Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

1899. november 5.

TOLNA VARMEGYE.

3.

— A vármegyei múzeumépület létesítésére szükséges államsegély kieszközlése végett a törvényhatóság nyári közgyűlésének határozata folytán küldöttség járul a miniszterelnökhöz mint belügyminiszterhez és a kultuszminiszterhez; a küldöttség szerdán jelentkezik a minisztereknél gróf Széchenyi Sándor főispán vezetése alatt, kihez csatlakoznak Perczel Dezső, a képviselőház elnöke, gróf Apponyi Sándor, D'öry Pál alispán, dr. Kamttterer Ernő, szépművészeti kormánybiztos, Wosinsky Mór esperes, a vármegyei muzeuin igazgatója és Boda Vilmos orsz. képviselő.

— A pécsi püspök újabb áldozatkészsége. Hettyey Sámuel megyés püspökünk ismét nagylelkű adománynyal gazdagította bőkezűségének nagy sorozatát. Az őcsényi r. kath. hitközség tagjai mind szegény zselléremberek, kik düledező félben levő iskolaépületüket renoválni képtelenek lettek volna. A püspök tehát 876 frt 63 kr költséggel saját pénztárából födözte az átalakítási költségeket.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Nagy József leperdi róm. kath. iskolai okleveles tanítót somogyvármegyei kir. tan- felügyelőségi tollnokká kinevezte.

— Tolnamegyei menyecskék csárdása. Lexa Zenó, a herceg Eszterházy uradalmak mérnöke, a «Dombóvár és Vidéke« főszerkesztője «Tolnamegyei menyecskék csárdása» címmel sikerült zeneművet irt, melyet tisztelete jeléül «Nagyságos jo- baházi D'óry Pálné született Dóry Gabriella úrnőnek« ajánlott. A mű eladásából befolyó összeget a szegzárdi árvaházra szánta.

— Képviselői beszámoló. Vasárnap tartotta beszámoló beszédét a pinczehelyi kerületben Rát- kay László, a kerület függetlenségi és 48-as párti képviselője. Az ellenzék kiváló tehetségű s nagy tekintélynek örvendő képviselője az aktuális politikai kérdéseken kívül kiterjeszkedett különösen azon kérdések mikénti megoldására, melyek a kisgazdák és a munkások érdekében sürgős orvoslást kívánnak. A kerület népszerű képviselőjét mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták s ragaszkodásuknak tüntető módon adtak kifejezést Rátkay iránt, kit választói nagy becsben tartanak, s politikai ellenfelei is elismeréssel hajlanak meg kiváló egyéni tulajdonai és képességei előtt.

— A «Petőfi-ház» részére Pinczehely nagyközség képviselő-testülete 5 frtot szavazott meg s ezen összeget beküldötte lapunk szerkesztőségének. Az adományt rendeltetése helyére juttattuk.

— Jóváhagyott alapszabály. A szegzárdi önkéntes tornász-tűzoltó egylet módosított alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.

