Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-26 / 48. szám
48. szám IX. évfolyam. Szegzárd, 1899. november 26. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — » I » 50 » . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hiratalon kívül elfogad Kramraer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel^n megállapított árszabály szerint számíttatnak. Törvény az iparpártolásról. A múlt hét folyamán terjesztette a törvényhozás elé Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter az iparnak adandó állami kedvezményekről szóló uj törvényjavaslatot, mely tulajdonképpen megújítása az 1890-ik évi Baross-féle törvénynek, s aránylag nem sok uj intézkedést tartalmaz, nevezetesen uj kedvezményt a hazai iparnak nem ad. De hiszen ezen nincs is sok csodálni való, mert a mit a közös vámterület állapota mellett a hazai iparfejlesztés javára megszerezni és lekötni lehetett, azt a Baross-féle iparpolitika bizonyára erélyesen kiaknázta, úgy hogy a törvény jelenleg aktuális megújításakor nem igen volt belefoglalni való. A legfőbb eszközt, mely minden más állam iparpolitikájának leghatalmasabb fegyvere : a vámvédelmet, az uj javaslat sem szerezhette meg a magyar közgazdaságnak. Már {pedig ennek hiányában minden más eszköz csak szurrogátumnak tekinthető, lévén régóta megállapított dolog, hogy a magyar ipart arra a színvonalra, a melyen a nyugoteurópai államok ipari tevékenysége emelkedett, csakis a vámterületi önállóság tudná fellendíteni. És mégis, mindezeknek a körülményeknek dacára a közvélemény igen nagy jelentőségűnek tekinti Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter javaslatát, mert ez a javaslat tanúbizonysága annak, hogy a kormány a szó szoros értelmében minden lehetőt megtesz, mindén alkalmat és módot megragad, az iparnak minél intenzivebb fejlesztésére. A fő irányadó elv a kormány iparpolitikájában az, hogy a belföldi fogyasztás a belföldi iparnak biztosittassék s mivel a belföldi fogyasztás igényei egyelőre nem találhatnak kielégítést a szerény belföldi iparból, hát fejleszteni kell iparunkat. Ennek az elvnek megvalósítása érdekében első sorban a magánfogyasztást minél jobban hozzá kell fűzni a hazai produkcióhoz; az állami és egyéb nyilvános szükségletek pedig feltétlenül biztositandók a magyar ipar részére. Ily módon remélhetőleg nagy és folyton fokozódó keresletet lehet kelteni a belföldi fogyasztás részéről hazai iparcikkek iránt, a minek kielégítésére, hogy a belföldön ipartelepek is létesüljenek, — erre szolgálnak az iparnak adandó állami kedvezmények. Nem az iparpártolás, hanem az ipar- fejlesztés a célja tehát ennek a törvény- javaslatnak. E cél szolgálatában a most parlamentáris tárgyalásra kerülendő javaslat első sorban megválósitani igyekszik az ipari gócpontok tervét Magyarországon. Tudvalevő, hogy az ilyen gócpontok Nyugat- Európa számos államában valóságos várai a hatalmas ipari tevékenységnek, mert a természeti viszonyokon alapulván, egészséges talajban erős gyökeret eresztenek, s fokozatosan behálózzák az országot. Ilyes- valamiféle ipari szervezkedésnek nálunk csak a nyomai vannak meg: a szepességi és székelyföldi vászonszövés, a gölnicvölgyi vasipar stb.; — ezen téren a nagyarányú fejlesztésnek igen jelentékeny jövője van, annál is inkább, mert az eddig dívó rendszert, mely Budapesten centralizálta az egész ország ipari tevékenységét, amúgy sem lehetett fentartani, illetőleg tovább folytatni. A vidéki ipari gócpontok létesülésének elősegítése végett a javaslat az illető helyi hatóságokat is belevonja az ipartestületi akcióba, oly módon, hogy a törvényhatóságokat, városokat és községeket bizonyos iparfejlesztő jogokkal ruházza fel, mely jogok segítségével az illető helyi hatóság adó- és egyéb kedvezményeket nyújthat egyes ipartelepeknek. Ekként megvan a mód arra, hogy a legközvetlenebbül érdekelt helyi hatóságok között nemes verseny induljon s fejlődjék ki egy-egy iparvállalatnak a maguk területére való letelepítése iránt, a mely tekintetben mindeddig jelentékeny hiányt lehetett észlelni. A nagyipar kétségkívül sokkal melegebb támogatásban részesült mindeddig egész iparpolitikánkban, mint a kisebb mértékű ipar-tevékenység. Egyrészt abban van TÁRCA. —-ms*— Pillangó. — Dal a dicsőségről. — — A »TOLNAVÁR MEGYE* eredeti tárcája.— Erdőn, mezőn, réten Patak partja mellett, Halvány gyerek-ifjú Szép pillangót kerget. Szállj le pille, szállj le Édes pici lepkém, Megfoglak a pázsit Gyöngyharmatos selymén, ügy szeretném látni Kezemben a szárnyad, Amig el nem érlek : Sóvárgok utánad. S repül a pillangó Virágról-virágra, A fiú meg csörtet Kalappal utána, Magasra emeli A prédára készen, ügy kergeti folyton Erdőn, mezőn, réten. Lecsap itt is, ott is Minduntalan rája, De a másik percben Tovaszállni látja, Melléje lopódzik, Hogy majd foglyul ejti, Azt hiszi megfogta, Akkor látja — semmi. S tovább űzi, hajtja, Előre tör érte, S a mig el nem éri Nem lesz pihenése, Hej pedig sejti már, Ha kezébe kapja, A lepke szárnyának Lehullik a hamva. Amerre kergette Eddig is levágott, Legázolt érette Sok kedves virágot, A hol jött mindenütt Látni nyomról-nyomra, A lágy selyem pázsit Máris letiporva. Az idő is eljárt, Az évek elteltek, Férfiúvá érett Lassacskán a gyermek, Le van már taposva Legszebbik virága, Oda van örökre Édes ifjúsága, A hirt, dicsőséget Ah még el sem érte, Máris tudja, érzi, Sokat adott érte, A pillangó szárnyát Kezébe’ se tartja, Mégis már úgy érzi Lefoszlott a hamva. És ha úgy véletlen Ma elébe hullna, Többé már úgy lehet Örülni se tudna, Szivesen od’adná A tavasz csókjáért, Minden dicsőségét Egy szál ibolyáért. ,. VESZELEI KÁROLY, Mi a szerelem? — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta : Hanák Miksa. (Egy gazdag kereskedő irodája, melynek ajtaja a folyosóra nyílik. Kálmán csinos fiatalember, egyedül dolgozik Íróasztalánál, mely felett egy lámpa ég. Anna a főnök leánya.) Anna (belép, parancsoló hangon): Kérek egy ív papirost! Kálmán (alázatosan): Innét méltóztatik parancsolni ? Anna (türelmetlenül): Eh, simát! De mozogjon már! Kálmán : Méltóztassék. Anna (a papiros után nyúl, de feltűnően vigyáz, hogy ujjaival Kálmán kezét meg ne érintse) :
