Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-13 / 7. szám

2.

TOLNAVÁRMEGYB.

1898. február 13.

— Bizottságok megalakulása. A köz- igazgatási bizottság január havi ülésén a vártnegyei pőíaió egyéni kivetése elleni felszólamlási bizottság tagjaivá megválasztattak: Fink Kálmán, Bernrieder 'József, dr. Kramolin Emil és Orffy Lajos; — h.fegyelmi választmány tagjaivá: Döry Dénes, Kramolin Emil, Fink Kálmán és Tihanyi Domokos rendes tagokul, dr. Szigeth Gábor és Perszina Alfréd pedig póttagokul. Erdészeti albizottság : elnökhelyettes Totth Ödön, tagjai: Totth Ödön és Perczel Lajos, jegyző dr. Ery Márton. A II. fokit erdei bizottság rendes tagjai: Döry Dénes, Örffy Lajos, Hoffmann Sándor, Günther Károly; póttagok: Perczel Lajos, dr. Szigeth Gábor, Fugerth Károly és Rinaldi Ottó. Agyámügyi-felebbviteli bizottság tagjai Döry Dénes és Totth Ödön, póttag Jeszenszky Andor.

— A tisztviselői nyugdíj választmány

február hó 22-én ülést tart a közigazgatási bizottsági ülésteremben, amidőn néhány nyug- és kegydíj iránti kérvény fölött fognak határozni s ezenkívül a múlt évi számadást veszik tárgyalás alá.

— A községi jegyzői nyugdíjalap választmány folyó hó 17-én ülést tart, melynek fő tárgyát a belügyminisztertől visszaérkezett alapszabályok módosítása fölötti tanácsknzás fogja képezni.

Hírek.

— Gróf Széchényi Sándor v. b. t. t., vármegyénk szeretett főispánja Ajaccioból közel két hónapi távoliét után szerencsésen haza érkezett.

— Miniszteri elismerés. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottról Darányi Ignác földmivelés- ügyi miniszter tárcájának költségvetési tárgyalása alkalmából a képviselőház pénteki ülésén a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott, kijelentvén, hogy Bezerédjnek a selyemtenyésztés terén elévülhetetlen érdemei vannak.

— Kinevezés. A szegzárdi m. kir. pénzügyi biztossághoz Strait Béla zsombolyai I. osztályú biztos főbiztossá neveztetett ki.

— A bátaszék—baranyavári vármegyénket kiválóan érdeklő vasút megvalósítása tárgyában a »Pécsi Napló« a többi között a következőket Írja : Az eszékiek olyan lázas, nem eléggé dicsérhető buzgalmat fejtenek ki, hogy minél inkább kifejleszszék Slavonia vasúti hálózatát, hogy ezen tevékenységgel szemben csak annál rikítóbb a mi tétlenségünk. Eszékről Djakovár—Vrpoljéra terveznek az eszékiek újabb vasúti összeköttetést és ennek sikere érdekében szerdán ismételten nagyobb küldöttség kereste föl Dániel Ernő báró kereskedelemügyi minisztert, melyet Pajacsevics Tivadar vezetett a miniszter, majd Város László államtitkár elé. Pajacsevics főispán elmondotta a miniszternek, hogy 30 év óta törekesznek ezen nagyfontosságu vasúti tervet megvalósítani és annak haladéktalan kiépítése annál kívánatosabb lenne, mivel igy a sertésvész és rósz aratás által nyomorba jutott nép megfelelő keresethez juthatna.

Dániel miniszter biztosította a küldöttséget, hogy teljes rokonszenvvel viseltetik a slavon főváros iránt, mely földrajzi fekvésénél fogva nagyra van hivatva. A mi azonban a szóban levő vasúti- tervet illeti, azt a miniszter mint másodrendű vasútvonalat nem engedélyezte, mert másoldalról elsőrangú vasúti összeköttetés van ezen vonalon tervbe véve. Az erre vonatkozó tárgyalások a magyar általános hitelbankkal már oly előre haladott állapotban vannak, hogy legközelebb már az engedményezési tárgyalás lesz megejthető. Összefüggésben áll ez a fővárosnak Bosznia fővárosával tervbe vett közvetlen összeköttetésével, melynek megvalósulása esetén Eszék ezen fővonaluak egyik főállomása lesz. A miniszter megígérte, hogy mindent el fog követni, hogy ezen fővonalnak eszék—vrfőijei része még az idén építés alá kerüljön, esetleg államköltségen fogja még az idén a földmunkálatokat elvégeztetni. Hasonló kijelentéseket tett Vörös László államtitkár is. A dolog úgy áll, hogy a hitelbank már benyújtotta a kereskedelemügyi miniszterhez az eszék —djakovár —vrpoljei vasútvonal részlet terveit és hogy tényleg rövid idő múlva hozzá is látnak a munkálatokhoz. Most dolgoznak a Baranya- Monostortól Bátaszékig kiépítendő vasútvonal részlet tervein. A sárbogárd—szeg zárd—bátaszéki vicinális elsőrangú vonallá alakittatik át. A hitelbank addig is, mig megegyezésre jut a bosnyák kormánynyal, be akarja fejezni a budapest—szegzárd— baranyamonosíor—mohács—eszék—vrpolje — samaczi vonalrész átalakítási munkálatait, illetőleg kiépítését, hogy azután a Samacról Dobojon át Sarajevóba vezetendő uj vonal kiépítése annál gyorsabban haladjon előre. A hitelbank tehát a legkomolyabban lát a nagyszabású terv megvalósításához és ha eddig zsákban volt Pécs városa, legalább szabad volt a zsáknak egy csücske Bosznia felé. Most jól be is kötözik' majd azt a zsákot és mily sors vár ilyen zsákban a macskára, azt könnyű kitalálni.

