Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

2.

TOLNAVÁRMEGYE.

iskola jövőjét, mint ha azok kívánnának bizonyos legmagasabb főfelügyeleti jogot gyakorolni, a kik az «on dit> ingatag alapján szerzik értesüléseiket.

A polgári iskola nagy és fontos misz- sziót teljesít Pakson. Ehhez szükség a békesség és nyugalom. Szeressük jobban az iskolát, mint a hogy gyűlölünk egyes embereket, kik abban nem egészen kedvünk szerint működnek. Szűnjünk meg rokon- és ellenszenv szerint Ítélkezni. Dologra! A közönség szeretete forduljon ismét az iskola felé, küldjük oda ezután is gyermekeinket azon reményben, hogy igazi embe- íeket és jó magyarokat fognak belőlük faragni, kisérjük az iskolában történendőket jóindulattal, hiszen ez legkiválóbb tanintézetünk és ne feledjük, hogy ezen intézet az egyedüli gócpont, melyben a különböző hit- i felekezetek különböző érdekei találkoznak.

A gondnokságtól pedig elvárjuk, hogy azon tiszteletreméltó és kiváló egyének, kik a kormány bizalmából tagjai, a szomorú esetből azon tanulságot fogják meríteni, hogy mint felettes hatóság egyformán felette áll igazgatónak és tanítónak, hogy kötelessége ezen urak sáfárkodásait jól megfigyelni, hogy gyorsan kell hozzálátni annak, ki tüzet akar oltani és hogy nem merítheti ki tevékenységét az a féltucat gyűlés, melyet évente tart, hanem hogy sok mást is kell tennie, ha a törvényben biztosított szép és üdvös pozícióját épségben meg akarja tartani.

Ha a közönség és a t. gondnokság ezt a tanulságot fogja a sajnos esetből meríteni és ezek szerint fog cselekedni: némi kárpótlásul szolgálna azon szomorúságért, mit a botrányos ügy az iskola minden őszinte barátjának okozott. Caveant con- sules . . . Zol).

VÁRMEGYE.

— A központi választmány május hó 1-én ülést tart, melyen az országgyűlési képviselőválasztók 1900. évre érvényes névjegyzékének kiigazításával megbízandó küldöttségeket alakítják meg.

— Megyebizottsági tagválasztások. A folyó hó 15-én megtartott megyebizottsági pótválasztások a következő eredménynyel végződtek. Megválasztattak Deesen : Bus Lajos, Mucsiban : Tihanyi Domokos, a paksi alválasztó kerületben : Bajó János és Wolf Ferenc, a paksi főválasztó kerületben : Streicher József, Szentpétery József, Bölcskén : Molnár István, Szántón : dr. Kämmerer Eynő.

— A közigazgatási bizottság múlt kedden tartotta április havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak : Döry Pál, Simonisits Elemér, Kurz Vilmos, Fórdós Vilmos, Döry Dénes, dr. Kramolín Emil, Fink Kálmán, Jeszenszky Andor. Perszina Alfréd, Tihanyi Domokos, Krcsmarik Pál, Wosinsky Mór, Boda Vilmos, Bei-nrieder József, Perczel Lajos, Tótíh Ödön, Mayer F. Andor; elmaradásukat igazolták : dr. Hangéi Ignác és Kovács S. Endre.

Az alispán jelentése szerint a múlt hó folyamán az alispání hivatalhoz beérkezett 2807 ügydarab, februárról áthozatolt 369 darab hátralék, elintézendő volt tehát 3226 ; ebből elintéztetek 3043, s igy csak 184 hátralék hozatott át a folyó hónapra. E szerint dacára a múlt hóra esett közgyűlésnek s arra következett húsvéti ünnepek alkalmából engedélyezett rövid szabadságoknak a hátralékok száma, február végétől március végéig felére apadt le. A közbiztonsági állapot kielégítő volt. A csendőrkerületi parancsnokság eSeményjelen- tése a csendőrszolgálat ébersége és erélyessége mellett tanúskodik. A pénztári hivatal múlt hó

29-én előzetes értesítés nélkül megvizsgáltatván, az összes alapok kezelése körül megfelelő rend constatáltatott. BVgyelmi eljárás a múlt hó folyamán 2 egyén ellen, rendbirságolás pedig 9 egyén ellen alkalmaztatott.

Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hó folyamán 2417 ügydarab érkezett, melyhez a februárhavi 1337 drb hátralékot hozzászámítva — elintézendő volt 3754 drb; ebből feldolgoztatott 2660, hátralékul maradt 1094 drb.

A tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hó folyamán 19 iskolát és egy ovodát látogatott meg; részt vett a decsi községi gazdasági iskola szervezésében és 8 napon át elnökölt a szegzárdi polgári fiú és leányiskola magánvizsgálatain, melyre, 9 fiú és 4 leány jelentkezett, kik közül eredmónynyel vizsgázott 7, javító vizsgára 4, ismétlésre 2 utasit- tatott. A kétyi és kalaznói ág. ev. és a mucsii r.

| kath. iskolában a tu D itch iá ny, a högyészi és felső- 1 nánai iskoláknál pedig' a tantermek eélszerütlensége ügyében intézkedett.

A pénzügyigazgató jelentése szerint adókban és illetékekben a múlt hó folyamán 123 712 frt 01 kr fo'yt be. 723 frt 90*/2 krral több, mint a i múlt év megfelelő szakában.

A főorvos jelentése szerint a múlt hó közegészségi állapotát az influenza okozta bajok kedvezőtlenné tették, melyek majd a légző, majd az emésztő szervek, s gyakran az idegrendszer súlyosabb s hosszan tartó megtámadásában nyilvánult. A hevenyf-rlőző betegségek száma apad*.

Az államépitészeti hivatal jelentése szerint az állami és törvényhatósági utak a múlt hó végén előfordult nagy havazások által okozott zavarok elhárítása után kielégítő állapotban voltak. Az utak mentén több helyen Erzsébet-emlékfák és berkek alakíttattak.

A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszéki fogházban múlt hó folyamán 114 egyén volt letartóztatva, köztük fegyházra 7, börtönre 69, fogházra 15, vizsgálati fogoly 14, fölleb- bezés alatt állott 9. A fogházi kórházban 9 rabot ápoltak, kik közül 6 felgyógyult, hármat tovább gyógyítanak. Föltételes szabadságra bocsáttatott 1 egyén.

— Körorvos ellen hivatalos eljárása közben használt nem meggyalázó, hanem sértő kifejezés elbírálása — a m. kir. minisztertanács 1899. évi február hó 8-án hozott határozata szerint — a közigazgatás hatáskörébe tartozik.

— Hivatalvesztésre Ítélt nyugdíjas — a m. kir. közigazgatási bíróság 1898, évi 2790. sz. elvi jelentőségű határozata értelmében — nyugdiját végleg és mindenkorra elveszti.

— A hivatalától felfüggesztett jegyzőnek a felfüggesztés alatt visszatartott fizetése azon esetben, ha ellene a fegyelmi eljárás nrngszüntette- tik, pótlólag kiutalandó. (M. kir. közigazga'ási bíróság 1898. évi 2721. sz. elvi jelentőségű határozata )

— A jegyzői földek adójára vonatkozólag a m. kir. közig, bíróság 1898. évi 2278 sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy az a szabály, hogy a kincstárral szemben az adófizetésre az ingatlan birtokosa a kötelezett, a község és a jegyző közt ennek alkalmazásával létre jött egymás közti jogviszonyt nem érintvén, a jegyző javadalmát képező földek, állami adójának megfizetésére vagy a község, vagy a jegyző lehet kötelezve.

___________________ 1899. április 23.

ar

ra az oldalra, melyet legutoljára futott át, megdöbbenve kiáltottam fel:

— Nagy gyémántlopás Alicourt grófnőnél, az én nagynénémnél!

— Igazán sajnálom — felelte a báró. — Nem tudtam, hogy a grófnő nagynénje önnek. Drága ékszere volt ?

— Tizezer forintra becsülik. Mint olvasom, a tolvajoknak még nincsenek nyomában.

— Hogy történt a lopás ? Én a hirt csak futólag olvastam. Tán a szokott módon, a hálószoba ablakára támasztott létra segítségével ?

— Igen.

