Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

TOLNA VARMEGYE.

válság állandósittatik ebből a precedensből, nem törődnek, azokat kapacitálni nem lehet s nem is célunk. Azok a máról-holnapra való politikán is hajlandók eltengődni. Nekik jó a »fortwursteln» politikája.

De belemehet-e ily politikába a sza- badelvüpárt, a mely nemcsak a máért, de a jövendőért is felelős ?

S itt van a másik alternativa. A sza- badelvüpárt magára vállalja a teljes felelősséget az esetleg bekövetkező s rákénysze- ritett alkotmányon kívüli állapotért. A klauzuláknak egész bástyarendszerével veszi körül ezt a rendkívüli állapotot, kötelezőleg garanciát vállal arra, hogy ezt a kivételes helyzetet alkotmányunk megingatására nem engedi kiaknázni s egész morális és numerikus súlyával örök időkre, minden többséggel szemben tiltakozik az ellen, hogy precedensül vegye azt a megoldást, a melyre a kisebbség terrorizmusa egyrészt, másrészt pedig az ország vitális érdekei kényszeritet- ték. Ha egyik-másik aggodalmaskodó politikus azt veti ellenünk, hogy egy későbbi kormány »aligha fogja magát az analógiák szorgos keresésére adni, hanem csak a példát látja maga előtt», sokkal fokozottabb mértékben és sokkal több joggal állíthatjuk fel a tézist úgy, hogy egy későbbi kisebbség abszolúte nem fogja szorgosan keresni az analógiákat, hanem csak a példát, a precedenst fogja maga előtt látni.

A szabadelvüpárt expediense kényszer és állami szükség s csak erre az országgyűlésre, ennek is csak egy bizonyos tartamára hat ki. Alkotmányjogi következményeiért a többség elvállalja a garanciát s viseli teljes mértékben a felelősséget. Csak nem akarják józan emberrel elhitetni, hogy Bánffy megbuktatása, húsz ember személyes gyűlölete miatt, szintén ehhez hasonló kényszer és állami szükség ? Nem is szólva arról, hogy ennek a buktatásnak alkotmány- jogi következményeiért senki sincs, a kit felelősség terhelhetne s a ki az alkotmányos és parlamentáris veszedelmek elhárításáért a garanciát elvállalhatná.

2. _________________________

Az asszonyság szuszogott, én visszaszuszogtam. így szuszogtunk vagy öt percig, a mikor a néni szóra nyitotta kétemeletes tokáját és egy magyar színházi mezzó szoprán énekesnő töredező hangján a következőleg vezette be a kínosnak mutatkozó társalgást :

— Uram, én a Mimi mamája vagyok.

— Asszonyom, én Fülemilefi Jákó vagyok.

— Nem tartozik a dologra — szopránozott a Mimi mamája néven ismert hustömeg — azt hiszem, tisztában van vele, hogy miért jöttem.

Isten látja lelkemet, gondoltam magamban, fogalmam sincs róla, hogy mi közöm nekem a Mimi mamájához ! Voltaképen ki is az a Mimi ? Megfeszítettem az emlékezés idegszálait, visszagondoltam gyermekkorom ama határpontjára, a mikor különbséget tudtam tenni íiu és leány között, de Mimi néven nem ismertem halandó némbert, csak a költők és regényírók meséjéből. Volt ugyan egykét szobacicus ismerősöm, de azt nem hittem, hogy ilyen dekádens világban Mimi névre kereszteljenek egy szobacicust. Egyébként is a szobacicusoknak meg van az a kellemes európai műveltségük, hogy nem a mamájukat küldik az ember nyakára.

Egyébként újra szuszogás állott be közöttünk. Hogy megtörjem a világ legislegkinosabb csöndjét, igy szóltam hozzá:

— Szabad kérdenem még egyszer becses nevét ?

— Nem tartozik a dologra — felelte a hatalmas asszonyság — én azért jöttem önhöz uram, hogy számoljak.

