Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
32. szám. IX. évfolyam. Szegzárd, 1899. augusztus 6 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 írt — ár. 3 . — » I . 50 » . . I? » POLITIKA! ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Dr. LEOPOLD HOHNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FEfiEUC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított j árszabály szerint számíttatnak. Termés és kivitel. i A mezőgazdaság legfőbb munkaideje befejeződött: az aratás elkészült s az egész országban folyik a garmadában álló termés cséplése. A mit a természet adott, most már megváltozhatatlan ; épp ezért elérkezett az ideje annak, hogy immár nem látszólagos körülmények nyomán, hanem a valóságos állapot alapján lehet megítélni az idei év eredményét a magyar mezőgazdaság egész területére nézve. A földmivelésügyi minisztérium a gazdasági tudósítói intézmény kipróbált szervezetének segítségével máris megállapította, hogy mit hozott az országnak az aratás. Az egész eredmény átlagosan közepesnek mondható : a mennyiség felülmúlja a tavalyi termést, a minőség pedig általában határozottan jobb. Az egyes gabonafajokból nevezetesen a legfőbb termény sikerült: búzából 37-6 millió métermázsánk van, azaz közel három millió métermázsával több a tavalyinál. Az egyéb termények mennyiségbeli eredménye körülbelül a tavalyi színvonalon áll. Igaz úgy, hogy a rozs, zab és árpa talán kevéssel gyengébben sikerült, ámde viszont a későbbi termények sokkal kedvezőbben állanak, nevezetesen a kukorica, a vetemény, a cukorrépa határozottan jó aratást igér s ugyancsak kedvezően áll -a dohány és szőlő is. Ez a foglalatja a termés-eredményről szóló hivatalos jelentésnek, a mely, hogy megbízható, sőt talán túlságosan szigorú az adatok megítélésében, az tudvalevő. A mit a termés hozott; a magyar mezőgazdaság meg van vele elégedve. Oly régóta nem volt amolyan igazán jó termésünk, a milyent a régebbi esztendők sűrűbben hoztak, sőt a legutóbbi időben oly végtelenül sok csapás és egyéb baj sújtotta mező- gazdaságunkat, hogy bizony alaposan lejebb szállottak igényeink s igen-igen kevés javu- vulással is elégedettek vagyunk. így aztán az idei közepes eredményt is készséggel fogadjuk^ annak a mindenüvé szétterjedő összeköttetésnek révén, a mely termés-eredményt az ország gazdasági viszonyainak valamennyi ágazatával egybe- füzi, — már a közepes terméstől is bizonyos nagyobb hatást várunk közgazdasági életünkben. A miként az előző évek kedvezőtlen termés-eredménye részben feltartóztatta a gazdasági haladást, részben pedig lehetetlenné tette a prosperáló működést ott, a hol ez egyébként nem maradhatott volna el, éppúgy kell a kedvezőbb termés- eredménynek a maga hatását a gazdasági élet egyes ágazataiban érvényesítenie. Ez a természet törvénye, melyet elmaradhatlannak mond a logika s a melynek megvalósulására épp ezért méltán számit az ország. Ami a kedvezőbb termés-eredmény érvényesülését illeti, ebben a tekintetben alig van ok az aggodalomra, avagy behatóbb vizsgálódásra. A külföldi államok termésviszonyai olyanok s nevezetesen a rendszerint velünk versenyző országokban olyan abszolút rossz az aratás, hogy gabonánk értékesítésének útját úgyszólván előre lehet látni. — Semmi kétség: a külföld szivesen fogja megvásárolni a magyar gabonát s meg fogja fizetni az illő árát: igy tehát gabona-exportunk sikere énben az évben jó árak mellett biztosítottnak látszik. Az átlag évi 