Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
TOLNAVÁRMEC'YE. 1899. január 15. 2. józanabb, értelmesebb lesz; tudatára jut majd annak, hogy a legnemesebb foglalkozás az önművelődés és hasznosabb szolgálatot tesz nemzetének, hazájának, társadalmának, ha üres idejét lelket szórakoztató, szivet nemesitő olvasással tölti, mintha akár az utcán mások boszantására kurjogat, vagy a korcsmában és pálinkamérésekben dorbé- zol és egészségét rontva, életét rövidítve, veríték-munkával szerzett pénzét elpocsékolja. Szívleljék meg községeink elöljárói a jelen cikkben foglaltakat és valósítsák meg azt az eszmét, hogy népünkből erős, nagy, öntudatos, értelmes s gazdag nemzet legyen. Ez pedig csak úgy s akkor érhető el, ha s amikor lelke művelődésen megy át. Most, mikor a különféle nemzetiségek arra törekszenek, hogy a magyarság egységes erejét megtörjék, kettőzött munkásságra van szükség, hogy drága hazánkat, melyet egy évezreden át annyi balsors s küzdelem közepette tartott fönn őseink hősiessége, az utódok részére csonkittatlanul adhassuk át. VARMEGYE. — A közigazgatási bizottság folyó hó 7-én tartotta meg január havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen jelenvoltak : Ő r f f y Lajos, dr. K r a m o 1 i n Emil, Jeszenszky Andor, W o s i n s k y Mór, Bernrieder József, T o 11 h Ödön, D ö r y Fái, D ö r y Dénes, S i- m o n tsits Elemér, Kurz Vilmos, Fink Kálmán, dr. Hangéi Ignác, F ö r d ő s Vilmos, Tihanyi Domokos, K r c s m a r i k Pál és M a y e r F. Andor. Elmaradásukat igazolták : K o- v á t s S. Endre, P e r c z e 1 Lajos és B o d a Vilmos. • Az alispán jelentése szerint a múlt hónapban a közigazgatás menete akadálytalan, a köz- biztonsági állapot általában megnyugtató volt. Az ügyforgalmat ille'őleg : december hó folyamán az alispáni hivatalba beérkezett 2873 ügydarab, az előző hóról hátralékként áthozatott 173, elintézendő volt tehát 3046, melyből közgyűlésre fentarlatott 56, alispáni hatáskörben elintéztetett 2601, a folyó évre hátralékként áthozatott 389. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán nem rendeltetett el, rendbírság azonban 8 esetben alkalmaztatott. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hóban 2166 ügydarab érkezett be, melyhez az előző hó végén maradt 838 hátralékot hozzászámítva, elintézendő volt 2999 ; a miből feldolgoztatott 2106, elintézetlen maradt 893. A pénzügy igazgató jelentése szerint egyenes adóban a múlt hó folyamán 102,866 frt 97, kr folyt be, 13,569 frt 91/, krral több, mint a múlt év megfelelő időszakában. Az államépitészeti hivatalfőnök jelentése szerint az államutak jó karban voltak, a törvényhatósági utak némely szakaszán azonban a közlekedés nehézkessé vált, mert most végeztettek a kavicsbeágyazások. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszék fogházában a múlt hó folyamán 113 egyén volt letartóztatva, köztük 9 volt fegy- házra Ítélve, 8 volt vizsgálati fogoly. A fogházi kórházban 12 egyént gyógykezeltek, kik közül meggyógyult 7, tovább gyógykezelnek 5-öt. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot a lefolyt december hónapban úgy átlag, mint az előző hónapokat viszonyítva is, kedvezőtlen volt; ilyenné alakult a heveny fertőző betegségek feltűnő nagy száma s az influenza okozta légzőszervü bajok gyakori súlyos esetei folytán. A halálozási arány azonban jelentékenyen nem rosszabodott, az említett betegségek nagy hányada végződvén gyógyulással. Legnagyobb elterjedést a kanyaró mutatott, melynek 167 bete- gedési esete a vármegye alig néhány községét kímélte meg, járványnyá Kis-Székelyben, Majoson s utóbb Faddon- fajult, ezideig 7 halálozást okozott. Az előző havinál