Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-27 / 35. szám

IX. évfolyam. 35. szám Szegzárd, 1899. augusztus 27. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám ára . . . 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kiriil elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD EOBNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FEKEETC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Delegáció nélkül. Nem csekély gondot és hazaíiui aggo­dalmat okoz az a kérdés, hogy mi történ­hetik akkor, ha az osztrák birodalmi tanács nem lesz képes a közügyek költségvetésének alkotmányos tárgyalása végett delegációt ki­küldeni. Erre pedig, tekintettel az ausztriai parlamentáris állapotokra, el lehetünk ké­szülve. Már most ezután is megmaradván a közösügyi államjogi intézmény, csak dele­gáció nem lesz és ennek az alkotmányos intézménynek valami módon való pótlása sok fejtöredelmet okoz Ausztriában, nálunk pedig számos találgatásra és közjogi fejte­getésre nyílik alkalom. Pedig ha figyelme­sen átolvassuk a törvényt, erre a kérdésre megadhatjuk a választ. Sohase feledjük, hogy a delegáció az országgyűlésnek csupán egy kiküldött bizott­sága. Bármilyen külső tekintéllyel legyen is az felruházva : a hatalom, a döntés min­dig a kiküldő országgyűlésnél marad, mert az 1867-iki törvényhozók határozottan elle­nezték minden központi parlament létesíté­sét. Ilyen közös parlamentet soha el nem ismerünk. Ez a törvény világos szavaival ki is van fejezve. Andrássy Gyula gróf még azt is ellenezte, hogy megegyezés hiányá­ban a két delegáció csupán a szavazás meg- ejtése végett közös ülésre összejöjjön. Azon­ban Deák Ferenc ennek a tisztán mechani­kus szavazás megejtésének semmi különös jelentőséget nem tulajdonított. Annyiba vette, mintha a döntést a sorsra bíznák. így ke­rült bele a törvénybe a közös szavazás, melynek gyakorlására eddig azonban nem igen volt szükség, mivel a delegációk addig tárgyaltak, addig egyezkedtek egymással, a meddig megállapodásra nem jutottak. De, hogy a delegációnak nincs nagyobb hatalma, mint az országgyűlés bármely bi­zottságának avagy küldöttségének, az is mutatja, hogy a delegáció határozatai, ille­tőleg a megállapított költségvetési előirány­zat újból előterjesztetik az évi költségvetés­sel és ezt az összeget, valamint a költség- vetési fedezetet az országgyűlés plénuma szavazza meg. El is vetheti a delegác.ók által meg­állapított összeget, ha a költségvetést nem fogadja el, ha az egész költségvetést elveti. Hogy pedig a delegációnak nincs több par­lamenti jelentősége, mint az országgyűlés egyéb bizottságainak, azok a kivételes in­tézkedések is mutatják, melylyel a delegá­ciók hatásköre némileg ki van bővítve. De ezt külön törvényhozási rendelkezések által kellett megtenni, különben a delegáció min­den tekintetben a többi parlamenti bizott­ságok és küldöttségek sorsát követné. így meg kellett hagyni, hogy a dele­gáció megállapodásai többé a plenumban revízió tárgyát ne képezzék. Nagyon ter­mészetesen, mivel az előbbi határozat meg­változtatása esetén újból kellene egyezkedni az osztrák delegációval. Ez az intézkedés tehát tisztán célsze­rűségi ok. Ne ejtsen tévedésbe bennünket az a kivételes intézkedés sem, hogy a kö­zös miniszterek a delegációknak felelősek és csak a két delegáció kétharmadának ha­tározati többségével lehet a közös minisz­tereket vád alá helyezni. Ez is csak cél­szerűségi okon történt, mert máskülönben mechanice lehetetlen a közös ministerekkel szemben a felelősségre vonást gyakorolni. Ezek a kivételes jogok mind ennek a dele­gációnak különleges természetéből folynak. A közös miniszterek felelőssége külön­ben jóformán csak személyes, miután az ál­taluk kezelt ügyek helyes viteléért a ma­gyar miniszterelnök, de