Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

— A pócs—bátaszéki vasút ügye Pécs sz. kir. város közgyűlésén, melyet múlt hó 23-án tartottak meg, élénk megbeszélés tárgyát képezte, s több érdekes felszólalásra adott alkalmat. Jánosi Engel József bizottsági tag ugyanis csodálkozásának ad kifejezést, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban nem adták meg a péts—bálaszéki vasútra az engedélyt. Kérdést intéz a polgármesterhez, mi okozta azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter a polgármesternek tett határozott Ígérete dacára, hogy az engedélyt meg fogja adni, azt mégis megtagadta. Azt indítványozza, hogy a közgyűlés most, mikor változás állt be a minisztérium vezetésében, kérje újólag az engedélyt, annál is inkább, mert minden jel arra mutat, hogy most komolyan foglalkoznak a hidépités megvalósításával is. Linke József arról biztosíthatja az egész közgyűlést, hogy a kereskedelemügyi miniszter egész határozottan kijelentette, hogy a baja—bátaszéki hidból nem lesz semmi! Nem lesz semmi azért, mert ez hét millió forintba kerül, a mire fedezet nincsen, de ezen hid elterelné a forgalmat a fővárostól. Magam voltam az, a ki kijelentettem, hogy köszönöm az őszinte felvilágosítást, mely után most már tudom, hányadán vagyok és mihez tartsam magam. Majorossy Imre polgármester Engel József biz. tag fölszólalására kijelenti, hogy igenis az akkori keresk. miniszter megjegyezte, hogy Pécs városának a kért előmunkálati engedélyt a pécs-- bátaszéki vasútra meg fogja adni. Koronatanú erre Fejérváry Imre báró ő méltósága, a ki vele volt a kereskedelmi miniszternél. Tény az, hogy ellenkezőleg történt. A maga részéről is hozzájárul azon indítványhoz, hogy újólag kérjék az előmunkálati engedélyt, különben pedig a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Aidinger János orsz. képviselő szerény véleménye szerint a mi a pécs—bátaszéki vasúti tervezetet illeti, erre nézve néki más információja van. Ezt e vasútvonalat ő is főfontosságu- nak tartja és úgy véli, hogy magának a miniszternek szájából hallotta, hogy ezen vasútvonalat, mint elsőrendű vonalat ki kell épiteni és semmi sem akadályozza, hogy a városnak adja meg az engedélyt. Ellene van a magánspekulációnak, mely a városok és községek rovására a saját hasznát nézi, hanem a város saját érdekének megfelelőleg leginkább valósíthatja meg a tervet. Az államvasutak igazgatósága is az engedély megadása mellett van, de csak elsőrendű vasutat óhajt, mert erre nagy forgalmi föladatok várnak. Nem tudja: mi lehetett oka az engedély megtagadásának, de újabb kérelem bizonyára kedvezőbb eredménynyel fog járni. Még bélyeg sem kell a kérvényre ! Azt is tudom, hogy az illetékes minisztériumban azon nézet emelkedett érvényre, hogy ezen vasútvonal oly fontos, hogy azt esetleg maga az állam is kiépíti. A személyváltozás, melyről úgy gondolom, hogy az az ország előnyére történt, magánvállalkozóra nem szeretné ruházni az építést, csak akkor, ha azt a város kéri föl ajánlattételre. A mi a hídépítést illeti, méltóztatnak emlékezni, hogy Perczel Miklós száztagú küldöttséget vezetett a minisztérium elé, és ekkor a kormány határozott enunciációt tett, hogy a hidat kiépíti (Záray Károly dr. : Csakhogy én nem élem meg) és én azon a hídon még járni akarok. Az programmszerü enunciáció volt és hogy éhhez az uj miniszter ragaszkodik, tudom onnét, mert az előmunkálatok tényleg folyamatban vannak. Engel József újólag ajánlja indítványának elfogadását, melyet el is fogadod a közgyűlés.

