Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

TOLNA VARMEGYE.

a muzeum berendezéséhez és kibővítéséhez s jelenleg is a külön álló muzeum épület létesítésén fáradozik.

A nevezetes kulturális intézmény létrehozásának hatása alatt alakult meg gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk érdemekben gazdag főispánjának elnöklete alatt a vármegyei muzetimegyesület, mely éppen a muzeum anyagi és erkölcsi támogatását, a kulturális alkotás iránti érdeklődés fölkeltését és föntartását tűzte ki célul maga elé. Vármegyénk birtokosai és intelligenciája lelkesedéssel karolták föl az eszmét s a fiatal egyesületnek ma már 37 alapitó és közel 350 rendes tagja van.

Vármegyénk közönsége tehát elismerésre méltó pártolásban részesíti a tudomány és művelődés eme nagy hatású faktorát és tudatában van ezen intézmény nagy fontosságának és jelentőségének.

Múzeumunk Wosinsky Mór fáradtságot nem ismerő önzetlen buzgalma folytán a közoktatási kormány és a vármegye áldozatkészsége s a közönség pártolása következtében ma már méltán vetekedik a vidék bármely hasonló intézményével.

A gazdag régészeti és történelmi gyűjteményen kívül van már természetrajzi, néprajzi, iparművészeti, könyvtári és okirattári osztálya, s a 32.709 darabra rugó gyűjtemény a főgimnázium nyolc termét teljesen megtölti.

Itt az ideje tehát annak, hogy külön épületbe helyeztessék el a vármegye ezen értékes gyűjteménye, mert jelenleg csak ideiglenes hajlékban van, ahol ma végleg és ünnepélyen megnyittatik a kormány, ovszá- gos szakférfiak, a szomszéd két törvényhatóság, s vármegyénk szine-java előtt.

Kulturális haladásunkra nagy jelentőséggel bir vármegyénk ezen ünnepe, mert évtizedek törekvését látjuk megvalósítva a most előttünk föltárt, gazdag múzeumunkban. A közművelődés előmozdítása körüli jótékony hatását már a közel jövő meg fogja mutatni, mert az ily szakszerűen berendezett múzeumok szemlélete még az egyszerű nép culturális fogékonyságának fejlesztését is nagyban előmozdítja.

Őszinte örömmel üdvözöljük tehát vármegyénket ezen ünnep alkalmával, midőn régi hagyományához híven a közművelődés oltárára tett áldozatának eredményében gyönyörködhetik.

VÁRMEGYE.

— Vármegyei telefon hálózat A kereskedelemügyi miniszter hajlandónak nyilatkozott a vármegyei telefonhálózat létesítésére a vármegyének támogatást nyújtani. A közigazgatási bizottság a költségvetés elkészítésével Perszina Alfréd kir. főmérnököt bízta meg, ki a költségvetést beterjesztette ; e szerint a vármegye központjának a járások székhelyeivel telefonnal való összeköttetése ösz- szesen 11.974 frt 80 krba kerülne. A terv szerint Bonyhád, Paks és Gyönk direct összeköttetéssel, Dombóvár és Tamási pedig Bonyhádon, illetőleg Gyönkön keresztül átcsatolással lenne egybekapcsolva a központtal. Ez a telefonhálózat — ha megvalósul — nagy szolgálatot tesz a közigazgatás gyorsításának előmozdítására.

— Fegyelmi ügy tárgyalása alkalmával a hatósággal szemben sértő vagy illetlen magaviseletét tanúsító az 1880. évi 38.547. sz. belügymi- nisteri rendelet 72. §-a alapján nem bírságolható. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 12. számú határozata.)

2.

— A beiegsegélyző pénztári tagjárulékok megtérítésének kötelezettsége, még akkor is a munkaadó iparost terheli, ha esetleg a tanonc- szerződésben ezek fizetését a tanonc szülei vállalták magukra. (M. kir. kereskedelemügyi miniszter 1899, évi 12.687. számú határozata.)

— Tudnivaló a községeknek. A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. 7264 sz. elvi je'entő- ségü ítélete szerint községi számadások fölött hozott, határozat ellen benyújtott föllebbezés bélyegmentes.

— Tilosban talált baromfi lelövése nem a vadászati, hanem a mezőrendőri törvény alapján birálandó el. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 132. számú határozata.)

