Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. E középosztály gazdasági problémájának megoldása egyik legsürgősebb és leglényegesebb feladata állami és társadalmi tényezőinknek. A mig ez a probléma meg nincs oldva, addig minden panamát és pa- naminót, a melyet hallunk úgy kell fogadnunk, mint valami szükséges rosszat, a mit kénytelenek vagyunk elviselni. Nem kárörömmel és gunynyal kell a leleplezések hírét fogadni, hanem komoly aggodalommal. Azzal az aggodalommal, hogy a közép- osztály gazdasági problémájának megoldása túlontúl soká késik, addig késik, a mig alá nem lesz ásva az egész középosztály tekintélye, a mig a közélet romlottságából tőkét gyűjtenek maguknak a támadásra azok, a kik még mindig azt szeretik hirdetni, annyi év után, hogy a középosztály még nem volt érett a polgárjogokra. Az elavult felfogást semmi sem cáfolja meg ékesebben, mint a gazdaságilag rendezett körülmények közt viruló középosztály. VÁRMEGYE. Adókivető bizottságok újjáalakítása. Az 1883. évi XLIV. t. c. 19-ik szakasza értelmében az 1899 — 1901. évek tartamára újjáalakítandó adókivető bizottságok tagjai közül két rendes és két póttag a vármegye alispánja által lévén kinevezendő ; a vármegye területén működő adókivető bizottságokhoz és pedig: 1. a szegzárdi adókivető bizottsághoz rendes tagokká : Tenczl Inger Lajos föld- és háztulajdonos tolnai lakos és R u 11 János földbirtokos bátaszéki lakos; póttagokká: Fejős Károly mérnök, föld- és házbirtokos, úgy S t a n n István építőmester, ház- és földbirtokos, szegzárdi lakosok ; — 2. a dunafóldvári adókivető bizottság rendes tagjaivá: Steiner Fülöp épületfa kereskedő és Murin István gyógyszerész, póttagjaivá pedig : P u 1 a i György iparos és C s e f k ó Ferenc földbirtokos, mindannyian duna- földvári lakosok; — 3. a bonyhádi adókivető bizottságba rendes tagokká: Marhauser Imre gymnasiumi tanár és Lützenburger József föld- és házbirtokos, póttagokká pedig: Érmei Adolf kereskedő és Jussinger János építőmester, mindannyian bonyhádi lakosok; — 4. a gyönki adókivető bizottságba rendes tagokká : Löwy Ignác kereskedő, simontornyai lakos, úgyszintén S t e i c z Ádám földmives, gyönki lakos, póttagokká pedig : Stockinger Vince iparos és háztulajdonos hőgyészi és Gruber József ügyvéd, gyönki lakosok ; — 5. a tamásii adókivető bizottságba rendes tagokká : P a r r a g h Béla ügyvéd tamásii és Löwensohn Gáspár bérlő medgyespusztai lakosok; póttagokká pedig: Dr. Debreczeni József ügyvéd és Tóth István föld- és háztulajdonos, tamásii lakosok kineveztettek. — A vármegyei muzeum bizottság holnap délután 3 órakor Wosinsky Mór elnöklete alatt a közigazgatási bizottság üléstermében ülést tart, melyen a muzeum ünnepélyes megnyitásának módozatai ügyében fognak határozatot hozni. — Közigazgatási bizottsági tagok, a belügyminiszter 1899. évi 24281. sz. elvi jelentőségű határozata szerint — kiküldetéseik alkalmával fölmerült költségeik megtérítését nem igényelhetik ; mert a közigazgatási bizottsági tagoknak úgy a törvényből kifolyólag, valamint az önkormányzat jogával karöltve járó kötelezettségnél fogva honpolgári kötelezettségükben áll, közügyeket illető hivatalos kiküldetésekben díjtalanul eljárni. — A cselédek útadójára nézve a m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1899. évi 8916. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a cselédek I. osztályú kereseti adója utáni útadó- mentességet megállapító 1899. évi január hó 19-én 88472/898. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendeletet megelőző 3 éven belül kivetett s befizetett cselédül adó jogosan visszakövetelhető. — A törvényhatósági és községi hajdúk ilyen minőségükben az útadó alól mentesek. (M. kir. közigazgatási biróság 1898. évi 2535. sz. elvi jelentőségű határozata.) — Sirbontás. