Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

f \ — A levélposta-kézbesités kiterjesztése. íj Alig néhány napja jeleztük, hogy a kereskedelem- 11 ügyi miniszter nem gondolhat arra, hogy az el- ;j enyésző csekély forgalommal biró községekben is postahivatalokat állítson föl, hanem a kisérletképen jól bevált falusi kézbesítő küldönc intézményt fogja kiterjeszteni. És ime a jó szándékot már is a tett követte. A belügyminisztérium vezetésével megbí­zott m. k. miniszterelnök által folyó évi 29.913,IV—a. szám alatt a községi levélhordói intézménynek a postahivatallal nem biró községekben való életbe­léptetése tárgyában kiadott körrendele et bocsátott ki valamennyi vármegye törvényhatóságának, mely­nek bevezető része igy szól : Az 1875. évi október hó 13-án 49.783. sz. a’at' kibocsátott itteni rende­lettel a postahivatallal nem biró községek kötelezve vannak, hogy hivatalos levele.két és értékküldemé­nyeiket az e végből alkalmazandó küldöncök által, a postahivaialoktól elhozhassák, illetőleg oda elszál­lítsák. Minthogy az érvényben levő postai szabá­lyok értelmében a postahivatal saját közegeivel csak a székhelyen lakó felek küldeményeit kézbesitteti, ellenben a székhelyen kívül lakó címzettek, levele­iknek a postáról való elhozatala iránt saját maguk tartoznak gondoskodni : ennélfogva azon cél elérése végett, hogy a postai intézmény előnyeiben a pos­tával nem biró közegek lakosai is részesüljenek, legcélszerűbbnek az mutatkozik, hogy az ilyen köz­ségekben a magánlevelek közvetítését a községek eszközöljék, amit az ilyen községek minden nagyobb megterheltetés nélkül annyival inkább megtehetnek, mert a kezdetben hivatkozott rendelettel a községek saját hivatalos leveleiknek a postahivataltól való elhozatalára és oda való elvitelére s e végből kül­döncök alkalmazására már különben is kötelezve vannak. Ehhez képest a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg terjedelmes rendeletet bocsátott ki, mely a postai küldemények kézbesítését a szük­ségletnek minden tekintetben megfelelő módon sza­bályozza. — Megsemmisített házasság. Megírtuk an­nak idejeben, hogy Evinger Mátyás mohartelki la­kos házasságot kötött elhunyt fiának özvegyével, Kovács fazekas Máriával. Ezt a házasságot, mivel a törvénynél fogva meg nem lett Volna köthető, a kir. ügyész megtámadta. A szegzárdi kir. törvény­szék a napokban semmisítette meg a házasságot, a mely most már úgy tekintendő, mintha eredetileg meg sem kötötték volna.-- Névmagyarositás. Wirsch ing Nándor, dunafoldvári tanító vezetéknevét iSzondi-»-ra. vál­toztatta. — A ki a pénzesládában kutat. Herczeg István cseléd minőségben szolgált Gayer János ta- másii lakosnál. Mint cseléd igen jól viselte magát s ezért mikor Gayertől e'menvén, máshová szegő­dött s ott kitelt a becsülete, Gayer ismét befogadta a házába. Ezt a jóakaratot aztán azzal hálálta meg Herczeg István, hogy egy alkalmas pillanatban fel- feszitette a gazdája pénzes ládáját s abból 150 frtot kicsenvén, szépen rátette a láda tetejét s csakugyan a gazda nem is vette észre, hogy va­laki kutatott a ládában. Herczeg István egy dara­big még ott volt a házban s mikor meghallotta, hogy Gayer fia haza jön, ettől való félelmében el­szökött. Most keresik mindenfelé. — A kopasz. H e i d e 1 János gyönki lakos korán megkopaszodott. Ez a dolog más emberen is megtörténik ugyan, anélkül azonban, hogy úgy járna, mint Heidel János. Ezt ugyanis szörnyűn bo- szantották dús hajzattal megáldott társai, különösen pedig á lányok, a kik rendre kikosarazták a haj nélküli Heidel Jánost. Heidel hosszú időig türelmes- kedett, de folyó hó 23 án a korcsmában kijelen­tette egy programmbeszédben, hogy a ki az ő ko­pasz