az egész kormány felelős és vád alá helyezhető. A közös mi­niszterek tehát csak a magyar kormány tud­tával és beleegyezésével járhatnak el. Ezek tiltakozásával szemben mitsem tehetnek. A közös miniszterek jogilag nem is miniszte­rek, hanem a két államhatalom közös meg­bízottai gyanánt szerepelnek, mert tulajdon­képen nem ők, hanem a két kormány fele­lős az osztrák és a magyar közös ügyek tekintetében. így tehát a közösügyekre nézve úgy a budgetjog, mint a miniszteri felelősség az országgyűlés többségére tartozik. Már most, ha a delegáció nem működhetik rendelte­TÁRCA. Mikor én pincér voltam! 6Í —*38*— A Jungfrau. Rózsákat hintve jő a nyár, S fagyos csak a Jungfrau marad; Körötte hó és jég nyomán Pompázó új élet fakad. Selyembóbitás kis fejét Fölüti a gyopárvirág, S tündöklő zöld fényben ragyog Az egész hófödött világ. S a mint az izzó nyári nap Ébresztő csókja tűz le rá, Ezer kristályforrás rohan Gyöngyözve a hegyek alá. Hogy mint olvadnak sorba föl, A Jungfrau nézi hidegen: Bimbónyilás, pacsirtadal, Az ő számára idegen. A legkopárabb szirtnek is Jut néhány rügy, néhány virág,------­Cs ak őt borítja szűzi hó S örök tél néki a világ , . . iUoIiiárné Komis Aranka. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta: Szadai Ferencz. Borzasztó álmom volt! Azt álmodtam ugyanis, hogy pincér vagyok, fizető pincér a «Berger»-féle vasúti vendég'őben Balaton-Bogláron. — Alapjában véve azonban színész vagyok. A színész és a pin­cér közt az a különbség, hogy a pincér emész­tési missziót teljesít, a színész pedig nemzeti misz- sziót, de mind a kettő missziót teljesít! De hogyan is lehetett nekem ilyen bolondos álmom ? Ezt igazán nem értem ! A psychológusok állítása szerint az ember oly dolgokról álmodik, a melyekkel n-ppal sokat foglalkozik. Nahát én ezt a lélektani igazságot a leghatározottabban megcáfolom, mert én sohasem foglalkoztam sem nappal sem semmikor azzal a triviális eszmével, hogy valaha is pincér legyek ! .... És most, hadd következzék az álom ! $ * * Fáradtan tértem lakásomra. — Késő volt. Fél 12-tőt mutatott az óra. A szobaasszonyom pedig (nem tudom, hogy asszony volt-e már, vagy még leány) 13 mutatott, t. i. az ábrázata, hogy oly ké­sőn térek haza. Én pedig alig olvastam 3-at és 4 perc alatt 5 hortyogást rögtönözve 6-almas álomba mé- lyedtem. Elkezdtem álmodni! Összefolyt előttem min­den ! — Álmodtam nimphákról, a kik édes zümmö­géssel repkedték körül ágyamat, álmodiam deli ter- j metü szúnyogokról, a kik kongresszust tartottak a Dreyfus eset felett, álmodtam cukor és görög­török dinnyéről, töltött káposztáról és poétikáról, | a Hentzi szoborról és Knványról, Rotschildról és Succiról, Luegerrői és egy zsidó rabbinusról, és végre Van-der Bű ről. — Van-der-Bill vagyonát egyszerre elnyelte a Balaton — A Balatonról egy­szerre minden összefüggés nélkül «Boglárról» kezd­tem álmodozni. — Boglár ugyanis a Balaton mel­letti nyaralók legkedvesebbike. — Boglárról kifo­lyólag pedig a nagybátyámról fantaziáltam, a ki ugyanott a vasúti vendéglős. — így hosszú és komplikált zűrzavaros álmodozás u'án pincérnek éreztem magam a nagybátyám vendéglőjében ! Apropós : a nagybályámat úgy hívják, hogy : Berger! A nóta ugyan azt mondja, hogy: «minden Berger gazember» — de ő nem az ! Bizony Isten nem! Ő dicséretes kivétel ! Tehát; pincér voltam. — Láttam magamat, a mint egyik kezemben paprikást, a másik kezem­ben libasültet s ba lett volna egy harmadik is, j abban feltétlenül naturschnitzlit cipeltem volna a [ vendégeknek. Hallottam, a mint nyers és megvető hangon kiálltottak : «Hé, pszt! Pincér!» — Éreztem, hogy ilyenkor lángvörös lesz az arcom, a szivem erősen lüktet és homlokomon a szégyen pirja ég ! Nem ! Ezt ki nem állom ! Ez a lenézetés! Én velem l

Next

/
Thumbnails
Contents