Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
TOLNA VARMEGYE. 3. Hírek. Előfizetőinkhez! Értesítjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy folyó évi julius hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Hevesi József ismert fővárosi iró által Budapesten szerkesztett gyönyörű kiállítású, gazdag tartalmú illusztrált havi folyóiratára, az „OTTHON“-ra, melyet úgyszólván ingyen adhatunk t. előfizetőinknek és csak a postai, csomagolási és kézbesítési díj fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát. Azon t. előfizetőinket, kik eképen az „Otthont“ is járatni óhajtják, kérjük, hogy folyó évi július hó 1-től kezdve a lapunkért járó előfizetési díjhoz az „Otthoniért negyedévenként fizetendő egy koronát nekünk egyidejűleg beküldeni szíveskedjenek. • Az „Otthon“ a hires „Magyar Szalonénak egy külön kiadása (évi előfizetési díja 10 frt), telve legkitűnőbb íróink dolgozataival, elsőrangú festőink illusztrációival. Közöl elbeszéléseket, költeményeket, társadalmi és kritikai cikkeket, népszerű, tudományos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva) azonkívül szebbnél szebb aktuális illusztrációkat és úgy a hazai, mint a külföldi festőművészek legújabb alkotásait. Az „Otthon“ minden hó elsején egy vastag kötetben jelenik meg. És ilyenformán a „Tolnavármegye“ előfizetői tizenkét vastag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koronányi költségdíjat számítunk fel csupán. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogadják a „Tolnavármegye“ ezen meglepetését, melyet mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Előfizetési feltételek: A „Tolnavármegyé“-re: Fg’ész évre . . . 6 frt — kr. Fél „ . . . o „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Kgész évre . . . 8 frt — kr. Fél „ . . . 4 » — » Negyed évre . . 2 » — » A „Tolnavármegye“ politikai hetilap kiadóhivatala, Szegzárdon. 1899. julius 2. — Erzsébet emlékfák. Vármegyénk alispánja értesítette a járási főszolgabirákat, hogy a föjdmi- velésügyi minisztérium a boldogult királyné Ő felsége emlékének megörökítése céljából eszközölt faültetésekről, ligetek, sétányok, facsoportok és egyéb emlékművek létesítéséről, valamint a már megvolt objektumoknak s megdicsőiilt nevéről történt uj elnevezéséről magát egész pontosan tájékozni óhajtja, hogy ezen mozgalom eredményét örök emlékezetül közzé tehesse. A dombóvári főszolgabíró ennek lolylán összeiratta a járásban ültetett Erzsébet fákat, ligeteket a következő eredménynyel: A járási székhely Ó-Dombovár nem járt jó példával elől, a mennyiben csupán 7 drb fenyőt ültetett a község a Flórián-téren. Magánosok, a község jelentése szerint nem ültettek emlékfát. Annál szebb eredményt produkált Uj-Dombovár és pedig első sorban Tüske-puszta, melynek minden szépért, nemesért lelkesedő ura: D'óry Jenő remek Erzsébet- ligetet létesített az országút mellett, s mely jelzőtáblával ellátva valóságos látványosságot képez. Mászlony pusztán 800 főnyi fenyőt, Nosztányban 92 fenyőt, Ürgeváron 8 jegenyét, Szakcsi majorban 50 fenyőt és 50 hársat, Szilfás pusztán 340 fenyőt, 13 hársat, 260 tölgyet, 13 fűzfát, Szarvas- don 60 fenyőt, Tárkányban 60 hársat, 12 szomorú- füzet és 100 fenyőt ültettek. Tehát Uj-Dombovár község lakosai közel kétezer legszebb fajú fát ültettek a boldogult emlékére ; ha egy helyen volnának, egész Erzsébet-erdőt alkotnának ! A töbhi községek a következő mérvben rótták le kegyele- töket ily maradandó módon : Szakcs község ültetett 3 hársat, 3 platánt, 4 diszakácot, a