— Katonai előléptetések. Megyénket érdek- lőleg a novemberi előléptetések a következők : kineveztetett altábornagygyá zalavári Zuma Károly székesfehérvári honvédkerületi parancsnok ; a közös hadseregnél II. oszt. századossá Nagy Lajos 44. sz. gyalogezredbeli főhadnagy, főhadnagygyá otocsaci Burich Jenő, Belfanti Lajos és jfedhcska Dezső a 44. sz. gyalogezrednél; 1 adnagygyá Stei- nitzer Frigyes, Danzinger Pál a 69. sz. gyalogezrednél ; Enkelhardt Károly, Hauke Guidó, Sziben- liszt Ferdinánd és Antkon Ferenc a 44. sz. gyalogezrednél ; Ii. oszt. századossá korlovitzgradi lovag Millektc Bódog, főhadnagygyá Oreskovic Vilmos a 12. sz. dsid. ezrednél;! oszt. ezredorvossá dr. Sternschuss Mihály, II. oszt. ezredorvossá dr. Traub Emil a 69. sz. gyalogezrednél; hadnagy- számvivővé Herczog István őrmester a 44. sz. gy. ezrednél; áthelyeztetett Metztier Lajos 44. gy. e. őrnagy a 82. gy. ezredhez; a m. kir. honvédségnél ezredessé fogarasi 7amásy Béla székesfehérvári ezredparancsnokot, mracslini Krisanich Andrást a pécsi honvédgyalogezrednél és Vadászy Ambrust a székesfehérvári gyalogezrednél; ezredessé a lovasságnál Eckensberger György pécsi honvédhuszárezred parancsnoka, alezredessé lovag Allram Lothárt ugyanott; I. oszt. századossá Révész Benőt a pécsi h. gy. ezrednél; II. oszt. századossá Monszpart András székesfehérvári és Farmok Lajos pécsi h. főhadnagyokat, hadnagyokká Vámos Gyula, Ferenczy György és Számmer Pál székes- fehérvári, Mészáros János, Csabai Emil és Blasko- vich Kálmán pécsi hadapródtiszthelyettesek; a lovasságnál Havassy Jenő és csikbánkfalvi Keresztes Gyula pécsi hadapródtiszthelyettesek hadnagyokká ; II. oszt. századoshadbiróvá dr. Gyenes József pécsi főhadnagyhadbiró; a hadbiztosi illetéket engedélyezték Búcz Bála székesfehérvári alhad- biztosnak ; I. oszt. egyházi tanárrá Kozáry Gyula, a pécsi honvéd-hadapródiskola állományában.

— Nyilvános köszönet. A szegzárdi rom. kath. olvasókör múlt vasárnapi táncestélyén felülfizettek : ft. Wosinsky Mór esperes, elnök 1 frt 75 kr, Szabó Géza alelnök 75 kr, Konstanczer László 25 kr, Bencze Ferenc (Tót) 5 kr, Mészáros Károly 15 kr, Balog József káplán 25 kr, Czernohorszky József káplán 25 kr, dr. Steiner Lajos 75 kr, Vesz- tergombi István 25 kr. E felsorolt jótevőknek a a nyilvánosság előtt mond hálás köszönetét az elnökség. — A befolyt tiszta jövedelem 23 frt 32 kr.

— Árlejtés a selyemgyárban. Az országos m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség Szegzárdon következő tárgyakra hirdetett árlejtést november

19-diki határidővel: 6000 ujrizsma tenyésztőpapir 28 — 30 kg. szállítási határidő 1900. évi február hó 15. 4000 vég tüli, szállítási határidő 1899. évi deczember hó l-étől kezdve minden 2 hétben 400 vég. 50,000 darab tenyésztő hőmérő, szállítási határidő 1900. évi februhár hó 15. Pályázni lehet ezen tételek egyikére is. A pályázati feltételek a felügyelőségnél megtekinthetők.

— Kivételes nősülési engedélyek. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott ifjú Kauder Péter mórágyi és Stosz Konrád antunová- czi lakosnak.

— Halottak emléke. A keresztény vallás egyik lélekemelő ünnepélye folyt le a múlt szerdán és csütörtökön: a halottak emlékének kegyeletes ünnepe. A múlandóság bánatos érzését juttatta eszébe mindenkinek; az elhunytak lelki üdvéért ájtatos és buzgó imát küldtek a Mindenhatóhoz s a földi élet gyarlóságáról elmélkedtek az elvesztettek fölött könyeket ontó hivek, kik tömegesen keresték föl szeretteik sírját a temetőkben. Koszorúk övezték a síremlékeket, gyertyák és mécsesek lángjai égtek a rendbehozott sírokon s buzgó imádsággal könnyített mindenki lelke bánatán, azzal az enyhét és vigasztalást adó tudattal, a mi a feltámadás magasztos eszméjében nyer kifejezést. Mind- szent napján a belvárosi templomban Balog József segédlelkész mondott mindenkit mélyen megható és magas szárnyalásu alkalmi beszédet; az esti isteni tiszteleten a templom ismét teljesen megtel- lett ájtatos közönséggel, buzgón imádkozva azokért, kiknek elhunyta örökös űrt hagyott sziveikben.

