Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

2.

A magyar közgazdaság a miniszternek ebből az első nagyobbszabásu intézkedéséből a legteljesebb, bizalmat meríti nem csupán az iparfejlesztési akció további alakulása, hanem Hegedűs Sándor egész kormányzati működése iránt. Nyilvánvaló, hogy a miniszter tényleg mélyebben akar szántani. Rendszeresen dolgozik s az alapozással kezdi meg az építkezést, hogy aztán jó talajon és szilárdan állhasson az uj alkotmány. Annak az országos ipari felvételnek munkálatai, a mely a miniszter rendeletéből legközelebb megkezdődik, hogy megállapit- tassék ipari statisztikánk gerince, a közvélemény tehát rokonszenves figyelemmel kiséri és a nagy munkának, melynek egyes részei is fényesen bizonyítják a miniszter gyakorlati nézeteit, tökéletes sikert kíván. Viszont azonban bizalommal számit a közvélemény arra, hogy az ekként létesítendő alapon Hegedűs Sándor valóban rnegterim ti a magyar ipar politikát.

VÁRMEGYE.

— A központi választmány tegnap délelőtt Döry Pál alispán elnöklete ülést tartott, melyen jelen voltak: Fördó’s Vilmos, Forster Zoltán, dr. Kramolin Emil, Orffy Lajos, Simontsiis Elemér, Szeniczey Géza és László Lajos, utóbbi mint jegyző is. Az ülésen a jövő évi képviselőválasztók névjegyzékének közszemlére tételét határozták el; ezen névjegyzékbe az uj törvény alapján már az adóhátralékos, de különben választó jogosultsággal birók is töl vannak véve.

— Ha egy törvényhatósági t'sztviselő

a bíróság által jogerősen hivatalvesztésre ítéltetett, az alispánnak azon adminisztratív intézkedése ellen, meiylyel ezen jogerős ítéletet végrehajtja, csak is birtokon kívül lehet helye felebbezésének. A jogerős bírói Ítélettel hivatalvesztésre elitéit tisztviselővel szemben semminemű további fegyelmi eljárásnak helye nincs. A már egyszer jogerőssé vált, hivatalvesztésre szóló Ítélet hatályát és jogi következményeit az, hogy időközben a lefolyt bünper ujrafelvétele, a bírói Ítélet végrehajtásának elhalasztásával elrendeltetett, meg nem szünteti. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 108 734. sz. elvi jelentőségű határozata.)

— A főispán felügyeleti jogából kifolyólag, mezőrendőri kihágási ügyben felebbezéssel nem élhet. (Földmivelésügyi m. kir. miniszter 1898. évi 88.600. számú elvi jelentőségű határozata.)

— Ha jogosulatlan házalás esetén lefoglalt ékszerek szabályszerűen nincsenek fémjelezve, akkor azok a budapesti főfémjelző és fémbeváltó hivatalnak további eljárás céljából megküldendők, jogosulatlan házalás alkalmával lefoglalt tiltott áruk elkobzása külön rendelkezést igényel és az áruk feltétlenül nem kobzandók el. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 725. számú elvi jelentőségű határozata.

TOLNAViBMEOTE. ______

A gazdasági egylet közgyűlése.

Múlt vasárnap délelőtt tartotta meg a tolnamegyei gazdasági egyesület elnökválasztó közgyűlését a megyeház nagytermében. Ilyen népes gyűlése talán még sohasem volt a gazdasági egyesületnek ; rendes megyei közgyűléseken sem szoktak többen megjelenni, mint amennyien bejöttek az elnökválasztásra, ami legjobban érdekelte az egyesület tagjait. De különben is gazdasági egyletünk élénk tevékenységet fejt ki s igy az érdeklődés mind jobban növekedik a gazdák között az egyesület ügyei iránt s iparkodnak a gazdasági élet terén előforduló mozgalmakkal lépést tartani.

Megyénk előkelő birtokosai is majdnem mind megjelentek ; ott láttuk Perczel Dezsőt, a képviselő- ház elnökét, Stankovánszky Jánost, Bezerédj Pált, D'óry Dénest, D'óry Pált, Jenőt, Vi'most és Frigyest, Pénzét Lajost, Andort és Józsefet, Csapó Dánielt, Vizsolyt Ákost, tíernrieder Józsefet, Forster Istvánt stb. ; a gazdatisztek és községi birák is csekély kivétellel mind bejöttek a gyűlésre.