szakcsi erdőbirtokosok 50 tölgyfát ültettek. Kocsola 8 szilfát, Kurd 4 hársat, 2 lucfenyőt, 2 szilfát, 1 kőrist, Mucsi 25 hársat, 7 nyárfát, Várong 5 hársat, 10 nyárfát, Döbrököz község nyárfákkal ültette be az eddigi «Szent Háromság* teret és «Erzsébetién*-nek nevezte el. Őszszel meg egy külön Erzsé- bet-ligetet szándékoznak létesíteni a döbrököziek. Ezek szerint elég szép számban lettek ültetve emlékfák, de azért sok szép fa elférne még, különösen Dombovárott. Feltűnő, hogy az egész járásban egyetlen gyümölcsfát sem ültettek, dacára az Erzsébet gyümölcsfaültető egyesület működésének, melyről a napilapok adnak hirt! — Kinevezés. A pécsi kir. tábla elnöke Szilágyi Ernő végzett joghallgatót, Szilágyi Gyula szegzardi pénzügyigazgató helyettes fiát a szeg- zárdi kir. törvényszékhez dijas joggyakornoknak kinevezte. — Növekszik a képviselőválasztók Száma. A jövő évben szavazati joggal biró képviselőválasztók névjegyzékét már összeállították az egyes választókerületek; e szerint a jövő évben 15.925 választó lesz vármegyénk hat kerületében, a íolyó évben pedig csak 14.951 szavazó volt. A majdnem 1000-re rugó növekedést az okozta, hogy a jövő évre már az adóhátralékosokat is fölvették a választók közé. — Esküvő. Múlt kedden délután ment végbe Mirth László törvényszéki aljegyző és Vargha Margit, Vargha Lajos árvaszéki ülnök szép leányának esküvője. A polgári kötést dr. Hiding Ádám városi főjegyző végezte ; az egyházi esketést pedig dr. Csizmadia Alajos segédlelkész, ki igen szép beszédet intézett a boldog fiatal párhoz. A násznép be- és kivonulása alatt Báli Sándor orgoná- zott. Násznagyok voltak Ujfalusy Imre szegzárdi ügyvéd és Antal Ferenc megyei tb. főpénztárnok. — Szigorlat. Végess Ferenc vármegyei alle- véltárnok a kolozsvári egyetemen szép sikerrel tette le a jogtudományi tételes szigorlatot. — Apponyi Rezső gróf, gr. Appotiyi Géza és Széchenyi Paula grófnő fia junius hó 19-én és 20-án tett a főgimnázium VII. osztályából a veszprémi kegyesrendieknél magánvizsgálatot, még pedig jó ereeménynyel. Az ifjú gróf édesanyjával és nevelőjével, ft. dr. Ujváry Endre veszprémegyház- megyei áld. pappal ment Veszprémbe s folyó hó 20-án Esterházy Pál gróffal és Fenyvessy Ferenc főispánnal együtt Hornig báró püspöknél volt hivatalos ebédre. — Kaszinó-estély. A szegzárdi kaszinó múlt szerdán tartotta meg igen sikerült első nyári kaszinó-estélyét. Pompás hangulatban folyt a vigalom a hajnali órákig ; hamisitatlan jókedv uralkodott az egész estélyen s a táncoló párok hajnal felé egy kellemesen eltöltött estély emlékével távoztak a kert sok vigalmat látott fái hözül. Az estélyen részt vettek: Antal Ferencné, Biróy Béláné, Di- centy Gyuláné, Hilbert Istvánné, Hoffmann Sán- dorné, Matzon Béláné, Matzon Edéué, Mikula De- zsőné, Nits Istvánné, özv. Patzné (Kalocsa), Ple- hálné, Sass Istvánné, Schőnerné, Selcz Józsefné, Surányi Viktorné, Szeghy Sándorné, Wilcsek Sán- dorné és nővére ; Antal Mariska és Ida, Davida Vilma (Bátya), Dicenty Paula, Etl Cresci, Hilbert Jolánka, Illés Mariska és Janka, Kocsis Kata, Matzon Ella és Panna, Ujváry Bözske (Kalocsa). — Tanulmányút. Ferdinánd Lajos IV. éves technikust a közös hadügyminiszter két hónapi tanulmányi útra küldötte ki a polai tengerészeti arzenálhoz ; Ferdinánd a polytechnicum elvégzése után a tengerészeti mérnökkarban fog szolgálni. rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, idegesen forgatta a botja fogantyúját. — Egy kicsit megáztam, György — felelt szelíden Nelly. De maga még nem