fejét még egyszer sérteni merészeli, az ké­szítse el. végrendeletét. — A korcsmában ivogatott K r i s z t n e r Konrád is, akinek esze ágában sem volt a végrendelet és mégis vett magának annyi bátorságot, hogy szidta általánosságban a kopasz emberiséget. Heidel János ezt magára vette és ha­ragjában kést rántva elő, megbicskázta Krisztner Konrádot. A folytatása a bíróság előtt lesz. — Agyonnyomta a hordó. Folyó hó 24-én Nagy Gáspár paksi lakosnál egy 500 liter tartalmú hordót akartak kocsira rakni. Kilián Imre nevű vincellér segédkezett ezen fölrakásnál, de a kocsira helyezett létra lecsúszott a kocsi ól, a hordó a földre gurult és csaknem maga alá temette a vin­cellért. — Könyöradomány gyűjtésre kapott enge­délyt két havi időtartamra Márkus Lajos szegzárdi lakos a vármegye területére. — Felhívjuk t. olvasóink figyelmét Keresztély Sándor első rangú zongoragyáros mintazongora­termeire (Budapest,. Váczi-körut 21), a hol úgy sa- .ját, mint minden jelesebb külföldi gyártmány zon­goráiból, és pianinóiból állandóan ca. 100 drb van készletben. Keresztély Sándor gyártmányai évek óta a legjobbaknak tartatnak. Minden hangszert 10 évi jótálással árusit, régi zongorákat, pianinókat becserél. Hitelképes egyéneknek részletfizetést is engedményez, mely esetben az árak csupán 6%-al drágábbak, mely körülmény is igazolja a cég szo- liditását. TOLNA VÁRMEGYR — A tavasz megérkezett és kihajt a föld­ből a vetés, mely a szorgalmas földmives munká­jának gyümölcsét képezi. Vájjon az ahhoz fűzött remények mind beteljesednek-e, annak csak az Ur- isien a megmondhatója. — Mennyi esélynek van a gabona kitéve, mig az hónapok múltán a kamrába jut. Forróság és fagy, eső és szárazság, kártékony gombák és rovarok, érzékenyen károsíthatja és részben tönkre is teheti; gonosz jégeső a föld­mives reményeit romba döntheti; nem minden kár ellen óvhatja magát az ember, a jégkár követ­kezményei ellen azonban megvédheti magát minden gondos töldmives, mennyiben a vetéseket ideje­korán biztosítja, minden komolyan gondolkodó gazda az aránylag csekély költségektől nem fog irtózni, hogy magának azt a megnyugvást megszerezhesse, hogy a jégeső véres verejtékes munkájának gyü­mölcsétől, egész vagyonától, meg ne foszsza. — A múlt esztendő szomorú napjai, a midőn az elő­fordult jégkárok sok biztositatlan gazdát majdnem koldusbotra juttattak, intő például szolgáljanak min­denkire nézve. — Az ország számos vidékéről — Kapuvár, Vitnyéd, Ungvár, Bártfa, Keszthely, Deb- reczen, Miskolcz és Tokajból már jégesők jelez- teitek, mely alkalommal mogyoró nagyságú jég­szemek lepték el a földeket. EGYLETEK. INTÉZETEK. — A szegzárdi rom. katli. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület múlt szom­baton tartotta évi rendes közgyűlését D'óry Pálné elnöklete alatt. Szévald Oszkár, az egyesület ügy­buzgó jegyzője felolvasta az egylet működéséről szóló következő elnöki jelentést: Tisztelt közgyűlés ! A róm. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület fennállásának 9. évében 1898-ban rendeltetésének megfelelőleg a tanügyi és ember­baráti célok szolgálatában önzetlenül és fáradalmat nem ismerő kitartássá1 működött. Működése ered­ményének tudható be, hogy az óvodába beiratko­zol'ak száma az. első években észlelhető apadással szemben az utóbbi években évről-évre emelkedik. Ezen különben örvendetes jelenség komoly felada­tot ró reánk, hogy a ólyton szaporodó kiadásaink fedezéséhez adandó bevéted alapot teremtsünk, mely elvnek hódolva jelenthetem, hogy a választ­mány részéről az óvodának fentartási költségeihez való községi hozzájárulás elnyerése iránt a lépések várható eredménynyel megtétettek. Az egyesület választmányának