Tíz óra után Jeszenszky Andor alelnök megnyitotta az ülést és üdvözölte a szép számmal megjelent tagokat s előadta, hogy az ülés első pontja az elnökválasztás, melyre az alapszabály titkos szavazást rendel.

A szavazás egy fél óra alatt véget ért s a jelentés szerint 94 szavazat adatott be, melyből 81 jutott Jeszenszky Andorra, 12 gróf Apponyi Gézára, egy pedig névtelenül adatott be. — Az eredményt lelkes éljenzéssel vették tudomásul; s az éljenzaj lecsillapulta után az újonnan megválasztott elnök megköszönte a íeléje irányuló bizalmat s megígérte, hogy mint eddig, ezentúl is egész tehetségével, buzgalmával és minden erejével az egyesület érdekeit fogja előmozdítani s a beléje helyezett bizalomnak megfelelni — lesz legfőbb törekvése.

Az elnök szavai után fölállott Perczel Dezső és hivatkozva arra, hogy az egylet életének legfontosabb pillanata az elnökválasztás, meleg szatávolságban követte őt. Ő észre se vette, csak ment előre. Néhány perc múlva a férfi meggyorsította lépteit és utolérte őt. Nelly félrehuzódott, de a férfi közelebb lépett.

— Hova megy egyedül kisasszony, kérdezé, én is erre megyek, megengedi, hogy elkísérjem ? A leány nem felelt és hirtelen átsietett a másik oldalra. A férfi meghökkenve tekintett utána, de azután ő is átcsapott a másik oldalra és ismét a leány mellé szegődött.

— Miért nem hagy békében ? — kérdezé Nelly siránkozó hangon. — Nem ismerem magát; nem is akarom ismerni.

— Oh — felelt a férfi — a lányok mind igy beszélnek — először. Jöjjön be a parkba és üljön le, látszik hogy fáradt.

A «park» említésére Nelly feleszmélt, feltekintett ; csekély távolságban volt a Márványkaputól, ellátott odáig. Ha György már ott lenne, ha látta volna őt egy idegen emberrel beszélni. A vér a fejébe szállt, megállt a járda közepén.

Ha nem hagy el ebben a pillanatban, — mondá oly hangon, melyet a félelem tett határozottá — rendőrt hívok I

A férfi meglepetten mormogá :

— Jól van, de . . .

Nelly egy hirtelen mozdulattal elvágta szavát. Elfordult tőle és tovasietett. A férfi meglepetten és boszusan nézte tovatűnő alakját, azután egyet füty- tyentve, bólintott a fejével és az ellenkező irányba elsompolygott.

A mint Nelly közeledett a Márványkapuhoz, ön kénytelenül meggyorsította lépteit. Összerázkódott. «Valami mondani valóm volna!» Mi lehetne, ha nem az, hogy . . .

Egy közeli óra nyolcat ütött. Ott állt a megjelölt helyen, de ő még nem volt ott. Körülnézett minden irányban, de hiába, nyomát se látta. Bizonyos, hogy még nem ért ide. A múlt vasárnap is, a mikor találkát kért tőle és ő a meghatározott időn túl még egy órát várakozott reá, el se jött. Bátorsága elhagyta. «Valami mondani valóm volna!»

Ma is késik, a múltkor meg el se jött. Nem sokat törődik velem, gondolta a szegény leány. De aztán bántotta a lelkiismerete, talán igazságtalan iránta, talán beteg, talán ott kellett maradnia az irodában ! Talán — de hiába, ha lett volna valami elfogadható mentsége, megirta volna mai levelében. És ott állt bánatosan és bátortalanul a hullámzó embertömeg forgatagában.

Az omnibuszkocsik végnélküli sorban követték egymást ; egy-egy pillanatra megállották, azután folytatták utjokat. Még világos volt és Nelly megfigyelhette a rácskapukon beözönlő népet; feltűnt neki, hogy egyik-másik milyen boldognak látszik. Látott fiatal embert, a kire már messziről mosolygott a reá várakozó leányka. Azután látta őket karöltve távozni és megfigyelte, hogy mennyi szeretettel hajol oda a férfi a leányhoz. Követte , őket a tekintetével, a mig csak a sürü fák mögött el nem tűntek.

