Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

o

TOLNA VÁRMEGYE.

ményét. Az export lebonyolítása ezidén még a szokottnál is jelentősebb feladatként áll előttünk, mert hogy minél előbb, minél jobban s minél zavartalanabbal jussunk ki gabonánkkal a világpiacra : ettől függ a kilátásban levő eredmények megvalósulása.

A magyar közlekedési szervezetnek, a magyar gabonakereskedelemnek s általában minden érdekelt tényezőnek nincs tehát most fontosabb és sürgősebb teendője, minthogy közreműködjék s minden telhetőt megtegyen a gabonakivitel gyors, sima és előnyös lebonyolításában. A magyar gazdaközönség és általában az egész hazai közgazdaság ezt méltán várja s reméli az illető faktoroktól. Épp ezért a magyar államvasutak elnök-igazgatójának abbeli kijelentése, hogy a vasúti intézmény készen áll a reá váró feladat lebonyolítására, határozottan időszerű volt s megnyugtató hatást tett minden részen. Kétségtelen, hogy a többi tényező sem marad el ebben a tekintetben s nevezetesen a hajózás annál kevésbbé, mert Románia kedvezőtlen termése amugyis felszabadítja a rendszerint ott foglalkoztatott hajórajt a fuvarozási munkától.

VÁRMEGYE.

— Nyári rendes közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága jövő kedden, augusztus hó 8-án délelőtt 10 órakor, a vármegyei székház gyüléstermében tartja nyári rendes közgyűlését; az állandó választmány ülése pedig augusztus hó 7-én délelőtt 9 órakor a közigazgatási bizottság gyüléstermében fog megnyittatni. A gyűlés tárgysorozatából közöljük a következőket: Az alispán időszaki jelentése. A közigazgatási bizottság féléves jelentése, A számonkérő székről felvett jegyzőkönyv. Az időszaki pénztár vizsgálatról felvett jegyzőkönyvek. Az esküdtbiróságról szóló törvény értelmében alakítandó bizottságba a bizalmi férfiak megválasztása. Belügyminiszteri rendelet : a magyarositási alapra vonatkozólag, a pénztári kezelés tárgyában , a néh. Németh János volt nyugalmazott szolgabiró részére a gróf Lymburg-Styrum alapítványból előlegezett 40 írtnak megtérítése tárgyában, az «Osztrák- Magyar-Monarchia Írásban és képben» cimü könyvnek a törvényhatóság részére történt megküldése

tárgyában. Eőry István németbolyi lakos, oki. gyógyszerésznek a Pakson felállítandó uj gyógyszertár engedélyezése iránti kérvényére vonatkozó- ■ lag, a hidegkúti községi jegyzői fizetés felemelése tárgyában. Földmivelésügyi miniszteri rendelet: a községi segélyalapok szervezéséről és kezeléséről alkotott szabályrendeletre vonatkozólag. Kereskedelemügyi miniszteri rendelet: a múlt évi kémény- seprési szabályrendeletre vonatkozólag, Honvédelmi miniszteri leirat: a tolnai betegápolóház építése ügyében. Az igazoló választmány jelentése a pótlólag megejtett megyebizottsági tag választásokról.

