Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-13 / 11. szám
Vili. évfolyam. 11. szám. Szegzárd, 1898. március 13. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL,. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár: Egész évre , Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — > I » 50 > . . 12 . Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó, hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az 1848-diki márciusi napok Tolnavármegyében. Közli: SZÉKELY FERENC. Vármegyénkben a nagy emlékű 1848. év csöndesen köszöntött be; semmi jel .sem mutatta azt, hogy a küszöbön levő átalakulások megyénk adtninistratiójának addigi képét és közállapotainkat rövid idő alatt gyökeresen át fogják változtatni. A főispáni széken akkor Örményi József ült, ki az aulikus konzervativek közé tartozott s a régi rendszernek hive volt. A pozsonyi országgyűlésen is ezen években vármegyénket gyulai Gadl Eduárd és Forster Károly, — az ötvenes évek két megyefőnöke — képviselték, akiket az úgynevezett Pecsovits-párt választott meg nagy erőszakoskodások, sőt vérengzések közt országgyűlési követekül, s akik szintén erős conservativ érzésű emberekként voltak ismeretesek. Az I. alispáni széket Anguss Antal töltötte be ; a reíorm-párt kiváló képzettségű s hazafias érzelmű tagjai pedig le voltak szorítva a köztérről megyénkben, mert a hatalom és kormányzás gyeplője a maradiak kezében volt, kik az uj eszmék és reforinküzdelmek terjedését nem hogy elő nem segítették, hanem tőlük telhető- leg iparkodtak azt megakadályozni. Hogy a hatalmat kezükben továbbra is biztosan megtarthassák, s hogy az elégületlenséget már csirájában elfojthassák, a közbiztonság megvédésének leple alatt még 1848. január 27-én folyamodtak a nádorhoz, hogy a statáriumot a megye területén ismét egy évre hosszabbítsa meg; amit sikerült is kieszközölniük oly toldással, hogy a rögtönitélö bíráskodás a gyujtogatbkra is kiterjesztetett; s a február 3-án tartott megyegyülésen hozott határozattal a föszolgabirák utján mindenfelé kihirdettették, hogy a nádor »kegyelmes válaszlevele« értelmében »gonosz tetten ért, avagy szakadatlan űzőbe véve elfogott rablók, gyilkosok, haramiák, útonálló fosztogatók és gyújtogatok a rögtönitélö bíróság eleibe állíttatván, nyomba megitéltetni és legkésőbben harmadnap múlva az akasztófán kivégeztetni fognak.«- Vármegyénk vezéiembereit ily körülmények közt, midőn a szigorú intézkedések miatt a csönd és nyugalom kellemes érzetében ringatták magukat, a szabadság fölvirradtának napja, s a nagy átalakulás gyors szárnyakon kelt hire váratlanul lepte meg. Alig terjedtek el a pesti március 15-diki nagy vívmányokról, s a békés forradalomról szóló tudósítások, máris megjött az első fecske egy hivatalos rendelet alakjában ; mert a kényszerű helyzetbe jutott helytartótanács március 16-án kelt, rendeletében értesítette vármegyénket, hogy »addig is, mig a törvényhozás e részben határozottan rendelkezend, az cddigelé gyakorlatban volt megelőző könyvbirálat (cenzúra) megszüntetése mellett a kívánt sajtószabadságot azonnal létesíteni nem tartózkodott,t s közölte egyúttal az ideiglenes sajtószabályokat is. Másnap pedig megérkezett István nádor március 17-én kelt körlevele is, melyben gróf Batthyányi Lajosnak miniszterelnökké történt kinevezéséről s a felelős magyar minisztérium megalakítására vonatkozó királyi leiratról is értesítette vármegyénket. A gyűlölt régi rendszer eltörléséről jött hirek lázas örömmel töltötték el nálunk is a hazafias érzésű és gondolkodású férfiakat, kik 30 év nehéz küzdelmét látták végre megvalósulni; a hosszú elnyomatás alól fölszabadult nép pedig ujjongva és hálaérzettel fogadta a szabadság fölvirradásának régóta várt megérkezését. Amint az örömmámorból kezdtek fölocsudni, a reformpárt vezérfiai azonnal a tett mezejére léptek s március 25-ére tanácskozásra hívták össze híveiket Szegzdrdra, hogy a változott viszonyok követelte