Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő :

Dr. LEOPOLD KORNÉL.. SZÉKELY FERENC.

Vili. évfolyam. 46. szám. Szegzárd, 1898. november 13.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetőiek mdrcdkel'.n megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Előfizetési ár:

Egész évre . . 6 írt — kr.

Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára

3 • — I > 50

. . 12

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése 8zegzárdon.

Bánffy Dezső báró.

— i. Sem szándékunk, sem pedig okunk nincs arra, hogy tömjénezzük a kormányt, avagy a miniszterelnököt.

Vakok sem vagyunk, hogy a kormány vagy azok tagjainak netáni hibáit vagy fogyatkozásait világosan ne lássuk és hozsannával fogadjunk mindent, a mi a kormánytól ered, csupán azért, mert hívei vagyunk a kormány által követett politikai iránynak.

De épen azért, mert minden körülmények között megóvjuk objektiv ítéletünket, nem ülünk fel az ellenzéknek, a mely mesterséges eszközökkel szított, csupán személyi tekintetek által vezérelt és élesztett irtó háborút indított a Bánffy-kormány ellen.

Valósággal a delirium, a beszámithat- lanság tüneteivel találkozunk a képviselőház mostani vitái alkalmával.

Azt a fölényünket, a melyre még félév előtt az osztrák dezolált parlamenti viszonyokkal és pofozkodó képviselőkkel szemben kérkedve hivatkoztunk, lassacskán elveszítjük és a mi országgyűlésünk féltve őrzött tekintélye és méltósága, a magyar parlamentarizmus tiszta hírneve kezd mindinkább fogyni, szertefoszlani.

A gyanú és rágalom mérges nyilait szórják szét Polónyick, az egyéni tisztességet és becsületet sem kiméivé, a magyar képviselőházban és sajnos, hogy a mostani házszabályok mellett ezen turbulens elemek urai a helyzetnek.

A sok vád és szózápor közepette lássuk csak mik is a Bánffy bűnei ? Melyek azqk a nemzetellenes, vészthozó cselekedetei a kormánynak, a melyek az ellenzék egy részét a legszélsőbb és csak a leg- kivételesebb esetekben megengedett eszköznek : az obstrukciónak használatára ösztökélik ?

A legtöbb panaszt a választásokról halljuk. Arról nem is szólunk, hogy a választások már több mint két év előtt folytak le, hogy azóta már két budgettet és még több indemnitást kapott a Bánffy kormány s hogy mindezt megelőzte a felirati vita, melyeknek során bőven volt alkalom az úgynevezett választási visszaélésekkel foglalkozni és ezen kérdéseket behatóan pertraktálni, olyannyira, hogy nyilvánvaló, mikép ezen most provokált vita, nem egyéb, mint ürügy és álarc — az obstrukciót napirenden tarthatni.

De nem hallottuk-e a kisebbség részéről ugyanezeket a panaszokat és vádakat még mindtn választás után,. Andrássy, Lóftyay, i Tisza, Szapáry és Bánffy miniszterelnökök idejében, pontról-pontra, mondhatnánk szóról- szóra, ugyanazokat a kifogásokat, hogy a «mostani» többség nem képviseli igazán a nemzet akaratát, hogy azt hatósági presszió, vesztegetések stb. hozták létre. Érthető és lélektanilag nagyon is indokolt, hogy a kisebbség a hibát nem önmagában keresi és találja, hanem az ellenfélben, a mely őt legyőzte.

Szó sincs róla — be kell ismernünk — a választások körül sok visszaélés történik,

de nemcsak a többség részéről, hanem minden párton, extra et intra muros. Minden párt manapság pénzzel dolgozik — az úgynevezett alkotmányos költségek nagyok és sajnos elkerülhetetlenek — mágnások, főpapok stb. mind segélyezik és anyagilag támogatják a pártkasszát, de minden egyes pártnak meg vannak a maga maeczenásai.

A Bánffy miniszterelnök ellen annyival nagyobb az elkeseredés, mert ő alatta még nagyobb és tekintélyesebb lett a többség, a minek első sorban azonban maga az ellenzék az oka, mert Ugronék és a nemzeti párt sorai főleg azért gyérültek meg a választások alatt, mert az egyházpolitikai nagy küzdelmek idejében tanúsított kétes értékű politikai magatartásukkal eljátszották a bizalmat és elvesztették népszerűségük foszlányait is.

