Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
45. szám. Szegzárd, 1899. november 5 IX. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Ivrammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szövetkezeti bajok. Nem legjobb hirek hallatszanak egyikmásik fogyasztási szövetkezetről, melyeket országszerte alapítottak több buzgósággal, mint a dologhoz való értéssel. A fogyasztási szövetkezetnek természet szerint az lett volna a céljuk, hogy a nép a közvetítő kereskedés kizárásával jusson oly nélkülözhetetlen fogyasztási cikkekhez, melyek tisztán arra valók, hogy gazdaságának és élelmezésének olcsóságát biztosítsák. Semmiesetre se lehetett azonban e szövetkezeteknek célja az, hogy a kereskedelem és ipar helyzetét megnehezítsék. Mert hiszen ily cél elérése lehetetlen is: a kereskedelem különös ismereteket követel, melyek nélkül okvetlen károsodik az, ki annak konkurenciát akar csinálni. Pedig a mi rosszul tervezett és megalkotott szövetkezeteink sok helyen ezt tették: túllőttek a célon. Boltokat rendeztek be s abban mindenféle árut felhalmoztak, melyek közvetítésére eddig a kereskedők vállalkoztak. A boltokba aztán tanulatlan kezelőket, vagy megbiz- liatlan kereskedősegédeket állítottak. A szövetkezeti tagoknak eszerint csak kétféle kilátásuk lehetett: vagy azért vesztik el pénzüket, mert az üzletet tudatlan emberre bízták, vagy azért, mert a megbizhatlan kezelő túljár az eszükön s egyszerűen lefőzi őket. Még a bukás ellen való védekezés lehetősége, is ki van ily módon zárva, mert a boltkezelőt, vagy a dologhoz nem értő bizottságot kellőleg, hatályosan ellenőrizni nem is lehet. Ugyanis nem abban van a baj gyökere, hogy az árukért befolyt pénz defraudáció utján tűnik el, hanem másban. A bolti üzlet nyereséges vezetésének föltétele az áruk okszerű beszerzése és kezelése. Ahhoz kereskedői tudás és gyakorlat kell, hogy valaki kiválasztani tudja a kelendő árukat s meg tudja határozni azt a mértéket, a meddig egy-egy cikk bevásárlásában terjeszkedhetik. Ha az ily áru kevés a boltban, akkor az üzlet menete fenn akad és nincs nyereség; ha sok az ily áru, akkor esetleg megromlik, értékét veszti, kimegy a divatból s csökken a kelendőség. Tudunk róla, hogy egy ily fogyasztási szövetkezetre valamely élelmes kereskedelmi utazó nagy pénzért (illetve váltóért) annyi sáfrányt és festéket tukmált rá, mennyit egy legnagyobb forgalmú városi füszerüzlet se képes egy év alatt eladni. Más szövetkezet éppen igy járt a másik kereskedelmi utazóval, ki bársonyt és csipkét adott el neki. Az a jámbor bizottság, mely jóhiszemű föld- mivelőkből állott, kiknek a pap adott kereskedelmi tanácsokat, megvették a szép vég bársonyt és csipkét s csak akkor tudták meg, hogy hibásan vásároltak, mikor az asszony nép a bársonyban és csipkében válogatni akart, de mivel csak egyfélét talált a szövetkezeti boltban, hát elment máshova, hol válogathatott s olcsóbban is vehetett. Aztán egy jó boltba ezerféle portéka kell, ha kivált konkurrense is akad, pedig a kereskedők a tudás fölényével konkurálnak. Hogy is tudna az egy üzlet számára célszerűen bevásárolni, ki nem tanult áruismét, vagy nincs üzleti tapasztalása, mit természetesen szintén nem adnak ingyért, hanem erősen meg kell azért éveken át szolgálni a kereskedésekben. A hol pedig a szövetkezeti boltokba szakértő kezelőt állítanak, azt meg kell erősen fizetni, hogy érdek fűzze a szövetkezet üzletéhez. Nagy regie-költséget azonban a kisszerű falusi kereskedések ki nem bírnak. Mert hiszen az is csak mesebeszéd, hogy a szövetkezeti üzletek közvetlen forrásokból olcsón vásárolnak, tehát a kereskedőkkel könnyen felvehetik a versenyt. Az a közvetlen forrás, gyár vagy nagykereskedő nagyon meggondolja, hogy vájjon érdekében áll-e a fogyasztási