Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

forrásoknak s a producens gyárosoknak állandóbb és nagyobb vevői, mint a szerény szövetkezeti üzletek.

E részben pedig tisztán csak a kereskedelmi érdek határoz, ebbe nem játszanak bele azok az érzelmi politikai indokok, melyek a fogyasztási szövetkezeteket nálunk létrehozták. A gyáros és nagykereskedő csak jó vevőt ismer s nem törődik vele, ha az akár zsidó, akár mohamedánus — csak jól fizessen. A gyárost nem tüzelik a divatos jelszavak, csak egy ősi elv érvényességét ismeri el, hogy: pecunia non ölet.

Aztán a fizetés! A kereskedelemben általános szokás a váltóval való fizetés, mert a kereskedés alapja a hitel. A kereskedő hitelben vásárol s váltót ad az árukért ; mire a váltó lejár, annak értékét az eladott árukból beszedi. Az az igazi kereskedői ügyesség és tudomány, hogy oly árukat és oly árakon vásároljon hitelben, váltó ellenében, melyeket bizonyos idő alatt nyereséggel el lehet adni.

Ám a fogyasztási szövetkezetek is váltóra vásárolnak, mert annyi üzleti tőkével se rendelkeznek, a mennyivel egy szolidabb kereskedő. A váltó pedig lejár s a kereskedői váltót ki kell lejáratkor fizetni. A ki nem fizet, hitelét veszíti, vagy költségekben és kamatban elfizeti üzleti nyereségét.

A takarékpénztárak tudnának adatokat szolgáltatni a fogyasztási szövetkezetek váltóiról, melyeket rendszerint ovatolni is szoktak, mert a szövetkezetek jámbor igazgatóságai nincsenek tisztában a kereskedelmi váltó természetével.

Hiszen, ha a szövetkezetek csak némi tanulópénzt fizetnének, az nem volna nagy baj; de saját kárukon se tanulhatnak, mert olyanra vállalkoztak, mi előleges tudást és készültséget követel.

Ellenben a jobb hitelű vagyonos polgárok belemerülnek az üzlet adósságaiba, mert a fogyasztási szövetkezetek, illetőleg a szövetkezeti vándor agitátorok félrevezetik őket. Aztán bekövetkeznek a vagyoni bukások, károk és a kiábrándulás, a mik a fogyasztási szövetkezetekben való hitet a

1899. november 5.

csalódott népben elvégre teljesen megsemmisítik : az ilyen bajba került szövetkezetek bonyolult ügyeit pedig a büntető bíróság szokta elintézni.

VÁRMEGYE.

— Főrendiházi tagok nyilvántartása.

A belügyminiszter körrendeletileg elrendelte, hogy a főrendiházi tagok, valamint a főrendiházban örökös tagsági joggal biró családok a törvényhatóság által nyilvántartassanak és az előforduló halálozások vagy magszakadások esetei hozzá távirati utón bejelentessenek. A belügyminiszter által vármegyénkkel közölt jegyzékben nálunk jelenleg a következő főrendiházi tagok szerepelnek : gróf Apponyi Géza és Sándor, gróf Széchenyi Sándor és Bertalan, továbbá D'öry Dénes kinvezett főrendiházi tag. Örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal biró családok : Apponyi, Benyovszky és Széchenyi grófok, Döry József egyenes leszármozói (ki 1816-ban emeltetett bárói méltóságra) és Jeszenszky báró család.

— Ügyvédeket érdeklőleg a m. kir. belügyminiszter 1899. évi 1000.198. számú körrendeletében utasította a közigazgatási bizottságokat, hogy ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott árvaszéki beadványokra hozott határozatok az ellenjegyző ügyvédeknek kézbesittessenek.

— A jégvágást a. helyi rendőri tilalmak figyelembe vételével és mások szerzett jogainak épségben tartása mellett, mindenki, minden arra alkalmas helyen szabadon gyakorolhatja. (M. kir. fóldmivelésügyi miniszter 1899. évi 26.894. számú határozata.)

Hírek.

— Az „Otthon“ előfizetői a mai számunkkal veszik a november hónapra járó füzetet.

