Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
IX. évfolyam. 21. szám. Szegzárd, 1899. május 21. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt -— kr. Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 3 » — I . 50 . . 12 POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FESENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előti/e- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mér.ékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A majosi jegyző. Akiben volt elég merészség könnyű szerrel megszegni a törvényt és tiszti esküjét, kijátszani fölöttes hatóságait, lábbal tiporni az erkölcs, tisztesség és becsület legelemibb szabályait, bűnös cselekedeteit a legvakmerőbb módon végrehajtani és úgyszólván napról-napra hideg nyugalommal megismételni, — annak nem volt annyi bátorsága, mikor tetten érték, hogy bevárja a bünhődést, a melyre a cselekedeteihez fűződő bünlajstrommal rászolgált. A térbeni távolság dacára magunk előtt látjuk az öngyilkosnak sápadt alakját, amint biztos kézzel fölemeli és homlokának irányítja a gyilkoló fegyvert, ugyanazzal a kézzel és ugyanazzal a biztossággal, a mely- lyel mások neveinek utánzásával okiratokat hamisított és a mivel utóbb sirt ásott magának. A sir mellől egy tisztes asszonynak és ártatlan gyermeknek, kik iránt a legmelegebb részvétet érezzük, fuldokló zokogása hallatszik és jogos fájdalmukba belevegyül a szégyen, a melynek önkénytelen részesei .... És a majosi jegyző, ki oly súlyosan megsértette az állam rendjét, a társadalom és családja iránti összes kötelességeket és a kinek bűnös bukásában mentsvárul egy pisztoly szolgált — nem áll egyedül. Schaadt Gyula alakja a modern életben — sajbos — tipikus jelleggel bir. Ő is egy a sok közül, ki áldozata korunk léha és frivol irányzatának. Annak az irányzatnak, a mely csupán a látszatnak, a külső csillogásnak, az ur- hatnámságnak jegyében él és pusztítva szedi áldozatait. Többnek akart látszani, mint a mi és többet akart mutatni, mint a mire képes. Ez az egész. S miután abból, a mi legálisan az övé, nem tellett, hozzányúlt ahhoz, a mi másé. Okiratokat hamisított, hogy sikkaszthasson, sikkasztott, hogy meg tudjon felelni ama sokoldalú igényeknek, a melyeknek kielégítésére az élet külsőségei, a társadalmi ferdeségek és íélszegségek, és az úri pasz- sziók a gyenge férfiul ellenállhatatlanul vonzzák. A mennyi az állásához mért, gondtalan, tisztes életmódhoz szükséges, azt teljes mértékben megadta neki születése és hivatala. Ez azonban nem volt elég. A bűnös üzelmek révén rövid időn belül összeharácsolt tekintélyes pénzösszegből nincsen meg egy fillér sem, egy tollvonással percek alatt szerezte a pénzt és ugyancsak percek alatt túladott rajta. És mire? Apró kedvtelésekre, melyeknek utóbb rabja lett, az urhatnámságra, a látszatra, a jelentéktelen külsőségekre, melyek minden belső érték nélkül, szétfoszlanak, mint a szappan- buborék. A társaság, kártya, szivar, tánc, kerékpár, vadászat, lovak stb. mind kellemes, hasznos, szükséges és okkal-móddal megengedett dolgok. Azonban a ki a megengedett keretet túllépi — az csakhamar elveszti maga alól a talajt, elveszti az egyensúlyt és lelki megtévelyedésébei^ szintén úgy jár, mint a szerencsétlen Schaadt Gyula a lejtőn lefelé haladván, csakhamar olyan nyugodtan és azzal a köny- nyedséggel végezte az okiiathamisitást, mint más ember a nyakkendőjének igazítását. Mert csak az*gh»BM«ballépés nehéz — a többi okszerű összefüggéssel, gyors tempóban következik. És már most mi következik mindebből ? A mai társadalmat félszeg kinövéseitől, attól a beteg irányzattól, mely