25 — 26 millió métermázsára becsülhető belföldi fogyasztást leszámítva, jó tiz millió métermázsa búzát szépen exportra vihetünk ez idén s valószínű, hogy a 9—91/2 —10 forintnyi árat megkapjuk érette. Ez körülbelül a logikus számítás, mely azonban talán a minimumot jelzi, mivel gazdakörökben meglehetősen nagy párt számit ezidén a 12 forintos árnivó visszatértére, jóllehet viszont a gabonakereskedelem ennek lehetőségét a viszonyok figyelembevételével kizártnak tekinti. Akármint valósuljanak is meg ezek a számítások és reménységek, kétségtelen az, hogy a termés értekisétésének sikerével kell kiegészítenünk a gazdasági esztendő eredTARC A. — ygS *■— Petőfi. — Irta : Rátkay László. — Segesváron, fent a magas várban Ott állottunk az érc szobrod mellett. . . Ottan állott, kalapját levéve A haza, az egész magyar nemzet! A cigányok a hymnust játszották A büszke dal, méltósággal szállá . . . Utánna egy bánatosat kezdtek : <íKis furulyám szomorú fűz ága.» Sírt, zokogott, most a »száraz fájjuk» Még talán a könny is pergett rólla . . . Minthogyha csak a hegedű helyett Kezükben az én szivem lett volna ! Mindég halkabb lett a szomorú dal Csak haldoklott. . . majd elhalt egészen ! Temetői csend borult ránk, némán Egeit a könny, mindnyájunk szemében! Mily pillanat! Megrázó, fenséges ! Ez tán éppen amannak testvérje ? Otven évvel ez előtt midőn itt Lehanyatlál utolsót lehelve ? Mit éreztem én e pillanatban ! ? Átok ... de nem, ne tudja meg senki! De gyötrelmét még a menyországban Udvözülten sem fogom feledni! Mint a villám, futott át agyamon Hazám ezer éves, gyászod, sorsod! Tisztán láttam, a hogy ezer éves Golgotádon keresztfádat hordod! Mennyi vérharmat a szabadságért! Mennyi mártír már főnt az egekben ! Es kezeden mostan is van még lánc <3 Nem vagy hazám még most sem független ! Igazságnak hatalmas Istene ! Fiad megváltható, a világot . . . Nincs megváltva a hon, mely Petőfi S annyi hősnek a vérében ázott ? S im e fenséges nagy pillanatban Folharsant a székelyek nótája, Megdördültek mozsaraik, ’s hangjuk Lent a földet, fent az eget rázta ! Kigyult a nap! Petőfi ércszobra Eényözönben tündökölve állott . . . Mintha csak ö menydorógte volna : »Ne félj hazám, meglesz szabadságod!» A szegedi ütközet. 1849. augusztus 5. Irta i MÁNYOKI T^IsZEÁS. — A »TOLNAVÁRMEGYE* eredeti tárcája. — Éppen ami századunk előtt üldögélt tigrisbőrrel bevont nyergében a jó öreg Mészáros Lázár, midőn Dembinszky öreg bajtársa oda léptetett melléje s azután ketten hallgatták a közel háromszáz ágyú dörgését s a többnyire felettünk elrepülő tekék bugását. Haynau fővezérlete alatt negyvenezer osztrák s húszezer orosz intézett ellenünk támadást. Mi a folytonos hátrálás miatt erkölcsileg megtörve, a hiányos élelmezés s az iszonyú hőségben és porban tett nagy marsok következtében kifáradva, — mintegy negyvenezeren állottunk elibe a győzelemittas ellenségnek. Szeged és Szőreg között folyt le ez a nagy ütközet, melyet az ellenség a győzelem biztos tudatával, mi meg a vereség eiőérzetének elkeseredésével vittünk meg, aminthogy a reggeltől délelőtti 11 óráig tartó iszonyú ágyudörejben a halálharangok zúgását ismertük fel azok részére, kiknek számára a holnapi nap már fel nem virrad. De ime az ágyuk elhallgatnak, nagy robogással vonulnak el déli irányban és megmozdulnak a gyalog dandárok. Mindkét részről megszólal a kis fegyver, 10—15 zászlóalj lő egyszerre s a kis KM?1 I_ia.p-u.xxl5: xxxa.i száma ÍO oldalra terjed..
