Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

2

TOLNAVÁRMEGYE. __________1899. október 29.

VÁ

RMEGYE.

selők a vármegyénél szorgalmaznák ügyük felvételét.

Miután pedig a költségvetésből vármegyénk szükséglete, sok más vármegye által kért összeggel együtt kimaradt, reméljük, hogy pótadó kivetésétől vármegyénk sem fog elzárkózni, ha a mozgalom a tisztviselők érdekében újból megindul.

Nem vagyunk barátai az uj terheknek; ismerjük és méltányolni tudjuk a nehéz gazdasági helyzetet; de a tisztviselő is polgára a hazának s joggal követelheti, hogy az ő súlyos anyagi helyzete is méltánylásra találjon s ha a gazdasági élet minden terén az egyérdeküek egyesülve, közös erővel, szövetkezve igyekeznek célt érni, helyesnek és jogosnak kell lenni annak is, ha a törvényhatóságok alkalmazottjai helyzetük javítása céljából mozgalmat indítanak, egyesült erővel dolgoznak s minden törvényes eszközt felhasználnak.

Legújabban már a legtöbb vármegye rendezi tisztviselőinek fizetését: Somogy, Baranya, Szilágy, Heves, Szatmár, Zemplén, Ugocsa stb. már rendezte is, Baranyavár- megye költségvetése 28.000 írttal, Szilágyvármegyéé 30.000 írttal emelkedett.

Vármegyénknek szent hagyományai közé tartozik a közcélok iránt való áldozatkészség ; forduljanak a tisztviselők még j egyszer az áldozatkészséghez.

Az uj, változott viszonyok követelőleg lépnek fel a tisztviselővel szemben s a követelő szónak eleget kell tenni; a vármegye pedig saját érdekei ellen cselekednék, ha a jogos kérést elutasítaná.

Okuljunk Baranya példáján, a mely kimondta, hogy országos mozgalom megindítását is szükségesnek látja, mert nem tartja a viszonyokkal megegyeztethetőnek a közigazgatás szolgáinak helyzetét.

Csatlakozzunk a mozgalomhoz, egyesítsük erőinket, mert ha addig várunk, a mig a közigazgatási pályára keresve sem lehet megfelelő tisztviselőt kapni, akkor vétkezünk önmagunk és a közérdek ellen.

— A közigazgatási bizottság jövő havi ülését november hó 6-án fogja megtartani.

— A községjegyzői nyugdíj-választmány múlt szerdán Döry Pál alispán elnöklete alatt tartolt ülésén jelen voltak : dr. Kramolin Emil, Erdős Gábor, Ludvigh József, Máthis Kálmán és Lcrinczy József, tb. főszámvevő, mint előadó. Az ülésen elhatározták, hogy Németh Ferenc, bedeghi jegyzőt évi 187 frt 50 krral, Csatáry Aladár bá- taszéki II. jegyzőt pedig évi 500 írttal nyugdíjazzák. A nyugdijkötelékbe fölvétettek : Szabó Zoltán szántói és Pirkner János szálkai, újonnan megválasztott jegyzők.

— Vizrendőri kihágási ügyekben a másodfokon való bíráskodási joggal megyékben csupán az alispán van felruházva, a kinek ezen jogát a főjegyzőn kivül az 1886. évi XXI. t. c. 69. §. értelmében más hatósági tag nem gyakorolhatja. (M. kir. földmivelésügyi miniszter 1899. évi 36.048. számú határozata.)

