Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

TOLNA VARMEGYE.

1899. november 19.

szolgálatára lehet: Földes Béla könyve mindazt teljesiti. Becsületesen, idejekorán és készséggel ime átadja a politikai élet intézőinek azt az erős fegyvert, amelyet tudománya produkált. És ezzel példaszerűen teljesítette hazafiul kötelességét. Most .már a politikusokon áll s nevezetesen a magyar kvóta bizottság tagjait terheli az a nagy feladat, hogy a fegyvert a haza javára használják.

VÁRMEGYE.

— A gróf Styrum-Lymburg alapítványra felügyelő választmány november hó 23-án délelőtt ülést tart a közigazgatási bizottság üléstermében.

— Vasvármegye tisztviselőinek mozgalma. Vasvármegye tisztviselői fizetésük rendezése céljából mozgalmat indítottak, a melynek élén a megye alispánja áll. Az alispán e hó 6-ára tiszti széket hitt össze, a melyen a járási tisztviselők is egytől-egyig megjelentek. — A vármegye főszámvevője egy kimutatást terjesztett elő, a mely szerint a tisztviselők fizetése 2°/0 megyei pótadó kivetése esetén 20%-al, lakbére pedig 40°/0-al volna emelhető. Az értekezlet bizottságot küldött ki, a mely memorandumot fog kidolgozni, s ezt az alispán terjeszti a közgyűlés elé.

— Kiskorúak vadházasságban élése

esetén az árvaszék által követendő eljárás (a belügyminiszternek 80,362/99. sz. a. T. vármegye árvaszékéhez intézett rendelete). Az igazságügyminiszter ur arról értesített, hogy a vái megyei b—i községjegyzői egylet a vadházasságok megszüntetése iránt közvetlen a képviselőházhoz intézett folyamodványában, többek közt, a 18. életéven alóli figyermekek vadházasságra lépését a szülők vagy gyámok megbüntetése, esetleg más megtorló eljárás utján megakadályozni kérte. A gyámügyről szóló 1877. évi XX. t.-c. 22. §-a kimondja, hogy megszüntethető az atyai hatalom, ha az atya gyermeke nevelését teljesen elhanyagolja, vagy erköl- csiségét, vagy testi jólétét veszélyezteti ; —- a gyámok tekintetében pedig a törvény 57. §-a akként rendelkezik, hogy a gyám a fentjelzett esetben gyámi tisztéről elmozdítható. Minthogy továbbá a nevelés elhanyagolásának, erkölcsiséget veszélyeztetőnek méltán vehető az, ha a szülő vagy gyám gyermekét vadházasságban élni engedi, — ennélfogva felhívom az árvaszéket, hogy a gyámhatósága alá tartozó kiskorúak személyes viszo2_______________________________________________

nyairól teljes hitelt érdemlő meggyőződést szerezzen és a mennyiben úgy az 1877. évi XX. t.-c. 96. §-a alapján hozzá felterjesztendő jelentésekből, mint esetleg más utón tudomására jön, hogy valamelyik kiskorú vadházasságban él, annak atyja vagy gyámja ellen az idézett törvény hivatkozott I szakaszának alkalmazása mellett mindenkor a leg- ! nagyobb szigorral járjon el. Ha pedig a kiskorú vadházasságra lépve jogtalanul elhagyja azt, a ki j a kiskorút magánál tartani jogosítva van, azonnal visszajuttatása iránt a törvény 14. §-a alapján intézkedjék.

— Községi jegyző és Írnok. Egy fegyelmi ügy kapcsán érdekes elvi kérdés merült föl Arad- megye közigazgatási b zottsága fegyelmi küldöttségének ülésén. Egy községi írnok ellen tettek köny- nyebb beszámítás alá eső ügyben feljelentést s ennek tárgyalása során azt a kérdést vetették föl : a községi Írnok bűneiért felelősségre vonható-e a községi jegyző is ? — A fegyelmi választmány kimondta, hogy a jegyző az Írnok mulasztásáért, fegyelmi vétségéért, akár a község fizeti az Írnokot, akár a jegyző, minden esetben felelős.

— Községi képviselőtestületi póttag,

behivatása esetén a megüresedett tagsági helyet annak minden kötelességével és jogával foglalja el, tehát mindaddig tagja marad a képviselőtestületnek, mint a meddig annak megbízatása tartott volna, kinek helyébe behivatott. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 1163. számú határozata.)