— Mit csinál Nellyke ? Álmodik ? — szólalt meg egy hang mellette. Nelly örvendve sikoltott fel, megfordult, az arca felderült. György feléje nyujlá a kezét, melyet ő gyorsan elfogadott.

vakkal üdvözölte Jeszenszky Andort, s azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy megnyugvással és bizalommal teszik le az egylet vezetését Jeszenszky Andor kezébe, mert eddigi működésével is érdemeket szerzett az egyesület érdekében, és ismert önzetlenségével s az ügy iránti szeretetével működése ezentúl is- hasznára fog válni az egyesületnek.

Lelkes és hosszan tartó éljenzéssel kisérték Perczel Dezső szavait s azután az alelnök választáshoz láttak.

Alelnökké Perczel Józsefet választották meg 73 szavazatial, más nem is kapott szavazatot; —■ Perczel a bizalmat rövid beszédben megköszönte, s a gyűlés tagjai élénken megéljenezték.

Jeszenszky Andor uj elnök indítványára Bariul Bélának, az egyesület volt elnökének, ki ezen tisztet gyöngélkedő állapota miatt többé el nem vállalhatta : érdemekben gazdag működéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak s ezt vele külön is közölni fogják.

A bikaközvetitő bizottság elnökévé egyhangúlag Forster István választatott meg.

Molnár József titkár fölolvasta Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter üdvözlő sürgönyét a bonyhádi tehén- és üsződíjazás alkalmából, amit örvendetesen vettek tudomásul. Ezután a tagdíjhátralékok rendezésére kiküldött bizottság javaslatát Sass László olvasta föl, s elhatározták, hogy a javaslat értelmében a hátralék egy részét leírják, egy részét pedig bírói utón fogják behajtani.

Molnár József titkár előterjesztette ezután a tejszövetkezetek központi kiviteli telepének ügyét s ajánlotta, hogy a gazdasági egyesület a földmivelésügyi minisztériumhoz oly tartalmú fölira'ot intézzen, mely szerint a kiviteli központi telep Szegzár - dón állíttassák föl, mert a szövetkezetek többsége is ma már ezt kívánja, s a gazdák érdeke is itt, az egyesület székhelyén, a telep vállalkozóival szemben jobban megvédhető. Sass László forgalmi szempontból Dombóvárai ajánlotta a kiviteli telep székhelyéül. Hosszas vita után, melyben Döry Dénes, D'óry Jenő, Döry Pál, Vizsolyt Ákos, Stankovánszky János és maga Molnár József titkár két Ízben fel- világositólag szóltak, elhatározták, hogy Szegzárdon óhajtják a telep fölállítását, Dombóvár mellett csak négyen szavaztak.

Ezen ügy befejezése után az ülés az elnök éltetése mellett feloszlott. — Délben a «Szegzárd Szálló»-ban az egyesület tagjai közül többen közebédre gyűltek egybe, a birtokosok jó része azonban gyűlés után haza utazott.

1899. julius 2.

— Azt hittem, már el sem jön — mondá a

leány.

— Oh — felelt a férfi bizonyos nembánom- sággal — kissé elkéstem. Átkozottul sok a dolgunk és kevesen vagyunk.

Alig volt magasabb a középnagyságnál : keskeny homloka és szúrós tekintete kellemetlenné tették az arcát. Szalmakalap volt a fején, kopott, világos szövetű nadrágot és épen olyan kopott világos cipőt viselt. A fogai között füstölt a cigaretta, mig a kezében nehéz hajlított fejű botot tartott.

Nelly elfogadta a karját, és beléptek a parkba.

Közel a bejárathoz egyes csoportok áldogál- tak — szocialisták és azok szónokai, a kik igyekeztek a hallgatóságukra hatni — hogy minél több aprópénzt szedjenek össze egy öreg kalapba, melyet bizonyos időközökben körülhordtak.

— Ne maradjunk itt e csőcselék között, — mondá György rosszkedvűen. Nelly követte őt egy keskeny ösvényen, a mig megállt egy nagy fánál, melynek lombos ágai sátort képeztek az alatta álló két szék felett.

— Ez jó hely, — mondá végre.

— Leüljünk ?

— Igen, kedvesem — fe'eL Nelly és leültek. Hirtelen beesteledett; a nap letűnt a láthatáron,

j de azért a felhőtlen ég világos volt és a fák közül látható keskeny cs’kok világoskék színükkel gyönyörködtették a szemet. A parkban szóló zenét egész jól hallották, de úgy tetszett, mintha a hangok a föld alól jönnének elő.

— Remélem, nem ázott meg múlt vasárnap — törte meg György a hosszú csendet. Látszott