Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

1899. január 15. 3 — A virilisek névjegyzéke. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 112027 sz. elvi jelentő­sége határozatában kimondotta, hogy a törvény- hatósági bizottság közgyűlése az állandó bíráló választmány által bemutatott legtöbb adót fizető bizottsági tagoknak névjegyzékét felülbírálni nem jogosult. A törvényhatósági bizottság hatásköre csakis a névjegyzék tudomásul vételére terjed ki. A szegzárdi kaszinó közgyűlése. A szegzárdi kaszinó folyó hó 7-én tartotta szokásos évi rendes közgyűlését. Fórdös Vilmos elnök üdvözölve a megjelente­ket, előterjesztette terjedelmes elnöki jelentését, a melyből a virágzó egylet állapotáról megtudjuk a következőket: Az egyletnek az elmúlt évben 300 tagja volt, kilépett 27 rendes, 12 vidéki; elhalt két tag. Vi­szont : belépett 30 rendes, 11 vidéki tag. Így a tagok száma egyenlő az előző éviével. A könyvtár gyarapodott 116 kötettel s a már előző években megrendelt tudományos folyóiratok­kal. — 218 tag 6957 kötetet — s a munkák szá­mát tekintve 3521 művet olvasott. Számadás szerint a bevétel 6295 frt 82 kr, Kiadás .............................6148 frt 37 kr volt, igy a pénztári maradvány . 147 frt 45 kr s tagdíj követelés 921 frt. A vagyon 4936 frt 30 kr. A házalap 1805 frt 17 kr, a melyből azonban 1122 frt a kaszinó jövő évi bevételéből lesz pótolandó. A Bezerédj-szoboralap 149 frt 92 kr készpénz és be nem folyt adományban 600 frt. Erzsébet királynénk szobrára a tagok közt 102 frt gyűlt össze. A kaszinó 7000 frtnyi adósságából az elmúlt évben sem lehetett többet törleszteni 200 írtnál. Oka a nagy tagdíj hátralék s ama körülmény, hogy kártyapénzből az előbbi évihez képest 400 írttal kevesebb volt a bevétel. Ez utóbbit a magunk ré­széről örvendetes jelenségként konstatáljuk, úgy lát­szik a tagok jó része másban is megtalálja már az igazi szórakozást. Az elnöki jelentés a legmelegebb hangon em­lékezett meg az egylet két elhunyt derék tagjáról: dr. Szigetit Gáborról és Pécsy Józsefről. Emléküket jegyzőkönyvileg is megörökítik, s indítványára a közgyűlés a távozó igazgatónak, Vargha Lajosnak jegyzőkönyvi köszönettel jutalmazta az egylet érde­kében kifejtett hosszas tevékenységét. Ezután letárgyalták a kaszinó jövő évi költ­ségvetését, továbbá fentemlitett számadását s ez utóbbira nézve Antal Ferenc pénztárnoknak a fel­mentvényt megadták. A Garary-szoboralap számadását 4671 frt 77 kr bevétellel 4546 frt 67 kr kiadással, 125 frt 10 kr maradványnyal szintén jóváhagyták. Bodnár István egyleti jegyző a Garay-szobor- bizottság megbízásából tüzetes jelentést terjesztett elő a bizottság tevékenységéről. Futólag érintve van ebben az a sok küzdelem, nehézség, a mely- lyel a szobor felállítása járt. A szoboralapra, a mint már jeleztük 17643 frt 54 kr folyt be össze­sen, s ezt az összeget a szoborbizottság követke­zőleg használta fel: Az emléktábla s Garay arcképé nek költsége ...... 296 frt 79 kr, A sétatér megvétele ...................... 12 23 » 57 I Szárnovszkynak........................... 12 377 » 51 > Pályadíjakra s a pályázatkor fel­merült költségre...................... 700 40 1 A Garay óda jutalmazására . . 50 > —­» Alapozási munkálatokra . . . 800 ) 01 » Uj kút felállítására ...................... 44 2 1 85 } A szobor kerítésére...................... 31 2 > 91 » Az ünnepség költségeire . . . 634 > 21 » Pályázat előkészítése, fényképezési apróbb szállítási s portó költs.-re 377 > 85 > A Garay-album költségeire . . 312 » 34 > összesen . 17518 frt 44 kr, maradvány . 