maguktartását és a legszükségesebb tennivalókat megbeszéljék ; ezen ülésről a vármegyénk levéltárában őrzött följegyzés ekként emlékszik meg: »1848-ik évi Marfius hónap 25-ik napját többen az igen fontos uj események következtében sürgetőleg teendők feletti tanácskozmányra határozák, minek hire terjedvén a tanácskozmány valóságos néppgyüléssé nőtte ki magát-, a megyei nagyterem, karzatával, előcsarnokával eggyött tömve volt; minden osztályú nép egyhangú felkiáltásai Bezerédj István táblabiró urat szóliták az elnöki székre, ki engedvén a kívánatnak azt elfoglalá, és onnan magyarázá a jelen állapotokat. __ Megnyugtatókig szóllott azután a nemességhez ’s eleibe terjeszté, mikép az ő eddigi jogaik, szabadságaik, csak az egész népnek szaba dsága és velők egyenlő polgári jussai által nyernek valódiságot. Figyelmezteté mily üres hang, mily ámító csillám volt igen sokszor az, miben legfontosabb alkotmányos jussának gyakorlatát kerestük, és mily biztos alap nélküli polgári állásunk az egész hazáéval együtt. Mily arc pirító, lélek mardosó az érzet, mellyel kellett a tőlünk elválasztott millióknak szemébe néznünk. Előadá, mikép az által mi most történik és mit a magyar nemzeti osztály cselekszik, némü- leg kiengeszteli az igazságot, a sorsot és ha korábbi századokban a haza oltárára tett véráldozatjai nékie polgártársainak elismerésére, hálájára igényt adá- nak, ezt kétszeresen szerzi meg magának, midőn alkotmányos állását arra használja, hogy polgártársait jusban, teherben, szabadságban magával egyenlővé tegye. __ Vigasztaló, lélekemelő szavakat intézett ezután azokhoz, kik eddig az alkotmányon kívül állanak. Meleg hálát mondott nékie a megye, a haza nevé ben, azon erős lélekért, önmegtagadásért, türelemért, mellyel kizárva a polgári jussokból a polgári terheket mégis ők hordozák. És ez által, és csak ez által tevék lehetségessé, hogy jelen átalakulásunk ezen példa nélküli szeplőtlen módon történik, melyet nem csak vér nem fertőztet meg, de még a békés nyugalomnak zavarodása sem nehezit. — Magasabb polgári erénynek mondá, a Magyarországban eddig adózóknak nevezett osztályoknak ezen magatartását, mint millyért sok másért babért tűznek fejére és oszlopokat emelnek. Meg fogja áldani őket a Magyarok Istene, és maradékaiknak jóllétében jutalmazni atyáiknak jóságát és pótolni ezeknek szenvedését. De ne legyen — mondá — a múltakról most szó, csak az előttünk lévő szép pályán igyekezzünk előjárni, minél méltóbban hozzánk, méltóbban a hazához. — A Magyar Nemesség, mely eddig gyámképpen állott a hazában és óvta, kezelte közös polgári kintseinket, most midőn férfiú korra lép az egész nép, leteszi hivatalát a felszabadult gyámokat mint véle egyenlő testvért szorítja szivéhez és egyesült lélekkel, egyesült erővel, egyesült tselekvéssel, és áldozattal eszközlendik ezután a hazának szent ügyét és Istenáldása lészen rajtuk. A szabadságnak szent napja meg fogja tisztítani levegőnket, az eddig benn lappangott mirigytől, és az egyenetlenség, vissza vonás, viszálkodás helyett, mely eddig sorvasztá a magyart, az egyetértésnek, egyesülésnek, mint malasztja s egyszersmind legyőzhetlen ereje fogja lelkesíteni őt. — Már is a felekezetesség eddigi ellenségeskedése, mely amúgy is csekélyszerü, hogy sem a jelennek roppant mivoltában csak emlékezetet is érdemelne, olvad, tűnik, mint a tavaszi nap elől a dér, fogadjuk ezt mint vigasztaló előjelét jövendő álapotinknak. Ez fogja legjobban biztosítani a rendet, csendet békét átalakulásunkban, mellyet megtartani, megőrizni, a polgári fennálló hatalmat tisztelettel, engedelmességgel e részben segíteni, most még inkább mint máskor mindeni- künknek legfőbb kötelességünk, mely minden áldozatot, önmegtagadást magunknak odaadását kívánja tőlünk is, mely által biztosítjuk csak, sőtt tesszük lehetségessé átalakulásunknak eredményét, jussainknak, szabadságunknak életbeléptet. jj^F" X-ia.paa.ra.ki mai száma ÍO oldalra, terjed,
