Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

— A világ vége a múlt héten sem követke­zett be daczára, hogy sok rémes dolgot Írtak a Biela üstökös rombolásáról. A nép között nálunk is el volt terjedve a világ végének hire és sok ájtatos parasztasszony nagy sóhajtva emlegette az utolsó nap közeledtét. Különösen az újvárosban volt sok hívője ennek a rémes hírnek, mert a be- tegsegélyző pénztár kirakatában ott díszelgett vas­tag betűkkel nyomtatva «Utolsó hét,» és sok tu­datlan vén asszony azt hitte, hogy itt is a világ végét hirdetik, pedig hát csak az oszjálysorsjáték utolsó hetét jelezték vele. A csillagászok által na­gyon hirdetett tömeges csillaghullás hire sem vált be, mert a hirdetett terminuskor, vagyis a 13- és 14-dike közti éjjel nem hullottak a csillagok, pedig ugyancsak sokan lesték a szépnek ígérkező tü­neményt. — Névváltoztatások az 1899. évi I. felében. A belügyminiszter 72.282/1899. számú körrendele­tével valamennyi törvényhatóságnak megküldötte az 1899. év I. felében engedélyezett névváltozá­sokról szóló kimutatást. A kimutatás szerint a bel­ügyminiszter összesen 1904 folyamodónak engedte meg a névváltoztatást. Az 1904 folyamodó közt volt — állást és foglalkozást tekintve — vasúti alkalmazott 515, állami alkalmazott 30, posta és távirda alkalmazott 29, vármegyei, városi és köz­ségi alkalmazott 21, katona 18, csendőr 36, pénz­ügyőr 13, pap 13, tanár 15, tanító 131, orvos 16, mérnök 12, ügyvéd 12, magánhivatalnok 38, ta­nuló 25, kiskorú 391, önálló iparos 26, iparos­segéd 16, önálló kereskedő 26, kereskedősegéd 8, földbirtokos 7, földmives 6. — Fiumei csokoládégyár nagyban hozzá­járult a hazai ipar fejlesztéséhez. E hírneves gyár által készített csokoládé és cacaó napról-napra jobban terjed az egész országban és kitűnő izénél, feltétlen tisztaságánál fogva felülmúlja az összes más gyártmányokat. Alig érthető, hogy hazánkban még annyian akadnak, kik e kiváló magyar termék helyett más, külföldi gyártmányt használnak. A nagymányoki boszorkány. A spiritisztáknak van egy közlönyük, melynek «Rejtelmes Világ» hangzatos címet adtak. Ebben az újságban sok mulatságos és bolond dolgot ta­lálhat az olvasó. Legújabban V. J. nagymányoki orvos, a ki ugylátszik, szintén hive és buzgó ol­vasója ennek az excentrikus lapnak, olyanféle dol­got ir, mintha N.-Mányokon a boszorkány kinozná a csecsemőket, s mintha a doktor ur is hinne a boszorkányokban. A «Rejtelmes Világ»-ban meg­jelent cikket olvasóink mulattatására közöljük, a mint következik : «— A «boszorkánytej.» A következő érdekes levelet vettük, a melyet im’ szószerint adunk, a mint következik : Tisztelt szerkesztőség 1 Nemrégiben két igen érdekes esetet olvastam becses lapjukban, a «Rej­telmes Világ»-ban. Az egyiket «A fekete kutya», a másikat «A fehér macska» cim alatt. Ez utóbbi egy elbeszélésre emlékeztet, melyet egy itteni pa­rasztasszonytól hallottam. Bukli Mátyás, nagymányoki lakosnak mintegy 50 éves özvegye mondta, hogy szülői gyakran em­lítették neki, hogy gyermekkorában az éjjeleken át rendkívül nyugtalan volt. Rendesen minden éjjel, úgy 11 óra felé, iszonyúan sivitozni kezdett, még pedig hosszú ideig. Ez a folytonos sirás egészen lesoványitotta. Mig ez tartott, keblei meg voltak duzzadva és csecsbimbóiból tejszerü folyadék jött ki a nyomásra. Nagyon nyugtalanitotta ez a különös tünet az anyját, a ki más asszonyokat is megkérdezett, hogy vájjon mitől lehet az ő gyermekének már most teje? Ezek azt mondták neki, hogy egy «al­pesi kecske» szopja (!!) gyermekét. — No várj csak 1 majd megfoglak, — gon­dolta magában az édes anyja. Tudom, hogy többé nem fogod szopni a gyermekemet. Nagyon neki is készülődött, hogy majd meg­lesi, ámde hiába erőlködött, mert 11 óra felé min­dig mély álomba merült, úgy, hogy még a gyer­mekének a sírását sem hallotta. Egyszer azonban mégis sikerült magán erőt venni s ébren maradt. 