Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
Vili. évfolyam. 51. szám. Szegzárd, 1898. december 18. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított Árszabály szerint számíttatnak. A magyar ncnizelliez! A nemzetet válság fenyegeti. Nem a maga hibájából, nem önszántából. Néhány ember összeállt és a nemzet ellen gyakorolja azt a hatalmat, melyet a nemzettől kapott. Veszedelemben van a nemzet szabadsága. Miből áll ez a szabadság ? Abból, hogy a törvényeket, melyeknek magát aláveti, maga csinálja. Hogy nem parancsolhat a nemzetnek senki más, csak maga a nemzet. Csinálja pedig a törvényeket úgy, hogy a képviselőházba küldi azokat a férfiakat, a kik bizalmát bírják, azzal a kötelességgel, hogy az ország ügyeit rendben tartsák. A képviselőház tehát nem önálló hatalom, hanem eszköz a nemzet kezében. Arra való, hogy rendet tartson, törvényt csináljon. Ha erre alkalmatlannak mutatkozik, a nemzet nem veszi hasznát. A kik erre alkalmatlanná teszik, megfosztják a nemzetet az egyetlen eszköztől, melylyel maga intézheti sorsát. Ezt pedig most megcselekszí a képviselőház kisebbsége. Alkotmányos rend szerint minden testületben csak az lehet határozat, a mit a nagy többség akar. A községházánál is igy van, az ország házában is igy kell lenni. De most nem igy van. Hónapok óta a képviselőház nem hozhatott törvényt, noha a többség akar törvényt hozni. Hónapok óta várja az ország e törvényeket, de nem kaphatja meg, mivel a kisebbség megakadályoz minden törvényhozó munkát. Azt mondják, hogy a mit a többség akar, nem a nemzet akarata. Lehet-e kétség az iránt, hogy a nemzet rendet akar ? Hogy a mikor csak törvénynek akar enTÁRCA. —kss*— A szirén.* Káprdzat villog a szeméből Elérhetetleti messzeségből, Ott, hol az ég biborszegélye Simul a habok selyemébe Egy szenvedélyes hosszú csókban : Az én szirénem, ő is ott van. Haja csillámlik fenn a vizen, Hogy megigézzeti, elveszítsen. Érzem, mi vár rám; hogy a végzet Millió veszélyben utolérhet Látom, a parton a kik állnak. Mint odaejtett foltok, árnyak, Hogy futkosnak, hogy integet; Egynek jajja még cseng fülemben: Édes fiam, ne hagyj el engem !... És én mindezt nem hallva, látva, Csak rohanok ki a világba, Őrjítő lázban ég a vérem, De őt elérem, el kell érnem I Legyen bár álom szemefénye, Habok csillámló tüneménye, Legyen káprázat, vilii, szellem — De én azért csak hadd szeressem. * Mutatvány a jales költőnek most megjelent kötetéből. gedelmeskedni, nem akarhatja azt, hogy ne legyen törvény ? A mikor képviselőt választ, azt akarja, hogy törvényt csináljon és nem azt, hogy a törvényhozást megakadályozza ? Lehet-e kétség, hogy a mikor a nemzetnek joga van maga-magának törvényt szabni, nem kíván olyan állapotot, melyet nem a maga akarata, hanem a kényszerűség, vagy a halalom állapit meg ? Ország-világ tudja, hogy mi, a szabadelvű- párt, mint a képviselőház többsége, az ország minden viszonyát törvénynyel akarjik rendezni. A javaslatok készen vannak és a képviselőház bármikor szentesitheti. Ha a kormány és a többség akarata érvényesül, a minthogy érvényesülnie kell, akkor törvény szabja meg, milyen viszonyban legyen Magyarország Ausztriához, ; törvény Írja elő, milyen és mennyi adót fizessen minden egyes polgár, mire mennyit költsön a kormány; törvény határozza meg, mennyi véradóval járuljon a nemzet az ország külső védelméhez. Ha a kormány és többség akarta érvényesül, a nemzet a maga-alkotta törvények uralma alatt áll. Mi ezt akarjuk létrehozni, mert ez a szabadság állapota. És mit akar a kisebbség ? Azt akarja, hogy