Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KOjRKTEUL. SZÉKELY FEHENC. Vili. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1898. február 13. Előfizetési ár Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — » I > 50 > . . IZ > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetőitek mőrsékeVen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Kórtünetek. A hanyatló század valóban szörnyű perspektívát mutat, ha a legutóbbi eseményeket némi figyelemmel kisérjük. Párisban, a művelt francia nemzet kebelében az erőszak a jog felett üli vad és szemérmetlen orgiáit. Az igazság elnyomására szövetkezett a kormány és a hadsereg, a bírák és a nép és halált kiabálnak arra a nemes, nagy férfiúra, ki a verőfényes ragyogásban úszó, szent igazság kiderítése és győzelme érdekében önzetlen, de titáni harcra vállalkozott; arra a férfiúra, ki egymaga több dicsőséget és fényt árasztott már Franciaországra, mint a most annyira ünnepelt összes tábornokok és hadügyminiszterek együttvéve. Pedig egy szó megnyugtathatná a művelt világ felháborodott lelkiismeretét, egy rövidke nyilatkozata a hadbíróságnak, hogy ki adta át a hadügyminiszternek, könnet származik a bordereau, és igaz-e, hogy a hadügyminiszter közvetlenül az ítélethirdetés előtt titkos iratokat adott át a bíráknak ? E helyett, a hivatali titoktartás, a hadsereg tekintélye, a magasabb állami érdek rút jelszava és nyomorult ürügye alatt, a legszebb emberi jogok kivívása körül egykor példányképet szolgáltató francia nemzet ma az erőszak és önkény minden utálatos eszközének legvakmerőbb kihasználásával, durva kezekkel és otromba módon útját állják az igazságszolgáltatásnak. A nyílt, lovagias, művelt francia nemzet ma alattomos, ravasz és megfertőzve az igazságszolgáltatás nemes eszméjét, ádáz jogtalanságra kész. Ki hitte volna, bogy a civilizáció és felvilágosultság élén haladó Franciaország ide juthat? — A meglepetések idejét éljük.----------Ná lunk még 3 év előtt dajkamese számba ment volna, ha valaki a magyar nép szocialista érzelmeiről és Magyarországon a szocialismus térfoglalásáról beszélt volna. • Ma már komoly valóság és a tények és események tanúsága szerint napról-napra veszélyesebb jelleget ölt nemcsak a szocializmus terjedése, hanem a kommunizmus elveit követő irányzat is. Nemcsak a mezőgazdasági és ipari munkásosztály túlnyomó részében, hanem a jó és tisztes magyar földmiveló osztály némely rétegében is visszhangra és követőkre talál a szocializmus, a melynek tanait lelketlen izgatókból alakult hazafiatlan és a pép- ámitásával saját önző célját szolgáló liga veszedelmes módon terjeszti az ország minden részében és megmételyezi a romlatlan magyar nép tiszta erkölcseit. Az intelligens osztály körében is megdöbbentő jelenségekkel találkozunk. Sikkasztó ügyvéd, képtolvaj és halottrabló orvos, hitvesgyilkos mérnök, csaló nagybirtokos, váltóhamisitó földbirtokos, ok- irathamisitó tisztviselő és egyéb a büntető törvénykönyvben szépen körülirt bűncselekmények elkövetői gomba módra szaporodnak a művelt középosztály kebelében. A nagyzás, a szereplési viszketeg, az Önuralom hiánya, a tultengésbe átment élet- igények, a társadalmi romlottság — mely a hiúságnak és üres nagyravágyásnak élesztője s bálványozója — okai és rugói ezen erkölcsi elzüllésnek, melynek szomorú példányaival lépten nyomon találkozunk. Csak megjelöltünk egy-két beteges, az erkölcsi fogalmakat egyre enerváló tünetet, azok bővebb taglalására, mihelyt csak alkalmunk lesz, ismét visszatérünk. VÁRMEGYE.-• A (lunaföldvári második szolgabirói állás szervezésére vonatkozó közgyűlési határozatot a belügyminiszter nem hagyta jóvá, de a hivatal lakbérátalányának 150 írtról 230 írtra leendő fölemelését a házi pénztár megtakarításai terhére helyben hagyta. — Tolna vármegye museumi bizottsága folyó hó 16 án délután 3 órakor a megyeház kistermében Wosinsky Mór elnöklete alatt ülést tart. Tárgysorozat: A vármegyei museum alapitó okiratának megszerkesztése. A museum kezelési szabályainak kidolgozása. A museumnak állami fülügyelet és ellenőrzés alá bocsátása. Elnöki jelentések, s folyó ügyek tárgyalása. TÁRCA. —+S8+— Aristocra ti cm rh aps od i a Bizony, bizony kevély nemzet Ez a nemzet, Mely magának ezer évvel Itt e földön Hazát szerzett. Ott a zúgó Don (övében, Itt az ősi lton ólében Kevély, büszke szittya nép, Nagyra lát, s előre lép. Minden népnek ajakáról - stenhez száll a fohász Egyttek, örök üdv adónak Oltárán ég áldozás, A ki atyja minden népnek Hozzá száll zsolozsma, ének. Hajh! de szittya, ös magyar, Ö külön Istent akar! Szittya nemzet büszke úr! Istent választ! S ez Hadúr! Hadúrt! Ősi Istenünket Ki lesujiá ellenünket, Nem felejtető el István Ki meghordá a keresztet Szerte széllycl e hazán. A nép, szent malaszltal telve De ős Hadúrt netn feledve Nem gorombán Nun mogorván De a dogmán Átugorván Ismét segit jó magán. .... Száll zsolozsma, száll az ének, És a szittya ifjak, vének Megvoksolták Krisztus Atyját A magyarok Istenének! — És e „Külön magyar Istent" — — Szcnlséges religió! . . . Áldja térdét meghajlítva A keresztény és zsidó! — Szentet vallott minden ország A ki védje s óvja őt S nevét zászlajára írva Imádja a szent’ s dicsőt. Osztrák imád Szent-Lipótot Lodomérok Szent-Mihályt Morva Szent- CyriIlitek hódol Más osztrák vall Flóriánt, Szlávoknak van Szent-Ivánjuk Zágrábi szent: Spiridon, Stájerok processiúznak Minden Szent-József napon. - ■ Hajh! de büszke szittya népnek Az ilyen szent _ mind kevés, Külön Isten! Külön Szent kell! A magyar magasbbra néz! Ki legdicsőbb odafenni, Ki lesz Igaz magyar Szent ? . ... A Boldogságos Szűz Anya Lett hazánk védasszonya! Bizony, bizony édes népem Saját külön Istened, Saját külön magas Szented Védett eddig téged meg. Soh'se megy le a. napunk Aristocraták vagyunk! .... Kálmán Dezső.-A. csalogány cLal. — Frangois Coppé. — Itt volt az ideje! . . . Ha még pár napig Párizsban késlekedtem volna, netn hallottam volna ez évben csalogányzengést. Mert a csalogány junius első napjaiban, amikor kiköltötte a kicsinyeit, elveszti a hangját, mint bármely berekedt énekesnő, vagy jobban mondva, csak színtelen, érdes csiripelést hallat. Ezért hát a rossz idő dacára siettem, hogy legalább a természet dalosának hangversenyét élvezhessem. Mikor csomagoltam, olyan nyugtalan voltam, mint a legvadabb wagneriánus, mielőtt Bayreuthba indul. Megvallom, hogy amolyan közepes diletáns vagyok és ha sokáig kell ülnöm az operában, bi-