A tisztviselői nyugdij-válaszlmány előterjesztése, báró Rudnyánszky István tb. főszolgabiró nyugdíj ügyében. Ugyanazon választmány javaslata özv. Mutnyánszky Alajosné nyugdíj ügyében. A közúti kölcsön ügyében kiküldött bizottság jelentése. A muzeum-bizottság előterjesztése, melylyel a julius havi üléséről felvett jegyzőkönyvet bemutatja. A Ferenc-közkórházra felügyelő-választmány előterjesztése, a kórház konyhájának átalakítása tárgyában. Körlevelek tnegkeresések és kérvények : Sopron vármegye körlevele, a borhamisítás meggátlása tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett feliratának támogatása iránt. Csanád vármegye megkeresése, a tartalékos és fegyveres szolgálatra behívott munkásnép érdekében a honvédelmi és földmivelésügyi miniszterhez intézett feliratának hason szellemű felirattal való támogatása tárgyában. Szepes vármegye körlevele, az utazási kedvezmé- [ nyékét biztositó évi igazolványoknak a tisztviselők családjai részére való engedélyezése tárgyában, j Temesvár szab. kir. város közönségének megkere- j sése, az általa létesített «Siketnéma Intézet» részére segély magszavazása iránt. Petőfi-társaság megke- ! resése, gyűjtés elrendelése iránt. Az Országos Kis- I dedovó Egyesület megkeresése adakozás iránt, j A Vakokat Gyámolitó Országos Egyletnok kérelme, segély megszavazása iránt. Alispáni előterjesztések : Az 1897—98. évi közúti számadás tárgyában. Jeszetiszky Andor várm. biz. tag urnák a helyi érdekű vasutak 1898. évi üzleti eredményét feltüntető jelentésére vonatkozólag. A központijárás fő- szolgabirói hivatalánál kisegítő munkaerő alkalmazása tárgyában. A Bátaszék községben elrendelt kényszeroltásra vonatkozólag. A törvényhatósági utmesterek szolgálati viszonyairól szóló szabályrendelet megváltoztatása tárgyában. A honvéd főreáliskolánál és Ludovica Académiánál együttesen létesített vármegyei alapítványi helynek betöltése tárgyában. A vármegye központi irodájában beszerzett Írógép kezelője mellé alkalmazott kisegítő erő megszüntetése tárgyában. Paks község képviselő-testületének 38. sz. a. hozott határozatára vonatkozólag. Egyes tisztviselők szabadságolására vonatkozólag. Arvaszéki előterjesztések. Tiszti ügyészi vélemények : Szegzárd község képviselő-testületének, báró Augusz-féle árvaház felépítése, Fadd és Szakcs község képviselőtestületének, tűzoltó-egylet segélyezése, több község adásvételi kölcsön és egyéb ügyre vonatkozólag. Nikitics Imre és Ritter Béla községi jegyzőknek a nyugdíj-választmány határozata ellen beadott fellebbezése. Községi költségvetések és számadások. Időközben beérkezett tárgyak.

— A számonkéröszék holnap délelőtt s/4 9 órakor tartja ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt.

— A tolnavármegyei muzeum egyesület holnap, augusztus hó 7-én délután 5 órakor a közigazgatási bizottság üléstermében gróf Széchenyi Sándor főispán, elnöklete alatt választmányi ülést tart. Tárgysorozat: 1. A muzeum egyesület tagjai részére igazolási jegyek nyomtatása. 2. A vármegyei múzeumban az egyesület tagjai részére az ingyenes látogatási napok megállapítása. 3. Vételekre vonatkozó határozat.

— A községi jegyző, a kir. közjegyzőnek hagyatéki ügyben kelt megkeresését elintézni köteles. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 130,395. sz. határozata.)

— Ha városban felügyelet nélkül hagyott ló nyilvános helyen levő ültetvényt rongál, a kocsis hajtási szabályok megszegése miatt vonandó felelősségre. Az ültetvények megrongálása ez esetben önálló kihágást nem képez. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 475. sz. határozata.)

— A ki a rendőrség által vont kordont áttöri és ugyanez alkalommal lármát csap : az 1899. évi XL. t.-c. 78. §-ába ütköző hihágást követ el s botránykozás miatt külön nem büntetendő. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 518. sz. határozata.)

1899. augusztus 6.

Fölhívás Tolnamegye tanítóihoz 1

Tihanyi Domokos ur Tolnavármegye kir. tan- felügyelője folyó évi augusztus havában tölti be népnevelői működésének 30-ik évét. Öt évig a néptanítói pályán, huszonöt éven át pedig a tanfelügyelet szolgálatában teljesítette magasztos hivatását.

Bár csak rövid, néhány év óta működik Tolnavármegyében, csak öt év óta vezeti tankerületünk népnevelési ügyeit: teljes mértékben kivívta a néptanítók szeretetét, ragaszkodását, a vármegye közönségének tiszteletét és nagyrabecsülését.

golyók majd fenn a levegőben fütyörész- nek, majd egész sorokat fektetnek le a jó fekete szegedi földre, — amikor aztán elég volt a zenéből, következett a tánc. Nagy hadoszlopok nyomulnak előre s magyar és német szuronyszegezve rohannak egymásra.

