Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
1899. november 19. TOLNAVARMEGYR 3. A magyar királyi kormány még mielőtt nyilvános gyűjtést indítottunk volna, 40,000 koronával megvetette a szükséges pénzösszeg alapját, mely azóta mintegy hetven emberbarát adományával közel 235,000 koronára növekedett. Budapest székes főváros törvényhatósága szintén egyhangúlag gyá- molitandónak ítélte volt az egyesület megindította humánus mozgalmat és az Erzsébet királyné-szanatórium céljaira egy 24,000 □ öl terjedelmű telket engedett át a tulajdonát tevő budakeszi szépséges erdőben. A kezdet első nehézségein ezzel túl van a tüdőbetegek szanatórium-egyesülete. Eddigi biztató múltja szilárd reménységet kölcsönöz neki, hogy a leladatának megvalósításához szükséges igen tetemes anyagi erőt is meg fogja szerezhetni. Kérő szavával fordul immár a magyar társadalom egész összeségéhez, hogy adakozásával az etnberiség és a hazafiság szempontjából egyaránt nagy és nemes cél mielőbbi elérését lehetővé tegye. Adakozzék a vagyontalan tüdővészesek számára kiki, szive felfogása és anyagi tehetsége szerint ! Nyújtsa oda segítő jobbját kétszeresen sújtott, szenvedő felebarátja megmentésére, a kinek módja van rá; — nagy jót cselekszik ezzel s önmagát, szeretteit is védelmezi az elhanyagolt szegény betegek utján leginkább terjedő gümőkóros fertőzés ellenében... Angliában és Amerikában kezdték meg először a tüdővész ellen népszanatoriumok utján való védekezést. A siker oly meglepő volt, hogy a kezdeményező példát már úgyszólván minden művelt országban felkarolták és követték. Németországnak majd minden nagyobb városa közelében van már ilyen szanatórium, sőt Ausztriában is megnyilt már az első — s megkezdődött ezzel a szegények komoly védelme a tüdővész ellen. Magyarország sem maradhat hátra a tudomány áldott fegyvereivel vívandó, nemzetvédő nagy küzdelmében ! Annál kevésbbé, mert nálunk még nagyobb a veszedelem, mint a legtöbb külső országban. Kelt Budapesten, 1899. évi szeptember hó. Kiváló tisztelettel : Gróf Batthyány Lajos, elnök, Báró Harkányi Frigyes, Dr. Korányi Frigyes, aklnök, aktnak, Jálics Ferencz, pénztárnok, Dr. Kut/iy Dezső, Dr. Tauszk Ferenc, 1. titkár, II. titkár. Hírek. — Erzsébet királyné emlékének megörökítésére építendő «Örök imádás» temploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a következő adományok érkeztek: Magyar Zs. pléh. Szántó Tihanyi Domokos . . . Alagits J. pléb. K.-Székely Alagits J. gyűjtő ivén . Szakcsi elöljáróság . . Steineker F. Szegzárd . * * * .................................................... Regölyi elöljáróság . . Dr. Schweiz A. Bonyhád Zányi Gy. pléb. gyűjtése Fadd ............................ Bo rsodi J.-né gyűjtő ivén Fadd............................ Dr . Schützenberger Edé- né gyűjtése .... Leimetzer L. gyűjtő ivén Özv. Fejős Imréné . . Tekus Vilmosné . . . Dr. Mayer Gyula . . . Dr. Mayer Gyuláné . . Kovács János és neje Összesen . Múlt számunkban közölt gyűjtés...................... 5 fr t — kr. 2 50 » 6 » — 11 » 10 » 8 » 93 » 5 » — 1 » — » 25 » — » 5 » — » 33 » 13 » 6 » 87 8 » 70 » 2 50 1 » — » 2 » — » 2 » — » 3 » — 5 » — 133 frt 73 kr. 2054 frt 10 kr. Együtt . 