— A cseléöközvetités körüli visszaélések nem a cselédtörvény, hanem az ipartörvény alapján birálandók el. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 4079. sz. elvi jelentőségű határozata.)

Leopold Samu.

Az enyészet démona meglebbenteíte sötét szárnyát és kioltott egy reményteljes, fiatal életet!

Megdöbbenve, kétkedő tekintettel fogadta a lesújtó hirt mindenki, aki az erőtől duzzadó, életkedvvel, boldogsággal, a jövőbe vetett szép reményekkel biró fiatal embert ismerte.

Lehetetlennek látszott az a szomorú valóság, hogy Leopold Samu, aki féríikorának derűs hajnalán csak most kezdte élvezni a földi élet legboldogabb napjait : — váratlanul, pályájának küszöbén, örökre elbúcsúzzék azoktól, kik forró szerete- tükkel, igaz becsülésükkel és őszinte tiszteletükkel övezték fiatal életében 1

Pedig valóra vált a borza'mas hir, mely mérhetetlen gyászba, bánatba döntötte boldogtalan fiatal hitvesét, gyönyörű kis leánykáját, áldott lelkű szüleit, testvéreit, rokonait, barátait és ismerőseit. Nem volt senki, a ki a mély megilletődés és az igaz részvét hangján nem emlékezett volna meg róla, a kinek ellensége nem volt soha, csak jó barátja és tisztelője.

Mert akinek alkalma volt megismerni a boldogult egyéniségének kiváló tulajdonait, fenkölt gondolkodását, humánusan érző nemes szivét, fedd- hetlen jellemét: az mind vonzalommal, rokonszenv- vel, s igaz jóindulattal környezte a becsület és komoly munka ösvényén haladó fiatal embert.

«Hívatlanul jő mindig a halál, Ahol kell, — oda sohasem talál!« Elvágta kérlelhetlenül egy szép reményekkel kecsegtető élet erős fonalát, melyet összekötni többé emberi hatalomnak nem lehet.

Az örökösen fel-fel siró fájdalmat, a megcsorbult szívnek sajgó sebét nem gyógyítja meg soha többé a feledés balzsamos írja, mert örökké ott lebeg majd körűié az emlékezet gyászfátyola.

Feledni lehet, de a visszaemlékezés bús árnyát elűzni közülünk nem áll hatalmunkban ! Örökké köztünk lesz áldott emléke annak, kinek élete öröm és áldás volt: halála pedig bánatba, szomorúságba sodorta szeretteit.

Életrajza rövid, mert életét is rövidre szabta a kérlelheílen végzet. Szülei rajongásig szerették az eszes, jószivü, kedves gyermeket; s a szülői szeretetre valóban érdemes is volt, mert kiváló, szép tehetségével, szivbeli jóságával, lovagias jellemével a szülőknek csak örömet s dicsőséget szerzett.

Alaposan képzett, az állagon messze fölül emelkedő, széles látókörrel, komoly becsvágygyal és sok tudással bíró s nemesen gondolkodó fiatal ember lett belőle, ki kész, öntudatos és az élet küzdelmeire megedzett férfiként lépett az önállóság ösvényére. — Tanulmányait a budapesti kereskedelmi akadémiában, — majd pedig a magyaróvári gazdasági akadémiában fényes sikerrel végezte, hol legtöbb tanárának személyes rokonszenvét is oly mértékben nyerte meg, hogy vele az összeköttetést a későbbi években is élénken fenntartották.

Tanultságának, fényes elméjének, eszményi felfogásának maradandó emlékét — örökítette meg az irodalom terén; lapunkat politikai, társadalmi és közgazdasági kérdésekről éveken át magvas, fiafal korát meghaladó készültséggel megirt vezércikkekkel gazdagította.

1894-ben «Anonymus» név alatt egy méltó föl- tünést keltő politikai röpiratot irt, melyről a fővárosi lapok és előkelő politikusok is elismeréssel nyilatkoztak.