— Uj anyakönyvvezetők. A belügyminisztérium vezetésével megbizott m. kir. miniszterelnök Tolnavármegyében az apari anyakönyvi kerületbe Horváth Zoltán segédjegyzőt, az udvari anyakönyvi kerületbe Brenn Zoltán községi Írnokot, a miszlai anyakönyvi kerületbe Wagner Endre községi írnokot s végül a kurdi anyakönyvi kerületbe Gyó'rffy Zoltán községi Írnokot anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki és valamennyit a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta.

— Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Parragh Béla dunaszentgyörgyi lakost ideiglenes minőségű díjtalan m. kir. pénzügyi számgyakornokká nevezte ki a m. kir. pénzügyminiszteri számvevőséghez.

— Erzsébet királyné emlékének még- örökitésére építendő «Örök imádás» temploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a következő adományok érkeztek:

Singer B. és neje Mányok Forster Ernő plébános . Szegzárdi Népbank . _. Dr. Hangéi Ignác és neje Várkonyi Imre gyűjtése Simontornya . • •

Magyar József plébános Felső-Iregh . . . Csefkó F. D.-Földvár . Kurz Vilmos Szegzárd . Varga E. plébános Paári Pinczehelyi Elöljáróság ^

Összesen . Múlt számunkban közölt gyűjtés . . . . .

Együtt .

5 frt — kr.

2 » 20 »

5 » — »

6 » — »

2 » 70 »

4 » 28 »

— t> 60 »

5 » — »

5 » 30 »

10 » — »

46 frt 8 kr.

1941 frt 99 kr. 1988 frt 7 kr.

— Kirendelés. Az igazságügyminiszter a budapesti kir. büntetőtörvényszék területére egyik vizsgálóbíróul a jövő évre is Oláh András volt szegzárdi, jelenleg budapesti törvényszéki birót rendelte ki.

— Véglegesítés. A m. kir. igazságügymitiisz- ter a szegzárdi kir. törvényszéknél ideiglenesen alkalmazott dr. Pesthy Pál aljegyzőt ebben az állásában végleg megerősitette.

— Hymen. Kluha Géza, szegzárdi p. ü. fogalmazó eljegyezte ErdSdi Anna kisasszonyt, a szegzárdi bátaszéki-utcai gyermekmenedékház vezetőnőjét.

— Államvizsga. Szendrői József végzett joghallgató, kit lapunk közönsége is előnyösen ismerhet több sikerült költeményeiről, a múlt héten szép sikerrel tette le Pécsett az államtudományi államvizsgát. A kiváló tehetségű fiatalember a közigazgatási pályán óhajt működni, s valószínűleg vármegyénknél kezdi meg gyakorlatát.

— Meggyógyult biró. Kiss Károly kir. törvényszéki biró, aki szenvedett lábsérülése miatt több hétig beteg volt, most már annyira meggyógyult, hogy hivatali állását újra elfoglalhatta.

— Uj járásbiró. Dr. larcsay Gyula szolnoki albiró, volt szegzárdi járásbirósági aljegyző kunszentmártoni járásbiróvá neveztetett ki.

— Előléptetés. Stokinger Lajos szegzárdi származású gazdasági segéd kineveztetett a gödöllői korona uradalomhoz gazdasági intézővé.

— Jegyzőválasztás. A múlt hó 30-án megtartott választás alkalmával a szemcsecsehii községi jegyzői állásra Kaufmann Móric ottani helyettes jegyző választatott meg.

nők és az italok nem tudtak végezni vele, s húsz évig tartottak ki mellette.

Élete lázas jeleneteiből csodálatosképen mindössze az a főfájás szűrődött össze, mely reggelenként kínozta. Miután ma volt a nagy dij s ilyenkor a turf a délelőtti misére megy, orvosért küldött a szomszédba.

Az orvos hosszas vizsgálódás után feltétlen nyugalmat ajánlott.