2187 frt 83 kr. — Személyi hírek. Mádi Kovács György táborszernagy gerjeni birtokáról, hol a nyarat töltötte, téli tartózkodásra a fővárosba utazott. — Dr. Kämmerer Ernő szépművészeti kormánybiztos, a szakcsi kerület orsz. képviselője, a múlt héten a budai váriakban udvari ebédre volt hivatalos. — Királyi kitüntetés. Siebcnfteud Béla volt szegzárdi s legutóbb trencséni kir. törvényszéki elnöknek, saját kérelmére lett nyugalmaztatása alkalmából a bírói pályán szerzett érdemei elismeréséül, O Felsége a harmadosztályú vaskorona rendet díjmentesen adományozta. — Gyászmise Erzsébet királynéért. November 20-án, holnap reggel 9 órakor ünnepélyes ifjúsági gyászisteni tisztelet fog elhunyt Erzsébet, királyné lelki üdvéért tartatni, a belvárosi róm. kath. plébánia templomban. — A miniszter köszöneté. A vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter Nagy Bálint paksi állami polgári fiúiskolái igazgatónak, azon alkalomból, hogy kétszáz forint értékű természetrajzi eszközeit és természetrajzi gyűjteményét a paksi állami polgári iskola részére adományozta, köszönetét fejezte ki. — Uj albiró. Kelemen Imre, volt szegzárdi törvényszéki aljegyző, s legutóbb budapesti törvény- széki jegyző, kineveztetett a budapesti IV. kér. járásbírósághoz albiróvá. — Államsegély. A szegzárdi alapnevelési egylet által fentartott ovoda 1900. évi fentartási költségeinek részbeni fedezésére a közoktatásügyi miniszter 150 frt államsegélyt engedélyezett. — Kinevezés. A pénzügyminiszter a szegzárdi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez ifj. Izsák Lajos kunszentmiklósi adótisztet ideiglenes minőségű számtiszté nevezte ki. — Esküvő. Dr. Debreczeni József tamásii ügyvéd, tegnap délelőtt tartotta esküvőjét Füll Flóra kisasszonnyal, özv. Füll Lajosné leányával a szegzárdi református templomban, hol Borzsák Endre ref. lelkész megható szép beszédet intézett a boldog párhoz. — A vármegyei muzeum egyesület alapító- tagjai közül újabban gróf Széchenyi Bertalan befizette a 100 frtnyi tagdijat Bodnár István egyesületi pénztárnoknál. — Előléptetés. Kopcsányi Pál, paksi járásbi- rósági joggyakornok a szentágotai járásbírósághoz aljegyzővé neveztetett ki. — Hymen. Lintner János, tolnai uradalmi számtartó eljegyezte Pleszky Karolin kisasszonyt, Pleszky Antal faddi gazdasági intéző leányát. — Államvizsga. Jasek Sándor, vármegyei közigazgatási gyakornok múlt kedden szép sikerrel tette le az államtudományi államvizsgát a budapesti egyetemen. — A pécsi egyházmegyéből. Fathmann Boldizsár Felső-Iregre vicariusnak, Polgár János Ozo- rára segédlelkésznek küldetett ki. — Halálozás. Fonyó László, nyugalmazott si- montornyai járási főszolgabíró múlt kedden, 68 éves korában elhunyt Világoson, Aradmegyében, hol ve- jénél br. Bohus Zsigmond főrendiházi tagnál tartózkodott. A közszeretetben álló, régi patriarchalis öreg urat nagy kiterjedésű, előkelő rokonság gyászolja. Egyik leányát Madarász Elemér belügyminiszteri osztálytanácsos, vármegyénk volt főjegyzője bírja nőül. elé húzott poharat és minden üveget. Egy pillanat alatt kiöntözgette a bort a poharakba; az üres üveget pedig úgy elhajította, hogy az egy kis háromlábú asztalkába ütődött és feldöntötte, melyről aztán minden csecse-becse csak úgy gurult szerte-széjjel. Egyszerre elkezdett koccintani, törni- zuzni mindent annyira, hogy a kis ketrecbe kellett zárni. Itt pedig tántorgást, részegséget majmolt, mig végre elaludt — Ó, te aranyos kis állat, — fakadt ki örömében Irén. — Hisz igy véletlenül minden titokra rájövök, — s a mennyi diót csak lehetett, azt mind a kis majom elé tette. Másnap Csernyt szerencséltette meg a kis majom látogatásával. De mennyire megváltozva jött onnan vissza. Szép csendesen viselkedett; a szobában föl- és alá járkált hátratett kezekkel, majd az asztalhoz ült és irkált-íirkált, aztán levette onnan Irén fényképét, s miután sokáig nézte, megcsókolta. Kis ketrecében a pokrócot szépen rendbe hozta