Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
— Az iparhatóságnak saját illetékességét 2. TOLNA VÁRMEGYE. 1899. augusztus 27. tése szerint, ebből még alkotmányrevizió nem keletkezik. Egy törvény megszűnik, ha végrehajtása lehetetlen, ez a törvény «de facto» hatályon kívül helyeztetik. Aztán önmagától újra feléled. De a parlamentnek joga van ahhoz> hogy a közös költség megállapításával közvetlen is foglalkozzék, delegációk nélkül. Ennek a delegációnak szerepét a pénzügyi bizottság lenne a legilletékesebb betölteni. A miniszterelnök beterjesztené a közös költségvetést és ennek tárgyalási rendje és módja felett a Ház hahatározna. Feltesszük, hogy a magyar kormány előzőleg megállapodásra jutott úgy a közös kormánynyal. mint az osztrák kormánynyal. A budgetjog ereje abban van, hogy a közös költségekre csak annyit költ- sünk, a mennyit az országgyűlés megszavaz. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság augusztus havi ülését folyó hó 31-én fogja megtartani. — Két rendelet. A belügyminiszter valamennyi törvényhatósághoz körrendeletét intézett, mely szerint válópör esetén a gyermektelenségnek, vagy a gyermekek számának igazolásáról szóló bizonyitványok abban az esetben, ha a főváros, Fiume városa és a törvényhatósági joggal fölruházott városok hatóságai állítják ki, egy forintos bélyegilleték alá esnek. A kis- és nagyközségek elöljáróságai, valamint a rendezett tanácsú városok polgármesterei áltál kiállított ilynemű bizonyitványok pedig ötven krajcáros bélyeggel látandók el. A másik rendelet szerint az elismert jellegű beteg- segélyző-pénztárak, illetőleg azok tagjai részére hivatalos használat céljából kiadandó s ületési és házassági anyakönyvi kivonatok dij- és bélyegmentesek. — Tisztviselői nyugdíj- és ellátási ügyekben a törvényhatósági bizottsági közgyűlés által illetékesen hozott határozatok ellenében a főispán a közigazgatási bíróságnál érvényesíthető ha- j tósági panaszjoggal nem bir. (M. kir. közig, bíróság 1899. évi 278. sz. határozata.) — A fegyver- és vadászati adó fizetése a törvényhatósági bizottság tagságra nézve választ- hatási képességet nem állapit meg. (M. kir. közig, bíróság 1899. évi 191. sz. határozata.) — Hivatalos jelentésben előadott tények nem képezhetnek rágalmazást. (M. kir. Curia 1899. évi 3002. számú elvi jelentőségű ítélete. megállapító határozata felebbezés tárgyát nem képezheti. A mennyiben az ily határozatban a felek valamelyikére nézve jogsérelem rejtenék, az ügynek véghatározattal történt eldöntése után az 1884. évi XVII. t. c. 176. § ában meghatározott módon orvoslandó. (M. kir. kereskedelemügyi miniszter 1899. évi 16.121. sz. határozata.) — Földesúri malomjog. Az 1880. évi XXXIV. t. c. kizárólag a gőzerőre berendezett malmokat vonta ki a földesúri malomjog kiváltságai alól, mig a benzin vagy máserőre berendezett malmok továbbra is alávetve vannak a földesúri malomjognak. (M. kir. kereskede'emügyi miniszter 1899. évi 9334. számú határozata.) A katonaság Szegzárdon. Az itt időzött tisztikar tiszteletére, mint lapunk múlt számában már jeleztük, múlt I szombaton a szegzárdi kaszinó táncestélyt rendezett, a mely pompásan sikerült. Az egész tisztikar megjelent a díszesen kivilágított kertben s egy külön asztalon volt elhelyezve a szegzárdi előkelőbb szőlősgazdák részéről a tisztikar részére fölajánlott 150 üveg finom szegzárdi bor. 9 óra után már igen szép számú közönség jelent meg a nyári helyiségben, melynek minden asztala el volt foglalva elegáns közönséggel. Nemsokára a pavillonban Garay Lajos zenéje mellett