— Pénzhamisítók. Csendőrségünk ébersége ismét egy pénzhamisító bandát födözött fel és juttatott a hűvösre. Hetek óta észlelték már, hogy Szegzárdon és környékén elég jól utánzott, hamis egy forintosok vannak forgalomban. A csendőrség Várady János csendőr-őrmesterrel együtt nyomozott, kutatott, mig végre Balogh János, Remeteutcai lakos házában sikerült tetten érni bűnös manipulációjukban. Balog János már négy évet ült fegyházban s azóta is kétes életet folytatott s azért a csendőrök állandóan szemmel kisérték; ennek a patak partján levő házában érték tetten a csendőrök Kemény (Hart) János szegzárdi születésű, szintén rovott múltú emberrel, ki éppen akkor préselte az egy forintosokat Balogh János segítségével. Kemény János valaha Szegzárdon a kórházban született, mint senki gyermeke, lölserdülte óta sok mindenféle foglalkozása volt, sok mindenhez értett, s ügyessége folytán ezermesternek tartották, de mindenütt rossz fát tett a tűzre; pénzcsinálás miatt egyszer már szintén bajba keveredett s most megint visszatért régi mesterségéhez. Balogh János házánál a csendőrök aztán házkutatást tartottak, s a pénzcsináló prést a fémanyaggal együtt, valamint 63 drb hamis forintost elkoboztak s a két tetten ért bűnöst letartóztatták. További kutatás után reá jöttek arra, hogy Kemény János előzőleg Sárközi István szintén felsőutcai, egykor jómódú polgár házában s ennek részére 70 drb egy forintost készített, amelyekkel Sárközi több helyen fizetett, sőt a városi adóhivatalnál is megkisérlette adóját ilyen hamisitványnyal róni le, de ott megismerték a hamis pénzt és nem fogadták el. A csendőrök tehát másnap Sárközit is letartóztatták. Szegzárd környékén is kutatnak még a csendőrök a hamis pénzek és esetleges bűntársaik után, mert Kemény idejövetele előtt több szomszéd városban is megfordult s ott is jöttek forgalomba hamis egyforintosok, s igy lehet, hogy még több ember is belekeveredik a bajba.

— Öngyilkos aljegyző. Most már hivatalosan is megerősíti az illetékes hatóság a szomorú véget ért Koller Rezső szegzárdi kir. törvényszéki aljegyző halálát. A gráfenbergi prefektura elküldötte az itteni kir. járásbíróságnak a haláleset-felvételt és az elhunytnak iratait.

madárkák, a kiknek minden télen az ő tengerentúli Arcojukba kell röpülni. Az ő faja egy gyönyörű pillangóhoz hasonló, telivér faj, ez köznapi, szívós és tenyésző.

Beléjük házasodott, a nélkül, hogy a kérdés fölött tovább töprengett volna.

Csak az öreg doktornak támadt utolsó pillanatban lelkifurdalása. Szerencsére nem hallgatott rá senki s igy az esküvő diszmagyarosan, előkelőn : esett meg a családi templomban.

III.

