagyméltósága 100 frtot volt kegyes adományozni a szegzárdi népkonyha javára. Ezen kegyes adományt számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1899. december 9-én. Bezerédj Pál s. k. — Megtámadták a csendőrt. A múlt hó egyik napján a bonyhádi legények bált tartottak Fotzner Ádám korcsmájában. Az egyik legény, ifj. Leitz Antal nem akarta megengedni, hogy az ő társaságán kívül mások is mulassanak. Ezért aztán civakodás támadt és Schreiber Alajos csendőr közbelépett, hogy a zajongókat lecsendesitve. Ifj. Leitz Antal, Farkas Antal, Geisz József, Kusszen István, Leinitiger Ferenc, Weiszenburg Ádám, Hammel Henrik és Hoffmann János bonyhádi legények erre neki támadtak a csendőrnek és el akarták venni a kardját. De Schreiber szuronyt szegezve támadott ellenük és közülök hármat súlyosan megsebesitett. A renitens legények ellen a kir. ügyészség hatóság elleni erőszak miatt vádat emelt, — Megszűnt csőd. A szegzárdi kir. törvényszék a Filip Ignác és fia bonyhádi kereskedő cég elleni csődöt a csődtömeg felosztása folytán megszüntette. TOLNA VARMEGYE. __________ rá nál — ma megint sétálni voltam az erdő szélén vezető utón és onnan, a falu túlsó felén egy szép kertbe látni, melyben két igen szép nő sétált és képzeld csak, az egyiknek egy nagy porcellán baba volt a karján. Már hogyan lehet ilyesmit tenni? Mondd csak, kik azok ? — Hogy kik ? — válaszolta Gyuri bátyám és arca egyszerre elborult, — vacsora után majd elmondom. * * »Je — Látod, ez a fiatal nő, karján a nagy porcellán babával 49 ben, tehát kilenc évvel ezelőtt, húsz éves vidám kis asszonyka volt, midőn kitört a szabadságharc és pedig egész borzasztóságában. «Jön az ellenség!» hangzott minden oldalról és a ki csak tehette: menekült. A legfényesebb paloták lakói szűk pincékbe rejtőztek, magukkal hozva, a mi rájuk nézve a legdrágább volt. Ily szűk, dohos pincébe került e két nő is, kik, mint első pillantásra is látni, egy előkelő család tagjai. A fiatal asszony legdrágább kincsét egy két hónapos kis fiúcska képezte, ezt fogta ő csak föl és sietett a pincébe, mig férje és húga utána hozták a párnákat és a gyermek részére szükséges fehérneműt. A legkisebb falat kenyér is, melyet abban a percben előhozhattak, lejött a pincébe és igy tett a többi lakó is. Alig múlott el egy félóra és a pince egyik oldalfülkéje zsúfolásig megtelt. Midőn már mindenki itt volt, a férfiak az ajtót kívülről besározták, mely egy szűk előpincébe vezetett és melybe számtalan ócska bútort 'hordtak össze-vissza dobálva, hogy az ajtó friss vakolatát elrejthessék. — Az életmentő tudomány. A simontornyai járás egyik községének kántortanitója különös paeda- gogiai hírnévnek örvend. — Ennek köszönheti azt, hogy számos, még úri család is, ellátásra hozzáadja gyermekét, hogy a német szóban tökéletesítsék a nemzet reményeit. Az eredmény legtöbbször bámulatos, sőt mondhatjuk, hogy szédítő. — Igaz ugyan, hogy az aki németül tud, nem érti meg őket, de ez csak onnét van, mert a kis diákok az ottani dialektust sajátították el, melyről a legújabb kutatások immáron kétségtelenül kiderítették, hogy nem Wotántól származik. — No de mellékes ez a dolog ! Ezt a különös történetet az a tény irányítja, hogy a kántor ur ambícióját a nebulókkal való foglalatosság már nem