nagyobb mérveket öltőit a dyph- teritis is, 28 községben 107 megbetegedéssel, melyekből 17 volt halálos kimenetelű, a gyógykezelésre 80 adag állami gyógyszerum használtatott föl. Legtöbb ily betegedés a központi járásban s a völgységi járás vasutmenti községeiben fordult elő. Vörhenyben megbetegedett 51, meghalt 15, hörkhurutban 16, járványos fültőmirigylobban 7 Orvostörvényszéki s rendőri hullaboncolás 5 telje sittetett és pedig erőszakos halál folytán egy, gon datlanságból okozott emberölés folytán egy, vélet len baleset folytán kettő, s hirtelen, gyanús elha lálozás folytán egy esetben. Közegészségi hatóság működések ; élelmi és élvezeti szerek vizsgáltatlak 45 helyen, közhelyiségek 28-szor. A dajkaságba adottak száma jelen’eg 97, hét éven alól elhalt gyermek gyógykeze’ésének elmulasztásáért 8 esetben törlént följelentés. Védhiinlőoltás szünetel, közegészségi személyzetben azon változást jelenti, hogy dr. Diczenty Gyula eddigi bonyhádi körorvos Lengyelbe költözött s Ugyanott kézi gyógyszertár tartására kapott engedélyt, helyébe Bonyhádra körorvosnak dr. Berde Mózes választatott. A szegzárdi Ferencz közkórházban 467 egyén ápoltatott, gyógyult 71, javult 26, gyógyulatlan elbocsájtatott 2, meghalt 4. A tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hó alatt 2 iskolát és 1 ovodát látogatott meg. Továbbá elnökölt 2 napon a szegzárdi fiú- és 1 napon a szegzárdi polgári leányiskolában tartott magán vizsgálatokon, melyre összesen 21 növendék jelentkezett. Meglátogatta nevezetesen a pincehelyi róm. kath. vegyes, a görbői izr. vegyes iskolát és a pincehelyi róm. kath. ovodát, melyeknek 7 tantermében az előadást jelesnek és elégségesnek találta. Saját hatásköréből kifolyólag intézkedett a helyszínén, hogy a pincehelyi róm. kath. vegyes iskola megfelelő térképekkel felszereltessék. Jelenti továbbá, hogy Simrák László, bátai róm. kath. tanító, a kezelésére bízott fiúiskolában felmutatott eredményért a magyar földhitel intézet által évenkint kitűző t pályadijakból a 100 forintos jutalmat és kitüntető okmányt elnyervén, a nevezett intézet által hozzá megküldött összeget és okmányt a nevezett tanítónak nyugta mellett átadta. Végre jelenti, hogy a lefolyt hó alatt újólag 14 tanítónak 700 frt évötödös pótléka utalványozhatott államsegélyből, e szerint a már kiutalványozott összeg 5100 frtot tesz ki. — Jóváhagyott alapítólevelek. A honvédelmi miniszter jóváhagyta azon alapítóleveleket, melyeket vármegyénk törvényhatósága a m. kir. honvédfőreáliskolánál és a Ludovika Akadémiánál évi 600 frfla1, valamint a cs. és kir. közöshadseregbeli hadapródiskolái alapítványra évi 200 írttal létesített. — Bizottságok megalakítása. A köz- igazgatási bizottság múlt héten tartott ülésén a fegyelmi választmányt, a vármegyei pótadó küldöttséget, az erdészeti albizottságot, a börtönvizsgáló és gyámügyi felebbviteli bizottságokat a folyó évre újjá alakították. — Jutalmazások. A belügyminiszter jóváhagyta a törvényhatósági bizottság közgyülésésének azon határozatát, hogy Kliegl Lajos árvaszéki irattárnok, Mihályfy Lajos iktató 120—120 frt, Rézler Béla Írnok 70 frt, Kökényest József írnok pedig 50 frt jutalomban részesüljenek a gyámpénztári tartalékalapból. — Az apari körjegyzőséghez négyszáz forint évi fizetéssel segédjegyzői állás rendszeresítésére vonatkozó közgyűlési határozatot a belügy- minisztei jóváhagyta, s kinyilvánította azt is, hogy ha a kérdéses állás anyakönyvvezető helyettesi tisztséggel kapcsoltatnék össze, javadalmazásához az államkincstár részéről hajlandó megfelelő évi segélyösszeggel járulni. semmi, csak az erdők harangja, a kakuk . . . tizenhármat szólt. Szerencsétlen