Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

2 TOLNAVARMEGYR 1899. november 26. ennek nz oka, hogy a nagyipar terén je­lentékenyebb, vagy legalább is jelentéke­nyebbnek látszó eredményeket vélt elérhetni az iparpolitika, másrészt pedig abban, hogy a nagyiparnak sokkal jobban hasznára váltak az adó illeték és egyéb kedvezmények. — Azonban a kisipart s ennek egyes nemeit az állam iparfejlesztési tevékenységéből ki­zárni mégis méltánytalanság s ezért feltét­len elismerést érdemel az a tény, hogy a mostani törvényjavaslat a kézműiparra és a háziiparra is kiterjeszteni óhajtja mindazokat a kedvezményeket, melyeket a nagyiparnak biztosit. Valami igen jelentékeny eredmé­nyeket a kisipar emez ágai körében ezek­től a kedvezményektől várni nem lehet, mert hiszen a kisipar fejlesztésére egészen másnemű eszközök szükségesek, mindazon­által az állami kedvezményeknek ebben a tekintetben való egyenlősítése feltétlenül üdvös dolog. Még egy nevezetes elv vonul végig Hegedűs Sándor iparfejlesztési javaslatában. Nevezetesen az, hogy az iparfejlesztési ak­ció ne csak folytonos, hanem fokozatosan előrehaladó legyen s ennek értelmében az egyes iparágak csak addig támogatandók, amig megerősödnek, azontúl pedig helyet­tük újabb iparágak vonandók bele az állami kedvezményekből, ellenben más iparágak egész sorozatát felkarolja, úgy, hogy a mos­tani rendezés alkalmával iparfejlesztési po­litikánk mezeje ismét tetemesen szélesbedik. Örömmel fogadjuk tehát az uj javas­latot, de csakis úgy, mint egy lépést az állami iparfejlesztés terén. Egy lépés, egyet­lenegy, amelynek nyomában kell, hogy mi­nél szaporábban következzék a többi is. VÁRMEGYE.-- Ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott árva­széki beadványokra hozott határozatok az ellen­jegyző ügyvédnek kézbesitendők. (A m. kir. bel­ügyminiszter 1899. évi 100,198. számú általános rendelete.) — Vármegyénk a gazdák biztositó szövetkezetéről A törvényhatósági bizottság múlt hó 14-én tartott közgyűlésén e tárgyban a következő határozatot hozta: «Olvastatott az orsz. magyar gazdasági egyesület megkeresése a «Gaz­dák biztositó szövetkezete» ügyében. — A törvény- hatósági bizottság örömmel üdvözli a? országos magyar gazdasági egyesület országos szövetségé­nek azon elhatározását, miszerint a gazdaközönség jól felfogott érdekéből «Gazdák Biztositó Szövet­kezete» címmel tűz- és jégbiztositó szövetkezetei alakít, melynek hivatásos célja egyrészről a bizto­sítási ügynek egészséges alapokra' való fektetése, másrészről pedig különösen a kartelra lépés óta a gazdaközönség érdekeit nem kellően szolgáló biz­tositó társaságokkal a nemes versenynek felvétele. Jóllehet tehát ezúttal a vármegye kedvezőtlen pénz­ügyi helyzete következtében nagyobb alapítvány jegyzésével az egyesületet nemes céljának megvaló­sításában nem segítheti, az állandó választmány határozati javaslatához képest az ebadó alap terhére — miután az alap állaga ezt megengedi — egy alapítvány (1000 korona) jegyzése kimondatni határoztatott olyformán, hogy annak 40%-a azon­nal befizettessék, 60%-ról pedig kötelezvény állit- tassék ki, az alapítvány kamatai pedig az ebadó alapot illessék. Továbbá a gazdasági egyesülettől a vármegyei alispán ur által beszerzendő aláírási felhívások, ivek és a szövetkezet tervezete a tör­vényhatósági bizottság összes tagjainak oly felké­réssel küldetnek ki, hogy alapítványokat, vagy üz­letrészeket jegyezni szíveskedjenek ; a járási főszol­gabíró uraknak pedig oly felhívással, hogy a köz­ségeket alapítványok