125 frt 10 kr. A Garay-albumnál várható veszteségre erede­tileg 400 frt volt előirányozva, de csak 312 frt 34 kr vétetett igénybe. Tekintve azonban, hogy az album számadás 192 frt 74 kr maradványnyal zá­ródik, 110 frt adatott ki tehát csak az albumra, de ez is bő fedezetet talál a 176 frtnyi kint levő kö­vetelésben és a 360 frt értékű könyvkészletben. A közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette a fenti jelentést s a felmentvényt megadta. Ezt meg­előzőleg azonban 7otth Ödön indítványára jegyző­könyvileg is köszönetét szavazott a szoborbizott­ságnak s jegyzőjének Bodnár Istvánnak, úgy is, mint a Garay-album szerkesztőjének, ki valóban ön­zetlenül és lelkesedéssel működött évek hosszú so­rán át a szobor létesítése érdekében, utóbb pedig a Garay-albummal magas irodalmi színvonalon álló müvet alkotott. Ezután jóváhagyták még a Garay-album szá­madást 2113 frt 74 kr bevétellel, 1921 frt 5 kr kiadással, 192 frt 74 kr maradvány nyal. S ez ügy­gyei kapcsolatosan elhatározták, hogy Fórdős Vil­mos elnököt és Bodnár István jegyzőt fáradozásaikért emléktárgy ajándékozásával tüntetik ki. A megma­radt Garay-album készletet s a még várható bevé­telt a szegzárdi polgári fiú- és leányiskolának és a főgimnáziumnak ajándékozták, a melyért még a köz­gyűlésen köszönetét mondott Ocskay János tanár, mint a Garay-kör elnöke. Végül a választást a következő eredménynyel ejtették meg : A tisztikar ekként alakult meg : Elnök Fórdös Vilmos, alelnök : Biróy Béla, igazgató : I. Máthis Kálmán és II. Rácz József, ügyész: dr. Mayer Gyula, pénztárnok: Antal Ferenc, könyvtárnok: Holub János és Kovács Dávid, jegyző: Sándor József és Jakab László. A választmány 24 tagjára a szavazatok ekként adattak be : Ágoston István 96, dr. Steiner Lajos 96, dr. Haidekker Béla 93, Örjfy Lajos 92, Kram- mer János 88, Ithanyi Domokos 88, Bodnár István 87, Török Béla 86, Döry Pál 85, 7otth Ödön 83, Wosinsky Mór 83, Fejős Károly 79, Boda Vilmos 73, Vargha Lajos 73, Fink Kálmán 71, Székely Ferenc 70, Selcz József 69. loth Károly 69, Krcsmarik Pál 67, Kurcz Vilmos 67, Simontsits Elemér 66, Goldberger J. Mór 65, Wigand János 61 és dr. Herczegh Gyula 58 szavazatot nyertek. Széles körökben visszatetszést okozott az, hogy a választmányból ezúttal kimaradt Ujfalusy mre és Steincker Ferenc ; az előbbi városunk régi, érdemekben gazdag, szeplőtlen jellemű, s egyik leg­tiszteltebb alakja, ki fényes szellemi tehe sége és minta-kharakter^ révén is tekintélye volt városunk közéletének és még ma is az. Úgy látszik hogy a sok uj, más városból jött hivatalnoknak erről nem volt tudomása, s csak igy eshetett meg a kaszinóra hátrányos kimaradása a választmányból. Steineker Ferenc, uradalmi felügyelő s a hitelbank vezérigaz­gatója szintén egyik kiváló képzettségű és tisztelt alakja társadalmunknak, s az ő érdeme volt az, hogy a kaszinónak a mostani helyiség megvételére egyáltalán reménye lehetett, s ezen fontos kérdés, ben a kaszinónak az ő szakértelmére, befolyására és jó indulatára nagy szüksége lett volna. Hírek. — A belügyminiszter betegsége. Perczel Dezső belügyminiszter a múlt héten iny- és csont- hártyagyuladásban szenvedett, a mi miatt sem hi­vatalába nem járhatott, sem a képviselőházban meg nem jelenhetett. A minisztert szerencsésen meg- I operálták. A műtét jól sikerült s igy remélhető, hogy a miniszter pár nap alatt teljesen felgyógyul. | — A pécsi püspök Berlinben Szógyén-Mar ich László berlini osztrák-magyar nagykövet leányának, Kamillának saárdi gróf Somsich József követségi attachéval történt esketését Berlinben tudvalevőleg Hettyey Sámuel pécsi püspök, a Szögyén-család régi kedvelt papja végezte. A templom bejáratánál Szó- gyén-Marich László és Hettyey Sámuel pécsi püs­pök, az utóbbi nagy ornátusban és a berlini katho- likus papság fogadták a császárt. A szertartást Heuyey végezte magyar nyelven. Az ünnep kar­énekkel és trombitaharsogással kezdődött és tedeum- \ mai végződött. A mátkapárhoz intézett beszédjében Hetiyey püspök felemlítette, hogy a menyasszony családjához régi barátság köteléke, a menyasszony- ) hoz pedig lelki rokonság fűzi, mert ő volt a meny- i asszonynak gyermekkora óta gyóntatóatyja. Köte­lessége volt tehát engedni a megtisztelő felszólítás­nak, hogy a mai esketést ő végezze. A püspök, ki igen nagy hatással beszélt, ezután hosszabban fej­tegette a házasság szentségét, meleg szavakban intette a mátkapárt, hogy őrizzék meg egymáshoz való szeretetüket késő öregségükig, és őrizzék meg, bárha a hazától távol élnek, a