Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1899. október 1. párt egységét megzavarja. Mert ha kiakartak volna lépni a szabadelvüpártból a Tiszák, azt már akkor meg kellett volna tenniök, mikor Széli Kálmán a politikai programm- ját előterjesztette. Most tehát addig, a mig ezen programm alapján áll a kormány, erkölcsi kötelességük, hogy annak keresztülvitelében őt meg ne akadályozzák. Sőt támogatni tartoznak Széli Kálmánt. A szabadelvüpártban különben az a felfogás jut érvényre, hogy a nemzeti párt beolvadásával egészen uj viszony állott elő. A régi ellentéteknek meg kell szűnni. A régi párttaktikával fel kell hagyni. És valóban a szabadelvüpárt legfőbb érdeke, hogy erejét el ne forgácsolja, egységét megóvja. Azt kikezdeni ne engedje. A személyes politikának, a személyes érdekeknek el kell némulniok azon nagy kötelességek, esetleg áldozatok előtt, a melyeket most az Ausztriával való ezen válságos és bizonytalan helyzetünkben a guvernementális párt részéről joggal megkövetelünk. Mert erre a pártra hárul a felelősség az uj helyzetben, az uj kiegyezési alakulások között, hogy az ország érdekében minél impozánsabb egyértelműséggel helyt álljon. VÁRMEGYE. — Őszi rendes közgyűlés. Vár gyénk őszi rendes közgyűlése október hó 14-én fog megtartatni; az állandó választmány ülése az előtte való napon lesz. A közgyűlésre a főispán következő meghívót bocsátotta ki a bizottsági tagokhoz : «Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. c. tagjait, a vármegyei székház gyüléstermében folyó évi október hó 14-én délelőtt 10 órakor megnyitandó őszi rendes közgyűlésre azon figyelmeztetés mellett meghívni, hogy miután a jelzett közgyűlésen, a jövő évi vármegyei rendes szükségletek fedezésére a jövő 1900. évre vonatkozólag 2% pótadó kivetése fog javaslatba hozatni : a közgyűlésnek első tárgya az 1883. évi XV. t. c. 10. §-a értelmében a jövő évi költségvetés lesz. Egyszersmind az állandó választmány t. c. tagjait is értesítem, hogy az állandó választmány ülése, folyó évi október hó 13-án délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. Kelt Szegzárdon, 1899. évi szeptember hó 28-án. Grkf Széchenyi Sándor, Tolna vármegye főispánja, úgyis mint az állandó választmány elnöke.» — A tisztviselői nyugdíj-választmány október hó 5-én délelőtt 10 órakor, az állandó választmány közigazgatási szakosztálya október 7-én, s a közegészségügyi bizottság pedig október 13-án ülést tart.-- A községi jegyzői nyugdijválaszt- mány múlt pénteken Dóry Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelenvoltak : Erdős Gábor, dr. Kramolin Emlil, Krisztinkovich János, Kurz Vilmos, Küknél Ferenc, Módly László, Simontsits Elemér, 7óráit Béla és Lőrinczy József tb. főszámvevő, mint előadó jegyző. A nyugdíjalap kötelékébe fölvétettek : Pirkner János körjegyző, Dely Gyula aljegyző, Keszler Károly és Dicendy Pál segédjegyzők, Horváth Zoltán oklevél hiánya miatt nem vétetett föl. Ozv. Nagy Alajosnét, a volt szálkai jegyző özvegyét évi 187 frt 50 krral, Szabó Mihály szántói jegyzőt 712 frt 50 krral, özv. Schaadt ! Gyulánét 142 írttal nyugdíjazták, utóbbi Margit nevű leányának 56 frt neveltetési illetéket szavaztak meg, Nyiiray Ilonának pedig 32 frtot. Krisztinkovich János faddi jegyző, minthogy már 35 év óta fizette a nyugdijjárulékot, ezentúl ennek fizetésétől a szabályok értelmében megszabadul. A módosított alapszabályokat jóváhagyás végett fölterjesztették a törvényhatósági bizottsághoz. — Vármegyénk költségelőirányzata. A vármegye házi pénztárának, Máthis Kálmán főszámvevő által készített 1900-ik évi költség előirány- zata a pénzügyi szakosztály által, folyó hó 28-án tárgyaltatott. Főösszegei: a szükségleté 142698 frt 69 kr, a fedezeté . 118290 « 36 « a hiány . . 