A Közép-Duna hídja/

Rámutattunk már azokra az okokra, amelyek baja—bátaszéki-hid közeli építését lehetetlenné teszik. Sajnos, ezekben az okokban kevés az objektivitás, és épp ezért rá akarunk újból mutatni, milyen hamis adatokkal utasította el a kereskedelmi miniszter a hid építésének szükségességét. Mielőtt azonban^ a dolog érdeméhez hozzászólunk, egy elvi kérdést óhajtunk tisztába hozni. A kereskedelmi miniszter feleletében azt mondá: «hogy azok, a kik ezen ügyben egyáltalán buzgólkodnak, egy másik túlzásba esnek, midőn oly roppant nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az áthidalásnak, a melylyel pedig ez már a jelenlegi helyzetben és a jelenlegi konjunktúrák közt egyáltalán nem bir.» Erre a némi felületességgel oda dobott frázisra bátrak vagyunk a miniszter urat megkérni, talán szives volna bővebben megmagyarázni, melyek azon szempontok, melyek a hídnak jelentőségét csökkentették ? Talán közgazdaságunk fejlődése, iparunk és kereskedelmünk virágzása, a Közép- Duna körüli vidék anyagi jólétének rendszeres haladása ? Vagy talán azon közforgalmi utak, melyek a Közép Duna körüli vidéken létesültek, hogy a forgalmat egymás közt és a külföld közt létesítsék ? Vagy talán az szolgált a hid jelentőségének apasz- tására, hogy ezelőtt Baján és Bátaszéken egy, most pedig két vasút reked meg zsák-utcában ? Ugy-e bár egyik sem. De felhozott a miniszter olyan ér* Az «Egyetértés» Csütörtöki számából.

hivatalnoki osztálynak feltétlenül ki kell fejlődnie, épugy, mint századokkal előbb ki kellett fejlődnie a társadalmi és állami élet minden részét átható honvédelmi szervezetnek. Az államot komplikált berendezése s azok az óriási feladatok, a melyek ma már a közre háiultak, ráutalja egy oly osztályra, a mely kizárólag a közcélok szolgálatának szentelje magát s ennek az osztálynak műveltségénél fogva a majdan újra alakuló erőteljes középosztály egy részének kell lennie és attól gazdaságilag sem szabad távol állania. Ha a fejlődés feltételei meglesznek adva, az állami feladatok megoldása felé is napról napra biztosabb lesz az ut s az a nagy súly, a melyet egy nagy és művelt osztály társadalmi téren bir, kétségtelenül fontos tényezője lesz a művelt nyűgöt eszméinek általánosítására, egy erős magyar társadalom létesítésére, már azért is, mert ez az osztály egy nagy, tömör egység lehet, de helyzete és hivatása olyan, hogy mindig bővülhet, elemei folyton cserélődhetnek, de az összetartó kapocs : az állam érdeke, a melyhez fűzve van, a szellem: a speciális nemzeti felfogás, a melyben nevelkedik, az alap : a tisztességre s tekintélyre való féltékenység, a mely éltető levegője, mindig ugyanaz.

Ilyen formában fejlődött ki a hivatalnoki osztály a modern fejlődés utjain elő- rehalladott államokban ; mi csak. most törünk utánuk; de egyelőre létünket akarjuk biztosítva látni.

Biztunk abban, hogy az 1900. évi országos költségvetés a közigazgatási tisztviselők ügyével bővebben foglalkozik; de ösz- szesen uj állásokra s fizetésemelésekre 250.000 frt van felvéve.

Ebből nekünk nem jut semmi 1

Úgy látszik, az ország pénzügyi helyzete nem engedi, hogy a belügyi tárca nagyobb dotációt kapjon. Kell a katonaságra, uj bűnvádi eljárásra s sok egyéb szükséges rosszra. Ebbe már bele kell törődnünk.

De itt volna az ideje, hogy a tisztviTARC A.

—Kgg* —

A régi diákok nevében.*

(Lehr Alberthez 1899. X. 22.) lm, itt vagyunk újra a régi hajlékban,

A hol a számunkra annyi szép emlék van.

Alert mi dércsipett fők, kiket ma itt láttok,

Mi is itt voltunk ám egykor víg diákok.

Rég volt . . . Mennyi éve ? Már nem is számlálom; Tíz, húsz, vagy még több is — elmúlt mint egy álom. Eletiskolánkat járjuk küzdve, törve,

De ma egy nagy érzés visszahítt e körbe.

