Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-10 / 50. szám
50. szám lX. évfolyam. Szegzárd, 1899. december 10. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 » Egy szám ára ... 12» Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó, hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KOH¥É L. SSÉK3LY FEHE3STC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető k özlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. «iCi--jg-v-TZT. - -11 IIB Vármegyénk és liszlviselői. —lk. Nincsen régibb intézményünk, mint a vármegye. Csaknem ezer esztendőre nyúlnak vissza megalapításának gyökerei. Tiszteletreméltó hagyományok fűződnek az ősi vármegyéhez. Élő forrása volt minden időben a hazaszeretetnek és melengető hajléka a hazafi- ságnak. Fény és dicsőségnek, gyász és bánatnak emléke váltakozva tapad a vármegyéhez, mert nemzeti életünknek jó- és balsorsban egyaránt mindenha hű kifejezője volt. Az uj idők, s. modern korszellem nem kedveznek a vármegyének, mert nem tart lépést a történeti fejlődéssel, a haladó reformokkal. Sokat támadják, korholják, elavultnak és korhadtnak mondják, pár év előtt már a lélekharang is megkondult a feje fölött. És ime ez a vén, kiélt és kiaszott vármegye a sok ütleg, gáncs és támadás dacára és közepette ma is fennáll és nem roskadt össze a fejszecsapások alatt, hanem híven és becsületesen — amennyire azt a rendelkezésére álló erőforrások csak megengedik — tölti be hivatását. Vannak hibái és félszegségei fölös számban, ezt nem tagadjuk. De nem önhibája ütötte rajta eme réseket és sebeket, hanem a sebesen rohanó uj időnek szelleme, mely magasan szárnyaló, magasan csapkodó szárnycsapásaival eltemeti a múltat és a romok helyébe újat teremt. Az újjászületett Magyarországnak megmaradt egy ereklyéje — a vármegye. Minél nagyobb az ellentét a vármegye és más modern állami intézményeink között, annál nehezebb és fáradságosabb a vármegyének hivatását teljesíteni, annál terhesebb feladat a régi eszközökkel beleilleszkedni az uj keretbe. Ezt a terhes feladatot a a vármegye tisztviselői végzik. Mig azonban a múltban a vármegyei tisztviselői állás nobile officiumot jelentett csupán, mely csak jogokkal járt és nem kötelességekkel, melynek csak dísze volt és nem terhe, hisz az egész vármegye nem volt egyéb, mint a közép nemesség patrimo- niuma, addig az uj elemek a vármegyei szolgálattal komoly munkával és felelősséggel egybekötött élethivatást teljesítenek. A közigazgatási feladatok és hatáskör az állami élet gazdasági és kulturális előrehaladásával karöltve az idők folyamán meg- Százszorosodtak, melyeknek elintézése egész embert igényel. És hogy közigazgatási szervezetünk jelenlegi nagy hálózatában a gépezet fennakadás nélkül funkcionál, az egyedül a tisztviselők lelkiismeretes munkabírásában leli magyarázatát, hisz az önkormányzati teendők ma már csak a legszűkebb körre zsugorodnak össze. A mennyire hatalmasan azonban a köz- igazgatási tisztviselők munkaköre megszaporodott és a mennyire fokozódnak az igények, a közigazgatási jogélet mai fejlettsége mellett, a közigazgatási tisztviselők hivatali működésével és tevékenységével szemben, époly kevéssé történt előrehaladás az ő anyagi javadalmazásuk érdekében. Epen azért örömmel üdvözöljük a törvényhatóságunk bizottsági tagjainak körében megindult ama mozgalmat, a mely, a múltak mulasztásait jóváteendő, vármegyei köz- igazgatási tisztviselőink anyagi helyzetét lényegesen javítani célozza. E mozgalom mondhatjuk általános, mert a törvényhatóságok, köztük legutóbb Bara- nyavármegye, országszerte