Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

TOLNAVARMEGYE.

4.

— A pécsi püspök bérmautja. Miként azt már közültük, Hetyey Sámuel pécsi püspök április hónapban folytatni fogja a tavaly megkezdett főpásztori körútját a templomok, plébániák és iskolák megtekintése és a bérmálás szentségének kiosztása céljából. Az úti programm, értesülésünk szerint, a következő: I. A szen’-lőrinci egyházkerületben: április 10-én Szent-Lőrinc és Bukösd plébániák: 11-én Szent-Iván és Szen'-Dénes, 12-én Bakonya,

13-án Szabad-Szent-Király és Bicsérd, 14-én Kisasz- szonyfa. II. A németii egyházkerületben : április 17-én Keszü és Pellérd, 18-áu Garé és Németi, 19-én Görcsöny, 20-án Bodony és Vaiszló.

— A csendőrség köréből. Altorjai Altorjay Imre őrnagy a m. kir. VI. sz. (székesfehérvári) csendőrkerület parancsnokhelyettese és Wenninger József őrnagy, az I. sz. csendőrkerület másodtörzstisztje kölcsönösen áthelyeztettek.

— Templomépités Bátaszéken, Régóta húzódik már Bátaszéken a templomépités kérdése, melv végre március 25-én nyert elintézést. — Ezen a napon tartotta a római katholikus hitközség az árlejtési versenytárgyalást, melyre 141,710 frt 25 kr építési összeg mellett, ajánlatot adtak be: Antony Tamás és Schneider Róbert építőmesterek Budapestről 12 százalék felemeléssel, Schlauch Imre Pécsről 3 százalék felülűzetéssel, Bitta Lipót Rimaszombatról 4'5 százalék felemeléssel és Raichl és Mol- ezer Szabadka 5T százalék engedménynyel. Kaució nélkül beküldött ajánlatok nem vé- j tettek figyelembe és igy a templom felépítésével Raichl és Molczer bízatott meg, kivel a szerződést nyomban meg is kötötte a hitközség. A terv készítője és az építés művezetője Hofhauser Antal budapesti mű- épitészeti tanár.

— A szegzárdi kaszinó halvacsoráját március hó 24-én tartót'ák meg ; ez idén csak 47-en vettek részt a lakomán, de azért — mint halljuk -— igen jó hangulatban mulatlak — sokan a reggeli órákig. Felköszöntőkben sem volt hiány, csak azt fájlalták, hogy olyan kevesen voltak.

— A Tolnamegyei takarék, és hitelbank pénztárosává az intézet eddigi könyvelőjét: Matzofi Kálmánt, a szegzárdi takarékpénztárnál megüresedett s. könyvelői állásra pedig Görög Márton sza- mosujvári takaréktári s. könyvelőt választották meg.

— A sárbogárd—bátaszéki vasút személyszállító kocsijaiban észlelt hiányok megszüntetése végett vármegyénk közigazga ási bizottsága — tudvalevőleg — fölterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, ki ezen ügyben a következőkről értesítette a bizottságot: «Am. kir. államvasutak sárbogárd—bátaszéki vonalára besorozott személykocsik hiányos állapota tárgyában m. évi november hó 15-én 1549. sz. alatt elém terjesztett jelentésére értesítem a bizottságot, miszerint a nevezett vasút intézet igazgatóságát utasítottam, hogy a jármüveket az utazó közönség igényeinek megfelelően jó karban tartsa. A szakaszos kocsiknak hosszátjáratu kocsikkal való kicserélésére vonatkozó kérelmét azonban ez idő szerint figyelembe nem vehettem, mert az újabb szerkezetű s eddig még nem elegendő mennyiségben rendelkezésére álló hosszátjáratu személykocsikat — az országos forgalom igényeinek megfelelően — első sorban a fővonalak vonataiban kell felhasználnom. De ettől eltekintve a szakaszos kocsiknak alkalmazását általában és elvileg sem látom a vasúti üzlet oly hátrányának, melynek megszüntetése az ország pénzügyi helyzetére és a vasutak mai jövedelmezőségére való tekintettel az állam sürgős feladatát képezné s e részben utalom a bizottságot a külföld példájára, hol magasabb díjszabások, nagyobb forgalom és tetemesebb bevételek mellett még a fővonalokon és a gyorsvonatokban is tulnyomólag szakaszos kocsik alkalmaztatnak.

— Eszterházy herceg hitbizománya. A legújabb statisztika szerint Magyarország 63 vármegyéje közül 42-ben van hitbizományi birtok. Legnagyobb herceg Eszterházyé, kinek magának 436 ezer hold hitbizománya van, ebből lolnavárme- gyére 77 ezer hold esik, ami magában véve is igen szép kis domininum, és sok embernek gondtalan életet biztosítania.

— A vármegyei múzeumnak újabban Fekete Gusztáv, tolnai plébános egy juhászfaragványt és elefántcsontból készült univerzális napórát, Garay Ákos pedig 6 juhásztárgyat ajándékoztak.

