Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
IX. évfolyam. 35. szám Szegzárd, 1899. augusztus 27. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám ára . . . 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiriil elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD EOBNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FEKEETC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Delegáció nélkül. Nem csekély gondot és hazaíiui aggodalmat okoz az a kérdés, hogy mi történhetik akkor, ha az osztrák birodalmi tanács nem lesz képes a közügyek költségvetésének alkotmányos tárgyalása végett delegációt kiküldeni. Erre pedig, tekintettel az ausztriai parlamentáris állapotokra, el lehetünk készülve. Már most ezután is megmaradván a közösügyi államjogi intézmény, csak delegáció nem lesz és ennek az alkotmányos intézménynek valami módon való pótlása sok fejtöredelmet okoz Ausztriában, nálunk pedig számos találgatásra és közjogi fejtegetésre nyílik alkalom. Pedig ha figyelmesen átolvassuk a törvényt, erre a kérdésre megadhatjuk a választ. Sohase feledjük, hogy a delegáció az országgyűlésnek csupán egy kiküldött bizottsága. Bármilyen külső tekintéllyel legyen is az felruházva : a hatalom, a döntés mindig a kiküldő országgyűlésnél marad, mert az 1867-iki törvényhozók határozottan ellenezték minden központi parlament létesítését. Ilyen közös parlamentet soha el nem ismerünk. Ez a törvény világos szavaival ki is van fejezve. Andrássy Gyula gróf még azt is ellenezte, hogy megegyezés hiányában a két delegáció csupán a szavazás meg- ejtése végett közös ülésre összejöjjön. Azonban Deák Ferenc ennek a tisztán mechanikus szavazás megejtésének semmi különös jelentőséget nem tulajdonított. Annyiba vette, mintha a döntést a sorsra bíznák. így került bele a törvénybe a közös szavazás, melynek gyakorlására eddig azonban nem igen volt szükség, mivel a delegációk addig tárgyaltak, addig egyezkedtek egymással, a meddig megállapodásra nem jutottak. De, hogy a delegációnak nincs nagyobb hatalma, mint az országgyűlés bármely bizottságának avagy küldöttségének, az is mutatja, hogy a delegáció határozatai, illetőleg a megállapított költségvetési előirányzat újból előterjesztetik az évi költségvetéssel és ezt az összeget, valamint a költség- vetési fedezetet az országgyűlés plénuma szavazza meg. El is vetheti a delegác.ók által megállapított összeget, ha a költségvetést nem fogadja el, ha az egész költségvetést elveti. Hogy pedig a delegációnak nincs több parlamenti jelentősége, mint az országgyűlés egyéb bizottságainak, azok a kivételes intézkedések is mutatják, melylyel a delegációk hatásköre némileg ki van bővítve. De ezt külön törvényhozási rendelkezések által kellett megtenni, különben a delegáció minden tekintetben a többi parlamenti bizottságok és küldöttségek sorsát követné. így meg kellett hagyni, hogy a delegáció megállapodásai többé a plenumban revízió tárgyát ne képezzék. Nagyon természetesen, mivel az előbbi határozat megváltoztatása esetén újból kellene egyezkedni az osztrák delegációval. Ez az intézkedés tehát tisztán célszerűségi ok. Ne ejtsen tévedésbe bennünket az a kivételes intézkedés sem, hogy a közös miniszterek a delegációknak felelősek és csak a két delegáció kétharmadának határozati többségével lehet a közös minisztereket vád alá helyezni. Ez is csak célszerűségi okon történt, mert máskülönben mechanice lehetetlen a közös ministerekkel szemben a felelősségre vonást gyakorolni. Ezek a kivételes jogok mind ennek a delegációnak különleges természetéből folynak. A közös miniszterek felelőssége különben jóformán csak személyes, miután az általuk kezelt ügyek helyes viteléért a magyar miniszterelnök, de az