11 órakor azután úgy tetszett neki, mintha valami mozogna az ágyában. Hirtelen utánna kapott s keze alatt macskaszőrfélét érzett, mely azonban hirtelen kisiklott. Erre rögtön mély álom fogta el. Másnap elmondtam az esetet férjének és szü­lőinek is, a kik szintén abban a szobában aludtak. 1899. november 19. ____________________ — No ha igy van a dolog — mondta az apósa, — akkor meg kell fognunk a «boszor­kányt !» Szorgosan elzártak a lakásban minden nyílást, csak éppen a kulcslyukat hagyták nyitva, de elő­készítettek valamit, a mivel ezt is gyorsan betöm­hetik annak idején. Erre az elbeszélőnek a nagyatyja igy szólt: — Én majd ide ülök az ajtó mellé és ha ma éjjel a legcsekélyebbet is érzed, a miről gondolod, hogy a macska okozta, gyorsan be fogom tömni a kulcslyukat. A hogyan megbeszélték, úgy is tettek. Este oda ült az öreg az ajtó mellé és várta a jelet menyétől. 11 óra felé egyszerre csak azt vette észre, hogy menye nagyon nyugtalan és sóhajtani akar. Rögtön eltömte a kulcslyukat, mindenkit föl­ébresztett és világot akart gyújtani. Ez azonban sehogy sem akart sikerülni. Végre hosszas kínló­dás után meggyujtotta a lámpát. Erre kutatni kezdtek a szobában, hogy hová bújhatott el a bo­szorkány ? — s midőn egyszer egy padka alá néz­tek, csakugyan egy nagy, bozontos macskát vet­tek észre. Nosza megkezdődött most a hajsza, s miután a macska minden bútoron, tárgyon keresztül ugrált, végül sikerült őt megcsípni. Csodálatos, hogy karmolni, harapni nem tu­dott, hanem csak borzasztóan nyávogott. — Vágjuk le a füleit 1 — Csapjuk le a lábát! — tanácsolta egyik­másik. A legkülönösebb a dologban az volt, hogy a macska minden ilyen tanács hallatára rettenete­sen fölnyávogott. Mindezt azonban csak azért mondták, hogy ijesztgessék a macskát, mert azt hitték, hogy va­lami «elátkozott lény,» \agy legalább is «boszor­kány». Miután alaposan megkinozták az állatot, egyi­kük azt ajánlotta, hogy hagyják elfutni. Ledobták a földre, s kinyitották a kulcslyu- kot. Abban a pillanatban eltűnt a macska sze­meik elől. „ Ettől az időtől fogva a gyermek többé nem sirt éjjel és mellében is elapadt a tej. Elbeszélése után a parasztasszony még meg­jegyezte, hogy ezután meg a házi állataik szenved­tek sokat, különösen a lovak. Reggelre mindig egészen ki voltak merülve. Sokáig tartott, mig meg birták szabadítani állatjaikat a kínoktól. Miután 25 éves orvosi gyakorlatom alatt mind­össze is csak ötször fordultak hozzám a «boszor­kány tej» elválasztás miatt, nem is igen törődtem a dologgal. Most azonban, hogy a nevezett nő el­mondta ezt az esetet, utánna kutattam a könyveim­ben, azonban nem találtam ilyesmiről semmit, miért is Heitler tanárnak «Centralblatt für die gesammte Therapie» cimü lapjában egy kérdést tettem fel a mellmirigyek váladéka tárgyában. Az októberi fü­zetben jött meg reá a válasz, mely szerint az új­szülöttek mellmirigy váladéka fiziológiai okokból jön létre, s ennek minden gyermeknél elő kell (?) fordulnia. Ebből érthető, hogy a «boszorkánytej» jelent­kezésnél nem igen fordulnak orvoshoz. Azonban gyakran oly rendkívüli mennyiségű tejszerü anya­got választanak ki ismeretlen okokból a mellmiri­gyek, hogy a gyermekek egészen lesoványodnak. Ily esetekben ajánlatos lenne olyan kísérletet tenni (!), mint azt a fentiek tették, akkor legalább kiiudtiók azt is, hogy nem-e csak mese ez az egész történet ? Falunkban lakik egy bányász, — Csandes Jakab — a ki szintén azt állítja, hogy az ő fele­ségéhez is jár egy «boszorkány». Megvizsgáltam a keblét és csakugyan azt találtam, hogy az egyik csecsbimbója olyan hatalmasan kifejlődött, hogy valódi ritkaság, noha gyermeke nincs. Nagy-Mányok, 1899. október 27. V. J. A dologhoz, őszintén megvallva, se pro, se contra hozzászólni nem tudunk. Magát az elbeszé­lést kereken tagadni nem érezzük