— „A mi „jó“ katolikusaink.“ Az «Alkotmány» cimü néppárti újság «Tolnamegye, márc. 23.» kelettel és —rt— aláírással a fenti címen egy egész hasábnál hosszabb, fanyar izü elmélkedést közöl valami elégedetlen néppárti hivő tollából. A cikk első bekezdésében melancholikus hangon azon panaszkodik, hogy a poprádi kath. hitközség iskolája javára a világi katholikusok nem nagyon adakoznak. Ezen aztán elbusulva rátér vármegyénkre is s a következőképpen panaszkodik :

«És mit miveinek az én szükebb hazámban, szép 7olnavármegyében (melynek lakossága kétharmad részben katholikus) azok a mi «jó» katholikusaink ? A 80 százalékában katholikus Szegzárdon például — sajnos — már régi szokás, hogy a székvárosi társadalom színe java Szilveszter estéjén évenkitit fényes táncvigalmat rendez és következésképpen áttáncolja az egész éjszakát; a szó betű értelmében áttáncol az ó-év- böl az újba! Hát nem valóságos pogány felfogása ez a?mak a komoly alkalomnak ?» stb. Sőt a mint odább mondja — per amorem Dei — «a megyei székhely elitje táncolva, sőt erősebb része tobzódva, duhajkodva köszönti esetről-esetre az újév hajnalát!»

Ezen szörnyű bűnök elsiratása után bead aztán szegény vármegyénknek is 1 Azt mondja ugyanis :

«Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága rendes tavaszi közgyűlését az idén fájdalmas péntekre tűzte ki Ekkor a katolikusoknak ugyan szigorú bőjtjök van és a megyebizottsági katholikus pap-tagok nagyon el vannak gyóntatással foglalva, sőt ők maguk is ezen a napon szokták húsvéti gyónásukat elvégezni, hanem hát a vármegye ügyeit intéző urak, habár többnyire katholikusok, csak nem lehetnek ily alsórendü körülményekre tekintettel !>

Ezek után megemlékezik a tolnai március 15-diki halpaprikásról is ekképpen:

Tolnán március 15-én, a történelmi nevezetességű nagy nap tiszteletére a Tolnai Kör (urak kaszinója), halpaprikást rendez a saját tagjai s ezek családjai részére. A derék uj plébános fáradságot nem kiméivé, szép, gonddal megirt, hazafias felolvasást tart ez alkalommal a nap jelentőségéről és a legnagyobb részt katholikus hallgatói azon melegében azzal hálálják meg jó lelkipásztoruk szívességét, hogy tánccal fejezik be a halpaprikást. No hanem ez, a Tolnamegyei Közlöny riporterének vicces (?) megjegyzése szerint «tekintettel a nagyböjti időre, csak amolyan kis próba volt. De hát nem lehetett a fiatalsággal ellenkezni, mert van ám annak a körnek — igaz, hogy nagyon kevés — nem- katholikus tagja is . . .»

Mindezen égbekiáltó bűnök után segítségül hívja a székely rabonbáníit nagy bánatában s ekképpen sóhajt föl :

«Jövel, Te nagy székely, Ugrón Gábor 1 foglald el helyedet az országházban és — ki legújabban is oly lelkesen hangoztattad a vallásosság szükségességét — üss szét lelkesedésed lángpallosával ezek között a mi «jó» katholikusaink között!»

A farsangba illő, mulatságos feljajduláson bizonyára jóizüt kacag székvárosunk azon «pogány elitje,» mely Szilveszter napján táncolni szokott, s azt fogja tartani erről a komikus böjti prédikációról, hogy az írója a nehéz böjti élvezetekkel nagyon meg találta te«helni magát s igy aztán igen rossz hangulatban sinlődhetett «fájdalmas pénteken.» Hogy különben az Ugrón Gábor ütését óhajtó iró j csak Szegzárd és Tolna pogányjait méltatja figyelemre, (jóllehet a fővároson kezdve az ország min- j den részében és minden városában ősi hagyomány j a szilveszteri estélyek rendezése) abból alaposan j következtethetjük, kogy a néppártnak ezen elbusult hive a két város szomszédságában Írhatta meg böjti siralmait. Vajha többször élvezhetnénk jókedvre derítő megrovási kalandjait!

— A szegzárdi tavaszi vásár, mely múlt kedden tartatott meg, csak fiók-vásár számba ment, mert a rossz utak miatt kevesen jöhettek be Szeg- zárdra. Sárban, hóban és vízben gázoltak azok, a kik mégis akartak eladni vagy venni valamit. Az áldozó csütörtöki vásár, mely május elejére esik, bizonyára annál népesebb lesz.

— Műkedvelő-előadás és táncestély.