ne legyen törvény, azt akarja, hogy a tisztviselő ne kapjon az államtól fizetést. A katona ne kapjon zsoldot és ellátást. A biró ne üljön törvényt. A rendőr ne védje a polgárok személyét és vagyonát. A szegény, ember ne kapjon munkát, mert a pénznek nincs értéke. Ne legyen hitel, mert ha nincs biró : senki sem hitelez. A tolvajt ne csukhassák be, a gyilkost ne büntessék meg. Szabad préda legyen minden java az országnak, az erősebb hatalmának legyen kiszolgáltatva a gyengébbik. Ezt akarja a kisebbség. A nemzet az ellenkezőjét akarja, mert ilyen rendnélkül való állapotban egy napig sem élhet meg. S mi történik ? A kisebbség emberei erősebbek akarnak lenni a nemzetnél. Nem engedelmeskedni akarnak neki, nem szolgálni akarják, hanem uralkodni rajta. Lehet-e ezt megengedni ? Ha nincs a nemzet nevében alkotott törvény, csak két eshetőség között lehet választani : Vagy fölbomoljon az országban minden rend és a nemzetnek és vagyonnak biztonsága ki legyen szolgáltatva az erősebbeknek, vagy tartassák fönn a rend olyan törvényekkel, miket nem a nemzet maga alkotott. Az első esetben Magyarország megszűnt állam lenni, a másik esetben megszűnt szabad állam lenni. A nemzet nem kívánhatja sem az egyiket, sem a másikat. A képviselőház kisebbsége nem bánja : akár az egyik, akár a másik, csak törvény ne legyen. Ebben a súlyos helyzetben fordulunk a nemzethez, legyen biró közöttünk : kinek van igaza ? Ha nekünk van igazunk, szabad-e megengednünk, hogy a kisebbség akarata nyakára hágjon az igazságnak ? Azt kivárnák, hogy a kormány, melyet a korona és a többség választ, mondjon le, mert ők, a kisebbség gyűlölik. Ha ezt a kívánságot teljesítjük, akkor lehet, hogy az ország törvényeket kap, de ezeket néhány ember diktálja neki, nem pedig a nemzet akarata. De hát törvény-e az a törvény, melyet nem a nemzet maga csinál? Nem-e ugyanott vagyunk akkor is, mintha zsarnok parancsolna nekünk ? A többség jogát nem a kisebbségtől kapta, a kisebbség tehát nem is veheti tőle el. Ezt a joÉn arany hajú szép szirénem. Éh fehérárén tüneményem, Én legédesebb, legszebb álmom Én sziizi, tiszta ideálom! A hullámok sodorjanak csak, Sziklára, szirtre dobjanak csak, Hogy legalább hideg halottan Egy per ezre melletted nyugodjam. Fehér kezeddel vonj ki parira, És fektess le a ravatalra, Virágágyán a szigeted/uk, Halottját a te két szemednek. Es homlokomat simogatva, Góngy'ólgess be aranyhajadba És súgd a habnak nagy titokban: Ez a halott az én halottam ... Az egyiket — a Délibábot, A perzselő nap ponta rá A sárga puszta homlokára, A villanó égbolt alá. Amig a viszhang — ö a másik, A szomorú, de csacska lány: A marezona )ügyek leánya, A meg-megszólaló magány. A délibáb szemünkbe szökken, A viszhang a szavunkba vág: Nem elhagyott a szürke puszta 5 nem társtalan a némaság. Makai Emil. A viszhang. Két légi tündér hajdanába A földgolyóra költözött. A rőnaságon él az egyik, A másik a hegyek között. Két légi testvér mind a kettő, Öröktől él s örök talány. Az ifjabb bánatos, de csacska, A vénebb vig, de túrna lány. La donna é mobile. — Sudermann Herman. — A múlt nyáron néhány hetet töltöttem a Rajna vidéken s éppen visszautazóban voltam Berlin felé; minthogy Frankfurtban sikerült a kalauzzal egyezségre lépnem, egyedül voltam a kupéban. Azonban csak rövid ideig. Elm állomásnál, egy gyönyörű kis városkánál, egyszer csak nyílik az ajtó s a kalauz, válvonással adva kifejezést sajnálkozásának, egy elegáns, sűrűén lefátyolozott hölgyet bocsát be, kinek ifjú, telt idomai felkeltették figyelmemet. Zsebkendőjével meg-