Ám a fecske nem állta ki a verebek között. Első nap, hogy nem látta az ő miatyánkját: az indító piros zászlaját és a jockeyk tarka kabátját, végtelen melankóliába esett. Megpróbálta hát, hogy azt a bizonyos lelki erőt latba vesse. Ám ő, a ki arcmozdulás nélkül látta elveszteni a legnagyobb tételt, s a ki közömbös álarc mögé bujtatta a leg- szilajabb érzéseket, nem tudta elviselni, hogy ne lásson paripát, nyerget és puskát. Az ő rendes izgalmai nélkül élete végtelen sivárnak tetszett s az, hogy nincs izgalma, még idegesebbé tette, mintha benne élt volna a hatalmas forgatagban. Vére any- nyira megszokta már az idegek tulfeszitését, a lelki szenzációkat, sőt az ideges főfájásokat is, hogy nélkülük elkeseritően unalmas volt a mindenség. A hogy a fecske keresi a magas légür rejtett veszedelmeit, a hogy izgató parforce-vadászatok árán szerzi meg zsákmányát és irtózik a földi meg az emberi szagtól, a kipróbált sportsman lelke se tudott hozzáragadni a barázdákhoz és a simasághoz.

Tehát a verébnek kellett engedni, a verébnek, a fiatal asszonynak kellett elmenni a fecsketanyára, a cifra palotákba és a fekete vadászkastélyokba, a földkörüli utazásokba és a nemzetközi versenytérekre. Elhagyta a verébtanyát, és a barázdák színéhez hasonló egyszerű ruháját felcserélte a fecskék acélkék és szürke tolldiszével. Így kószáltak ők végig az egész világon, Baden-Ba- dentől Spaaig, Hamburgtól az Everestig. Csakhogy a mit a fecske nem tudott, azt nem tudta a veréb se.

A veréb megszokta, hogy ne repüljön magasabbra, mint az ákácok teteje és ne vadászva keressen eledelt, hanem óvatosan és a föld peremén. Szédült a magasságban, idegenül érezte magát a mértföldes légkörök hűvös áramlataiban, a fecskenyelv ösmeretlen jargonjaiban. A szünetlen izgalmak ösmeretlen terület volt az utszéli madárnak; fázott és szomorúan nézett le a magtárak ablakaira, a hol a verébtanya csicsergett. De a férj vígan röpdösött, vigan fogadott, vadászott és panaszkodott a fejére, mely koronként teljesen megtagadta a szolgálatot. A mit a gyengemellü fecske elbírt, azt nem győzte a veréb, mig amaz gyönge tüdővel a sas repülését utánozta, ez az ő ép, erős szervezetével csak úgy nem ment semmire, mint azok a sziklaerős, pirospozsgás vidékiek, a kik a fővárosi élet kavargásában hétszámon belül elszédülnek és összerogynak.

Őszszel azután megkezdődött a fecskék félelmetes erőprodukciója : az utazás a tengeren túl. Egy nap nekivágtak a tengernek és borús, jeges felhők kíséretében át akartak repülni az afrikai partokra. Mikor elindultak, a fecske beteg volt : fájt a melle és égett a tüdeje, de a mint az első szárnycsapásokat megtették és délről izgató fuval- mak rebbentek feléjük, egyszerre megszállta az utazás izgatottsága, szeme fölragyogott s szárnyai megerősödtek. Ám a veréb mikor megpillantotta a rémes hullámzó szürkeséget és hirtelen az űrben érezte magát, elkezdett félni, szédülni, beteg lett és egy nap holtan esett le a tengerbe.

Mindez persze nem fecskékkel és verebekkel, hanem a gróffal és feleségével történt meg a Lloyd- gőzösön, villamos-világitás és gőzfűtés mellett.

Mikor az öreg doktor a halálhírt olvasta, feltolta pápaszemét és maga elé dörmögött.

— Lehetetlen, — szólt, — sajtóhiba lesz. Nyilván a férj halt meg.

IV.

Egy kis fiúcska maradt a veréb után.

— Reméljük, hogy az anyja vére, — szólt a doktor.

De nem az anyjáé volt. Öt esztendős korában megtépázta a himlő, hat éves korában a torokgyík, hétéves korában pedig akkora volt, mint egy három esztendős gyerek. Akkor már minden reményt föladtak, hogy ember lesz belőle és a kis fiú meg is adta rá a szentesítést annyiban, hogy