— A pécsi egyházmegyéből. Hetyey Sámuel pécsi püspök kedden és szerdán reggel 7 órakor papokat szentelt a püspöki palota házi kápolnájában. Tegnap Lerch István és Arányi Géza alszer- papokat szerpapokká, szerdán ugyanazokat áldozópapokká szentelte a püspök. — Ugyancsak a püspök kinevezte az első plébánost is. Még pedig kinevezte bonyhádi plébánossá dr. Jozgits János ottani adminisztrátort, volt jánosii plébánost. Baranya-szt.- istváni plébánossá Kirschanek Ödön eddigi adminisztrátort, nagyvejkei curatussá Fuchs Vilmos kisasszonyfai káplánt. — Segédlelkészi minőségben áthelyeztettek : Klein Tivadar Nagy-Vejkéről Ké- méndre, Riedlienger Dezső Kéméndről Laskafalura, Nunbovics Gábor Laskafaluról Hosszu-Hetényre és Diossy József Hosszu-Hetényről Kisasszonyfára.

— A tamásii fnszolgabiróságnál alkalmazott ifj. Simon Gyula díjnok ezen állásáról lemondott s helyébe Szévald Móric főszolgabíró Szabady Bálint tamásii lakost alkalmazta.

— Adományok a megyei muzeum részére.

öllé Mihály a szegzárdi kovács és bognár céh német nyelvű artikulusait 1776-ból, igen csinos, tarka színezetű iniciálékkal és előlappal, Plank József ugyancsak a szegzárdi bognár és kovács céh kiváltságlevelét és jegyzőkönyvét, Weisz Maris pol- gáriskolai növendék pedig egy emlékérmet és egy olaszpénzt ajándékoztak a megyei múzeumnak.

— Szegz.'.rd község képviselő testülete folyó hó 5-én délután 2 órakor tartott ülésen elutasította Dobos Adolf tánctanitót a «Szegzárd Száló« nagytermének féláron leendő átengedése iránti kérelmével, mig a ref. énekkarnak ugyanily kérését teljesítette, azt adván indokul, hogy ez utóbbiak a tisztajövedelem felét jótékonycélra szánták. — A gimnázium előtti térnek sodrony kerítéssel való elkerítését a képviselőtestület elhatározta.

— Sorozás Tolnamegyében. Az ujoncozásra az egyes községek újoncai a következő napokon fognak Szegzárdon felhivatni. Március 17-én Báta, Bátaszék; 18-án Agárd, Alsó-Nána, Alsó-Nyék, Decs, Harc, Mözs, Ocsény, Pilis és Várdomb ; 19-én Si- monmajor, Szedres és Tolna; 21-én Szegzárd.

— Pályázat ll-od jegyzői állásra. A duna- földvári járás főszolgabirája pályázatot nyitott a megüresedett bölcskei Il-od jegyzői állásra, melynek javadalmazása 475 frt évi fizetés 2 öl fa és 200 kéve rőzse. Pályázni lehet február 26-ig.

— Adományok a szegzárdi népkonyhára.

A népkonyhára adakoztak: A tolnai polgári takarékpénztár 5 frtot. — Ezen kegyes adományt számos szegényeink »evében halás köszönettel nyugtatom. — Szegzárd. 1898. évi február 11-én. Bezerédj Pál.

— Az Adler-Geiger-féle folyó hó 19-re kitűzött .sajtóper tárgyalása, melyre mindkét fél részéről számos tanút jelentettek be, a »Pécsi Napló» szerint Geiger felebbezése folytán el lesz halasztva, azonban az elhalasztásról hivatalos értesítés eddig nem érkezett ide.

— Vasúti conce8SÍó meghosszabbítása. A

magyar általános hitelbanknak a m. kir. államvasutak Bátaszék állomásától Baranyavárig, esetleg Bátaszéktől Eszékig, — továbbá Eszék állomástól Vrpoljéig vezetendő elsőrendű gőzmozdonyu vasútvonala a múlt évben megadott előmunkálati engedély érvényét — a kereskedelemügyi miniszter a lejárattól számítandó további félév tartamára meghosszabbította.