vagy üzletrészek jegyzésére, j s a községi tulajdont képező épületeknek a szövet­kezetnél leendő biztosítására buzditsák. Felhivatik továbbá vármegyei alispán nr, hogy a vármegye ! tulajdonát képező épületek biztosítását a biztositási i idő lejártával a gazdák biztositó szövetkezeténél eszközölje. Végül felhivatik a vármegyei árvaszék, hogy a gyámokat és gondnokokat az árvák és gondnokoltak épületeinek tűzkár ellen való bizto­sításánál az uj szövetkezetnek ugyanily irányú tá­mogatására szólítsák fel, nemkülönben a gyámpénz­tári adósokat is. — Mely határozat jóváhagyás vé­gett a nagym. m. kir. földmivelésügyi ministeriumhoz felterjesztetni, a gazdák egyesülete tudomás, a vár­megyei gazdasági egyesület hasonirányu mozgalom indítása céljából és vármegyei alispán ur értesittetni határoztatott.» — A vegykisérleti állomások nem ad­hatnak véleményt arra nézve, hogy a megvizsgált anyag az egészségre ártalmas-e, ennek elbírálására a hatóságok orvosi szakközegei vannak hivatva. (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 2504. számú határozata.) — Saját területén levő kút használata iránt a tulajdonos szabadon rendelkezik; másoknak a kút használatához való igényök csakis rendes bírói utón érvényesíthető. (A m. kir. földmivelés­ügyi miniszter 1899. évi 36.280. számú határozata.) 7 KÖZSÉGI ELET. ___ ■V árosi Iktözg-yCilés. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete f. hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott. Az elöljáróság előterjesztette a megejtendő községi képviselő- választáshoz az 1886: XXII. t. c. rendelkezése sze­rint a választó-kerületek megalakítására vonatkozó indítványát. A képviselő-testület az eddigi gyakor­lat szerint a kerületek számát ötben állapította meg olyformán, hogy egy-egy kerületben négyszáznál kevesebb és hatszáznál több szavazó ne legyen. Ezután Etl József mérnöknek a Szegzárdon létesítendő villamos világítás eszközlésére beter­jesztett ajánlatát tárgyalták. Etl ajánlata abban áll, hogy felállít közvilágítási célra 150 drb 16 gyer- tyafényü izzó és 4 drb 9 ampiros ivlámpát, mely­ért a várostól évente 2000 forintot kér, azonkívül kéri 2000 magánfámpának biztosítását, a melyek után óránként 1 ’/2 krt kíván. — A concessiót Etl 50 évre kéri. A közgyűlés elvben elfogadta Etl ajánlatát, de kötelezettséget maga után vonó határozatot csak akkor hoz, ha Etl ez ügyben már eleve megálla­pított és részletesen körülirt feltételeket magában foglaló szerződést mutat föl, de egyúttal az elő­munkálati költségeket önmaga viseli. A közgyűlés több kisebb ügyet tárgyalt még ezután. Gazdák biztosító szövetkezete. A lolnamegyei Gazdasági Egyesület felkérte gróf Széchenyi Imre nagybirtokost, a magyar gazda­közönség egyik legkiválóbb alakját és az agrár­ügyek lelkes zászlóvivőjét, hogy a gazdák által alapítandó biztositó szövetkezet kérdését a tolname­gyei gazdák körében ismertetni szíveskedjék. Szé­chenyi Imre gróf készséggel tett eleget e kérelem­nek és e hó 19-én megjelent Szegzárdon, a hol igen érdekes és hasznos előadást tartott a magyar gazdák biztositó szövetkezetéről. Jól van. Igaz, majd el felejtettem ! Mondja csak, miért jött maga értem a Nagyékhoz, mikor senki sem küldte ? Kálmán: Tegnap este ? Hát kérem ... ah, igen, a fivérét kerestem ott . . . Anna (gúnyosan): A fivéremet kereste ? Ne mondja 1 Bejön mint egy félénk madárka (utá­nozva) ; «Jó estét! Kisasszony tessék hazajönni, mert már 8 óra van.» És mig én a kalapomat rendbehozom, addig maga elszalad. Pfuj, mamlasz ! Kálmán (szerényen): Kérem, csak nem me­hetek együtt a kisasszonynyal. (hévvel): De azért távolról kisértem. Anna (dühösen): Kisért ? Kálmán (ijedten): Azaz hogy nem... csak... Anna: Mondja, nem evett ma bolondgombát vacsorára ? Kálmán-. Nem kérem, ma véletlenségből hi­degsültet kaptam. Anna : Maga hidegsültet evett, maga ? Nagy­szerű 1 Hidegsültet eszik, mintha bizony hozzá lenne szokva 1 Kálmán (dühvei): Kisasszony 1 Anna : Nos kisasszony 1 A kisasszony csak annyit mond, hogy ha még egyszer utána mer jönni, hát fel fogja . . . (kezével pofont jelez, az ajtót dühösen felrántja és kirohan). Kalman (kabultan): Hogy gy'ülöl I Pedig én imádom őt. . . Ah, a gazdag, művelt hölgy sze­memre veti, hogy szegény vagyok 1 Azt mondta, hogy felpofoz ... Pfuj, mily rut kifejezés ez 1 Bor­zasztó 1 Egy leány fenyeget és ezt nekem tűrnöm kell. (dühösen) : De hát mi vagyok én ? Az ő szol­gája-e, vagy pedig atyjának hivatalnoka ? Igen, atyjának hivatalnoka 1 E leány gyűlöletével határo­zottan kiűz e házból, melyben eddig oly boldog voltam. De mindegy, leszek tehát férfi és megmu­tatom neki, hogy gyáva nem vagyok ! Megyek, megválók e helytől . . . (hirtelen elérzékenyülve): édes, édes irodám, (sir.) Nem, nem, minden meg­aláztatás és sértés dacára is itt maradok ! (dühö­sen kifakadva) : Hát ez a szerelem ? Hisz akkor a szerelem nem más, mint a földi boldogság csaló ügynöke, ki ha az egyik ajtón kidobjuk, a mási­kon azonnal visszatér! Egy hét múlva. (Mint előbb.) Anna (bejön, parancsoló hangon) : Kérek egy iv papirost ! Kálmán (fagyosan): Ott van a szekrényben, ha tetszik, vegyen magának ! Anna (meglepetve, udvariasabban) : Kérek szépen egy iv papirost. Kálmán: Mondtam már, hogy a szekrény­ben van 1 Nincs időm a kisasszonyt kiszolgálni. Anna (lassan a szekrényhez megy és kivesz belőle egy iv papirost): Ezt megfogja bánni ! Kálmán (hideg nyugalommal): Én nem fo­gok semmit megbánni, sőt szándékom önnek meg­mondani kisasszony, hogy jelenléte roppant kelle­metlen és zavaró reám nézve. Egy hét óta mást sem tesz, mint az irodaajtót nyitogatja és folyton papirost kér tőlem. Meguntam már az örökös sze­katúrát, kérem tehát, távozzék és ne zavarjon többé ! (Anna szótlanul Kálmánt nézi): Figyelmez­tetem kisasszony, hogy arra van a kijárás. . . Ajánlom magamat 1 Anna (szomorúan) : Megyek kérem ... ne fél­jen, nem kell már több papiros . . . (lassan távozik:) Kálmán (gúnyosan) : Csoda! Hisz az a tö­mérdek papiros, a melyet egy hét alatt kihordott, elég lesz még, még . . . elment! (kis szünet után) Mit is tettem ? Lassan csak. Ez az iroda a főnö­kömé, tehát a leányáé is. E szerint én őt saját házából utasítottam ki — holnap felmondok ! Anna (a folyosón az ajtóhoz támaszkodva sir.) Kálmán (meghallva a zokogást, kinyitja az ajtót) : Istenem ön sir 1 Oh, én nyomorult 1 Anna (lassan belép): ügy fáj itt. . . (kezét dobogó szivére szorítja. Egymásra néznek.) Kálmán : Istenem ! Anna (hozzá rohan, átkarolja és keblére hajtja fejét) :■ Én nagyon boldogtalan vagyok Kálmán (szenvedélyesen): Egyetlen minde­nem, imádott angyalom ! (Csók.) Anna (pirulva kirohan.) Kálmán (magához térve): Ah, most boldog vagyok ! (elgondolkozva): De azért óvatos leszek, mert bizony, ha jól meggondolom a történteket, a szerelem nem más, mint két egymást megértő egyén bizonytalan időre szóbelileg megkötött adás- vevési szerződése 1 Egy év múlva. Kálmán (Íróasztala előtt elmélázva ül): íme, itt- vagyok a boldogság tilos kertjében és remegve állok meg a rózsás utón, nem tudva mit rejt szá-

Next

/
Thumbnails
Contents