Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
IX. évfolyam. 49. szám. Szegzárd, 1899. december 3 TOLNAVARMEGYE Elntiieti-si ar : Egész évre . Fél évre ... 3 ■ — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vásárnál». Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORWÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERESTC. Kéziratok vissza nem ailatn >k. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előli/e- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított | árszabály szerint számíttatnak. A szegzárdi szőlősgazdák szövetkezete. Válságos helyzetbe jutottak a magyar szőlősgazdák, köztük el§ő sorban állanak a szegzárdi szőlőbirtokosok. Szőlősgazdáink azokat a nagy elemi csapásokat, minő a fillokszeravész, jégveré- j sek és a szőlőnek számos baját, egyéb ellenségét és betegségét, a melyek által oko- ( zott károk ellen való védekezés a szőlő- művelést szerfölött megnehezítik és megdrá- 1 gitják, úgy a hogy, túlfeszített, mondhatni óriási anyagi áldozatokkal és az akadályoktól vissza nem rettenő lankadatlan munkabí- \ rdssal ma már némiképen kiheverni kezdenék. Most azonban egy nem remélt újabb és nem kevésbbé veszedelmes baj előtt ál- I lanak: a bortermést nem tudják értékesíteni. Már két hónapja, hogy megszüreteltünk ! és a termelők a sok gonddal és áldozattal előállított termést nem képesek értékesíteni. Ennek valódi okaira majd más alkalommal visszatérünk, tényleg azonban a hiba nem abban keresendő, a miben ezt egy e kérdésről városunkban pár hét előtt közzétett felhívás találta. Az ok azonban alárendelt jelentőségű, magával a szomorú ténynyel szemben, hogy a termelők országszerte nem tudják eladni boraikat, hogy azokra vevő nem is jelentkezik és hogy a borbevásárlás, maga a borkereskedelem is valósággal pang. Ezen az állapoton a válsággal küzdő, annyi megpróbáltatáson keresztül ment és a szőlők rekonstrukcziójával messzemenő anyagi áldozatokba bonyolódott termelőink érdekében segíteni és változtatni sürgős szükséget képez. Az idei bortermés hosszú évek fárasztó küzdelmének és munkájának első gyümölcse gyanánt tekinthető. És ime a sok befektetés után sóvárogva várt első gyümölcsnek értékesitésitése elé komoly és nehéz akadályok tornyosulnak, melyeknek leküzdését vette célba a szegzárdi szőlősgazdáknak városunkban megindított valóban üdvös mozgalma. A borok szövetkezeti utón való értékesítésének eszméjét magában véve helyesnek tartjuk, azonban igen sok függ a kiviteli módozatoktól. Ha a szervezés helyes és egészséges alapon történik, ha a gyakorlati élet Igényli és tapasztalatai kellőképen szem előtt tartatnak, ha a vezetés szakszerű és lelki- ismeretes kezekbe kerül, a mi nálunk bízvást remélhető, ha a szövetkezet egyforma gonddal fogja a kis- és nagytermelők érdekeit megóvni, képviselni és ha a szövetkezetnek megfelelő anyagi erők állanak majd rendelkezésére, akkor a legjobb siker várható és alaptalan az az aggodalom, hogy ezen szövetkezet is a fogyasztási szövetkezetek legtöbbjének sorsára fog jutni. Minden esetre örömmel üdvözöljük és nagyon időszerűnek tartjuk a szegzárdi szőlősgazdák mozgalmát. Az ő létfentartásuk városunknak im- minens érdeke s az közös érdeke e város minden lakójának. Nagyon helyes, hogy a cselekvés terére léptek és nem nézik ölbe tett kezekkel a mostani siralmas képet nyújtó stagnaciót. Szivünkből kívánjuk, hogy e mozgalmat siker koronázza és hogy szőlősgazdáink mielőbb hasznot lássanak belőle. íme közöljük a szövetkezet érdekében megjelent felhívást: A magyar gazdákra minden oldalról súlyosan nehezedő válságos viszonyok szükségessé teszik ezek sorakozását és vállvetett működését. Viszonyaink javulását összetett kézzel tovább mi sem várhatjuk; mert a borértékesités terén uralkodó pangást mi kétszeresen érezzük : egyrészt a pénzviszonyok általános hanyatlása, másrészt pedig fajborainknak