Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
40. szám IX. évfolyam. Szegzárd, 1899. október 1. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 » — > Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12» Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hiratalon kívül elfogad Ivrammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELT FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsóke^en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az országgyűlés megnyitása előtt két érdekes nyilatkozat történt, melyekből a szabadelvű többség és a kormány helyzetére következtetést vonhatunk. Az egyik a Tisza István gróf nyilatkozata és a másik az Ugron-párt elhatározása a Hentzi-ügyben követendő magatartására nézve. Ez utóbbi tekintetben az Ugron-párt azt határozta, hogy Széli Kálmán miniszterelnök nem vonható felelősségre az augusztus 12-én történt Hentzi-ünnep miatt, mert ez a Hentzi- ügy még Bánffy Dezső báró hagyatéka. Annak kormányzata alatt keletkezett, a Széli-kormány alatt pedig csak az előre megállapított programul hajtatott végre. Ennek persze már útját nem állhatta Széli Kálmán, ki azonban iparkodott a saját hatáskörében élét venni a dolognak, ameny- nyire már lehetett az ügy fejlődésének ezen előrehaladott stádiumában. Ez a felfogás nem uj, mert a hivatalos tudósítás is azt mondja erről a határozatról, hogy az tulajdonképpen a Bartha Miklós eredeti álláspontja volt, melyet a párt utóbb magáévá tett. Ennek az álláspontnak már a nyár folyamán bővebb kifejtését és indokolását olvastuk Bartha lapjaiban. De olvastuk reá nyomban a kritikát is a függetlenségi párt intranszigens közlönyében. Olvastuk azokat a meggyanusitásokat, azokat a politikai jellemrajzokat is, a melyeket Bartha Miklósról és politikai elvbarátairól írtak. Ezeknek valódi értelme pedig az volt, hogy ez az Ugrón-csoport sohasem volt függetlenségi párti. Ez csak virágzó cserekereskedést folytatott a függetlenségi és 48-as elvekkel, a melyeket azonban bizonyos politikai szempontokért mindenkor kész volt háttérbe szorítani. Most is ezt teszi, mikor Széli Kálmánra való tekintettel a Hentzi- ügyben külön vál a Kossuth- és Eötvös-párttól és a képviselőház első ülésein mindjárt meg fog történni az az érdekes dolog, hogy ebben a függetlenségi és 48-as párt a kor- 1 mánynyal szavaz a függetlenségi intranszi- gensek ellen. Ezzel kapcsolatoson azonban az Ugron- párt azt is határozta — és arra mindnyájan fogadalmat tettek, hogy testületileg lemennek folyó évi október 6-án Aradra, a tizenhárom vértanú sírjához. Ott Ugrón Gábor hazafias emlékbeszédet mond és megkoszorúzza a vértanú-szobrot. Érdekes lesz, ha majd Ugronék az aradi Golgotha tövében egy másik zarándok-csoporttal találkoznak, kik szintén Budapestről igyekeznek a Kossuth-párt zászlója alatt és szintén testületileg, koszorút hoznak a szent sirra. Persze ezek közül is valaki csak beszélni fog. Lehet, hogy talán éppen Eötvös Károly, ki majd mindenesetre' gondoskodik arról, miként összehasonlítás történjék ezen tisztán feketekabátos, polgári ünnepély és ama bizonyos fényes katonai parádé között, mely a Lipótmezőn történt néhány héttel ezelőtt a kadét-iskola udvarán. Már most ennek a két pártfelekezetnek a dolga lesz bizonyitani, hogy melyik az egyedül üdvözítő, csalatkozhatatlan függetlenségi párt. Mi ebbe a belső családi kérdésbe, pláne ebbe az 1848 — 49 iki függetlenségi örökségen megejtendő osztályegyezségbe bele nem szólunk. Annyi azonban bizonyos és ezt mint politikai jelenséget konstatálhatjuk, hogy a függetlenségi párt két árnyalata most a vakáció után sokkal merevebben elkülönző- dött egymástól, mint volt az előtt. Ennélfogva a párt akcióképessége is teljesen