24408 frt 33 kr, melyet a főszámvevő 2 °jn vármegyei pótadúval javasol fedezni. — A 2°/0 vármegyei pótadó kivetésre — a számvevői javaslat szerint — dacára, hogy az egyes rovatoknál, úgy a szolgák ruházati szükségleténél, irodai stb- szükségleteknél nevezetes megtakaritások érettek el — az eddigi l°/0-os pótadóval szemben szükség azért lesz, mert a betegápolási póiadó megszűnése és a betegápolási ügynek országossá tételénél fogva a vármegyének az egyes kórházak követeléseit folyó év végéig kiegyenlitteni kell, s e célból a betegápolási ügy rendezéséről szóló törvény alapján az országos alapból felveendő 40000 írt egy évi törlesztésére és kamataira már ezen előirányzatba 12000 írt vétetett fel, hasonlóképpen uj tételként szerepel a «Ma- gyarositási alapnak« a kultur kölcsön törlesztésére előlegezett 3200 írtja s a múzeumi célokra újból előirányzott 1206 frt ; felemlíti végül a javaslat, hogy a vármegye kórházi költség téritménye any- nyira emelkedett, hogy a betegápolási pótadót már a folyó évben 3°/0-ról 4-re kellett volna emelni, e szerint a pótadó emelés csak látszólagos, sőt négy év múlván, midőn a kórházi költség megtérítésére kölcsön veendő 40000 frt évenkénti 10000 írttal vissza lesz fizetve, az l°/0 pótadó visszaállítható lesz. — Só árulás csak alkalmas üzleti helyiségben gyakorolható. (Am kir. belügyminiszter 1899. évi 74.883. számú határozata.) hoz illő matrónával, a kinek ugyan már több rendbeli fiai és leányai vannak : amazok a maguk szárnyán, emezek a más szárnyai alatt : de a mellett elég vagyonos és becsületre vágyó : palotája van és fogata, páholyt tart az operában, valaha nagy szépség volt s abból még megtartotta legalább a követelő tekintetet, nevét a jótékonysági rovatokban hirdetik s a válogatott bálok hírlapi tudósitói le szokták írni a ruházatát. A második eset az, hogy az öreg ember nem választ uj élettársat a jól megérett matrónák közül, hanem kiszeme! magának egy világszépséget, a ki a vagyonáért elfogadja a kezét. Akkor aztán célt érve, behunyja szemét, bedugja a fülét : nem látja, nem hallja, a mi körülötte történik, fogadja a gratulációkat, fizeti az árjegyzékeket s töri magát uj jövedelmi források fölfedezése után, hogy a felesége fényűzésével lépést tarthasson; s végül aztán az előtt a választás előtt áll, hogy maga lője vagy mással lövesse főbe magát. A harmadik esetnél az öreg ember szintén az élvezetesebb részét választja* a megfejelt életnek. Szépet, fiatalt választ s fölteszi magában, hogy azt boldogitani fogja. Legelőször is feketére festi a szakállát, meg a haját. Azután elhiteti magával, hogy van a természetben is második nyár. Az a baj, hogy mással nem tudja elhitetni. Következik az, hogy őrülten féltékeny lesz. Még a leborotvált szakáik féijnek illik a féltékenység; de a festett szakáik nevetséges lesz tőle. Kényszeriteni akarja a természet csodaerőit. Ezzel aztán tönkre teszi az egész életszervezetét. Hirhedettséggé lesz a kóresetei által. Azokkal végzi. A negyedik eset aztán az, mikor az öreg ember nagylelkűséget vél elkövetni, amikor a mir- tus-koszoruval megkínál egy szép fiatal leányt, a ki jó erkölcsű, becsületes. A leány szülői szegények, a bátyja korhely, adósságcsináló. Rábeszélik, hogy menjen nőül a jeles kérőhöz. Nem vén az csak öreg. A leány megtört szívvel veszi töl a menyasszonyi fátyolt. És azután hü marad az eskühöz, a mit az oltár előtt logadott. A férj sohasem látja őt sírni ; hanem látja elhervadni : tiz év alatt hozzávénül az öregéhez : és az öreg mindennap látja maga előtt az élő kisértetét, az ártatlan lelkű, angyali türelmű áldozatot, a kit élő testben megölt s ha van szive, hallhatja annak a vádoló szavát: «te nyomorult, önző, gyilkos!