(— Hogy ez még él — dörmögött magában. — Érthetetlen 1)

Abafi a jól nevelt ember udvarias alázatosságával nyugodott meg a rendeletben. Az orvos ebből bizalmat merített és igy szólt:

— Házasodjék meg méltóságod ... De, ha szabad ajánlanom, nem méltóságod köréből. Bocsánat, de ott mindenki tulideges, a vér túlírnom. Erről különben könyvet irtani s ha méltóságodat netán érdekelné . . . Szóval egy nyugodt vérü családot ajánlanék.

Az orvos azután elment, de az ajtóból még egyszer visszaszólt.

— Ha nem veszi rossz néven : hány éves méltóságod ?

— Negyvenkeltő, — mosolygott rá Abafi.

(— Érthetetlen, — dörmögött az orvos a lépcsőn. — Rég halottnak kellene lennie,)

II.

Mikor délután kikocsizott a versenypályára, eszébe jutott az orvos rendelete.

— Milyen különös volna, ha megfogadnám — gondolkozott magában. — Hátha a nyugalom segítene ? Ha úgy két-három évig falun, erdőkben, parasztok között nevelkedném, kikergetném magamból ezt a főfájást és pusztán fekvő idegeimet jótékony zsírréteg takarná el a nagyvilág elől. Lustaság : ez az, a mit sosem éreztem s a mire szükségem van.

És elgondolkodva életén, úgy rémlett neki, mintha a gyorsvonat ablakából tekintette volna végig egész pályafutását.

Este felé ismét eszébe jutott az orvos, s mikor reggel rettenetes főfájás keltette föl, elhatározta, hogy megházasodik. Miután az az ember volt, a ki ideges gyorsasággal tesz mindent, azonnal széjjelnézett ösmerősei között, s estére már meg is állapodott egy famíliában. Nem volt arisztokrata vér, de azok a kitartó államférfiuk, melyeket e család minden húsz évben beszállított a parlamentbe, nagy hírnévhez juttatta őket. Csodás szi- vósságu, nagy képzettségű, alapjában azonban pa- rasztkeménységü és vérü emberek voltak, afféle verébcsalád, a mely tud alkalmazkodni viszonyokhoz, időjárásokhoz, jóléthez, nyomorúsághoz egyaránt.

— Nos, mit szól hozzá tanár ur ? — kérdezte meg az orvost, mikor az eljegyzés megtörtént.

— Kitűnő választás, méltóságos uram — bókolt az öreg tanár. — Nyugodt lehet, hogy a családja örökké élni fog, az anyai vér diadalmasan virítja föl a törzsfát. S ha egyet sajnálok, úgy ez csupán az, hogy tekintettel arra, miszerint méltóságod húsz évvel idősebb a menyasszonyánál, nem fogja megérhetni a felesége századik születésnapját.

— Majd meglátjuk, — mosolygott a gróf, noha úgy érezte, hogy neki már régen meg kellett volna halnia.

— Szegény asszony — sóhajtozott magában az orvos. — Ily fiatalon özvegygyé lenni 1

Abafi gróf számára uj környezetbe jutott. Idegen emberek, idegen gondolkozás, idegen szokások. O, a ki szokva volt, hogy a holnaputánt regényes messzeségben, elérhetetlennek lássa, csodálkozással vette észre, hogy ezek a vidéki emberek örökké akarnak élni. Alaposan előre tekintettek, esztendőkkel dobálóztak, s olyan vállalatokba bocsátkoztak, a melyeknek gyümölcsét egy még messzi jövő takarta el. Ehhez a művelethez erős hit és jó egészség kell. Abafi elgondolkozott rajta, mily kiszámíthatatlan időterület volt neki csak egy év is, mig ezeknek az ősembereknek a harminc esztendő is csekélységnek látszott. A házban ott volt az egész család, a galambősz dédapától a leg- csitribb unokáig, mint egy hatalmas fa, a mely a hajtásaiban tud tovább élni. Mindannyi zömöknek, erősnek, elpusztithatatlannak látszott. Abafi úgy érezte magát, mint a fecske a verebek között. Emezek kitartók, földhöz ragadtak és erősek, mint a föld, ő gyönge, törékeny, mint azok a kékfarku