hagyományos tevékenysége a cul- turális érdekek előmozdításában nyert kifejezést, közismert törekvése pedig az élet föltételeihez szük­séges anyagi eszközök megszerzésére irányult. A nemes ügyhöz méltó buzgalma a közönség körében viszhangra is talált, mit igazol leginkább azon kö­rülmény, hogy az ovoda karácsonyfa ünnepélye céljaira megindított gyűjtés eddig el nem ért 315 frt 95 kr bevételt eredményezett. E helyütt köteles­ségem a hála elismerés szavait hangoztatni azok irányában, a kik az elért siker tényezői voltak. Egyletünk fáradhat’an alelnöke Triebler Ilma k. a. a választmány lelkes‘tagjai : Hoffma7in Sándorné, Kiss Károlyné, Nits Istvánná, Rácz Józsefné és Tóth Henrikné úrnők és Diczenty Paula k. a. ügy­szeretete és áldozatkészsége, valamint a változat­lanul készséges párat'an tevékenységű pénztárnoka Rácz József ur közreműködését dicséri az elért eredmény. Egyletünk céljának és hivatásának meg valósítását, nemcsak a bevételi források megnyitása s fejlesztése, hanem azon szellemi és erkölcsi tőké­nek megteremtése és ápolása is képezte, mely leg­hatásosabban a gyermekek gondozásában és taní­tásában nyilvánult. Kimondhatlan lelki öröm részesei voltunk és gyünyörködtünk a kisdedek záróvizsgá­ján és karácsonyfa ünnepélyén elhangzott értelmes feleleteik és szavallataik hallgatásával. Lehetetlen meg nem állapodnom s a köszönet és elismerés hangján meg nem emlékeznem a nevelést teljesítő kedves testvérekről, kiknek önfeláldozása nagyobb kötelességérzetüknél. Azonban nem minden aggoda­lom nélkül kell reá mutatnom azon sajnálatos kö­rülményre, hogy az egyesület tagjainak száma éven- kínt tetemesen apad, ugyannyira, hogy 1898. évben a tagok száma csak 134-et tett ki. Ezen szpmoru jelenség az intelligens elemek gyakori változásában leli magyarázatát. Hála a nagylelkű adakozóknak, ; hogy kegyes adományaikkal a tagdij csökkenésnél jelentkező bevételi különböze tét még az 1898. évi emelkedő. 1249 frk 67 kr kiadással szemben is nél- külözhetővé tették. E téren első sorban kell meg­emlékeznem az egyesület legmagasabb pártfogójá­ról Hettyei Sámuel megyés püspök ur ő méhósá- gáról, kinek meleg érdeklődése és kiválóan becses pártfogása egyrészt abban nyilvánult, hogy 1898. év folyamán 3 alkalommal 500 frtnyi segélyt volt kegyes adományozni, másrészt bérmálási körútja alkalmával az intézetet magas látogatásával tüntette ki, a miért is vagyok bátor a mélyen tisztelt köz­gyűlésnek javaslatba hozni, hogy megyés püspök ur Öméltósága részére magas pártfogásáért jegyző- könyvi köszönetét szavazni s ezen köszönetünket felirat alakjában magas személyéhez juttatni méltóz- tassék. A köszönet és hála szavaival kell adóznom _________________________________________■}_ a nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi miniszter urnák is, a ki 100 frt államsegélyt' utalványozott, s egy névtelen adakozónak, a ki az egyesütet ja­vára 50 Ttot adományozott. Egyesületünk múlt év­ben 1 közgyűlést és 5 választmányi ülést tartott. A választmány múlt évi határozatához képest az j egyesület javára Stark Ludovika k. a. zeneaka­démia tanárnő, Agházy Károly és Kladifkó Vilmos zeneakadémiai tanárok közreműködése mellett 1899. évi jan. hó 18-án ritka élvezetes hangversenvnyel egybekapcsolt táncestélyt rendezett. Sajnos, hogy a kedveződen körülmények miatt a jelenvolt fényes társaságnak nyújtott élvezetet az egyesületnek in­kább erkölcsi nyereségét s nem anyagi hasznát eredményezte. Egy volna kötelesség mulasztásom­mal, ha a hangvei seny rendezésénél volt választ­mányi tagoknak, különösen pedig a vendég művésznő és művészek elfogadása körül az egyesület érdeké­iben áldozatot hozott Wigand János főgimnáziumi igazgató