— A »Sárga csikó« másodszor kerül színre ma este a »Szegzárd Szálló* nagy termében. A kath. legény egylet derék műkedvelői a múlt alkalommal olyan általános tetszést arattak a pompásan előadott darabbal, hogy a közönség kívánságára újra előadják igen mérsékelt árakon. Azt hisz- szük, hogy ismét nagy közönség fog gyönyörködni a műkedvelők ügyes játékán és szabatos énekén.

zony majd hogy megőszülök. Egy óráig, másfél óráig még csak kiállom valahogy. De azután nem hallok többet. Valósággal megsiketülök, a fejem kábul, minden boszant. Eszreveszem, hogy a tenorista eleganciája csak pincérmodor, hogy a primadonna majd a gégéjét repeszti meg, csakhogy tril- lázhassék s hogy feltűnő indispozicióval küzködik. Ilyenkor rendesen másfelé terelem az eszemet s nézem a nagydobost, ki a zenekar legelfoglaltabb embere. Szegény, mily sietve csapja le a dobverőjét, hogy idejében kezébe kaparitsa a trián- gulumot, a spanyol csörgőt, vagy a fakopogót. Ilyen szórakozásokat hajhászok én, amikor az operában ülök.

Bezzeg másként érzem magam, mihelyt madárdalról, erdőzengésről van szó. Gyönyörködöm, j rajongok, s mióta minden nyarat a vidéken töltök, magam is kiváló műkedvelő lettem, a madárfüttyben. Ó 1 Nincs abban semmi különös. Nem akarok nagyra lenni a tudományommal, de azt hiszem, eléggé kiismerem magamat a csicsergés és csattogás minden fajában. Persze, olyan kiváló szakértőkkel, mint a Teurite erdésze, nem mérkőzhetem. De hát a jóakaratot és a törekvést senki sem tagadhatja meg tőlem.

Nincs nagyobb gyönyörűségem, mintha a madarak énekét hallhatom. Mikor órák hosszant ülök a gyep szélen s lesem a fák sűrűjéből kihangzó bájos, szökellő éneket, ép oly figyelmes vagyok, mint azok a vén színházi bérlők, akiket nap-nap

után ott láttam a Theatre Italien zsöllyéiben, a mint kikent-kifent diplomata fejükkel bólogatva, vagy ujokkal kopogtatva jelezték a zene ütemeit.

Bizony nagy áldozatot hoztam Bourget barátomnak, amikor a kedvéért Párisban maradtam s az erdők dalosai helyett az akadémia egyhangú szavazóit hallgattam végig. De hát örülök, hogy jóakaratommal és szavazatommal sikerült hozzájárulnom, hogy az akadémia tagjai közé sorolta. Örömemben csak az vegyitett némi keserűséget, hogy emiatt legalább tizenöt dalversenyt elmulasztottam mandresi kertemben, a hol a környék legjelesebb csalogánya tartja előadásait.

A fülemile azonban kegyes volt. Várt reám és a mikor megérkeztem, gyönyörű szerenádot rendezeti a tiszteletemre.

Ismétlem, nincs ennél gyönyörűségesebb muzsika. Aztán meg ha az ember élvezni akarja, nem kell bezárkózni nagy, füledt termekbe, ahol a harmadik fölvonásnál már purgatoriumi hőség szokott uralkodni.

Alkonyattájban az ember a kertbe megy. A zöldeskék, halványuló égen csillagok kezdenek pislákolni, a fák lombozatán bíboros fény szűrődik keresztül. A földön már homály terjeng. Az árnyék mindent átölel s belőle csak a színes virágok válnak ki. Illatuk a levegőben szálong s a lágy al- ; konyszellő rózsák leheletét hordozta a légben. A j fasort szegélyező fehér szekfüvek, mint finom pely- 1 hek tündökölnek.

Gyönyörteljes óra. Mély csend mindenütt.

Egymásután hallgatnak el a szárnyasvilág nappali művészei. A gerle még egyet turbékol, a zöldike édes füttyszava, a rigó öblös klarinéthangja utolszor hallatszik s a szép madárhangok, mintha bánatos búcsút zengenének. A lég hűvös lesz. Az ég mélyedő sötétkékjéből gyémántokként ragyognak elő a csillagok. Milyen nyugalom!

Egyszerre az elragadó csöndben, a hűvös, illatos éjszakában magányos tündérhang kezd zengeni ; ez a fülemile előjátéka.

Hosszú, nyúló hangok, egyszere édesek és bánatosak, folytatottak, mint az elnyomott sóhajtás és fájdalmasak, mint szív szorongása. Szép sorjában következnek egymásután, összekapcsolódva, de nem összezavarodva, tisztán mint az esti harangszó. Aztán hallani szenvedélytől, részegségtől, ihlettől megkapatva ; teljes torokkal kezd énekelni, kicsi lelket gyönyörű melódiákba öntve, amelyeknek szárnyalása minden képzeletet felülmúl.

Az a természet szabad dalosa, a tavaszi éjszakák utolérhetlen virtuóza 1 . . .

Ugyan hagyjanak békét Pattival! Hallottam őt a Szevillai borbélyban s még most is emlékszem kristály hangjára, könnyed, bájos énekére, mely olyan mint a gyermek kacagása. Ha erőlködöm, még a Níluson megindító énekére is emlékezem a Varázsfuvolában.

Ez csodálatos volt, megengedem ! De azok a ; hires énekesek csak egy zárt színházat töltöttek be