Ez kell a magyarnak 1 Úgy tapasztaltam, hogy sem ágyú, sem puskatüzet nem szeret az én fajom. Közel szeret a magyar menni ellenéhez és szemébe nézni annak, ki őt megöli, vagy akit ő öl meg.

Ezen tapasztalatom újabban megerősödött Szeged alatt. A több napi éhségtől testi erejében nagyon megfogyatkozott honvédség, bámulatos energiával utasította visz- sza az egyesült osztrák-orosz hadsereg minden oldalról reájok özönlött gyaloghadosztályainak támadását. A tengerárként előre rohanó honvédség szuronya előtt az ellen meghátrált s midőn rohanásában megállva barna csákóját leemelte, hogy portól, verejtéktől elöntött homlokát letörölje, öröm rezegte által szivét, mert hallotta, mint reszketteti meg a forró augusztusi levegőt a huszárság soraiból feltörő eme kiáltás: éljen a honvéd!

És mégis vitézül küzdő honvédeinknek a folyton újabb és pihent csapatokat küldő ellenség előtt — végkimerülésig elfáradva — meg kellett hátrálniok.

Délután 4 óra tájban kezdődött meg gyalogságunk visszavonulása.

Mit kellett érezniök az ütközet porában fekvő sebesült ifjú honvédeinknek, kik erejök végső megfeszítésével egyik kezöket égő sebökre szorítva, másikkal a véres földre támaszkodva még egyszer, utoljára felemelték véres orcájukat, hogy fájdalomtól reszkető szívvel egy búcsúpillantást vethessenek távozó pajtásaikra.

De ne fájjon sokáig szivetek, ne reszkessen a könnyű szemetekben halálra vált vitézek. A megváltás közéig. Nem haljátok-e ott a földön vergődve a sok ezer lódobogástól reszkető föld folyton közeledő moraját? Az a moraj a ti megváltástok. Már rohanva gázol rajtatok keresztül az ellenség lovas hadosztálya és amikor átrohant, az utánna felszálló por, fekete gyászlepelként hull reátok, — már holtakra.

Azonban a véres drámának még hátra van utolsó felvonása.

Az ütközet rayonából kihúzódó gyalogságot bekeríteni s a már előbb elvonult ágyúinkkal együtt elfogni, az ellenséges lovasság minden oldalról előtört.

Ezeket a diadal mámorától neki hevült ezredeket feltartóztatni, visszaszorítani, — mig elvonult bajtársaink biztos távolba jutnak, a mi — a huszárság feladata volt.

Ezt végrehajtani nehezebb feladat volt, mint manapság a labdát visszarugni vagy elzengeni a szózatot.

De hát mi ezen nehéz feladatunkat fényesen megoldottuk. A fényt a vér adta.

A kőfalként tömör sorokban előnyomuló ezredeket jobb és balszárnyu kanyarodással — ellenök vágtatva — felbomlásra kény- szeritettük s az ekként támadt nyilásakon közéjök berohanva, véres fejjel vertük visz- sza a túlerőt. Négyszer, ötször ismétlődött ez a véres torna. Az egész csatatért vastag fekete porfelhő boritá s ebből a porfelhőből haldoklók nyögése és sebesült paripák fájdalmas nyerítése hallatszott.

A nap már alkonyaira szállott, midőn utolsó attakra harsantak meg a trombiták. A felszántott talajon népi repültek már a régi könnyűséggel kifáradt lovaink s a szentiváni erdő felől közeledő Hardegg vagy Wallmoden vasasok elé erős zihálással vágtattak. Hol vágjam apám — kérdi a fiatal huszár, — hiszen köröskörül meg van ez a német vasalva? Ott vágd fiam — válaszol a vén huszár — a hol lefetyel. Hát vágtuk is és sok jó cseh és morva legény ott hagyta azt a szerszámját, a melylyel a I császár kenyerét fogyasztotta, de hosszú, egyenes kardjokkal azok is közel piszká- lódtak a huszár dolmányához.

Ekkor történt velem az a katona dolog, hogy egy vasas, otromba pisztolyát rám durrantván, nem engem, hanem az én kedves Jucim fejét találta. Szegény ! azonnal előre bukott, én meg eleibe, de még a I fejemből kiesett csákóm sem tudtam feltenni, amidőn egy Domonkos nevű közhuszár neki I nyargal földön vergődő lovamnak s pari-