az illetékes faktorok részéről történt elhanyagolása, sőt teljes mellőzése következtében. A szőlők rekonstrukciójának községünkben egyedül helyén való és áldásos munkáját hovatovább m;gakasztják oly kedvezőtlen körülmények is, amelyeknek legyőzése csak attól függ, hogy váljon azoknak ellenállani akarunk — s készek vagyunk-e ? Mindezeknél fogva felkérjük gazdatársainkat, hogy a szövetkezet létesítése céljából folyó évi december hó 2 án délután 2 órakor Szegzárd község nagytermében tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Szegzárdon, 1899. évi november hó 28-án. Dr. Haidekker Béla. Ágoston István. Szondy István. Steinsdörfer József. Molnár József. Fördős Vilmos. Máthis Kálmán. Boda Vilmos. Dr. Dragits Imre. Bodnár István. Tékus Vilmos. Oszoly Károly. Ni ts Hayt Gábor. Molnár István. Őrffy Lajos. Háry Ede. Korbonits Dezső. Stokinger János. Dr. Pirnitzer Béla. Nagy György. Hauk Antal. Dr. Hangéi Ignácz. Boross Gyula. Ujfalusy Lajos. T A R C A. Nem így hervadt... Nem így hervadt egykor a rózsa, S nem igy hullott a falevél, Nem igy kelt útra daru, gólya, Mint ahogyan ma ntra kél. Már nem ismerek rd az őszre, Nem olyan, mint volt egykoron, Már nem is sir ki úgy belőle Oly égetőn a fájdalom. A régi ősz mély bánatának Nyoma még megvan szivemen, O, de ennek a hervadásnak Emléke se lesz semmi sem .. . VESZELEI KÁROLY, Az utcai troubadour. Irta : Lucica Descaves. A rendőrbiztos ur dolgozóasztala mellett ült s épp azzal foglalatoskodott, hogy a szép helyesre metszett körmeit csiszolja, mig ezek úgy fénylettek, mint a drágakövek az ékszerskatulyában. — Vezesse elő azt az embert 1 — szólt a rendőrnek, a nélkül, hogy munkáját félbeszakította volna. A rendőr elhagyta az őrszobát s rövid idő múlva egy hatvanéves aggastyánnal lépett át a küszöbön. Az öreg hóna alatt egy gitárt szorongatott, melyet rongyos, kopottas, zöld takaró fedett. Épp oly rongyos és kopott volt az a pár | ruhadarab is, mely az öreg testét fedte. De az öreg, kinek arcát hosszú, fehér szakái övezte, büszkén és dacosan nézett maga körül. Az öreg, a mint belépett, teljes nagyságában kiegyenesedett s arra várt, mikor kegyeskedik már a hivatalnok ur őt megszólítással kitüntetni. Sokáig tartott, mig a hivatalnok ur, ki munkájába annyira belemélyedt, hogy még fel sem tekintett, mikor az ajtó nyillott, nagy kegyesen megszólalt. — Na, halljuk a közelebbi körülményeket. Mért tartóztatták le ezt az embert ? — Nyilvános csendháboritásért tartóztattam le — felelt a rendőr. A Boulevard de Belleville i egyik szénpincéiéből kilökték és még azután az utcán is folytatta a botrányt, mely nagy embertö- meget csőditett össze. Felszólítottam, hogy távoz- I zék. Nem engedelmeskedett. így hát letartóztattam. A hivatalnok ur végre rendbe szedte a kör- i meit s a szokásos kérdésekhez látott. — Hogy hivják } — Emile Blomet, másképen La Richollanak neveznek. — Hány éves ? — Hatvanegy. — Foglalkozása ? — Utcai énekes. — Más szóval koldus. Az öreg felháborodva szóllott: —- Nem, az égre nem, biztos ur. Énekelek s eladom dalaimat, de nem koldulok. — Van valahol lakása? — Igen, Menilmontautban. — Miért nem dolgozott ? — szólt szemrehá- nyólag a biztos, ki oly hevesen mozgatta kezében a kis ráspolyt, mint a fogoly, ki menekülni vágyva, a börtöne rácsait akarja széjjel fűrészelni. A kérdés oly kevéssé hozta ki sodrából az öreget, hogy majdnem gúnyosan válaszolt: — Ah, ön nem tartja azt munkának, ha az ember télen-nyáron, hóban-fagyban az utcákon, korcsmákban vándorol. Ha ez nem munka, akkor nem tudom mi az. — Azt magának jobban kell tudnia ; mert remélem, hogy nem volt örök életében utcai dalos? — Nem, bizony nem. Mekánikusnak készültem s a nélkül, hogy dicsérném magamat, bátran mondhatom, jó munkás voltam. Szépen kerestem, jó feleségem, kedves leányom s mindhárman boldogan éltünk. Egy este, hogy fáradtan hazatértem