Azonban a 30 év óta folyton hangoztatott választási visszaélések, bajok és panaszok miatt erőszakosan válságba kergetni az alkotmányt, megakadályozni az országgyűlést az ország legvitálisabb ügyeinek intézésében, ez már nem ellenzéki politika — hanem egyszerűen a kisebbség anarkiája.

A másik bűne Bánffynak, hogy állítólag nem nyilatkozik a kiegyezési kérdésekről.

Pedig ő is, meg a pénzügyminiszter is ezen ügyekről már többszörösen egész határozottan és világosan nyilatkoztak.

Kijelentette Bánffy miniszterelnök elég nyomatékosan, hogy a kormány a gazdasági közösséget Ausztriával szükségesnek, az ország érdekében állónak tartja, az erre voT A R C A.

Őszi hangok.

i.

Ne mondja senki, hogy a fák virágát Lepergeti az őszi fuvalat,

Sok fonnyad el, sok szárad el nyaranta, Vagy meg sem órl soha a nyarat.

De mig a nyár csókolja a virágot,

És ezer bimbó fakad és virul,

Ki venné észre, ki vigyázna rája,

Mikor egy-egy hervadtan porba hull...

II.

Ha hull a lomb és sárgul a haraszt, Másutt keres a fecske uj tavaszt.

És űzi a menekvő sugarat,

Míg valahol mégis csak ráakad.

Ha a szived tavasza oda van,

Elszállt üdvét keresned hasztalan.

Mert ha a fénye nem talál reád,

Te mindhiába kergeted nyomát. ..

VESZ ELEI KÁROLY,

A magyar jognyelv.*

Irta: SÁNDOR JÓZSEF.

Minden tudományszak megalkotódása első állapotában uj fogalmakat alkot, avagy már meglévő fogalmakat a maga számára lefoglal, a mely fogalmakat azután elnevez és megalkotja tudományának nomenklatúráját. A fogalmak alkotásánál azt kutatja, vájjon egy már létező név elég hajlékony-e ahhoz, hogy a fogalmat teljesen födje. Ha igen. akkor megmarad nyelvének szókészlete mellett, de ha a szó már egy más fogalmat fedez és az újonnan megalkotott fogalomra nem illik teljesen, úgy kénytelen uj szót idomítani az uj fogalomhoz, kénytelen uj kifejezést alkotni, avagy a tudomány idegen nyelvének megfelelő kifejezését kölcsön kérni. Minél nemzetibb irányú a tudományszak, annál inkább idegenkedik attól, hogy fogalmait kölcsönvett szavakkal fejezze ki és minél általánosabb, annál inkább veszi át a fogalomnak már meglévő kifejezését. Oly tudományszakok, minők a nyelvészet, történelem, irodalom, a melyek mindenütt a nemzet testéhez (apadnak, csak elvétve használnak fogalmaikra idegen kiiejezéseket; mig az orvos- tudomány, vegyészet, csillagászat, a melyek minden viszonyok között azonos célt szolgálnak, ugyanazon eredményeket teremtenek, az idegen kifejezé• Szerző hasonló cimü munkájának bevezetéséből.

sektől nem riadnak vissza. E tekintetből a jognak nomenklatúrája kettős helyet foglal el a tudományok nyelvezetében. A jog a társadalmakkal, nemzetekkel együtt születik és azokkal enyészik el. Két embernek egymás között való állapotában jogra van szüksége és e szempontból a jog nemzeti tudomány. Csakhogy nem sokáig marad e határok között. Fejlődésének bizonyos állapotában, a társadalmaknak egymásra való hatásában a jogviszonyokat, szabályokat, elveket újakkal cseréli fel és a nemzeti irány mezejéről kilép az általános határok közé. (Mint Stuart Mill találóan mondja: generalizálódik.) Ki kell már lépnie a művelődés egészen kezdetleges fokán. A kiválóan klasszikus Róma oly jogot teremtett, a melynek általános elvei feltétlenül alapjai a jogállamnak. A nemzeti irányban haladó jogtudománynak szüksége van a római jog alapelveire, a nemzeti irányt korán elhagyja és csak általánosságban őrzi meg, de részleteiben, termino- lógiájában nem idegenkedik a római jog alapelveitől. így látjuk ezt minden haladó nemzet jogánál, úgy látjuk nálunk is. — A jogeszmék, jogfogalmak, jogi viszonyok java része nem uj. Csak a fogalmaknak megfelelő kifejezések, a nomenklatura változik.

E változásoknak, változtatásoknak fontossága talán egyetlen tudományszakban sem oly meglepő, mint a jogtudományban. Ez áll legközelebb a nép-