ur és családja, nem különben főtisztelendő Wosinsky Mór esperes plébános ur részére ez al­kalommal is legmélyebb köszönetem nem nyilvání­tanám. Megemlítésre méltónak tartom bejelenteni, hogy múlt évben oly tragikus véget ért, hőn sze­retett dicső királynénk áldásos emléke iránti ke­gyelet jeléiül alapított Erzsébet királyné alap javára úgy helyben, mint vidéken gyűjtést rendeztem, s a gyűjtött 173 frt összeget az egyesület nevében ren­deltetési helyére juttattam. Megemlítésre méltónak tartom továbbá bejelenteni, hogy az óvodában 1898. évben 294 gyermek és pedig 75 tandíjmentesség élvezetével nyert oktatást, hogy az intézetet a szent Vince rend gráci kormányzója is kegyes volt láto­gatásával megtisztelni, hogy az ovoda évi záró vizs­gája Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő és Wosinsky Mór esperes plébános urak, úgy szintén a szülők jelenlétében és teljes megelégedésére folyt be. Vé­gül köszönettel és elismeréssel kell áldoznom a helybeli ipartestületinek azon jótékony elhatározásáért, hogy a folyó hó 16-án rendezett műkedvelői elő- I adás tiszta jövedelmének felerészét 66 frt 35 krt az egyesület céljaira volt szives átengedni. Midőn még van szerencsém megjegyezni, hogy a vonat­kozó számadások és 1899. évi költségvetés a tisz­telt közgyűlésnek külön mutatlatnak be — elértem azon pontig, hogy az egyesület múlt évi. működé­séről beszámolva azon kérelem nyilvánításával zá­rom jelentésemet, hogy egyesületünk számára sze­rzetüket és lelkes támogatásukat továbbra is meg­tartani kegyeskedjenek. Az éljenzéssel és tetszéssel fogadott jelentés után Wosinsky Mór esperes indítványozta, hogy az érdemekben gazdag elnökének D'óry Pálné őnagy- ságának, önzetlen fáradozásaiért s az egyesület iránt éveken át szerzett kiváló érdemeiért jegyző­könyvileg hálás köszönetüket nyilvánítsák, a mit a közgyűlés egyhangúlag és lelkesedéssel határozattá, emelt. A iisztujiiás ekként ejteltt meg : elnök lett ismét D'óry Pálné, alelnök: Triebler Ilma, ügyész : dr. Haidekker Bé'a, jegyző : Szévald Oszkár, pénz­tárnok : Rácz József, választmányi tagok ; Ágoston Istvánná, Bodnár Istvánná, Borsody Lajosné, Boda Vilmos, dr. Fent Ferenc, dr. Hoffmann Sándorné, Hiding Ádám, Kiss Károlyné, Länderer Arthurné, dr. Leopold \Loxnk\wk;, Modly Lászlóné, Nils Istvánné, Rácz Józsefné, Schmidt Imréné, Steiner Adolfné, Szondy Istvánné, dr. Spányi Leóné, Iheodrovits Lajosné, Tihanyi Domokosné, Tóth Károlyné, Tekus Vilmosné, Tóth Henrikné, Wosinsky Mór és Wigand Jánosné. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnök Módly Lászlóné és Triebler Ilma urhölgyeket kérte föl s a közgyűlés az elnök lelkes éltetésével oszlott szét. — A szegzárdi temetkezési egyesület múlt hétfőn dr. Fent Ferenc újvárosi plébános el­nöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen Zarubay Ferenc pénztárnok bemutatta az I. negyed­évi számadást. A folyó év első negyedében temet­kezési járulékokból befolyt 988 frt 20 kr, utánfize- tésekből 134 frt 90 kr, felvételi dijakból és . köny­vek árából 80 frt 10 kr, pénztári maradvány volt a múlt évről 483 frt 46 kr. Kiadás : temetési se­gélyekre 1330 frt, a mi a szokatlanul nagy számú halálozások miatt emelkedett ily magasra. Az ad- minisztracionális költségek a folyó év első negye­dében 129 írtra rúgtak; a pénzbeszedő jutalékul 93 frt 43 krt kapott: pénztári maradvány 136 frt 23 kr. A hasznos célú egyesület a közönség köré­ben mind nagyobb népszerűségre emelkedik, mert a heti 20 filléres befizetés melleit halálozás esetén 70 frt temetkezési segélyt nyújt az elhunyt család­tagjainak. 40 frt befizetése után pedig tovább a heti befizetések alól fölszabadul. i

Next

/
Thumbnails
Contents