magunkat följo­gosítva, — annál is inkább, mert ehhez hasonló igen sok esetet lehet olvasni a régibb krónikák­ban, a melyeknek hitelességéért annak idején igen sok szavahihető s előkelő egyén szállt síkra, — de viszont annak a magyarázatába se bocsájtkozha- tunk, mert az egésznek, miként a levélíró is meg­TOLNAVÁHMEGY3. jegyzi, tisztán fiziológiai okok is képezhetik a ma­gyarázatát. Mindenesetre nagyon érdekes lenne ilyen eseteket kétséget kizáró módon konstatálni, mert utóvégre is sok olyan dolog van a föld fe­lett s az ég alatt, a minek megfejtése érzékfölötti okokra vezethető vissza.» Mi pedig csak azt kérdezzük, hogy hihet egy 25 éves gyakorlattal biró s tanult orvos ilyeneket és hogy tud még azon tűnődni, «hogy nem-e csak mese az egész történet.» !? EGYLETEK. INTÉZETEK. — A szegzárdi róm. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület múlt héten választmányi ülést tartott Dóry Pálné elnöklete alatt. Elhatározták, hogy a karácsonyi ünnepekre 24 szegény gyermeket fognak ellátni téli ruhával. Az ovoda karácsonyi ünnepélye december hó 20-án fog megtartatni, amikor az idén is díszes karácsony­fát állítanak fel a kisgyermekek számára. A költ­ségek gyűjtésére fölkérték Bodnár Istvánná, Hoff­mann Sándorné, Kiss Károlyné, dr. Leopold Kor- nélné, Nits Istvánná, Rácz Józsefné, dr. Spányi Leóné, lekus Vilmosné, Tóth Henrikné, Triebler Ilma és Wigand Jánosné urhölgyeket. — A szegzárdi róm. kath. olvasókör folyó évi november hó 26-án vasárnap, bővített helyiségeiben ének, szavalat és felolvasással egybe­kötött táncestelyt rendez. — Műsora a következő : 1. Felolvasás. 2. Népdalok Előadja a kör énekkara. 3. «A czelli búcsú». Szavalja: Szeridrői József ur. 4. «Honfidal». A kör énekkara. — Belépti jegy : személyenként 25 kr. — Kezdete este 7 órakor. A zenét Garay Ferkó újonnan szervezett zenekara fogja szolgáltatni. Műsor pontjai tánc-szünet közben adatnak elő. Jegymegváltások és felülfizetések a körhelyiség átalakítási költségeinek fedezésére kö­szönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A kör az advent folyamán (december 3, 8, 10. és 17-én délután 5 órakor) saját helyiségeiben szava­latokkal egybekötött felolvasásokat rendez, belépő díj nélkül. — A „Paksi Kath. Kör“ folyó hó 26 án zártkörű estélyt rendez. Az estély műsora a kath. legényegylet, — a tánc pedig a kath. kör nagy­termében fog megtartatni. Helyárak : I—VII. szék­sorban személyenkint 2 korona, a többi sorban 1 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag fognak nyugtáztatni. Kezdete pont '/28 órakor. Műsor: 1. Nyitány. «Rákóczy induló». Zon­gorán cigány-zene kísérettel előadja: Krivácsy K. 2. «Hunyady halála». Szavalja: Krivácsy Annuska urhölgy. 3. «Lányokról». Felolvassa: Bors József. 4. «Sans peur et sans reproche». -- «Handikap». «Galop». Négykézre előadják : Parragh Juliska és Hedvig. 5. «Mézeshetek után» dialog. Előadják : Polgár Ilonka urhölgy és Bors József. 6. Népdalok. Zongorán cigányzene kísérettel előadja: Krivácsy Károly. A kör az advent folyamán (december 3, 10. és 17-én) belépődíj nélkül szavalatokkal egybe­kötött felolvasásokat is rendez, melyek mindenkor délután 5 órakor kezdődnek. TORVENYKEZES. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1899. évi november hó 21-én. Kaczenbach István ellen okirathamisitás miatt. Gomm József ellen súlyos testi sértés miatt. Schneiker Henrik és Schneiker Henrikné el­len gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt. Jobbágy János és Spiegl Pál ellen okiratha­misitás miatt. Schell János ellen tűzvész okozás miatt. 1899. évi november hó 23 án. Csejtei Antal ellen lopás miatt. Müller József, Magyar János, Dombi János, Schiebung Károly, Gősi Pál és Erdős Márton ellen lopás miatt. Horváth János Vas és Tóth Csányi Ferenc ellen lopás miatt. __________________________ 5.

Next

/
Thumbnails
Contents