és lefeküdt aludni. — Ejnye, de illedelmes gavallér ez, nemde Irén ? — kérdé Laci bácsi hamiskásan hunyor- gatva, de Irén nem felelt, csak kiment hamar az erkélyre, mert az az áruló pír, mely arcába futott, elég feleletet adott volna. Két kezét dobogó szivére szorította, mely oly boldogan vert. És jött Andorfi és megkérte Irén kezét, ki minden felelet nélkül felkelt és abba a szobába vezette a kérőt, melyben a majom volt «Muki jöjj 1» szólt a fiatal leány és a majom sietett úrnőjéhez ; a mint azonban Andorfit meglátta, hirtelen megállt, habozott, de csak egy pillanatra, mert a következő percben már a kártyákért futott és előhozta azokat. Majd ide-oda futkosott, Andorfi láI bába kapaszkodott és húzta az asztal felé. Andorfi zavarában szóhoz sem tudott jutni, mert világosan látta, hogy itt a parthiet elvesztette. Laci bácsi pedig somolyogva bizalmasan veregette meg a kérő vállát: — Ez aztán a derék majom, talán még kártyázni is tudna. — Kénytelen volt Andorfi is nevetni, pedig csak úgy égette a föld a lábát. Csak el, el innen ! És nem késett Berzenczey báró sem. Rögtön észrevette Andorfi hirtelen elutazásából, hogy kosarat kaphatott. Egész biztosra vette tehát most már sikerét, hisz nincs vetélytársa, előre hát! De nem is késhetett, itt volt a végső pillanat, hitelezői már nem akartak várni. Egy gyönyörű csokor előzte meg a látogatást és Berzenczey báró egész önhitten lépkedett Irénék lakása felé, mintha csak mondani akarta volna, hisz ki más, ha nem én? O, de az az áruló majom ekkor sem volt udvariasabb. Hogy lobogtatta kendőjét, mily eszeveszetten ugrált még az asztal tetején is. Repültek a poharak, üvegek. Irén és az özvegy alig bírták visszafojtani a nevetést, az őrnagy pedig a báró karjára támaszkodva, hangosan kacagott. — Nemde, milyen szépen tud mulatni, ez a mi kis majmunk? — Ó, szegény, szegény báró te, hogy ráösmertél magadra, különben miért sietsz oly nagyon, ha nem vagy bűnös ? — Hát Csernyt nem vezeted be a Mukihoz? — kérdezte hamis mosolylyal a tréfás őrnagy, — pedig, hadd lássa ő is, mily hűen tudják utánozni csókjait! Hanem Jolán óvakodott attól, s valahányszor a fiatal ügyvéd jött, gondosan lezárté a ketrec ajtaját. De Laczi bácsi szerette ám a tréfát és igaz kárörömmel, egész csendesen nyitotta ki a ketrecet, mire ép oly nesztelenül eltűnt a szobából. A majom pedig, a mint észrevette, hogy ketrecének ajtaja nyitva van, egy ugrással kinn termett és a másik szobába futott. Öröme leírhatatlan volt, ide- oda futkosott, s a legnevetségesebb jelekkel, mozdulatokkal akarta Csernyvel megértetni, hogy csókolja meg azt a fényképet ott. Képzelhetni Irén zavarát. Keresett okot, hogy kimenjen, de a fiatal ember, ki éppen nem jött zavarba, gyöngéden átfogta Irén derekát. — Mért csókoljam e hideg képet, ha itt az élő, édes ajk ? — és Irén kis kezét megfogva: «Szabad, édes Irén ? — egy forró csókot nyomott ajkaira. E pillanatban lépett be az őrnagy, karján vezetve a társalkodónőt, kit, mint menyasszonyát mutatta be. — Na lám, — mondá a piruló Irén — ugy- látszik Laci bácsi eresztette ki a majmot, mert már nem hallgatott a commandószóra a szive ! — Persze, hogy persze ! De most menjünk az ebédlőbe és koccintsunk egyet e kis majom egészségére ! — És még az nap vígan csengett a pohár a négy boldog ember közt, kiket egy csúnya kis majom hozott össze. * * * Itt a vége e történetnek. Kívánom, hogy felvidítson, édes kis leányom! — A fiatal leány pedig fölkelt és két karjával erősen átfogta nénje nyakát. — Köszönöm, jó Néném ! Egész megkönnyebbülve távozom ismét tőled!