megindult a tánc, s az éjfélutáni szünetet kivéve lankadatlanul táncoltak a reggeli órákig. A tisztikar tagjai fáradhatlanul táncoltatták a sok szép leányt és asszonyt, kik között vidékiek is többen voltak. Ezalatt kint a kertben a katonazenekar szünet nélkül szebbnél-szebb darabokat játszott a kint 1 szórakozó közönség részére. A derék zenekart a kaszinó s egyes Maecenások (köztük ! Mayer János kereskedő, ki egymaga egy hordó sört fizetett nekik) is megvendégelték vacsorával, sörrel, borral, úgy hogy nem volt panaszra okuk. Szent István napján Simontsits Elemér váimegyei főjegyző adott ebédet a tisztikar részére a kaszinó nagyteimében. Délután 6 órakor a Garay-téren a zenekar ismét térzenét adott, melyet nagy közönség hallgatott s zajosan megtapsolta a zenekar pompás játékát. Vasárnap este érkezett meg Czibulka Nándor altábornagy és Albách vezérőrnagy segédtisztjeikkel, kik hétfőn reggel megszemlélték az ezredet. — Délben a tisztikar a «Szegzárd Szálló»-ban étkezett, hol ebéd íölött a katonazenekar működött; este pedig ismét a nagyvendéglő udvari helyiségében játszott, mely telve volt férfi és nőközönséggel. Hétfőn délután a két tábornok, a törzstisztek s a tisztikar több tagja Wosinsky Mór esperes kalauzolása mellett megtekintette a vármegyei múzeumot; két óránál tovább időztek a múzeumban s teljes elismeréssel és elragadtatással nyilatkoztak gazdag és mintaszerűen berendezett múzeumunk fölött. Kedden reggel az altábornagy és vezérőrnagy elutaztak Szegzárdról; az ezjed pedig reggel ismét kivonult gyakorlatra a vámhid környékére, hol lőgyakorlatokat tartottak. Délután 6 órakor a tisztikar a kaszinónak viszonzásul a táncestélyért a kaszinó kerti helyiségében sétahangversenyt rendezett, melyen ismét nagy és elegáns közönség vett részt s a tisztikar tagjai is mind megjelentek. A sétahangverseny félnyolc óráig tartott; azután cigányzenekar mellett folyt a bucsuzás s csak éjfél felé távozott el a közönség ott maradt része. A katonazenekart a kaszinó tagjai ezúttal ismét megvendégelték. Nagyjókai Udvarnoky Győző, a rokonszenves ezredparancsnok Rácz József kaszinói igazgató előtt meleg szavakban fejezte ki köszönetét a szives fogadtatásért és a katonaság iránt tanúsítóit előzékenységért s biztosította őt, hogy a legkellemesebb benyomásokkal és emlékekkel távoznak Szegzárdról, hol igen jól érezték magukat; kérte, hogy a kaszinó minden tagjának fejezze ki őszinte köszönetüket a barátságos fogadtatásért. A tisztikar többi tagjai is többször kifejezést adtak őszinte örömüknek és megelégedésüknek azért, hogy nemcsak őket, hanem az egész legénységet is mindenütt a legszívesebben és őszinte vendégszeretettel fogadták; sehol a legcsekélyebb összeütközés vagy félreértés sem fordult elő egy heti itt tartózkodásuk alatt, sőt mindenütt igyekeztek itt tartózkodásukat kellemessé tenni. Adler N. János és Mehr- werth Ferenc is külön megvendégeltek egy- egy századot, s mások is iparkodtak néhány jó napot csinálni a katonáknak. A főtisztek közül többen kinyilvánították, hogy Szegzárd nagyon megnyerte tetszésüket és szívesen állomásoznának állandóan városunkban. — Véleményük szerint különben Szegzárd néhány év múlva, az uj ezredek fölállítása után, három század álSzerettem volna rohanni ki, ki a szabadba, a szabadba a hol Iriss levegőt, port és büszkeséget szívhatok lenézett lelkem mélyébe. De nem lehetett ! Oda voltam láncolva a teritett asztalok bűvös körébe. Kénytelen voltam tovább is szaladni a natúr és nem natúr schniclikkel, mosolyt erőltetve fanyar ajkaim köré ! Ez a színészet! Ezt