mindinkább hódit és tért foglal, a mely az üres nagyzásnak, a külső fitogtatásnak, az élvhajhá- szatnak és a szereplési viszketegnek melegágya, megszabadítani, reformálni beláthatlan időknek munkája. Ott kell tehát a baj gyógyítását kezdeni, a hol az egyes kórtünetek konkrét alakban fölmerülnek. Legalább esetről esetre preventív intézkedések alkalmazandók, a melyek hasonló visszaéléseknek elkövetését lehetőleg meghiúsítják, habár igen jól tudjuk, hogy a leg- éberebb ellenőrzés és a legkiterjedtebb óvatosság mellett is minden időben lesznek — a mint voltak is mindig — bűnösök, kiknek romboló munkája elé minden esetben gátat vetni emberileg alig lehetséges. TARC A. — Veszteség. Ki nyeri meg azt a sok éjszakát, Melyeket álmatlan virrasztók át S mi drágát megvon tőlem annyi nap, Ki lesz azok üdvével gazdagabb ? Kió lesz, mit ifjúságom idején Meg sem is nyerve-, elveszitek én S ami szépet a sóvár vágy mutat S mit elrabol tőlem a pillanat? Vájjon a pere, mely elveszik nekem, Nyereség-e egy másik mérlegen S az a könny, mely szememből omol, Számit e az értéknek valahol P Vagy fájdalom és földi szenvedés, Mind, mind értéktelenül elenyész S az, amit vesztek, nem lenne egyéb, Csupán csak veszteség — csak veszteség ? VESZ ELEI KÁROLY. Adalékok nemzetünk östörténelméhez, részben bibliai alapon. Közli ; mANYOKI TAMÁS. — A »TOLNAVÁRMEGYEt eredeti tárcája. — Ezen b. lap olvasói között bizonyosan í többen vannak, kik a komoly irányú olvasmánytól nem riadnak vissza, ha az nem pedáns, nem felvont szemöldökű modorban van előadva s ezen reményben bátorkodom közölni jegyzeteimből az alább következő — nemzetünk őshazáját és történelmi keletkezését és viszontagságait érintő sorokat azon kijelentéssel, hogy az itt előadottak históriai valódiságáért nem szavatolok és pedig azért nem, mert az alább közlőitek íróját erősen kidomborodó magyar érzelme ha nem ragadta is oly tulságokra, mint p. o. néhai Horváth István pesti • egyetemi tanárt, ki komolyan vitatta, hogy Adám és tisztelt neje Éva a paradicsomban lakva magyarul társalogtak és igy magyarok voltak ; any- nyit megtett ő is, hogy nemzetünk eredetét visszaviszi Madajra: Noé unokájára, ki mint 1. Mózes X : 2-ben olvasható/Jáfet 3-ik fia volt úgy vélem, ez is szép rekord. Állítja, hogy Médus vagy Madaj egy és ugyanaz, mert midőn az Izraeliták az őket fogságban tartott Babyloniak leverésére a Persákat felszólították és a Médu’ sokat is, Ezsaiás XXI: 2. szerint a Persákat I Elámnak, a Medusokat pedig Madajnak j nevezik. Dániel 4 : 28. és Eszter I : 3. szerint I igy nevezték őket a Kaldeusok is. Ezen helyeken a Medusok az eredeti szövegben mindenütt Madajoknak neveztetnek. Az Ar vagy Star nevezet alatt értették Medea éjszaki részét — 1. Krónika V : 26. — sőt ezen egész tartomány Áriának vagy Áriának neveztetett eredetileg, Me- deának a görögök kezdették elnevezni Me- deáról, ki oda ment, miután Jázont az arany- gyapjú megszerzésében segítette volt. Őseinknek meg voltak saját irás- és számjegyeik is. Ezek a székelyeknél legtovább fenmaradtak. Thuróczi 1482-ben ezt írja: »Siculi nondum Scythicis litteris öblíti.» A székelyek még ismerik a szittya betűket. Csikszékben a szentmiklósi templom falán még e század elején láthatók voltak ilyen betűk, melyeket Confides Bod Péterhez írott levelében meg is magyarázott. Hogy használatból kimentek, okozta a keresztyén vallás befogadása. Áz idegen keresztyén papok t. i. ezekhez nem értvén, a hunnus és szittya betűkkel írott könyvek ellen irtó háborút folytattak annyival inkább, mert 1114-ben Lőrinc esztergomi püspök a Xja.pu.nlc. mai száma ÍO oldalra terjed-