pa- ralizálódott. Ebből egy mindenesetre hasznos dolog származhatik, a mennyiben a mesterségesen és komolyabb ok nélkül szított Hentzi-ügy minél előbb és minél csekélyebb lélekháboruság nélkül le fog kerülni a képviselőház napirendjéről és helyébe jöhetnek azok a súlyos, nehéz feladatok, a melyek az ország nagy érdekeit érintik és még megoldásra várnak. Ezen szélsőbali torzsalkodás mellett figyelmet érdemel Tisza István gróf határozott nyilatkozata, hogy neki és barátainak eszeágában sincs, hogy a szabadelvűT A R C A. Előszó’ Jókai Mór Öreg ember nem vén ember cimü legújabb regényéhez. Kedves Barátném. Önnek a hozzám irt szeretetreméltó levele indított ennek a furcsa irodalmi válfajnak a megírására. Mert furcsa ennek már a cime is; idegen nyelvre lefordítva tiszta képtelenség. Hogyan ? «Ein alter Mann ist kein alter Mann ?» — «Un hőmmé vieux n’est pas un komme vieux ? — «An old man ist not an old man ?» — «Ten sztari cslovek bit nye sztari cslovek ?» —- «Uomo vecchio non e uomo vecchio ?» Hisz ez nonsens ! Az ám; mert áz európai nyelvek egyikében sincsenek meg ezek a finoman megkülönböztető hasonnevüségei (synonyma) a magyar szavaknak. Ha azt mondjuk valakinek «öreg ember», az szelid megtisztelés, de ha azt mondjuk «vén ember», az már ócsárlás: a «vén asszony» pedig éppen háborús eset (casus belli). Vannak azonkívül még «régi emberek» is, a Szentirásban olvashatunk «ó-embert», sőt ha a harmadévi képviselőház névjegyzékén végigfutunk, még «ócska emberekre» is.találunk. S mindezekre az európai nyelveknek csak egy kifejezése van : «alt, \ieux, old, sztari, vecchio». De még furcsább a cimhatározó : «Képzelt regény.» Hát vannak nem képzelt regények is? Ennek az értelme az, hogy ezek a történet- kék csak az Írójukra nézve képzeltek; de valósággal mind emlékezetben élő történetek, a mikbe aztán a szerző beleképzeli magát. Kegyed szives volt az egészségi állapotom felől kérdezősködni. Feleltem rá. Egészen jó állapotban vagyok. Semmi bajomat sem érzem, jól eszem, iszom is, alszom egész éjjel; nem ismerek se csúzt, se gyomorbajt, se aranyeret, (kérem, fogja be kegyed a hüvelykujját a markába : unberufen) orvosságot nem kívánok, csupán cognacot hordok magammal egy kis kulacsban : abból húzok egyet, ha azt érzem, hogy meghűltem ; — s aztán, a mi a legfőbb dolog: van kedvem a mun- j kához, most is olyan lélekkel tudok dolgozni, mint fiatal koromban. A szemeim is jók. Aztán azt is megvallom, hogy most is dobog a szivem, ha szép asszonyt, szép leáuyt látok s mikor a nuizeum lépcsőjén lejövök a főrendiház ülése után, mindig megállók egy pillanatra az előtt a művészi szobor előtt, a melyre gróf Z. S. barátom köpönyeget akart szabatni. Erre aztán kegyed megint azt irta nekem, miért nem házasodom hát meg ? Özvegy vagyok, szabad vagyok : el tudnék egy asszonyt tartani. Azt mondta ám Aesopus meséjében a bátor vadász, hogy «nem az oroszlánt keresem én, hanem csak a nyomát.» Kegyed aztán sz’ves volt nekem hirneves férfiak példaképeit fölemlíteni, a kik bátrak voltak az oroszlánnyomokat követni, s magába az oroszlánba is belekötni. Férfiak, a kik gyakorlati kivitelben érvényesítették ezt a mondást : «öreg ember nem vén j ember.» Ebből az ötletből irom én most, kegyednek válaszál, ezt a képzelt regényt, vagyis regénykéket. Ennek a tárgynak ugyanis négyféle változata van. Az első az, hogy az öreg ember, miután harminc és egynéhány esztendei boldog házasság után (ahogy a fekete szegélyű értesítő mondja) felejthetetlen életpárját a teremtő paradicsomának átengedte, a gyászév letelte után, a sors intéző keze és a susogó asszonyok által összekerül egy koráAz Uj Idők e heti számából. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