magyar hazához való szeretetet, mert a hazaszeretet a legszebb ékessége minden magyarnak. A mátkapár messze hallható, csengő hangon felelt, ugyancsak magyar TOLNAVAäEEOYR nyelven a szokásos kérdésekre és ugyanígy mond­ták el az örök hűség esküjét, miközben jobb kezü­ket Hanny Gábor kanonok által eléjük tartott fe­születre tették. E szertartás itt teljesen ismeretlen lévén, Vilmos császárt kérdezősködésére felvilágo­sították, hogy e szertartást az esküvőkön kizárólag a magyarországi katholikusok használják. A templom­ból távozóban Vilmos császár nyájasan kezet szo­rított Hettyey püspökkel, a ki tündöklő püspöki or­nátusban végezte az esketést. — Kitüntetés. Berger Miksa tolnai szár­mazású műépítész, ki Münchenben a minőségben a városnál van alkalmazva, a nagybányaiak kiállításán, egy festő lakát és műtermét ábrázoló feltűnést keltő tollrajzaiért a műbirálók és a közoktatásügyi minisz­ter dicséretét nyerte. — Az ovoda müvészestélye iránt, mely jövő szerdán, január 18-án fog meg­tartatni, megyeszerte nagy érdeklődés mu­tatkozik. A jegyek nagy kelendőségnek ör­vendenek Kram mer Vilmos szegzárdi könyvkereskedőnél. — Apponyi Géza gróf kilépése a néppárt­ból. Apponyi Géza gróf még m. é. december 24-én kilépett a néppártból s ezt tudatta a néppárt elnö­kével. Erre vonatkozólag a következő két levele közlésére kérte föl a «Budapesti Hirlap»-ot. Az első levelet a «B. H.»-hoz intézte, a másik Mohuír János apátnak szól: I. H'ágyész, 1899. jan, 10. Igen tisztelt szer­kesztőség ! Nagyon kérem, jelen soraimat, vala­mint az ide mellékelt nyílt levelet, becses lapjában szívesen közöltetni. Az utóbbinak keltezése 1898. december 24 érői szól és rendeltetési helyére 25-érői kiállított vevénynyel elküldetett. Sajnos, késedelme- zés folytán és a később fölmerült nehézségek miatt annak közzététele az Alkotmány-ban teljesen elma­radt. De mivel súlyt fektettem annak idején arra, hogy nyilvánosságra hozatala, — kapcsolatosan Esterházy Miklós Mór gróf nyilt levelével — még 1899. január hónap elseje előtt eszközöltessék, na­gyon kérném nyilt levelemet az eredeti dátummal kiállítani. Kérésemet ismételve és szívességét már előzetesen is nagyon köszönve, maradok a tisztelt szerkesztőség kiváló tisztelője Apponyi Géza gróf. n. Högyész, 1898. dec. 24. Méltóságos Molnár János pápai prelátus és apát urnák Budapesten. Igen tisztelt Prelátus és Apát ur! Midőn igen tisz­telt barátom, Esterházy Miklós Mór gróf nyilt le­velét elolvastam, annak ezen közleményben kifej­tett nézeteit és elveit teljesen helyeseltem, épp úgy, mint aggályait is osztom. Kötelességemnek tekintem ennélfogva becses tudomására hozni, hogy csatlakozom tisztelt barátom levelében, a Néppár­tot illetőleg kifejtett véleményéhez; valamint elha­tározását is — meggyőződésemmel megegyezőleg — rám nézve mérvadónak tekintem. Méltóságod igaz tisztelője Apponyi Géza gróf. — Eljegyzések. Huszár József felsőleperdi uradalmi gépész és neje Apáth Róza művelt, ked­ves leányát Ottiliát folyó hó 9-én eljegyezte Pus­kás József államvasuti hivatalnok. Boldogság ki­sérje frigyüké: 1 — Perger Dénes csurgói kir. adó- tiszt eljegyezte Alsó-Segesdről Barla Szabó Er­zsikét. — Uj múzeumi tagok. Thiringer Vilmos len- gyeli tiszttartó és Prantner Ferenc himesházi es­peres plébános a vármegyei muzeum-egyesület ren­des tagjai közé léptek. — Tolnamegyei öngyilkos Chinában. A bangkoki cs. és kir. osztrák-magyar con- sulatus értesítette a belügyminisztert, hogy Bokus Ignác huszárfőhadnagy, ki 1858-ban Duna-Fó/dvdron született, s ki utóbb Buda­pesten hivatalnok volt, 1895. évben Török­országon át Chinába vándorolt, Bangkok közelében, hol vasúti felvigyázó volt, múlt évi augusztus hó 19-én öngyilkosságot köve­tett el s az ottani rom. kath. sírkertben te- mettetett el. Az elhaltnál útlevelén kivül egy marschroutet is találtak br. Bokus Ig­nác huszárhadnagy nevére kiállítva. A bel­ügyminiszter az öngyilkos hozzátartozói kiku­tatása végett megkereste vármegyénket, mert Budapesten olyanok nem találtattak.

Next

/
Thumbnails
Contents