Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

TOLNA VÁHTEG-YTI. 3. matának egy közérdekű tünete bir jelentőséggel; abban a mértékben, a mely mértékben számukra a törvény az országos ügyek ellenőrzésére befolyást biztosit! Nagyméltóságodnak folyó évi február 26-áról hozzánk intézett leirata azonban, melyben tudomá­sunkra adni méltóztatott, hogy 0 császári és apos­toli királyi Felsége által legkegyelmesebben felmen­tetvén, belügyminiszteri állásától megváltat', — azon az egyébként mindenkor beható érdeklődésen, melylyel országos ügyek, közkérdések iránt visel­tetünk, messze túl, — összetartozandóságunk tuda­tából fakadt legbecsesebb érzelmeinkben érint bennünket! Hisz ha e percben Nagyméltóságod fényes pályáján csak néhány lépésnyire vissza néz, tekin­tete találkozni fog a miénkkel vármegyei közéle­tünk alig letűnt múltjának közbecsülésben őrzött emlékei között, s kell, hogy újból érezze, mint a hogy érezte akkor, sorainkban elvegyülve — majd vállainkra emelve, a tiszteletnek, rokonszenvnek, nagyrabecsülésnek azt a biztató, alkotásra és ki­tartásra serkentő erejét, melylyel oly lelkesen tá­mogattuk, mikor még itt küzdött a közérdekért! Azóta Nagyméltóságod fényes tehetségeihez kicsinynek bizonyulván szűk határaival a vármegye, hazafias munkásságban, a magasabb rendű közélet nyilvánossága előtt érvényesítette vezérszerepre hi­vatott egyéniségének sokoldalú tulajdonságait; s bár ez idő alatt lefolyt mozgalmainkban és közte­vékenységünkben nélkülöznünk kellett is Nagymél­tóságod közvetlen részvételét: nem csak hogy meg nem szűntünk Nagyméltóságodat mindenkor a ma­gunkénak vallani és érezni, hanem örömmel teszünk ünnepélyes tanúságot arról, hogy éppen ennek az időszaknak küzdelmei és eredményei fakasztották a mi keblünkben Nagyméltóságod számára elisme­résünk és büszkeségünknek legszebb virágait. Tudjuk mi jól, hogy a közpálya útját, a kö- telességteljesités nyomában éledő erkölcsi jutalom gyengéd, színes virágai, — s az elvakult szenve­délyek sértő tövisei keverten borítják; s tudjuk, hogy a ki e pályán megindulva célja felé egyene­sen halad, csupán virágok közt járva — a tövise­ket el nem kerülheti ; de tudjuk azt is, hogy a ki­nek alakját e pályán az igazság tiszta köntöse vér­tezi : annak kitárja kelyhét a virág, s a tövis őt meg nem sebezheti 1 S azért biztosíthatjuk Nagyméltóságodat, hogy a tajtékzó szenvedélyek letűnt napjai, a mi szilárd nagyrabecsülésünket megingatni soha, csak fokozni voltak képesek; s csupán rendületlen bizalmunkat láttuk beigazolva akkor, a mikor értésünkre esett, hogy Nagyméltóságod a belügyi kormányzat éléről az országgyűlés képviselőházának túlnyomó több­sége ábal a képviselőház díszes elnöki székébe választatott. S bár őszinte sajnálattal látjuk Nagyméltósá­godat az ország belügyi kormányzatának vezetésé­1899. április 30. szívvel, üres lélekkel. Azt hitték, hogy köd borult a lelkére, pedig az Istent kereste. * * * * Ez is ember. Rongyokba szakadt szánalmas ember. Volt idő, hogy vágyódva emlegették a ne­vét. Aztán a becsületes bűn útjára tévedett, meg­ölt egy asszonyt, a kihez az Isten oltáránál tűzte életét. Megölte, mert megcsalta. Rabláncokat hor­dozott kinteli esztendőkön át. A mi nemes volt a lelkében, lehámlott róla a nyirkos tömlőében a becstelen bűnösök között. Most már szabad, lám ott pihen az árok partján. Tele itta magát és hogy elfogyott az utolsó garasa, kilökték a csárdából. Most még a szesz heviti életét, aztán elfogy a szesz és oda tér az anyaföldbe. * * * A dombtetőn haldoklik már az élet. Elhallgat a madár, elszáll a hang, nyugalomra vágyik min­den, Távol a messzeségben, mint hegyről szakadó lavina hömpölygése, lassú akkordok halatszanak. Halottat kísérők imája. Aztán az akkordok közé zsongó szellő szomorú dallama vegyül, mintha tulvilági hangon hallanám : ide száll erény és bűn, végnélküli hatalom és törpe kishitűség, minden a nagy, a hatalmas, az igazságos, a nagyratörő, a bűnös emberből, ide a föld porába. tői és