Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

2.

TOLNA VARMEGYE.

1898. november 13.

natkozó összes törvényjavaslatokat a törvény által előiit időben be is nyújtotta a képvi- selóház elé, a bizottságok már le is tárgyalták ezen ügyeket és most a képviselóházon volna a sor, hogy ezen törvényjavaslatokat, melyeknek az eddigi állapottal szemben való előnyeit és vívmányait a bizottságban számos ellenzéki képviselő is elismerte, érdemleges tárgyalás alá vegye. A kvóta ügyében szintén ismeretes a kiküldött bizottság álláspontja, a mely perhorreskálta az osztrák bizottság követeléseit, miéic is a tárgyalások eredménytelenek maradván, a törvény értelmében a korona lesz hivatva e tárgyban dönteni.

Hol van tehát az a nagy bűn, a melyet Bánffy elkövetett, a melylyel »eladta a hazát az osztráknak?«

Tárgyilagos és szigor vizsgálat mellett semmire zsugorodik Össze az ellenzék minden támadása, mely nem egyéb egy gyűlöletes hajszánál, melyhez azonban sem jogi, sem erkölcsi, sem politikailag megengedett motívumok nem fűződnek.

Igaz arról nem nyilatkozik Bánffy, hogy mi lesz azon esetben, ha Ausztriában nem mennének keresztül — alkotmányos utón — ezen javaslatok.

Ez tehát az a nagy bűn, a mely égbe kiált és boszut kivan ?

De ki hallotta, dobbal verebet fogni. Hát olyan okos, bölcs eljárás volna, ha a kormány tele kürtölné vele a világot, hogy minő tervei vannak, minő berendezésre tett meg minden előkészületet arra az esetre, ha Ausztriával nem sikerül parlamentáris utón a kiegyezés.

A többség kebeléből és bizalmából alakult alkotmányos, felelős kcrmány köteles — körültekintő és előrelátó politikával —gondoskodni és bármely eshetőséggel szemben minden irányban az ország jogait és érdekeit biztosítani, megoltalmazni és érvényre juttatni. Azonban nem köteles, azon szándékait és terveit, melyeket ily eshetőségekkel szemben készen tart, függőben levő kérdésekről eleve feltárni és vita tárgyává bocsátani. Azért képviseli a többséget és élvezi annak bizalmát, másrészről pedig azért felelős cselekedeteiért és mulasztásaiért az országgyűlésnek, hogy

hez s vele együtt a nép nyelvéhez. A vegyészet, csillagászattan, orvostudomány a maga által lekötött fogalmakat csak a saját körében hrsználja és általánosító hatása vajmi csekély. De a jog udo- mány fogalmai a maguk köréből kilépnek; mert ki kell lépniök oda, a hol élnek velük, a társadalmak minden rétegébe és mondhatnék, produktiv erejí'k van. Ezért egy társadalmi tudományszak nomenklatúrájánál sem oly fontos a nyelvszabályok megtartása, mint a jogtudományénál. A jog által megteremtett fogalmak általánosakká válnak és a köznyelvre pusztító vagy javító hatásuk var Hozzá idomul a jogot kereső nyelve, a törvényt alkotó tényezőké és ezzel együtt átjáija a tudományos és szépirodalom nyelvét, a köz- és tájnyel veket. Miként a jogtudomány felöleli a közélet és magánélet minden viszonyát, meghatározza a társadalom és egyesek cselekvéseinek korlátjait, ak- képen nyelve is hatással van a köz- és magánélet minden alakulásának nyelvezetére. És ebben rejlik a jog nyelvének fontossága. Idegenszerűségét megérzi a közélet minden állapota. Különösen áll ez a magyar jognyelvre. Vannak népek, a melyekhez a jog az államalakulás legelső korszakában szorosan hozzátapad és e jellegüket megtartják mindvégig, így fejlődnek a jogállamok. Nemzeti létük minden vonatkozásában joga az irányt mutató tényező, a

belátása szerint intézze az ország ügyeit, minden kormányzati ténykedéséért helyt állva, és szavatossággal tartozva az illetékes fórumoknak. Ha nem tette meg kötelességét, ha az ország jogait meg nem védte, érdekeit nem biztosította akkor, mikor annak ideje elérkezett, ha hibás, téves vagy rossz intézkedésekkel, illetve javaslatokkal fog a kérdéses időben a koimány előállani, akkor majd álljon elő az ellenzék — s résen lesz maga a szabadelvű párt is — és mutasson reá az elkövetett hibákra és szerezzen majd teljes megtorlást.