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 3719. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a ki a sírban fekvő holttestet mélyebben elhelyezve, felette idegen holttestet temet el, nem közegészségi kihágást, hanem a büntető törvény 420. §-ában ütköző sirrongálást követ el. — Mezőgazdasági fogatok vámmentessége. Az 1890. évi I. t.-c. 99. §. 17. pontjának abban a rendelkezésében, hogy a mezőgazda- sági célból közlekedő fogatok vagy hajtott állatok azon határon belül, melyhez tartoznak, vámmentesek, a «határ> szó alatt úgy a közigazgatási, mint a gazdasági határ is értendő\ mely utóbbi más közigazgatási határra is kiterjedhet. (M. kir. köz- igazgatási biróság 1898. évi 1519. sz. elvi jelentőségű határozata.) — Borhamisítási kihágási ügyben hozott jogerős ítéletek hírlapi közzétételére nem az elmarasztalt kötelezendő, hanem a közzététel vádlott költségére hivatalból eszközlendő (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 4611. sz. elvi jelentőségű határozata.) A vármegye üdvözlő feliratai. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága március hó 24-én tartott tavaszi rendes közgyűlésén tudvalevőleg elhatározta, ho% az uj kornfcínyelnö- köt és Perczel Dezsőt, a képviselőház uj elnökét feliratilag fogja üdvözölni. A Széli Kálmánhoz intézett felirat ekként szólott: I. «Nagyméltóságodnak folyó évi február hó 26-áról 2844. szám alatt kelt nagybecsű leiratát, melyben m. kir. ministerelnökké történt legkegyelmesebb kineveztetését s egyszersmind a Nagyméltóságod elnöklete alatt álló magyar királyi kormány megalakulását tudomásunkra hozni méltóztatott, mai napon tartott rendes tavaszi közgyűlésünkben tárgyalván, a legnagyobb örömmel vettük tudomásul s annak elolvasása nyomán lelkesedésünk szülte azt az egyhangú határozatot, hogy Nagyméltóságodnak kipróbált államférfim bölcsességét, hosszú parlamenti múltjában kifejtett politikai jellemszilárdságát, valamint azokat a tiszta és nemes intenciókat, melyeknek az országos kormányzatban való megvalósitása érdekében a hatalom tetőfokán a törvény, jog és igazság tiszteletreméltó jelszavait választotta vezércsillaga gyanánt, hazafias örömmel üdvözöljük. S midőn ezt teszszük és teszszük akként, hogy e tiszteletteljes üdvözletünkben egyszersmind hü kifejezésre jusson az a visszhang, a melyet Nagyméltóságod hozzánk intézett leirata keltett, egyúttal arról is biztosítani kívánjuk Nagyméltóságodat, miszerint osztatlan és általános lévén a meggyőződés, hogy Nagyméltóságodnak minden tette és törekvése a haza nagyságának előmozdítását, közjogaink biztosítását s az egységes magyar nemzeti állam eszméjének megvalósítását célozza, Nagyméltóságodat ebbeli tevékenységének egész területén odaadó buzgalmunkkal támogatni, hazafias kötelességünknek ösmerendjük. Fogadja Nagyméltóságod hazafias mély tiszteletünk nyilvánítását. Kelt stb. A törvényhatóság nevében: Döry Pál alispán. Perczel Dezsőhöz pedig, a törvényhatósági bizottsági tagoknak kinyomatva is megküldött és szintén a vármegyei főjegyző által fogalmazott következő üdvözlő feliratot intézte a közgyűlés: II. «Kegyelmes Ur 1 Mióia a rendi országgyűlés helyébe lépett népképviseleti rendszerrel kapcsolatban, az aranykorunk teremtő erejétől megalkotott felelős magyar ministerium intézménye állami életünk alkotmányos szerve gyanánt működik, a parlamentarizmus természeti törvénye szerint többször váltják fel egymást közéletünk kiváló alakjai az országos kormányszékeken. Maga a kormányváltozás, a vármegyékben, az ország testének ez élő részeiben tehát rendszerint csak mint az állam alkotmányos életfolya________________________1899. április 30. éd en helyett poklot teremtett, tüzesitő, mélységes poklot. És te nagy, te hatalmas, te igazságos