szövetkezetek protegálása s nem helyesebb-e inkább a kereskedőket részesíteni előnyben, kik elvégre is nagyobb számmal vannak, a tömeges áruforgalom közvetítésére nagyobb garancziát nyújtanak s igy a bevásárlási T A R C A. —-«38+— Őszi képek. i. Itt bolygok újra abban a kis parkban, Hol szép szerelmem, együtt jártunk hajdan. Más szemmel néztem akkor a világot, ... Marékszám téptem néked a virágot. Ugye emlékszel? S hogy csapongóit lelkem, Rajongásimba határt sem ismertem ! Most alig járok, lelkem tüze bágyadt, — Visszfénye lön a kihűlt napsugárnak. Hulló levéllel az út betakarva, Zörög alattam lomb s virág avarja, Fölöttem felszél felhőt zúgva kerget, — Visszhangja tán jajongó bús szivemnek! Hajh régi kedvem újra visszatérne, Bolyongnánk csak itt, újra kéz a kézbe. De nem, de nem! mit adnék most örökbe ? . .. Bús őszi rózsát, kényemmel öntözve. II. Nem egyszerre hull minden a földre le, Ha szétporzik a zimankós ősz dere. Csak egyenként hulldogálnak Emlékei a szép nyárnak, Lassan s a mint tarlóvá lön minden, Jő a tél, hogy rá szemfödőt hintsen, Nem egyszerre száll el minden örömünk; Lassan, lassan nő csak az árny mögöttünk, Míg beolvad a vak éjbe, Mig egyszer azt veszszük észre: Hajunk deres, kihűlt szívünk lángja, ... S valaki a szemünket lezárta. — Szendrői József. A fecske meg a veréb.* Irta: LÖVIK KÁROLY. I. Abaíi gróf, a hires sportsman, mikor egy szép májusi reggel föl akart kelni, hogy a déli misére menjen, rettenetes főfájásra ébredt. Ez a főfájás nem volt olyan, mint a többi emberek szaggatással kezdődő és zsibbadással végződő rendes migrénje, valami egész különös, hogy úgy mondjam egyéni főfájás volt, a mely a tifusz deliriumából, az idegláz velőhorzsolásából és a hüdés ólomnehézségéből alakult össze és gyötörte meg áldozatát. Nem az első és nem is az utolsó e fajta esete volt. Azelőtt csak ritkán, nagyobb izgalmak után jelentkezett, utóbbi időben azonban egyre szaporább vendég lett és valósággal zsarnokoskodott. Mentség ellene nem igen volt : olykor az első falat ételre megugrott, máskor a hideg zuhany, majd a friss levegő kergette el, de néha minden hiába volt, kőkeményen fészkelt az agyban, megzavarta * Mutatvány szerzőnek „Kérdések" czimü novella köte- téből. A szerk. a gondolkozást és leszorította a szempillákat. Buta kínokban fetrengve, ilyenkor végigérezte mindazokat az izgalmakat, melyek e bajt szülték. Az a pillanat, mikor az alatta vágtató ló a magas kőfal előtt ugrásra készül, az a másodperc, mikor az oroszlán szemén meglátszik, hogy észrevette a vadászt és rá akar szökni, a hajnali kártyaasztal szörnyű csöndü percei, az a jelenet, mikor a versenyző lovak a tribünök előtt összegomolyodnak s akkor, mint egy jól ellökött tekegolyó, hátulról közéjük furakodik s jut eléjük a te lovad, mindez sajogva, lázban támadt föl izzó agyában. Persze, hogy ezek az izgalmak ásták alá egészségét. Néha maga is csodálkozott, hogy bírta el eddig és nem pusztult el már harminc esztendős korában. Apró termetű, vézna ember volt, csupa csont és ideg. Az anyja gyönge tüdejü volt s ezt gyermekeire örökítette át, apja is fiatalon halt meg. Ez a származás nem vallott jóra s a fiatal gróf semmivel sem járult hozzá, hogy egészségét izmositsa. Húsz éves kora óta élete klubbok- ban, tribünökön, vasutakon, gőzhajókon és paripák hátán, szivarfüstben, nehéz italok és izgalmak között tölt el. Ha a tükörbe nézett, csaknem megláthatta csontvázát : finom, sápadt bőr és tulfeszült izmok takarták el. A tavaszt mindig délvidéken töltötte el, télen pedig az utazást, ezt a szörnyű robotot művelte és mértföldet mértföldre járt be hónapokon át. És mindennek dacára a szünetlen izgalmak kapcsolatai : a kártyák, a fogadások, a nehéz szivarok, a vadászatok, a versenyfuttatások, n