Ideális lelkét megragadta Bezerédj István, az örök igazság apostolának eszményi alakja, kiről — Tolnamegye nagy fiáról — lelkesen irt, s alapos tanulmányra valló kitűnő essaye a «Budapesti Szemlé «-ben jelent meg. — Sziporkázó szellemének, derült életkedvének szülötte volt a «Farsangi Revolver» cimü alkalmi lap, mely az 1896. év farsangján jelent meg a szegzárdi kaszinó egyik mulatsága ötletéből. Ezenkívül számos közlemény jelent meg tőle a fővárosi napilapokban, szépirodalmi-, gazdasági és felekezeti folyóiratokban. Állandóan foglalkozott Bezerédj István életrajzi adatainak és leveleinek irodalmi feldolgozásával, amelylyel Gyulai Pál, kivel sürü levélváltásban állott, bízta meg a kitűnő tollú s igazi irói vénával megáldott fiatal embert.

Ismeretei, tapasztalatai gyarapítása végett beutazta Olaszországot; volt Görög, Törökországban, Egyptomban, a szentföldön ; utóbb Franczia és Németországban.

Keleti útjáról haza térve, csupa tűz és rajongás volt minden szava, a melylyel úti emlékeiről beszámolt. «Keleti benyomások» cim alatt irta le érdekes utazását, mely feljegyzései között a következő bevezető sorokat olvassuk : «Szent érzés töltötte el lelkemet, mikor a narancsligetes Jaltából vonatunk a Sáron völgyén keresztül Judea hegysége felé tartott és hegyen völgyön keresztül láttam őseimnek régi földjét, a hol küzdöttek és harcoltak, a hol megállapították a civilizáció legfőbb támaszát: az Egyisten hitet. Vesd le az anyagiság saruját, mert szent a hely, a melyen állasz! És ha megtisztult szívvel és lélekkel lépsz a szent város falaihoz, a legnemesebb büszkeség érzete szállja meg lelkedet, mert hisz érzed és tudod, hogy őseid erről a helyről hirdették leghatalmasabban az Egyisten hitet és te, törpe utód, most azon a helyen állasz, a hol ők állottak, azt a port taposod, a melyet az ő mártirvérük áztatott s azon a helyen imádkozol, hol a leghatalmasabb jelszót mondották ők a világon: Egy az Isten és örökkévaló.»

Áldozatkész, melegen érző jóbarát volt; igaz vonzalmat és rokonszenvet ébresztett mindenkiben, akinek alkalma volt vele közelebbről megismerkedni, s aki előtt nemes lelkének szép vonásai föltárultak.

Mindezeknek az elmondásában nem feszélyezhet bennünket ama közeli rokoni kötelék, mely az elhunythoz lapunk szerkesztőjét csatolta és ama benső viszony, mely közte és szerkesztőségünk között állandóan fennállott.

Bár még csak egészen fiatal ember volt, kitűnő gazdász hírében állott, úgy alapos modern elméleti készültséggel, mint kellő gyakorlati érzékkel felruházva. Két év előtt vette át a fej érmegyei nagy kiterjedésű szentágothai uradalom kezelését és vezetését és ezen rövid idő alatt kifejtett gazdasági tevékenységével a szakkörök legnagyobb elismerését vívta ki magának. A gazdasági szaklapokban megjelent egy-egy közleménye, az azokban megnyilatkozó önnálló felfogás, ötletek és tudományos készültsége által feltűnést keltettek.

Ötnegyedév előtt megnősült, nőül vevén a fő-, város egyik ünnepelt szépségét, mely házasságából szép kis leányuk : Klárika született.

Szüleinek szemefénye, büszkesége, a legjobb testvér, szerető férj, ki élete társában a földön elérhető legeszményibb boldogságot találta föl, ki boldogítani tudott s arra érdemes volt: a legszebb jövő biz'ató reménysugarával szemében, — örökre s végkép megkellett válnia a földi élet boldogságaitól.

Betegsége hat hét előtt kezdődött. Váltóláz, majd étvágytalanság jelentkezett az életerős férfiúnál, mely betegséget sem ő, sem családja eleinte nem vették komolyan. Úgy kezelő orvosa, mint a. később meghallgatott Müller és Kétli budapesti tanárok baját maláriának találták, a mi ellen légváltozás okából Mai'illa fürdőbe kü döfték.

Családja azonban a szeretett beteget, mielőtt Marillába ment volna, Bécsbe vitte, a hol az elmúlt szombaton és vasárnapon, Hehler és Nothnagel tudós bécsi professzorok vizsgálták meg. Noth________________________1899. junius 4.