is mondta meg, hogy miért nem jöhetett el. Talán beteg volt? — Dolgom akadt — válaszolt a férfi röviden. — Oh — suttogta a leány alig hallhatóan, fájó érzéssel a szivében. — Milyen lármás ez a zene 1 — elégedetlenedéit a férfi. — Talán beljebb menjünk kissé ? — kérdezte Nelly. — Most már mindegy, itt is maradhatunk — felelt György. Azután ismét hosszas hallgatásba merültek, miközben Nellynek feltűnt, hogy milyen idegesen csapdossa botjával a füvet. Halkan hatoltak át a levegőn a láthatat'an zenekar hangjai. A pizzicatot játszották Delibes édes muzsikáju «Sylvia»-jából és a hurok üveghangjai úgy rezegtek, mintha tündérlábak táncolnának előttük a pázsiton. Végre Nelly, a ki érezte, hogy nem tudja tovább elviselni, a bizonytalanságot, fojtott hangon kérdezte : — György, édes ? — Nos? — A levélben — folyta'ta a lány — azt irta, hogy — itt a hangja megcsuklott — «valami mondanivalója volna. — Azt írtam ? szólt a férfi egy percnyi habozás után. — Igen valószinüleg azt Írtam. — Mi mondanivalója van, György ? — kérdezte a lány azzal az elhatározással, hogy véget vet kételyeinek és aggá!yainak. — Nem olyan könnyű azt elmondani, mint a hogy képzeltem — felelt a férfi halkan. A pizzicato második részének fuvola-szólója megremegtette a levegőt és az egybefolyó, telt hangok mélyen hatottak Nelly idegeire. A szemei megteltek könyekkel, mintha valami nehéz bánat előérzete nehezednék lelkére. Mióta ismerjük egymás^ Nellyke ? — kérdezte a férfi. — Négy vagy öt hónapja, György — felelt a lány. — Ilyen rövid idő alatt nem történhetett közöttünk semmi komolyabb dolog, ugy-e Nellyke ? — Azt hiszem, hogy nem, — felelt a lány halkan. — Persze hogy nem, — folytatta a férfi megkönnyebbülten. Egyszer vagy kétszer mentünk együit sétálni, de hát ez nem jelent semmit ugy-e? — Nem, semmit György, — mondta Nelly halkan. Oh, hogy fájt az ő gyenge szive és a levegőben szétáradó édes zene, még százszorta jobban növelte fájdalmát. Mintha csak köd borult volna szemére és azt hi te, hogy álmodik. — Látja, Nellyke folytatta az önző, szívtelen fickó, alkalmam nyilt az önnállóságra. A lányokkal való mulatozás nem nekem való. Ismeri Coltsfoot Elzát, tudja azt, a kinek az anyjának szatócsboltja van az utczánk végén ? — Nos . . . egy pillanatig habozott — jövő héten esküszünk és megkapjuk a boltot, a Liza meg én, mivel Colts- footné asszony már nem igen bírja a munkát. Igyekezett, a mint befejezte mondókáját a leány arcát megfigyelni, de ä sötétség elfedte őt és nem láthatott egyebet, mint a fejének körvonalait, a mint ott ült előtte csendesen mozdulatlanul. Hát ez volt álmainak megvalósulása! Az ő házasságuk 1 Az ő kis otthonuk ! — Hát maga egy szót sem szól, kérdezte a férfi szemrehányóan ? — Mit mondhatnék — felelt ő halkan. Any* nyira meg vagyok lepve. Azután fe'.éje nyujtá a kezét. — Remélem, boldog lesz kedves György, nagyon boldog — mondá remegő ajakkal. — Hogyne, válaszolt a férfi, hogyne lennénk boldogok ilyen szép boltban ! És ott ült előtte számláigatva, hogy mennyi pénzt fog keresni és ezer tervet szőve az üzlet föllendüléséről. Hirtelen felugrott. — Istenemre, majdnem megfeledkeztem Lizáról. Megígértem neki, hogy kilenc órakor várni fogom az Oxford-czirkusznál. Nem illenék elkésnem. Nelly kétségbeesetten tekintett reája, de nem mondott neki egyetlen szemrehányó szót sem. Kezdte megérteni az előt’e álló férfi értékét. — Jön velem ? — kérdezte ez. — Nem, — felelt a leány — még maradok egy keveset és hallgatom a zenét. A férfi egy pillanatig habozott.