De most már falra festeni a hibák és bűnök egész sorozatát — mikor még nem is ismerik a kormány céljait — nem egyéb, mint a legnagyobb fokú hypokrizis.

A harmadik bűne Bánffynak, hogy nem akaija az málló vámterületet.

Nemcsak a szabadelvű párt, de a másik két ellenzéki párt is, valamint a nyilatkozatra felhívott legilletékesebb tényezők legnagyobb része is következetesen a vámközösség mellett foglaltak állást és ime a 67-es alapon álló többségre, melynek kiegyezési politikáját a 30 évi tapasztalat fényesen approbálta, reá akarja erőszakolni egy elenyésző kisebbség az ő programmját, követeli, hogy mondjon le a vámközösségről, mikor az ország gazdasági érdekei a leghatározottabban a vámközösséget követelik.

Ezzel kimerült a bünlajstrom.

Pedig Bánffy miniszterelnök működését a sikereknek gazdag láncolata kisérte eddig.

Ellenségei sem tagadhatják, hogy erős magyar nemzeti érzéssel és jelleggel biró ál- lamférfiu Bánffy Dezső.

A nemzetiségi forrongod, mely még pár év előtt hazánkban dúlt, ügyesen és erőteljesen elnyomta ; az évtizedek óta rendezetlenül maradt, nebántsvirágnak tekintett fiumei kérdést erélyes kézzel közelebb vitte a megoldáshoz.

A magyar állam tekintélyét méltósággal megóvta, példa rá a pápai nuncziusnak és Kálnoky külügyminiszternek bukása.

Az egyházpolitikai törvényeket az ő kormánya az egész vonalon minden rázkód- tatás nélkül valósította meg és azoknak az életbe való átültetése olyan szépen és simán

mely vele együtt fejlődik, él, változik és szűnik meg. A magyar jogállam fejlődése eleven igazolása ezen állításnak. Kezdettől végig alkotmányért, köz- és magánjogért küzdött és a jogért való küzdelme min egy vörös fonál történelmében, a melyet a tudományok többi szaka csak lassú, elmaradt fejlődésben követett. A régi nyelvemlékekből, a követi tudósításokból, a karok és rendek beszédjeiből, a a folklóréból könnyen ki lehetne mutatni azt a hatást, a melyet latin és magyar irodalmunk egész történelmében a jog nyelve a közélet nyelvére gyakorolt. Hisz a törvényt alkotók országos gyűléseiből indult ki minden nevezetesebb mozgalom, a mely irányt jelölt a közéletben és ez a köznyelvre nem maradhatott hatástalanul.

De a jognak, mint szaktudománynak nomenklatúrája más szempontból is fontos. A nemzeteknek egymásra való hatásában a jogfogalmak kicserélődnek, fejlődnek, átalakulnak. Ezen folyamatok alatt nemcsak uj fogalmak alakulnak és a nemzet joga nemcsak uj fogalmakat vesz kölcsön, hanem ezzel együtt átveszi azt az idegen szellemet is, azokat az idegen kifejezéseket, szóalkotásokat, mondatszerkezeteket, a melyek ama togalmaknak magyarázói, (lásd a magyar keresk. jogot.) A törvényt hozó a fogalommal együtt törvénynyé al- alkotja az azt kisérő magyarázatot, — a törvényt

ment, mint azt még a javaslatok hívei közül is sokan alig remélték.

