Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
IX. évfolyam. 47. szám. Szegzárd, 1899. november 19. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FEHENC. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — fcr. 3 » — » I » 50 » . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Kvóta-tanulmányok. Soha könyv jobbkor meg nem jelenhetett volna, mint ahogy Földes Béla most a maga kvóta-könyvét kiadta. — Ezen könyv újabb erős fegyver a kvótaháboruban, a magyar álláspont védeltnére. Most, hogy a kvóta-ügy ismét a napikérdések első sorában van és a kvóta-bizottságok összeültek, hogy ezt a súlyos ügyet végre s végleg tisztázzák, — a Földes Béla könyvének megjelenése valóságos memento abban az irányban, hogy Magyarország hozzájárulási arányának a jövőre nézve való megállapításában feltétlenül meg kell védelmezni. az ország érdekét s kíméletlen szivó- sággal ragaszkodnunk kell ahhoz az állásponthoz, hogy a magyar kvóta felemelése elkerültessék. Földes tanulmánya nem mondható vitairatnak e megjelölés általános és szokott értelmében. A könyv nem bocsátkozik politikai fejtegetésekbe, nem bizonyítgatja Magyarországnak ez ügyben való jogi álláspontját, a kvóta-ügynek a pártharcokban való történetét és az ezzel kapcsolatban a mostani viszonyok között várható alakulásokat, sőt általában nem polemizál semmiféle feltevéssel, javaslattal vagy egyéb kombinációval. És mégis, a vita-irat eme jellemző TARCA. —+3S+— Atyám születésnapján. — 1899. nov. 11. — Kilencven éves elaggott atyám, E szép napon szívből köszönt fiad ! Éltednek ritka-nagy alkonyatán Sírnom kell hála, gyász s öröm miatt. Jó illatként a hála oda szálljon, Hol trónol az örök Gondviselés, S megtart az árban egy kis deszkaszálon, Ha gyermek-hittel nyúl feléje kéz. 0 tartott meg ! Nézz végig múltadon, Immár egy század őszült meg veled, S ifjúit erővel mentél útadón, Bízván: ha dorgál az Isten, szeret Harc- és búgondban csak megizmosodtál, Az elmúlás mosolygó angyalod ; Aggkor hegyén szived most hálaoltár, A sújtó vesszőt, azt is csókolod. De nemcsak sújtott, — áldott is a kéz, Azé, Kit féltél hű gyermek gyanánt. Piros egészség, megelégedés, Gyermeksereg: nagy áldás egyaránt. Gyermeksereg. Minő kép, boldog Isten: Ott feslő bimbók a törzsön, a fán, — Most szellemek, mint árnyak, lengnek itten, Köztük te, drága, édes jó anyám. tulajdonságainak hiánya dacára a könyv olvasásakor szinte érezzük, hogy azok a viszonylatok, melyeket Földes könyve a nemzetközi relációkból kiemel, azok a tanulságok, melyeket a külföldi államok hasonló jellegű ügyeiből leszűr, de legkiválóképpen azok a számcsoportok, amelyeket Magyar- ország és Ausztria anyagi erőbirásának ösz- szemérése egymással szembeállít, mindezek külön-külön s együttvéve hatalmas defenzíva gyanánt lépnek fel, ellenállhatatlan erővel nyomják vissza az osztrák követelődzés ütegeit és semmivé teszik azt az egész taktikai hadállást, amelyet az osztrák közvélemény kétségkívül igen ügyesen, rendszeresen az ismert nagy harci zajjal éveken át szervezett. A magyar érdekek védelme ekként újabb erős fegyvert nyert a Földes Béla könyvében. Ismételjük ezt és hangsúlyozottan ajánljuk a magyar politikusoknak, de legkivált a magyar kvóta-bizottság tagjainak figyelmébe. Amikor az osztrák kvóta-bizottsággal tárgyalnak s amikor egymás között megbeszélik a kvóta-ügy elintézését, de még akkor is, amikor egyenként visszavonulva az ország érdekeinek sorsát a maguk lelkiismeretével tisztába hozzák : tartsák kezükben Földes Béla könyvét, lapozzanak benne, mérlegeljék egyes részleteit és főként merítsenek belőle minél többet. Tanuljanak erőt abból a fejtegetésből, amelyet a könyv külföldi államok hasonló ügyeinek elintézéséről elmond, nevezetesen