— Nagyon jó módszer. Csakhogy annak, a ki alkalmazza, tisztességes külsejű embernek kell lennie. Ilyen esetekben sok függ attól, hogy a helyes eszközöket alkalmazzuk-e ?

E pil'anatban jobban el voltam foglalva a nagynénémet ért szerencsétlenseggel, semhogy e megjegyzést figyelemre méltattam volna.

— Mit gondol, megcsipik-e a tolvajokat ? — kérdeztem égő kíváncsisággal.

— Nem, mert nézetem szerint a betörést rátermettséggel hajtották végre.

— De hát honnan tudja ön ezt ?

A báró most felvette újra az újságot és figyelmemet felhivta a hir néhány sorára. Két ismeretlen embert, a kit a tett elkövetése után közvetlen a helyszín közelében találtak, le is tartóztattak. De miután semmi gyanúsat nem találtak náluk és ottlétüket kellőkép igazolták, szabadon bocsátották őket.

— De hát mit bizonyít ez?

— Semmit! De megfontolásra ösztökél. A kastély a vidéken van, a hol az idegenek rendesen feltűnést keltenek. A szóban forgó két ember sejthette, hogy rájuk gyanakodhatnak és már jó eleve elláthatták magukat igazoló iratokkal. Talán a letartóztatásukat is ők maguk segítettek arra, hogy a rendőrség gyanúját magukról elhárítsák.

— Hát hol vannak akkor a gyémántok ?

— Hisz ez épp a tolvajok titka. Bizonyosan már előre tudták, hova fogják elrejteni. És ha nincsenek pénzzavarban, ott is fogják hagyni. A rendőrség még egyideig figyeli a házat és kutatni fog a londoni zálogházakban. A mikor aztán a láz lecsiilapul, a tolvajok a gyémántokat szépen kiszedik foglalatuktól és valami gazdag ur nyakába veszi a kontinenst, a hol eladja. Az a fő, hogy ki tudják huzni az időt.

— Ön bámulatosan ot honos a tolvajok fur- fangjában — mondám bizonyos bámuló csodálkozással.

— Oh én sokat gondolkodtam az eféle dolgokról — de különben mondja, ösmeri e Coniston lordot ?

— Igen — jó barátom. A versenyszezonban ott fogok lakni a kastélyában.

— Akkor én is ott leszek a versenyeken. Felesége gyönyörű szép asszony és nagy ízléssel öltözködik.

— Hisz ez talán a főfoglalkozása. Neki is kápráztató szép gyémántjai vannak.

A versenyszezonra azután együtt utaztunk el

Caniston lordhoz. Barátom, kinek óriás vagyona, rangja és megnyerő lénye a legjobb körök barátságát biztosította számára, a kontinensen ismerkedett meg vele.

Midőn a nagy vendégsereg éppen együtt ült a dúsan terített asztal körül, a lord komornája láthatólag megdöbbent arccal közeledett feléje és sze- pegve jelentette :

— Bocsánatot kérek lord ur . . • a házban tolvajok jártak.

A hölgyek közül néhány hangosan felkiáltott és hirtelen nagy mozgás támadt.

Nagy nehezen tudtuk meg aztán, a grófnő hálószobájában betörők jártak. Mindannyian odatódultunk. Az ajtó belülről ékkel volt eltorlaszolva, mely oly erősen szorította be agyába az ajtót, hogy mikor betörték, sarkaiból kipattant. A szobában levő rendetlenség rögtön elárulta, hogy tolvaj garázdá kodott benne. Egy ablaka, melyen a tolvaj be- és kijutott, tárva-nyitva volt. Töméntelen holmi hevert szanaszéjjel a földön. Eleinte úgy látszott, mintha a tolvajt megzavarták volna, mielőtt szándékát végrehajthatta volna, de a vizsgálat kiderítette, hogy a grófné legdrágább ékszere — egy pompás gyémánt-diadém — hiányzott. Ép ennek az elveszte miatt volt aztán a grófné legjobban kétségbeesve.

Az általános izgalom közepette a lord az ajió felé, ment és valamit felvett a földről. Én voltam az egyedüli tán, a ki észrevette, és azt hiszem, a lord is látta, hogy ez nem kerülte el a figyelmemet.