Gyökeres mély érzés — innen vittük azt ki — Melyet a szivekből sok év se szakaszt ki,

Melyet csak növeszt az Ítélő okosság :

A hű oktatóhoz hű háladatossásr.

Ez hitt — s iskolánkba, ime, visszajöttünk, Diákbarátságot újra megkötöttünk —

S ifjúit sorba most mi vének is beállunk A tiszteletedre régi bölcs tanárunk !

Mi a szép legszebbje s legjava a jónak,

Mestere te voltál itt a magyar szónak.

Nagy tudásu mester, híres névre nézve ;

Ihletett apostol lelki hévre nézve !

Amit te szolgáltál nem egy tan — egy ügy volt. A lecke te néked csak dicső ürügy volt, Oktatásid messze czélokig vezettek :

Leikéig az ősi, nagy magyar nemzetnek.

* A «Vasárnapi Újság» mai számából.

Tanitád : élő tűz mi a hideg elvben,

Hogy egy tiszta nemzet él a tiszta nyelvben ; Amit mond leirott, vagy hangzó szavával S ahogy mondja — mindaz belsejére rávall.

Nemcsak elménk dúsabb, hőbb lett szűnk verése Attól, mit beléje oktatásod vése.

S a tökéletes nyelv példáját keresve,

Bizton mutatál a legtökéletesbre. —

Arany János: ez volt módszered alapja,

S aki erre épit, házát szirtre rakja.

Magyar szentirás e legmagyarabb költő,

Te vallád — és vallja még sok emberöltő.

Állottál vizének mélységei felett,

S megfogtad kezünket s ott lehettünk veled.

S biztatva, mutatva segitél odáig,

Hogy mi is megláttuk felséges csodáit.

Légy érette áldott ! ... S mit adjunk mi néked Érdemedhez illőbb kedvesebb emléket ?

Itt e faragott kép lelked ismerőse : lm, Arany és Toldi, az ő ifjú hőse.

Vedd e kis emléket nagy hálánk jeléül,

Mely a sziveinkben soha el nem évül!

S napi fáradástól csöndben elvonulva,

Boldogan tekints rá még sok idő múlva !

Koznia Andor.

Lehr Albert ünneplése.

Lehr Albertet, a m. tud. akadémia tagját, a kiváló nyelvtudóst és irót s megyénk szülöttét múlt vasárnap ritka szép módon ünnepelték volt tanítványai abból az alkalomból, hogy a budapesti ág. ev. főgimnáziumban elfoglalt tanszékéről nyugalomba vonult.

Az ünnep a budapesti ev. főgimnázium dísztermében folyt le. Az intézetet fentartó egyház élén állókon, a főgimnázium tanári testületén, a nőképző- egylet vezetőségén (dr. Rudnay J.-né), s a tanítványok nagy seregén kivül ott volt az akadémia küldöttje, Szily Kálmán főtitkár, s az irói és tudományos világ számos kitűnősége. Tanítványai nevében Győry Lóránt üdvözölte, majd a nőképző-egy- let leányiskolái volt növendékei részéről Csiky Erzsiké. Aztán Kozma Andor, a kitűnő iró elszavalta lapunk mai számában megjelent pompás versét, átnyújtván az ünnepeltnek, az Arany-féle « Toldi* mesteri magyarázójának, «Toldi* remek szobrát, a melyet Stróbl készitelt, a kitűnő szobrász, a múzeum előtt álló szobrának mintájára. Az ünnepelt mester, a ki esküdt ellensége a nagyitó frázisoknak és mondvacsinált népszerűségnek, rendkívül kellemesen volt meglepve s meghatottan köszönte meg a tanitványi hála és ragaszkodás ily közvetlen és gyöngéd megnyilatkozását. — Levélben vagy sür- gönyileg is nagy számmal üdvözölték volt tanítványain kivül a közélet és tudományos világ féríiai.

Ez a csöndben lefolyt ünnep jelentőség tekintetében messze meghaladja az efféle szokásos ta-