Mint miniszterelnök tetőtől talpig gavallér, a miniszterelnöki palotában úgy reprezentál, mint azt állásának disze megköveteli, és az ellenzéki pártok tagjaival sem tesz soha kivételt.

A nemzet és király között az utóbbi kormány alatt sajnosán megzavart jó viszonyt Bánffy miniszterelnök tapintatosan helyreállította, olyannyira, hogy ez a viszony ma bensőbb és szorosabb, mint valaha volt.

0 Felségének a millennium alkalmából az országgyűléshez intézett felejthetetlen beszédje, a fővárosnak ajándékozott tiz szobor, alnémet császári látogatás, az Erzsébet királyné szobrául kijelölt Szent-György- tér, mindmegannyi maradandó becsű emléke a Bánfify Dezső kormányzati sikereinek.

Képzeljük el, hogy Apponyi miniszter- elnöksége alatt történt volna Ő Felségének az Erzsébet szoborra vonatkozó határozata.

Minő végtelen kórusban és határtalan lelkesedéssel zengett volna a dicsőség (és méltán) Apponyiról, hogy a nemzetnek félszázados vágyát megvalósította — a királynak szivét nemzetével egybeolvasztotta. Azonban Bánffynak az ellenzék egy mákszemnyit sem akar juttatni a dicsőségből, sőt már folyik ellene a gáncs. Kár volt ezt a kérdést megbolygatni — írja a «Magyarország» — és már látjuk, a mint a szabadalmazott hazaíiságu Pollnyi és társai belekeverik a Hentzi-ügyet is ebbe a magasztos dologba, hogy uj erővel folytathassák a már hónapok óta tartó áldatlan harcot, hogy uj témát vigyenek az elcsépelt vitába és újabb szennyes tápot adjanak romboló munkájuknak.

Nem a Bánffy személyéről, nem is az ő miniszterelnökségéről, vagy a jelenlegi többségről van szó — hanem az ország érdekéről, a mi alkotmányunkról és parlamentarizmusunkról, a melylyel könnyelmű, vészes és bűnös játékot űznek — Polónyi et constrtes.

— A közigazgatás reformjára vonatkozó törvénytervezetek, a minisztérium által már jó ideje annyira elő vannak készítve, hogy azok első és legjelentékenyebb csoportjának a par- j lament elé terjesztését most már csakis a képviselőházban uralkodó tespedés hátráltatja. Teljesen

kalmazó pedig eme szellemben fejleszti tovább, így alkotódik meg a kuridlistilus, a jogásznak ez a sajátszerü beszéd- és irásmodora. Jótékony, avagy káros hatása sokkal szembetűnőbb a köznyelvre, mint a fogalmaké. Ezek csak egyes szók, azok egész szerkezetek, mondatok. Ezek szűk körben maradnak, nem ritkán csak a jogot alkalmazó közönség elzárt szavai, a kuriális stilus már talajra talál a jogot kereső tömegnél is és miként nálunk, hatása van a társadalmi érintkezés nyelvezetére. Ezért sokkal fontosabb a kuriális stilus magyarítása, mint a fogalmakra való szóképzés. Nálunk e tekintetben még kevés történt. Nyelvünk egyetlen általánosabb szaklapja, a Magyar Nyelvőr eddigi életfutása alatt nagyrészt elvégezte azt a feladatát, hogy a köznyelvet megtisztítsa az idegen elemektől és teremtsen tiszta magyar irodalmi nyelvet, de a tudományszakok nyelvére kevés gondot fordított. Szaktudományaink nyelve szánalmasan ide- genszerü. Egy és más szaktudománynak egyáltalában nincs magyar nyelve, a melyiknek van is, szolgai lefordítása az idegennek. Elhanyagolja mindenki. A szaktudós nem törődik vele, elfoglalja a tudomány lényege ; a nyelvész nem ér oda, talál kiirtani, javítani valót közelebbről is. És a szaknyelv marad a régi, hová a tisztítás szelleme nem férkőzik be ________