elégítette ki. Valami magasabbra vágyott ő. —• E célból a Mátyás madarak hiányos műveltségének minél magasabb fokra való lóditását tűzte maga elé életcélul. — Az eredmény csudákkal volt határos. Mondják, hogy a Mátyás madarak akárhányszor súgtak volna a gyengébb tanulóknak, nem csupán a hittanból, hanem még a természetrajzból is. Világos, hogy a Mátyások a madarak természetrajzában voltak különösen járatosak. De persze, hogy ez csak mesebeszéd és vicc. A dologban csak annyi van, hogy a kántor- tanitó ur mátyásai bevágtak egynéhány mondatot, amire más madarak is képesek s ezen semmi csodálni való nincs. Azonkívül privát buzgalomból is tanultak egynéhány szólás formát. Például: «Én vagyok a sz—i. kántortanitó, ez meg a nőm» és «Kutyafékom gazemberei, ezt az ördög se bírja ki. Mindjárt kitekerem a nyakatokat!» — Tudniillik a tanító ur a szülőknek mindig igy mutatkozott be, s igy szidta a nebulókat. — Egy szép reggelen a becses mátyáspár eltűnt; valahogy megszöktek. — Gazdájuk gyászát leírni lehetetlen. A madarak csakhamar pajtásokra találtak s még csakhamarabb a nagyszékelyi erdőben sokad magukkal enyves vesz- szőre kerültek. — Miután madaraink az emberiség jóltevőiként elismerve nincsenek, az erdőlegények egymásután tekerték ki a becses társaság nyakát. Már csak két madár volt hátra, mikor valaki egyszer csak megszólal : — Kutyafékom gazemberei, ezt az ördög sem bírja ki. Mindjárt kitekerem a nyakatokat 1 Az erdőlegények megijedtek. — Minden jó lélek dicséri az Urat. Ki van itt ? — Én vagyok a sz—i. kántortanitó ez meg a nőm — volt a felelet. Az erdőlegények először hanyatt vágódtak, majd bocsánatot kértek s végre elvitték a tanító urat és nejét a sz —i. iskolába, a hol a való tényállás csakhamar kiderült. _____________________________________3_ To mpán hangzott be a nők sötét rejtekébe a férfiak még egy «Isten legyen velünk!»-je, — aztán mélységes csend következett. De nem sokáig. Az ágyuk dörgése, a puskák ropogása még e szűk hely falait is hogyan megreszkettették. A divathölgy a pórnő mellett omlott térdeire, az agg a fiatalt ölelte át, hisz itt mindenki testvér volt, a kétségbeesés testvérei. És hosszu-hosszu idő után végre csak a száguldó lovak patkóinak dobogása hallatszott be. — Hallják, hogyan futkosnak a házban ? Most épen itt fölöttünk, a mi lakásunkban törnek- zuznak mindent. Istenem, Istenem, mi lesz velünk ? ! — susogta rekedten egy öreg nő és leroskadt a sarokban. De ime, ki jöhet le a pincelépcsőkön oly nagy lármával ? Ellenség az, hiszen orosz és német nyelv vegyüléke hangzik mindig közelebb. Még a lélekzetüket is visszafojtják a szegény, szerencsétlen nők és tágra nyílt szemekkel, összekulcsolt kezekkel várják a biztos halált. És ekkor, oh, e szörnyű pillanatban ébredt föl a pici két hónapos teremtés. «Istenem, ha sírása elárul minket ?» és a fiatal nő emlőjét szájába szoritja kis fiának, tartja erősen, kebléhez szorítva. Csak ezt, ezt ne vigyék el tőle. * * * * Fején tátongó nagy sebbel nyitja ki az ajtót a fiatal férj. Arca halvány, lábai reszkednek. — Vesztettünk. De az ellenség hirt kapott és tovább ment. A város túlsó fele lángban van, azért kongnak oly rémségesen a harangok. De siessetek, mert a fejem igen fáj, lábaim reszkednek és elhagy minden erőm.