— Angyal kellett az égbe Papezs Antal vajtai uradalmi erdőtisztet és nejét, Ditírich Mariskát súlyos csapás érte, az alig fél éves kedves kis fiuk Tónika hirtelen elhunytával. Temetése folyó hó 28-án ment végbe nagy részvét mellett. Legyen a kedves kis angyal pihenése könnyű !

— A sorozás eredménye a simontornyai járásban. Az ápril 17-től 21-ig Gyünkön tartott katonai sorozáson a 699 állításra kötelezett közül az ujoncjutalékra besoroztatott 257 egyén, köztök 6 önkéntes ; a póttartalékba sorozlatott 57. A sorozás polgári elnökeként Forster Zoltán I. aljegyző működött.

— Elbocsájtás a honvédség kötelékéből.

Bruckmann János pécsi 8-ik honvédhuszárezredbeli tartalékos állatorvos, a szolgálati kötelezettség teljesítése után, saját kérelmére, viselt tisztviselői rangjának megtartása nélkül, elbocsájtatott.

— Színtársulat Szegzárdon. Mint már lapunk

múlt számában jeleztük, Dobó Sándor, a győr- székesfehérvári színházak igazgatója, társulatával május 10-dike körül városunkba érkezik. Az igazgató titkárja, Békés Gyula, a társulat bemutatásaként a következőket Írja lapunknak: «Társulatunk 40 tagból áll, zenekarunkon kivül; két első rangú énekesnő, tenor, bariton, operette-buffó énekesek stb. s ezenkívül minden egyes szerepkör be van töltve. Műsorunk felöleli a fővárosi színházak összes dráma, színmű, vígjáték, népszínmű és Operette újdonságait, mely darabok a körülményekhez képest díszes kiállításban, s jelmezzel kerülnek színre. Jelenlegi újdonságaink: «Gésák», «Michu leányok», «Baba», «Unatkozó király», «Bibliás asz- szony», «Varázsgyürü», «Jafet 12 felesége», «Egyip- ton gyöngye» operettek. «Görög rabszolga», «Végrehajtó», «Mozgófényképek», «Újfundlandi», «Hálókocsik ellenőre», «Hütelen», «Nőszabó», «Himfy I dalai» vígjátékok. «Ferri kisasszony», «Fernand ! házassága», «Hipnotizált anyós» bohózatok. «Kato- nák>, «Szent-e vagy őrült», «Folt amely tisztit», «Bohém világ» drámák. «Keresd a szived» színmű. «Aeneas papa», «Gyurkovits lányok», «Családi örömök» vígjátékok. «Fekete rigó», «Sárdi ház» népszínművek stb., stb. S ezenkívül a régi jó daraboknak egész soroza a. Az itt közölt újdonságok egytől-egyig szinre kerültek már társulatunknál s ez is bizonyltja, hogy a szegzárdi közönség teljesen kifogástalan előadásokban gyönyörködhetik. — Előadásainkat május 10-ike táján kezdjük meg ; pontos idővel csak jelentésünkön szolgálhatok. Bérleteket fogunk csinálni, de csak előadásaink megkezdése után.

— Eljegyzés. Fried Frida kisasszonyt,^Fried Vilmos takaréktári igazgató leányát Simontornyáról eljegyezte Wurm Ignác ur sághpusztai gazdász.

— Adományok a múzeumnak. Apponyi Sándor, a tudós főur, újabban ismét nagy mennyiségű értékes könyvet ajándékozott a vármegyei múzeumnak ; Babits Anna szegzárdi tanhónő pedig kövületeket, Kelemen Gizella pedig remek hímzésű ima- zsámolyteritőt ajándékoztak. A napokban vármegyénk gazdag múzeumát dr. Ragályi Lajos orsz. képviselő és Vizsolyi Ákos földbirtokos látogatták meg, s utóbbi magyar stilü bútorokat rendelt meg azoknál az iparosoknál, kik ilyeneket múzeumunkban kiállítottak.