szám, eszembe jutnak a babonás idők. Oh boldog kor, mikoron a boldog gyermek nagy figyelemmel számolja még a csodás madár e jóslatát, hány évig élsz ? Mikor még a madár jövendölésében is megnyugszik. Bizony, bizony az volt a boldog kor, mikor még gyermekek voltunk, s ha egy távcsőt kerithettünk, vágyó kíváncsisággal irányitottuk az ég felé s látni véltük a menyországot ott, mert bíztunk, hittünk abban . . . mikor, ha lenéztünk egy elhagyott kút mély üregébe, ott kutattuk, kerestük a poklot, s sokáig csak azon tűnődtünk el, miként lehet lenn, a föld alatt, a pokolban oly végtelen tüztenger, ha felette mégis mindenütt viz bugyog elő, s csodáltuk, hogy annál hidegebb, minél mélyebbről fakadt. Boldog idők, gyermek évek. Vájjon hová távoztatok el? Elmúltatoké, vagy csak átváltoztatok? Mi tehát a jövő, ha a jelen oly fanyar, hogy csak a múlt emlékein rágódik ? Ezután emlékembe jöttek az ifjúság álmai, reményei, törekvése, vágya, mind ! Megannyi kóbor gondolatok. S mint a tiszta égen úszó foszlányos felhők, vonultak el előttem a képek, de a leáldozó napon fennakadt tekintetem, s szemem előtt vörös fekete karikák raja táncolt, az álmodozás alaktalan, sötét chaossá olvadt. Kiértem az erdőből, nem messze egy kis falu alacsony tornya látszott, a gyalogút gyepes oldalágon vezetett arra. EL is értem nemsokára a felvégéhez, s a domboldalon megálltam egy kerítés előtt. Azt hittem kert, pedig mindent inkább találhattam volna belül, csak virágot nem. A volt kerítés helyét egy-egy düledező oszlop jelelte, mely majd ki, majd bedőlt, a mily irányból éppen fújt a syél. A kapu egyik felét száradt, tüskés sövény vonta be, a másik felét ki tudja, mikor s ki vitte el; nagyon szegény lehetett a ki ily szent helyről szed e fel a tüzelőjét. Beléptem a gazboritotta elhagyott helyre, a hol elfeledett embereknek szegényes lakóhelyeire akadtam. Rezes moha, dudva nőttek szerteszét, henyén. Egykor még bent, a kis faluban laktak, de az már régen volt, kiszoritotta az uj nemzedék, s kihozták őket egyenként ide, a hol oly szép csendben megférnek egymás mellett. Nincs közöttük vetélkedés, irigység, egyenlők mindannyian. Még csak nem is ösmerik egymást; a neveiket hirdető fatáblákat lerágta a szú s pajkos gyermekek rég elfaragták játékszer gyanánt. Hányán lehettek közöttük, a kik ott bennt, a laluban gőgös, nagyhangú, verekedő emberek voltak, hej ! de elnémultak mindannyian. Pedig elég sokan vannak, s milyen kis helyen megférnek. Itt többé nincs kiváltság. Akár ur, telkes, vagy szegény ember volt, ki van mérve kinek-kinek egyformán a kis üreg. A különbség csak az, hogy az újabb lakóknak még szépen felhantolt, az a kiszorított földrész, a melyet deszka házikóikkal elfoglalnak, mig a régi halmokat lesodorta már a vihar, elvitte az olvadó hóval lecsurgó viz. Tovább siettem. Nagyon elkomorodik az ember, ha sokáig időzik az ilyen kertben. Pedig hiába siet előle bárki is, ha elérve az utolsó állomás, ha elfogyott a viz, ha kiégett a szén, megáll a vonat, s át kell szállani egy jobb hazába. Olt azután álmodunk az örökkévalóságról, melyről Voltaire mondja : Nem tudom mi az örökké való élet, de ez itt, rossz tréfánál nem egyéb. Hogyan, nincs tehát semmi sem örök? Bizony a természet sem hazudik, múlandó minden, de meg nem semmisül — csak átváltozik. . . . Gondolataimat a puszta őre szakította félbe, kürtjének éles hangját visszazengte a visz- hang, ez ott az esti harangszó. Lassan feljött a részvételen hold is, közönyös mosolylyal nézvén a hűvös esték tüzes sugarát, a csillagok hullását; de irigy felhők ezt a látványt is csakhamar eltakarták, s mire kóborlásomból haza tértem, sötét lett a táj ! . . . Hz. Gy.