— A megürült községi elöljárósági

állásoknak helyettesítés utján való betöltése körül fölmerülő vitás kérdések elbírálására a közigazgatási bíróság hatásköre nem terjed ki. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 284. számú határozata.)

— Sebes hajtás által okozott könnyű testi sértés miatt indított ügyben az eljárás a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1899. évi május hó 18-án hozott határozata.)

— Községi belterületen való tilos lövöldözés folytán okozott könnyű testi sértés elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1899. évi október hó 11-én hozott határozata.)

— Építkezési ügyekben harmadfokon határozás a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik. (A belügyminiszternek 66.453/1899. számú rendelete.)

FELHÍVÁS.

Erzsébet királyné szanatórium.

Magyarországon a tüdővészes betegek száma állandóan megközelíti a félmilliót. És évenkint több mint hatvanezer magyar tüdővészben pusztul el. — E szörnyű kórságnál nincsen népünknek alattomosabb megrontója és ádázabb gyilkosa. Kivált pedig a sík alföldet lakó java magyarság szenved e csapás alatt, noha megkímélve nincs tőle a hegyvidék lakossága sem. A falvak és a városok temetőiben egyaránt szaporítja a sirhalmokat. — A gazdagok palotáit s a jómódúak házait is nem ritkán borítja gyászba, de a szegények hajlékaiban és kunyhóiban szinte állandóan ott tanyáz, folytonosan irtva az emberéletet, hervasztva az örömet, fokozva és terjesztve a nyomorúságot, megfertőztetve egész családokat, egész néprétegeket, jövendő nemzedékeikkel egyetemben.

De a tudománynak és a műveltségnek vannak immár fegyverei, melyekkel igen hatásosan, rendkívüli sikerrel állhatja útját a tüdővész nagy mértékű pusztításainak.

A vagyonosoknak módjukban van a jókor igénybe vett és soha sem szűnő orvosi segítséggel, alkalmas gyógyító intézetek felkeresésével, esetleg az éghajlat megfelelő változtatásával is, magukat a tüdővész ellen a lehetőségig megvédelmezni. De a legjobban megtámadott osztály, a szegényeké, ma még hazánkban teljesen védtelen.

Védelmezzük meg a szegényeket, mi, magyar társadalom!

Állítsunk szanatóriumot, gyógyító telepet, a vagyontalan tüdővészeseknek! Elsőbben is egyet a magyar székes főváros határában, mely a mellett, hogy hatásosan kezdi meg a védelmet, mintául is szolgálhat a majdan az országban másfelé keletkező hasonló rendeltetésű sanatoriumoknak.

A mozgalom, melynek célja, hogy a vagyontalan tüdőbetegek javára Budapesten szanatóriumot létesítsünk, már másfél év óta folyik. Maga dicsőségesen uralkodó felséges Királyunk volt kegyes a mozgalmat intéző egyesületünk védnökségét elfogadni. Megadta legmagasabb engedelmét arra is, hogy a tervezett első sanatorium elnevezése országunk védő angyalára, boldogult nagy királynénkra való emlékezésből «Erzsébet királyné-sanatorium^ legyen. Hölgybizottságunk védői tisztét Klotild főhercegasszony Ő Fensége kegyeskedett elvállalni.

Lassan múlott az idő, de a figyelmes szem hamar észrevehette, hogy a fiatal özvegy sebe nem gyógyul, hisz évről-évre jobban hervadt az a viruló szép nő, mig végre tizenegy év után örökre zárta le szemeit, pedig oly jó, oly nemes szivü volt mindig.

Nem, nem hirt tovább gondolkodni. Meg kellene őrülnie e gondolatnál, hogy mily tökéletes nő lehelte ki angyali lelkét, mig számtalan ördög szép női alakban, élvezi a boldogságot. Inasáért csengetett és ruháit becsomagolva, a legközelebbi vonattal a gyászhelyre sietett.

A halál, ugylátszik, ha egy életfonalát elvágta, gyorsan elsiet onnan, különben, hogy tudna oly kegyetlenül működni, ha tettének következményeit is látná ? Ha látná Irén végtelen fájdalmát, tudom, soha többé anyát nem fosztana meg életétől. De minek is ereszkedjem hosszas leírásba? Fájdalom már majdnem mindnyájunkat ért, mely abban a pillanatban, melyben sújt, egyaránt mély, egyaránt súlyos, csak a gyógyulás hol előbb, hol utóbb, hol pedig soha sem áll be.