tömeg, ezt a bűnös embert, ki a gyönge asszonyt mélységbe taszította, ki másnak szenvedése árán kereste boldogságát, te nagy, le hatalmas, te igazságos tömeg, kiveted' a sorodból. I t jár, mint Iskarioth, fülében egyre a harminc ezüst csöngése ; itt jár mint földönfutó, mint a te salakod és hordja élete folyásában a szenvedések keresztjét, a te hatalmad igazságos megnyilatkozását.. Szitkozó szavának a te hahotád a visszhangja, méreggel teli fulánkja nem bánt senkit. Szomjazom a tömeg igazságát és az enyhe fuvalom újra regét zsong a lelkemnek, a melylyel egybeolvasztotta az én mostani uram : Budha, ál- dassék a neve. Volt itt egy asszony ; tüzesitő, éjfélszemü, szépséges, bűbájos asszony. Férjhez adták ahhoz, a kit gyűlölt lelke féktelen szenvedélyével. És az asszony tömlöc-éjjel elhagyta, elment ahhoz, a kit szeretett lelke lángoló érzésével. És te nagy, te hatalmas, te igazságos tömeg, az asszony itt jár a te sokadalmadban, jogot adsz neki az élethez, mert a te bölcseséged azt olvasta rá, hogy a lélek becsületes szenvedélyét nem zabolázza meg senki jogtalan beavatkozása. És most szomjuzom a csöndet, lelkem absolut nyugalmát. Feledném a föld porából alakult igazságos embert, de a fantázia nehézkes ködében szomorú látomány tárul elém. * ’ * Ez is ember. Olyan, mint a többi, vérből a vér, húsból a hús. Szegény, törődött anyóka. Egykor jobb világot élt, most már megtörte az élet. Kicsiny vagyonkáját gyermekére költötte, a mi még megmaradt, al ból lengette alkonyodó napjainak kevés kiadását. Hogy csak a gyermeke lehessen boldog 1 Hisz az ő élete már oly rövid, érzi, hogy egyik lába a sírban van, most már nincs is több vágya, csak gyermekének szerencséje. Egyszer azután úgy érezte, hogy kezd sötétülni. Hazahivatta gyermekét, ha fennt megvagyon írva, hogy elszánjon az élők világából, hadd láthassa még egyszer, utolszor. A gyermek nem jött. Az asszony várt, várt, számlálta a perceket, de gyermeke nem jött. A szerencse magasra emelte és a szédítő magasban szégvenelte azt a rongyba burkolt, barázdás arcú öreg asszonyt, a ki életet és boldogságot adott neki. És hiába várt. A keserű való szétrombolta alkonyodó élete álmait és d'e- mették annélkül, hogy még egyszer látta volna azt, a kiért élt. * * * Ez is ember. Szerette férjét azzal a bűbájos, mámoros, észbontó, vak szerelemmel. Az ura pedig gyűlölte, a vagyonáért vette el. Tűrt szegény aszszony, sokat. Éjelenként részeg bordala zavarta álmait, nappalonként durva kifakadásokat hallott az ő jóságos szaváért. Lelkében a szerelem harcolt a gyűlölettel, ez a két végnélküli hatalom. És melyiknek harca lehetett a győző? A szerelemé, a mely ott fakadt a lelkében. A szerelemé, a mely megtanította esztendők szenvedésére ? A mely tűrésre kényszeritette a bestia oldalán ? Vagy a gyűlöleté, amely az ikerből fakadt, a szerelemből ? . . . Gyermeket szült neki. Aztán mikor meglátta, ráolvasta hűséges hitvesére, hogy másé az a gyermek, nem az övé .... * * * Ez is ember. Azt hitték, hogy köd borult a lelkére, pedig az istent kereste. Azt gondolták, fanatikus, pedig csak ott keresett, a hol kétes eredménynyel kutat az agy. S hogy küszöbről-küszöbre hágott, untalan akadályok gördültek eléje. Lelke fennt kóválygott a mesésen messze ismeretlenségben és a mikor azt gondolta, hogy célját elérte, lezuhant közénk. Világitó fénnyel akart járni, mint Diogénes és csak lelke szenvedélyes emóciói világítottak neki, ez a pislogó láng és alig hogy kigyuladt, elaludt egyszer, kétszer és ismét újra. ' Aztán ál roatlan éjszakákon rémképek festődtek agyában, látta a boszuálló Istent, hallotta képzelt dörgő hangját, a hogy számon kéri a hitehagyott bűneit. Lelke meggörnyedt az ellentétes érzelmek tusája alatt és kutatott és járt és bolyongott, elfáradt