irányításától megválni, mert a közérdek szol­gálatában megacélosodott kormányzati felfogásában és elveiben közszabadságainknak támaszát, intéz­ményeink fejiesztésének biztositékát, önkormányzati jogaink ótalmát és ezernyi bajaink jóakaratu orvos­lásának hálásan emlitett zálogát leltük és ismertük : lelkűnkben az öröm még sem hagy időzni más ér­zelmeket, mert a tény, hogy Nagyméltóságod azon a helyen, hol az egyetlen cél a haza boldogitása. a nemzet képviselői közt az első helyet foglalja el, megint csak visrfénynyel ragyogja be a vár­megyét. Engedje meg azért Nagyméltóságod, hogy osziatlan lelkesedéssel és egyhangúlag hozott ha­tározatunkhoz képest, tántoríthatatlan ragaszkodá­sunkról és bizalmunkról ujjólag is biztosítván, ben- sőségteljesen üdvözölhessük. Fogadja Nzgyméltóságod hazafias mély tisz­teletünk nyilvánítását. Kelt Tolnavármegye törvényhatósági bizott­ságának Szegzárdon, 1899. évi március hó 24-én tartott rendes tavaszi közgyűléséből.» Hirek. — A pécsi püspök bérmautja. A pécsi püspök Nádasáról jövet szerdán reggel Bonyhádon át utazott bérmautra Zomba községbe. A kora reggeli óra dacára a bonyhádi intelligencia várakozott a határ­ban Hettyey Sámuel püspökre. A várakozók éllén állt Perczel Béla főszolgabíró és Jozgits dr. plébános. Perczel szép beszéd kíséretében üdvözölte a püspököt, a ki megköszönte a szívélyes fogadtatást. Az összes egybegyűl­tek az egész helyiségen végig kisérték a püspököt, a kit utján is elkísért a főszolga- biró. A kath. templomnál és papiaknál a tanuló ifjúság várakozott a püspökre. Zom- bán is fényes fogadtatásban volt a püspök­nek része. A templomban megtartott prédi­káció és szent mise áldozat után 900 gyer­meket bérmált a püspök, majd a plébánián fogadta a tisztelgőket. A püspök kellemes meglepetést is hozott ezúttal a zombai ad­minisztrátornak, Razgha Lajosnak, kit arról értesitett, hogy kinevezte zombai plébánosnak. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor, vár­megyénk főispánja múlt szerdán hivatalos ügyeinek elintézése végett Szegzárdon időzött. — Főúri esküvő. Borghese Paula her­cegnő és gróf Hoyos Fülöp, somogymegyei nagybirtokos esküvője május hó 29-én fog megtartatni gróf Apponyi Sándor valóságos belső titkos tanácsos lengyeli kastélyának házi kápolnájában. — Kinevezések. Gróf Széchenyi Sándor vármegyénk főispánja a megyei pénztárnak a gyámpénztártól való elkülönítése folytán beállott uj szervezésnek megfelelőleg Rácz József eddigi pénztári könyvelőt alszámve- vó'vé, Ferdinand János számtisztet gyámpénz­tári segédkonyvvivövé, Schneider János szeg- zárdi népbanki s. könyvelőt pedig várme­gyei számtisztté nevezte ki. —- Vasúti előléptetések. A szegzárdi vasúti osztálymérnökségnél Perlaky József Győző főmér­nök a IV. rangosztály első fokozatába, Goldberger Arnold mérnök u. a. rangosztály harmadik fokoza­tába, Blazek István irodatiszt pedig a VI. rang­osztály második fokozatába léptettetett elő. — Államsegély. A közoktatásügyi miniszter Faics Irén és Krmeszhy Ilona tanítónők, valamint a szálkai r. kath. tanító fizetésének 400 írtra való kiegészítésére, úgy a bikácsi ág. ev. II. tanítói fize­tés 400 forintra való kiegészítésére 100 forintnyi államsegélyt engedélyezett. — Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter a IV. számú szőlészeti és borászati felügyelői kerület székhelyét a szolgálat érdekében Gyünkről Kapos­várra helyezte át és Saáry Ákos szőlészeti és bo­rászati felügyelőt is oda rendelte. — Királyi kegyelem. Wallenstein Róza, szeg­zárdi származású hajadont tudvalevőleg a szegzárdi kir: törvényszék zsarolás miatt 8 hónapi fogházra ítélte, s ezen Ítéletet a kir. tábla és curia is hely­ben hagyta. Az elitéit által beadott kegyelmi kér­vény folytán büntetése teljesen elengedtetett, sőt ellene a folytatólagos zsarolás miatt a II. bírósági ítélet után folyamatba tett per is töröltetett. — Véglegesített plébános. Hettyey Sámuel pécsi püspök a bérmálás alkalmá­val élőszóval kijelentette, hogy Razgha Lajos