hasonló akcióba léptek. Épen a demokratikus életfelfogás követeli meg azt, hogy a nem vagyonos osztály arra hivatást érző tagjainak is mód és alkalom nyujtassék az iránt, hogy a közigazgatási pályára lépjenek, mely pálya azonban eddigelé, még annak sem nyújtott anyagi boldogulást, aki a vármegye első tisztviselőjévé emelkedett. A jó tisztviselőnek egyik kritériuma: a függetlenség, amit — magán vagyon hiányában — a mostani silány anyagi javadalmazás mellett elérni vajmi nehéz. A fcddhetlenséget kérlelhetetlen szigorral és méltán megköveteljük a köztisztviselőtől, de épen azért szükséges, hogy adjuk meg neki a tisztes megélhetés eszközeit is. Hozzájárul a vármegyei közigazgatási tisztviselők helyzetének igazságos elbírálásánál még az is, hogy egyes főtisztviselők, mint az alispán, a jelenlegi szervezet mellett elkerülhetetlenül reprezentatív kötelességeket is tartoznak teljesíteni, ami mindaddig, mig a vármegye mostani jellegét megőrzi, amig az Önkormányzati elemek tevékenysége is beletartozik a vármegyei közigazgatási szervezetbe, kiküszöbölhető nem lesz. Es nem szabad szem elől tévesztenünk a mai életviszonyokat sem, amelyek a leg- rigorozusabb elvek alkalmazása mellett is a jelenlegi fizetési javadalmazásokkal a legélénkebb ellentétben állanak. Vármegyénk évekkel ezelőtt foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de ezen alkalommal legfőképen a fizetésemelést legsürgősebben igénylő segéd- és kezelő-személyzetnek fizetését javította és rendezte csupán. Tisztviselőink álszerénységből vagy a dekórum kedvéért maguk eddigelé nem léptek a törvényhatóság elé jogosult kérelmükkel, ami azonban csak növeli a törvényhatóságnak ez irányban régóta fennálló kötelességének mielőbbi lerovását. Igen jól tudjuk, hogy állami tisztviselőink javadalmazása is a legszerényebb és még igen sok a tennivaló ezen a téren is. Ámde nálunk a vármegyei közigazgatási tisztviselők javadalmazása még mögötte marad az állami tisztviselőkének is. Mint értesülünk a mozgalom vezetői 1% megyei pótadó kivetésével akarnak tisztviselőink anyagi helyzetén segíteni. Ismerjük jól vármegyénk lakosságának enyagi helyzetét és tudjuk, hogy az éppenséggel nem rózsás. Azonban ezen 1 % pótadó a vármegye közönségének olyan minimális megterhelte- tését képezi, hogy annak kirovása elé, tekintve a célnak komoly és sürgős voltát, akadályokat gördíteni bármely részről nem volna helyes. Hangsúlyozzuk, hogy mi legkevésbbé sem zárkózunk el vármegyénk közönsége súlyos anyagi helyzetének megfelelő méltatása elől, de akkor, midőn nincs nagyobb teherről szó, hogy példával illusztráljuk, az ezer frt évi állami adót fizető évi 10 írttal, a 100 forint adót fizetők egy forinttal adózzanak e célra addig az ideig, mig az állami közigazgatás reformja megvalósul, az ez irányban táplálható aggályok szerteíoszlanak. Ismerve vármegyénk közönségének közszellemét, mely még áldozatok árán sem zárkózott el soha a méltányosság követelményei elől, megvagyunk róla győződve, hogy ezen voltaképpen a közérdek által sugalmazott fizetés fölemelési javaslatot, mely a méltányosságnak és a szükségnek szülöttje, az illetékes fórum feltétlenül el fogja fogadni, mely elismerés viszont a vármegye közönsége érdekeinek szolgálatára és gondozására hivatott vármegyei tisztviselőkre nézve a kötelességteljesités terén kétségtelenül buzdító hatással leend. VÁRMEGYE. — A központi választmány december hó 16-án íog ülést tartani, melyen a jövő évre érvényes képviselő választói névjegyzéknek a belügyminiszterhez leendő fölterjesztése ügyében fognak határozni.