* Es már most engedje meg kegyed, kedves barátnőm, hogy beleképzeljem magamat ebbe a négyféle esélybe s kivalaszszam magamnak belőlük azt, a melyiktől legjobban irtózom. — Hirdetmény. A törvényhatóság 1900. évi költségvetése az 1886. évi XXI. t. c. 17. §-a értelmében a pénzügyi szakosztály véleményes jelentésével együtt a vármegye levéltári helyiségében folyó évi szeptember hó 28-tól október hó 13-ig bezátólag közszemlére tétetik ki. A költségvetésre vonatkozó netáni Írásbeli észrevételek folyó évi október hó 13-ig bezárólag az állandó választmányhoz benyújthatók. — Szegzárdon, 1899. évi szeptember hó 28-án. Dóry Pál, alispán. — A honosítási és elbocsátási okiratok nyilvántartása. A belügyminiszter többször tapasztalta, hogy a törvényhatóságok a honosítási és elbocsájtó okirat joghatályára megállapított határidőket nem tartják kellőleg nyilván s ebből folyólag az érdekelt felekre háramló joghátrányok érvényesítését elmulasztják. A belügyminiszter ezért utasítja az összes törvényhatóságokat, hogy a honosítási és elbocsátási okiratokat pontosan tartsák nyilván s ha a felek a magyar állam- polgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvény rendelkezéseinek meg nem felelnek, a törvény által megkívánt lépéseket azonnal tegyék meg. Felhívás olvasóinkhoz a „Petöfi-Ház“ létesítése érdekében. A nemzeti kegyelet, mely Petőfi Sándor dicsteljes halála 50-ik évfordulóján az országos ünneplésekben oly fényesen nyilatkozott meg, most törekszik megmutatni mély és szilárd jellemét az által, hogy legnagyobb magyar költőnk nevének, ereklyéinek, müvei dicsőségének, eszméi világgá terjesztésének egy díszes csarnokot kíván emelni, díszéül a főváros- és az egész országnak: a «Petőfi- Ház»-at. Tudvalevő már igen tisztelt olvasóink előtt is, hogy a kormányzat, ép úgy, mint a főváros, egyként sietett magáévá tenni a «Petőfi-Ház» eszméjét, mert a nemzeti élet e kiváló zászlóvivői azonnal átlátták, hogy ennek megvalósítása nem puszta kegyeleti tény, hanem a mily fenkölt, szintoly gyakorlati becsű kultúrpolitikai követelmény is, a nemzeti közművelődés erőteljes fejlesztésére. Pantheont emelni egy világhódító magyar költői alak és irodalmi eszméi propagálására: ez a leggyőzelmesebb hóditó politika, mely csakis elismerést és barátokat szerez nekünk az egész müveit Nyugaton, de gáncsot vagy ellenségeskedést nem szülhet sehol. Ehhez a kultúrpolitikához —- a magyar kormány és Budapest székesfőváros után — hozzá csatlakozni a magyar nemzeti társadalomnak is elengedhetetlen erkölcsi kötelessége. Hisz Petőfi az ő fényes költői szellemének örökbecsű kincseivel a magyar nemzet összeségét ajándékozta meg, illő, hogy e nemzeti közkincsek és az ő kegyeletes emlékezete, a magyar nemzet együttes áldozatkészségéből létesü'ő * Petőfi-Ház* - ban leljenek örök otthont! Egy magyar szivü, bár még német ajkú község hazafias vezérembere, a «Petőfi-Ház-»; alapjához pénzadományával ekként járul: *A Peiőfi-Ház létesítésével a magyar nemzet önmagát becsüli meg h Bár jól tudjuk mi, hogy a magyar társadalom hazafias á'do/.atkézsége sok oldalról van igénybe véve, de számíthatunk ezúttal is tisztelt olvasóinknak nemes ügyek iránt mindig megnyilatkozó áldozatkészségére. Nem kívánjuk mi, hogy ki-ki erején felül áldozzon, de kérjük, hogy mindenki elejéhez mérten hozza meg ez alkalommal, ha mindjárt fillérekben is, igaz hazafiui áldozatát, hogy majd a «Petőfi-Ház* alapkő-letételénél elmondhassuk : «Építette a magyar nemzet! » Mai nappal tehát rendszeresen bevezetjük a gyűjtéseket a 1. Petőfi-Ház* javára olykép, hogy a befolyt hazafias pénzadományokat lapunkban nyilvánosan és névreszólóan nyugtázzuk és azokat minden hó végével a kezeléssel végleg megbízott «Pesti hazai első takarékpénztár-hoz szolgáltatjuk be. Ismételjük Jókai Mór és Bartók Lajosnak ez ügyben nem régen a magyar nemzethez intézett lelkes szózata e jellemző szavait: *Nem egy-egy nagy erszény ezrei, hanem ezrek fillérei segítsék felépíteni a Petőfi-Házat!» Hazafias tisztelettel A szerkesztőség.