— Vajkészitő és szállító intézet Szegzárdon.

Az országos tejgazdasági felügyelőség értesítette Szegzárd elöljáróságát, hogy miután Tolna és a határos vármegyék területén már eddig is számos tejszövetkezet alakult és még több van alakulóban, az ezen szövetkezetek által termelt vajnak külföldre való szállítása céljából vajkészitő és szállító központot akar Szegzárdon létesíteni. E célból legközelebb értekezletet hívnak össze.

— Az ügetőversenyek második napján, múlt hétfőn, a fővárosban a 2000 méter hosszú s 1000 koronával díjazott elnöki dij nyertese lett Bernrieder József » Valói nevű lovával s igy eddigi diadalait ismét egy újabbal gyarapította.

— A Döryek ménesei. Losonczy miniszteri tanácsos és Fadlallah El Hedad Nagle ezredes, a mezőhegyesi méntelep parancsnoka a múlt héten Dombóvár vidékén tartózkodván, megvásárolták azokat a hároméves méncsikókat, a melyeket már kétéves korukban előjegyzésbe vettek. Dóry József méneséből elvittek huszonhárom háromévest és egy négyévest, Dóry Jenő méneséből egy háromévest és Dóry Vilmos méneséből hét háromévest. Hogy milyen magas színvonalon állanak a Döryek ménesei tenyész állatok nevelése dolgában, fényesen igazolja az a körülmény, hogy az idén előállított kétévesei mind alkalmasaknak I aláitattak. E helyütt megemlitjük azt is, hogy Dóry Jenő istállójából e napokban vittek el Berlinbe egy pár bekocsizott fenomenális szép szürkét 3600 forintért.

— Honvéd nyugdíj. A m. kir. miniszterelnök Ferkics Ferenc felsőireghi volt 48-as honvéd közvitéznek évi 36 frt nyugdíjat utalványozott.

— A szegzárdi kath. legényegylet Szent- György naptól kezdve átköltözött Gyomlay Kálmánná Mérey-utcai házába, a feloszlott tisztviselői kör volt helyiségébe, s ennek bútorait és fölszerelését is átvette.

___________________ 1899. április 30.

— Öngyilkossági kísérlet. Múlt kedden délután hire futamodott a mély csönd és unalom városában, Szegzárdon, hogy a «Szegzárd Szálló» egyik szobájában egy vidéki utas öngyilkos módon óhajtott megválni ebből az árnyék-világból. Száj- ról-szájra szállt a szenzációs és szokatlan hir, s az unalomtól elfásult és blazirt arcokról is az érdeklődés tüneteit lehetett leolvasni. Az esemény csakugyan valónak bizonyult, mert hát Klein Fü- löp regölyi illetőségű, 50 éves, volt kereskedő csakugyan fölakasztotta magát a szálloda egyik szobájában, de Szigethy vendéglős még idejekorán levette a boldogtalant a szegről s dr. Lévay Ignác gyors orvosi segélyével sikerült visszaadni az életnek. Beszállították aztán a kórházba, hol teljesen begyógyult már nyaksebe is. A szerencsétlen, elszánt embert a központi szolgabiró kihallgatta, de öngyilkosságáról semmi felvilágosítást nem adott, sőt egyáltalán arra sem akart visszaemlékezni, hogy öngyilkosságot követett e'. Pedig a szállóbeliek állítása szerint kétszer sikertelenül akasztotta föl magát, mert a zsineg gyöngének bizonyult, aztán végül az ablakfüggöny erős zsinegjére kötötte magát s ez nem szakadt el alatta. Éppen az utolsó percben érkezett a segély, s csakis a gyors orvosi segélynek köszönheti életben maradását. A szerencsétlen ember kedden reggel érkezett vonaton Budapestről és azonnal beszállóit a Szegzárd Szállóba, hol a szoba árát kifizette, s azzal feküdt le, hogy délután 2 órakor keltsék csak föl, mert az éjjel nem aludt s nagyon fáradt. Zsebében még 1 frt 87 krt találtak. Kihallgatás alkalmával azt mondta, hogy azért jött Szegzárdra, hogy itt öcscsével találkozzék s innen menjen tovább Regölyre. Úgy halljuk, hogy a sorsüldözte ember már több Ízben meg akart válni az élettől s régebben mint kereskedő csődbe jutás folytán vesztette el vagyonát.