pedig abból a históriai nevezetességű szivósságból, amelylyel Írország képviselői a hatalmas Angliával szemben egy évszázadon át megvédelmezték a «zöld sziget» érdekeit. Vegyék részletesen fontolóra azokat az utalásokat, amelyekből kiviláglik, hogy milyen módon oldották meg másutt a kvóta-kérdés nehézségeit s hatoljanak bele azokba a fejtegetésekbe, amelyekben Földes Béla egyrészt tudományos, másrészt gyakorlati alapon megállapítja, hogy milyen alapon lehet korrekten, tehát milyen alapon kell is két állam kapcsolatiban a felmerülő közöl, pénzügy i kérdések hozzájárulási arányát tisztázni, rendbehozni s állandóan rendben is tartani. Ámde különösen vessék össze a magyar kvóta-bizottság tagjai ama számszerű adatokat, amelyeket Földes Béla könyve a két állam között felállít a gazdasági élet nyilvánulásának ama pontjairól, amely pontok az ország viszonyainak, a nemzet va- gyon-állásának, a lakosság jövedelem kérdésének, a nép teherviselő képességének és általában minden mérvadó tekinteteknek igazságos, becsületes és hű összehasonlítására helyes alapul szolgálhatnak. Amivel a kutató tudós egy hatalmas fontosságú s az ország egész jövőjére kiható probléma megoldásában nemzetének Vasárnaponként, ha az est beállt, 0 gyüjte körbe minket, magzatit ; Zengett az ének, szálló ima szállt, S az ég virága nyílt bennünk, a hit. Oh jó szülők, lelkemben meg-megcsendül Szent visszhangként ez ének és ima. Emlékezem s szemembe könyre köny gyűl: Hogy tudjam én ezt meghálálni ma ? Bár gyöngybe foglalnám is nevetek’, Atyám s fogyó testvéreim nevét: Koldus maradnék együtt veletek, Ha rátok nem szórnám lelkem hevét. Kincs halmazánál, mondd, nem többet ér-e A szeretet, a hála s kegyelet ? Fel a szivet! Áldás atyánk fejére ! Nyíljék virág a porladók felett! Sántlia Károly. „A. majom. Irta: semptliei Maczkó Lászlóné. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Halk kopogás hallatszott ajtómon. «Szabad!» — mondám, s ime belép fivérem egyetlen gyermeke, az én göndör hajú kis kedvencem. És én örömmel szorítottam keblemre húgomat, kinek arca ma oly dúlt, oly szomorú. — Talán megbántott valaki ? — kérdezém. — Nem, édes jó Néném, nem bántott meg engem senki. De látod nekem nincs anyám és az nekem most oly sokszor jut eszembe. Udvarlóim száma mindig nagyobb, de mostoha anyám kérdő tekintete is mind sűrűbben nyugszik arcomon. Adj te tanácsot, jó Néne, kihez meniek, melyiket tüntessem ki jobban ? Gazdag vagyok s igy úgy félek, hogy talán épen azt fogom választani, ki legjobban áhítozik vagyonom után. Nehéz feladat megoldása várt reám. Egy fiatal leányt kell rávezetnem az igaz útra, egy leányt, kit úgy szeretek, mint senkit e világon. S ime, egy történet jut eszembe. Oh, abban az időben sokfélekép Írták azt le az újságok, de a valót én tudtam a legjobban. — Ülj le ide e kis székre, fejecskédet pedig hajtsd az ölembe és figyelj. Egy kis történetet akarok neked felolvasni az én naplómból, talán ez segítségedre lesz. * * >5« Nyugalmazott őrnagy volt malomszegi Sempthe László, mégis, mennyire megrenditette az erős fca- ; tona szivét valami, hisz arcát tenyerébe fektetve, forró két köny gördül végig arcán, midőn a távirat tartalmát megértette. Pár pillanatig egészen átadta magát a fájdalomnak. Ott látta szemei előtt a nálánál jóval fiatalabb nővért szelid kis arcával. E kis mosolygó arcot, mely alig-alig látszott ki a sürü fehér fátyol alól, s mely mint bájos menyasszonyt díszítette. Látta mint boldog asszonyt férje oldalán és látta hét év után mint megtört özvegyet annak ravatalánál, kit oly végtelen szeretett. Hat éves kis leányát magához ölelve, nem jajgatott hangosan, alig törte meg a csendet egy-egy mély sóhaj vagy zokogás, de annál mélyebb volt az érzés.