A szegzárdi általános ipartestület holnap, húsvéthétfőjén a «Szegzárd Szálló» nagytermében műkedvelői előadást és táncestélyt rendez, mely alkalommal a «fareshaju» cimü kitűnő népszínmű kerül szinre. Volt alkalmunk a főpróbán meggyőződni arról, hogy a műkedvelők valósággal meglepetést fognak szerezni a közönségnek, mert valóban élvezetes előadásban lesz részök gyönyörködni. Az előadás iránt különben városunk intelligens körében is élénk érdeklődés nyilvánul, mert az előadásra már eddig igen sok jegy elkelt. Azt előre is elárulhatjuk, hogy néhány hölgy- és férfiszereplő a jobb színtársulatoknál is megállaná helyét, s a közönség bizonyára teljes elismeréssel fog adózni ügyes játékukért; énekeik is összevágok s minden szereplő tőle telhe- tőleg iparkodik az előadás erkölcsi sikerét emelni.

— Magyar név. A Tihanyi Domokos tan- felügyelő által megindított hazafias mozgalomnak máris szép eredménye van, mert Tolnavármegyénk tanítói közül eddigelé 27 jelentette be, nevének ma- gyarhangzásura változtatását. Nevezetesen : Szkicsák Sándor Szalaira, Huber János Szendreire, Singer Márk Zsengerire, Krisztanics Kálmán Daraira, Engel Mór — —, Schmidt . Ferenc Kovácsra, Virsching Nándor Szondira, Kollman György Kálmánra, Peder

Ágoston-------, Hildebrandt Miksa-------, Kaufman

Jó

zsef Kenőseire, Míhalovics János — —, Lagler Sándor — —, Singer Adolf Sasra, Puch Ferenc Pusztaira, Schmiermund János Kaposira, Róth Alajos — —, Polacsek Samu Turóczira, Schmiedt Károly Kovácsra, Vagner József — —, Mandich Lázár

Majaira, Busz Henrik Angyalra, Báter József Bátorra,

Prager Izidor-------, Biegl Bálint — —, Rovacsek

Pá

l Reeseire, Wallisch József — —.

— Pályázat eredménye. A dunaföldvári kir. járásbirósági irnoki állásra 17 pályázati kérvény érkezett.

— Tanítói korpótlék. A közoktatásügyi miniszter Saághi Ferenc kisvejkei r. kath., és Koll- rnann György f.-nánai ág. ev., Kemény Lajos felsőnyéki ev. ref. és Thaly Endre szedresi r. kath. tanító ötödéves korpótlékát államsegélyként utalványozta.

— Közúti versenytárgyalás. A vármegyénk területén átvonuló kiépített törvényhatósági közutakon 1899—1900. években szükséglendő fedőanyag szállítására március hó 27 én, az alispáni hivatalban megtartott versenytárgyalásnál a következő vállalkozók tettek ajánlatot: Hofbauer és Leh- ner budapesti vállalkozó cég 11.1% árengedménynyel ; Krausz és Weisz harkányi vállalkozók különféle egységi árak szerint. Frank J. és társa' eszéki vállalkozó cég 11.5% árengedménynyel, s végül Leitersdoifer József szegzárd: vállalkozó 8.75 % árengedménynyel. A Vállalat átadása iránt a közig, bizottság fog legközelebb határozni.

— Hadbíró gyakornokok kerestetnek. A m.

kir. honvéd hadbíró tisztikar állománya legfelsőbb helyről szaporittatván. még hat hadbírói gyakornoki állás lesz betöltendő évi 500 írt átalány mellett. Pályázhatnak ez állásokra olyan 30 éves kort még túl nem haladott, nőtlen magyar állampolgárok, kik nem tartoznak a véderő kötelékébe, a jogtudományi államvizsgát, vagy a jogtudori összes szigorlatokat, vagy a polgári bírói vagy ügyvédi vizsgát letették. A honvédség kötelékébe vagy a közös hadsereg tartalékába tartozó tisztek és had- apródok hadbíró-gyakornokokká való kinevezés nélkül is honvéd hadbírói gyakorlatra bocsáthatók. A hadbiró-gyakornokok legkevesebb 18 havi gyakorlat után hadbírói vizsgára bocsáttatnak s ennek sikeres letétele után következő időszakban közvetlen főhadnagy-hadbirákká neveztetnek ki. A közelebbi föltételekről s a pályázati kérvények felszerelésének részleteiről a székesfehérvári honvéd-kerületi hadbíróság vezetője, Makay Béla őrnagy-hadbiró nyújt fölvilágositást az érdeklődőknek.

— A „Müveit Nők Otthona" jótékony egyesület folyó évi május 1-én saját házába költözik, (Tisztviselőtelep X. kér.) a hol egyedül álló művelt nők, kiknek néhány száz forint évi járadékuk,vagy nyugdijuk van, vagy a kik néhány ezer frt tőkével rendelkeznek, melynek kamataiból meg nem élhetnek, találnak az egyesületi házban családias szellemben vezetett otthont.

1899. április 2.