— Szent-György napja ismét beköszöntött, s most már talán enyhébb időjárásra lesz kilátásunk. A tavasz ezen nevezetes napjának beköszöntését nemcsak az jelezte, hogy ettől fogva már reggel 4 órakor, este pedig 8 órakor jelzik a templomok harangjai a munkára kelés és pihenés idejét, hinein a hurcolkodók bútorokkal megterhelt kocsija is. Az icjén azonban a szentgyörgynapi hurcolkodás nálunk kisebb arányokat öltött, mint más években — a házi gazdák és lakók kölcsönös örömére, disz- hordáraink és fuvarosainknak azonban nem csekély szomorúságára.

— Háromszáznyolczvanhárom vidéki tőzsde- órtesitési állomás. A hivatalos lap mai száma közli a kereskedelmi miniszter rendeletét a budapesti és bécsi gabonatőzsdék zárlatainak az eddiginél szélesebb körben való távirati közlése tárgyában. Erre nézve 383 uj tőzsdeértesitési hivatalt szervez a vidéki posta, távirda és távbeszélő állomásoknál, hol a távirati értesítések megkaphatok s házhoz kéz» besitésükért elő is lehet fizetni. Az uj állomások között vannak megyénkből: Bátaszék, Bonyhád, Gyönk, Paks, Pincehely, Szegzárd, Tamási és Tolna,

— Névváltoztatás. A belügyminiszter megengedte, hogy kiskorú Magyar József szegzárdi lakos vezetéknevét «.Lakács»-ra változtassa.

— Haltenyésztés. Gróf Wimpfen simontornyai uradalmában 130 k. hold kiterjedésű rendszeres tógazdaság áll üzemben. Múlt évben sokat szenvedett a tenyésztés a száraz nyár és őszelő alkalmával beállott vízhiány miatt; ezenkívül a tavak egy elvadult malomárokból tápláltatván, igen sok csuka is jutott azokba, a melyek erősen tizedelték az ivadékot. Az őszi lehalászás eredménye 105 holdról 6756 kgr. volt; átlagbau tehát egy kát. hold 64 kgrot termelt. Volt a 19 tó között olyan, a melyben a kétéves halak is csak 20 kgrot nőttek holdanként, a mi a kedvezőtlen évszaknak tndható be ; mert volt viszont olyan ló is, még pedig a legnagyobb — 30 k. h. kiterjedésű — a melynek elegendő vize lévén, á tavászszal betett 1567 kgr. súlyú 3134 drb kétéves halból áz őszi lehalászásnál kifogtak 2847 drbot 4558 kgr. súlyban; a gyarapodás tehát 2991 kgrot tesz ki, vagyis kát. holdanként közel 100 kgrot. A tógazdasághoz tartozik újabban egy 25 k. h. öreg malomtó is. Azelőtt folyton viz borította fenekét, a melyet a nád s más. durvább vízinövény egészen felvert. Az 1896—97-ik télen át szárazon tartót»ák és 1897. tavaszán beletettek 4435 drb egyéves pontyivadékot 532 kgr. súlyban. A halak két évig maradtak benn. 1898. év őszén kifogtak 2712 drb háromévest 3132 kgr. súlyban. A sulyszaporulat két év alatt ilykép 2600 kgrt tett ki; egy kát. hold egy év alatt tehát 52 kgr. halhúst nevelt.