De Irén fiatal volt. A jövő állt előtte. A szerencse abban is kedvezett neki, hogy társalkodónőül egy oly urinőt kapott, ki maga is számos megpróbáltatáson ment keresztül, s igy, szive egész hevével csatlakozott a fiatal leányhoz.

Szomorú egyhangúságban telt le a gyászév és Irén lassan lassan a rendes kerékvágásba jött. Mint igen csinos és rendkívül gazdag leányt, kö- rüfröpködte a sok ' «tarka lepke», s különösen három fiatal ember volt állandó kísérője.

Andorli igen gazdag gyáros fia volt; Ber- zenczey báró, fényes családi névvel birt, mig Cserny,

saját erejéből küzdve fel magát, tekintélyes ügyvéd hírében állott.

Hány álmatlan éjszakájába került ez Irénnek, j Melyiket tüntesse ki jobban ? Fiatal szive még nyugodtan dobogott, bármelyikre gondolt is. Társalkodónője kitartásra, türelemre intette épen, midőn nagy zajjal lép be az őrnagy, szallagon vezetve egy csúnya kis szürke majmot.

— Nézz ide Irénke, mit hoztam én neked. Ugy e, milyen helyes kis állat ? Fürge, eleven ! És milyen hűen tud ez mindent utánozni.

Erre nagy kacagásban tört ki, mert a kis majom nevetséges ugrással Irén felé iparkodott, ki azon annyira megijedt, hogy rémültében a szoba legtávolabbi sarkába menekült.

— De most megyek átöltözködni. Mindjárt visszajövök, addig a majmot ide kötöm az asztal lábához, — és katonásan köszöntve, k:ment lakására, mely a ház túlsó felében volt.

Irén alig mert helyéről mozdulni.

— Ez a Laczi bácsi borzasztó egy ember. Minek nekem ez a csúnya kis állat ?

— Hogy nevessen bohóságain, édes Irén. Csalogassa magához. Jöjjön, adjon neki diót.

És Irén gurgitgatott neki diót, melyeket a majom sorra feltördelt; de mikor később visszajött az őrnagy és vele Andorfi, a diókat már nem tudta elfogni, mert Laczi bácsi oly erővel dobálta azokat, hogy nyilsebesen repültek el mellette, bármennyire is ugrált ide-oda. Annyira kifáradt már a szegény állat, hogy Irén sajnálni kezdte.

— Andorfi ur megtehetné nekem azt a szívességet, hogy majmomat egy hétre magához venné. Holnap akarom kis ketrecét megrendelni, addig

magánál lehetne, mert ha szabadon van, még igen félek tőle.

— Igen szívesen veszem magamhoz, — volt Andorfi válasza és a majom átvándorolt még az nap a fiatal ember gargon lakására.

Egy hét múltán a majom haza került. Szokatlan volt még a hely neki és csendesen egy sarokba húzódott. De alig gyújtották meg a lámpát, a majom előugrott, minden fiókot kihuzgált, mig végre egy csomó kártyát találva, asztalhoz’ ült. A kártyát kifogástalanul keverte, osztott és szenvedélyes mozdulatokkal verte azokat az asztalhoz reggelig pedig föl sem állt helyéről. Irén és társalkodónője figyelmesen nézték.

— Ugylátszik, e kis majom Andorfinak egy nagy titkát árulta el.

— Aligha nem, — válaszolta Irén, jóizüt nevetve. Talán jó lesz Berzenczey felől is valamit megtudni, akkor majd mielőbb tisztában leszünk azzal, hogy kivel van dolgunk.

Hamar leült tehát és irt egy pici kártyát, aztán Laci bácsi inasával Berzenczeyhez küldte a majommal együtt. Alig tudta már a hét végét Irén bevárni.

— Ugyan mit fog e kis állat megint elárulni ? — mondogatta többször napjában s izgatottsága napról-napra nőtt.

— Végre megjött a várva-várt nap is és a majom haza került. Egy ideig nyugodtan ette a sok mogyorót, diót, gesztenyét. Nem is ügyelt senkire. De a mint bejött a szobaleány, hogy vacsorához asztalt térit, figyelmes lön. Képzelhetni Irént. Az folyton csak a majmot nézte, s eredeti is volt, a mint az egy székre felugrott, s maga