csináljátok utánnam Thalia borotvált papjai 11 Ugy-e, hogy hallgattok ? Nevelni 2 kr borravalóért, hajlongani azelőtt, a kit sokkal szívesebben szeretnék pofon vágni és ételt hordani annak, a kinek inkább kívánnád, hogy haljon meg éhen ! Egyszerre csak, a mint egy sörös hordó mellett keserveim alatt szomorú helyzetem felett búslakodom, villa kocogás üti meg a muzikális fülemet. A pincérnek villa kocogtatás az, a mi a színésznek a csengetyü! Ott kellett hagynom tehát az álmélkodást és rohantam a hang felé. Képzelhetik azonban meglepődésemet, mikor három kártyázó ur szólít magá- ! hoz és én felismerem bennük : Othellót, Stern Izsá- j kot és Uff királyt. Kálábereztek a nyomorultak ! Kálábereztek és spongyát kértek ! Hah ! Spongyát kérnek ők, én tőlem ! Én tőlem spongyát! Oh a nyomorultak ! A hitszegők I Spongyát attól, a kinek közkedveltségüket köszönhetik, spongyát követelnek attól, a ki megteremtette őket. És az a parancsoló hang, az a lenézés, a mit velem szemben tanúsítanak ! Éreztem, hogy a torkom összeszorul, a fejem szédül, ereimben a vér hevesen vibrál! Azt hittem, hogy a poklok fenekén vagyok, pedig csak a Ber- ger-féle vendéglőben voltam. — Mit volt mit tennem ? Reszkető kezekkel nyúltam egy víztől duzzadt spongya után és rajta töltém ki bosszúmat. Kegyetlenül kifacsartam és fumigálva dobtam oda a kártyaasztalra ! Stern Izsák gúnyosan mosolygott és a legnagyobb impertinenciával dobott felém 2 krt. Othelló, ki Schakespeare óta rendkívül cívi- lizálódott, Cassió zsebkendőjével torié le az izzadságát, mert folyton vesztett. Ulf király hülyén, de szerencsésen: kontrázott. Ekkor megjelent Berger. Zsebretett kezekkel méltóságteljes léptekkel járt fel s alá. Engem észre sem vett. Bizonyára szégyelte magát, hogy az unokaöcse épp az ő vendéglőjében pincér. Oda rohantam hozzá és keservesen deklamál- tam a fülébe: — «Lenni vagy nem lenni?» — — «Nos ?» — szólott ő. — «Nos, én nem akarok tovább ily alantas hivatást betölteni. — Csakis tőled függ, hogy engem és magadat megkíméljed a további szégyenkezéstől. Könyörgöm, csapj el !> Mielőtt választ kaphattam volna, az étteremből stentori hang szólított. Rohannom kellett. — «Mit tetszik?» Az udvarias vendég gyilkos tekintetet vetve rám, a leghasznosabb háziállatoknak neveivel illetett : — «Maga szamár, maga Ökör, maga állat!» A legutóbbi volt a legkedvesebb: «állati* Ez még nem olyan sértő, mint az előbbi kettő. Mert az «állat.»-ot kis jóhiszeműséggel bóknak is lehet tekinteni 1 Állat a galamb is, meg a cicuska. Az is igaz ugyan, hogy állat a rinócérós is! Vajon a ga'amb, a cica és a rinocéros közül melyiknek vélt engem tartani a fentnevezett úri ember ? Egyébiránt, a mint később megtudtam, a fentnevezett ur a markó-utcai reáliskola természetrajz tanára volt. — Tehát megbocsátottam neki. Hiába, az ember csak nem tagadja meg önönmagát. — Az is kibékített, hogy adott 30 kr. borravalót. Las;ankint megszoktam a borravalókat. Jött az est. Borzasztó mennyi borravalót vágtam zsebre. — Gazdagabbnak éreztem magamat Rotschildnál. Nem ! Ez túlzás ! Gazdagabbnak éreztem magam egy vidéki színigazgatónál. (így legalább ki van zárva, hogy kölcsön kérjenek tőlem !) Pénzem volt, tehát szinte tetszeni kezdett a pincérség! De mit ér a próza, ha édes zene gyanánt belé nem szűrődik egy kis költészet ? Eljött az is 1 Volt a vendéglőnek egy állandó nő vendége. —• Úgy hívták, hogy ..... nem tudom ! De szép volt, mint a gondolat, csakhogy sohasem beszélt és nem járt a földön, mint a többi halandó hanem libegett-lebegett. Nektárból és ambróziából