ottani adminisztrátort, volt szegzárdi segédlelkészt, véglegesen kinevezte zombai plébánossá. A közszeretetben álló plébános kitüntetése nagyszámú tisztelői és barátai körében őszinte örömet keltett. — Az államvasutak menetrendje. A Buda­pest—fiaméi vonaton : A nappali gyorsvonatok Fiú­méban, a Fiume—Velencze és Fiume—Ancona kö­zött hetenként kétszer közlekedő gyorshajókkal és ezek által különösen Róma felé, illetve felől az olasz vasutak vonataival ugyanazon napokon, mint jelen­leg a folyó évi nyári menetrend tartama alatt is, közvetlen csatlakozásban lesznek és pedig a Buda­pest—Fiume irányú gyorsvonat minden hétfőn és csütörtökön, az Anconába — kedden és szombaton pedig a Velenczébe menő hajóval; a Fiume—Bu­dapest irányú gyorsvonat pedig minden kedden és pénteken a Velenczéből, csütörtökön és vasárnap az Anconából érkező gyorshajóval áll közvetlen csatlakozásban. Ezen vonatok Fiúméban azon na­pokon, a melyeken hajó összeköttetés van a ha­jóra, illetve hajóról való átszállás megkönnyítése céljából ezentúl is kikötőhelyekre állíttatnak, A Fiume felől Budapestre este 8 óra 35 pkor érkező gyorsvonatnál Kaproncza állomáson az eddigi fel­tételes megállás helyett rendes megállás rendszere- sittetik. Ellenben a Budapest k. p. u.-ról délután 3 órakor Fiúméba induló gyorsvonatnál a megállás csekély igénybevétel miatt Sesvete állomásán meg- szüntettetik. Továbbá a jelenleg Dombóvár és Gyé­kényes között személyszállítással közlekedő gyors- tehervonatoknál a személyszállítás az ujdombovár— dombóvári vonalrészre is kiterjesztetik. — A „Felhő Klári“ cimü hírneves nép­színművet a szegzárdi kath. olvasókör tag­jaiból alakult műkedvelő társaság ma este fogja előadni a »Szegzárd Szálló» nagy­termében. Az előadás iránt a közönség kö­rében nagy érdeklődés mutatkozik, már ed­dig is igen sok jegy kelt s igy zsúfolt házra lesz biztos kilátásuk. Ez lesz az első színi előadás, amit szegzárdi polgáremberek fognak produkálni; a vállalkozás elismerést érdemel, mert egyrészt a nép művelődésé­nek és ismeretköre terjesztésének előmozdí­tására szolgál, másrészt tanúságot fog tenni arról is, hogy mennyire haladt és milyen fokú a mi népünk értelmi fejlettsége; meg aztán hozzá szoktatja majd az ilyen elő­adás az egyszerűbb néposztályt is a szin- előadások látogatására. — Kinevezések. A pécsi kir. ítélőtábla el­nöke Kohut Jenő barcsi lakos ügyvédjelöltet a pé­csi kir. ítélőtábla kerületébe segélydijas joggyakor­nokká, a pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatóság pe­dig Szigeti Sándor dunaszentgyörgyi lakost adó­hivatali ideiglenes díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Nyugalomba vonuló jegyző. Pottyondy Fe­renc, értényi jegyző előrehaladott korára való te­kintetből nyugdíjaztatása iránt folyamodott a köz- ségjegyzői nyugdíjválasztmányhoz. — Katonai tanulmány ut a Dunán. A hon­védelmi miniszter értesítette vármegyénket, hogy a folyó évben Magyarország területén, még pedig a Duna folyam mellett Rácz-Almástól kiindulva egész a vaskapuig Micshek János cs. és kir. utász szá­zados által és a Tisza mellett Szolnoktól kiindulva e folyó torkolatáig Quandt Frigyes cs. és kir. utász százados által folyamszemle fog tartatni, mely két századost egyidejűleg «nyílt rendelet «-tel látta el. A folyamszemle a folyó év május havának elején veendi kezdetét. Fölhívta ennélfogva vármegyénk közönségét, hogy a vármegyének ezen részén fekvő összes községeit haladék alanul utasítsa, miszerint a nevezeti tisztek közül a megye területén megje­lenőt az előmutatandó «nyílt rendelet«-ben fölsorolt szolgáltatásokban (szállás, előfogat) vonakodás nél­kül részesítsék és ezen szolgálati föladata teljesíté­sében, őket úgy a községi elöljáróságok, mint a közigazgatási közegek lehetőleg támogassák. — Jutalmazás. Muttnyánszky Alajos, simun- tornyai járási írnok részére a tavaszi közgyűlés ál­tal megszavazott 100 frt jutalomra vonatkozó ha­tározatot a belügyminiszter jóváhagyta.

Next

/
Thumbnails
Contents