egész kormány felelős és vád alá helyezhető. A közös miniszterek tehát csak a magyar kormány tudtával és beleegyezésével járhatnak el. Ezek tiltakozásával szemben mitsem tehetnek. A közös miniszterek jogilag nem is miniszterek, hanem a két államhatalom közös megbízottai gyanánt szerepelnek, mert tulajdonképen nem ők, hanem a két kormány felelős az osztrák és a magyar közös ügyek tekintetében. így tehát a közösügyekre nézve úgy a budgetjog, mint a miniszteri felelősség az országgyűlés többségére tartozik. Már most, ha a delegáció nem működhetik rendelteTÁRCA. Mikor én pincér voltam! 6Í —*38*— A Jungfrau. Rózsákat hintve jő a nyár, S fagyos csak a Jungfrau marad; Körötte hó és jég nyomán Pompázó új élet fakad. Selyembóbitás kis fejét Fölüti a gyopárvirág, S tündöklő zöld fényben ragyog Az egész hófödött világ. S a mint az izzó nyári nap Ébresztő csókja tűz le rá, Ezer kristályforrás rohan Gyöngyözve a hegyek alá. Hogy mint olvadnak sorba föl, A Jungfrau nézi hidegen: Bimbónyilás, pacsirtadal, Az ő számára idegen. A legkopárabb szirtnek is Jut néhány rügy, néhány virág,------Cs ak őt borítja szűzi hó S örök tél néki a világ , . . iUoIiiárné Komis Aranka. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta: Szadai Ferencz. Borzasztó álmom volt! Azt álmodtam ugyanis, hogy pincér vagyok, fizető pincér a «Berger»-féle vasúti vendég'őben Balaton-Bogláron. — Alapjában véve azonban színész vagyok. A színész és a pincér közt az a különbség, hogy a pincér emésztési missziót teljesít, a színész pedig nemzeti misz- sziót, de mind a kettő missziót teljesít! De hogyan is lehetett nekem ilyen bolondos álmom ? Ezt igazán nem értem ! A psychológusok állítása szerint az ember oly dolgokról álmodik, a melyekkel n-ppal sokat foglalkozik. Nahát én ezt a lélektani igazságot a leghatározottabban megcáfolom, mert én sohasem foglalkoztam sem nappal sem semmikor azzal a triviális eszmével, hogy valaha is pincér legyek ! .... És most, hadd következzék az álom ! $ * * Fáradtan tértem lakásomra. — Késő volt. Fél 12-tőt mutatott az óra. A szobaasszonyom pedig (nem tudom, hogy asszony volt-e már, vagy még leány) 13 mutatott, t. i. az ábrázata, hogy oly későn térek haza. Én pedig alig olvastam 3-at és 4 perc alatt 5 hortyogást rögtönözve 6-almas álomba mé- lyedtem. Elkezdtem álmodni! Összefolyt előttem minden ! — Álmodtam nimphákról, a kik édes zümmögéssel repkedték körül ágyamat, álmodiam deli ter- j metü szúnyogokról, a kik kongresszust tartottak a Dreyfus eset felett, álmodtam cukor és görögtörök dinnyéről, töltött káposztáról és poétikáról, | a Hentzi szoborról és Knványról, Rotschildról és Succiról, Luegerrői és egy zsidó rabbinusról, és végre Van-der Bű ről. — Van-der-Bill vagyonát egyszerre elnyelte a Balaton — A Balatonról egyszerre minden összefüggés nélkül «Boglárról» kezdtem álmodozni. — Boglár ugyanis a Balaton melletti nyaralók legkedvesebbike. — Boglárról kifolyólag pedig a nagybátyámról fantaziáltam, a ki ugyanott a vasúti vendéglős. — így hosszú és komplikált zűrzavaros álmodozás u'án pincérnek éreztem magam a nagybátyám vendéglőjében ! Apropós : a nagybályámat úgy hívják, hogy : Berger! A nóta ugyan azt mondja, hogy: «minden Berger gazember» — de ő nem az ! Bizony Isten nem! Ő dicséretes kivétel ! Tehát; pincér voltam. — Láttam magamat, a mint egyik kezemben paprikást, a másik kezemben libasültet s ba lett volna egy harmadik is, j abban feltétlenül naturschnitzlit cipeltem volna a [ vendégeknek. Hallottam, a mint nyers és megvető hangon kiálltottak : «Hé, pszt! Pincér!» — Éreztem, hogy ilyenkor lángvörös lesz az arcom, a szivem erősen lüktet és homlokomon a szégyen pirja ég ! Nem ! Ezt ki nem állom ! Ez a lenézetés! Én velem l