A döntés tehát egyik oldalon olyan, hogy érte senki garanciát nem vállalhat, senkit felelősség nem terhel; a másik oldalon a szabadelvüpárt garantálja azt, hogy az alkotmányra, — ha a kivételes állapot megszűnik, a mi kizárólag az ellenzéktől függ, — semmi veszedelem nem hárul, s a felelősséget a kivételes állapotért teljes mértékben elvállalja.

így áll a felelősség kérdése. így mérlegeljék azt lelkiismeretükben azok, a kik igazságosan akarnak ítélni s becsületesen, elveikhez híven cseledni.*

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság december havi ülését folyó hó 15-én, csütörtökön fogja megtartani.

— A vármegyei múzeum kezelésére vonatkozólag a törvényhatósági közgyűlés által alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter egész terjedelmében jóváhagyta.

— Körjegyzői állásoknak csere utján való betöltése helyet nem foglalhat. (Belügyminiszter 1898. évi 95,338. számú elvi jelentőségű határozata.)

— A külön közgyámi állás szervezése, illetőleg fentartása nagyközségekben — kötelező. (Belügyminiszter 1898. évi 99,210. sz. elvi jelentőségű határozata.)

— Az építészeti rendészet gyakorlására a kösség törvényes hatásköre nem terjedvén ki: a képviselő-testület az építés bejelentése és tornác lerombolása tárgyában érdemlegesen nem határozhat. (Belügyminiszter 1898. évi 102,137. sz. elvi jelentőségű határozata.)

— A községből való kitiltás. Magyar állampolgár a községből (városból) csupán azért, mert ott lakhatási engedély nélkül tartózkodik s települési engedélye nincsen, ki nem tiltható. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 83383. sz. elvi jelentőségű határozata.)

— Perben álló felek részére —- a föld- mivelésügyi miniszter 1897. évi 17602. számú elvi jelentőségű határozata értelmében — a fennálló gyakorlat szerint közigazgatási utón semmiféle dijak (napi dij, megjelenési dij, időmulasztás stb.) nem állapíthatók meg.

— Az utónevek használatára vonatkozólag a belügyminiszter 1898. évi 105992. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a születési anyakönyvbe bejegyzett több utónév közül bármelyiket lehet állandóan használni.

* Ez a cikk, mely a szabadelvüpárt álláspontját jelzi, megjelent a M. U. december 9-iki számában. A szerk.

Hm, számoljak ! . . . most már tisztában va gyök a Mimi mamájával; bizonyosan azt a kis leányt hívják Miminek, a ki a ruhát szokta a mosásba vinni s most eljött a mamája, hogy egyszer végre kifizessem. Egy kissé kellemetlen volt ugyan a helyzet, mert ilyen tigrisszemü hölgyet szép szóval bajosan lehet kifizetni, már pedig akkor is meg volt az a furcsa szokásom, hogy soha sincs pénzem.

De elvégre is, distinguáljunk ! A Mimi mamája számolni jött, ehhez pedig nem kell pénz.

— Vagy úgy ! — szólottám én — hát a tavalyi januári mosásban volt.. .

— Semmi közöm a maga nagymosásához, majd megmosom én a maga fejét!» — felelte ő.

Megvallom, egy kissé megijesztett ez a remegő hang, az a tüzesen haragvó szempár, különösen pedig a termetes asszonyság hatalmas két keze és mellette a parap'i. Valami olyan sajátságos hátborzongatást éreztem. A lakásunkban egy lélek sem volt, csak mi ketten szuszogtunk és egyáltalában semmiféle kedvem sem volt ahhoz, hogy a Mimi mamája véletlenül érintkezésbe hozza zsíros kacsóit az arcommal.

De hát elvégre is, miért akarja ez a néni megmosni a fejemet ? Mi közöm nekem az ő közéhez? Csak néhány percig kalandozhattam el a visszaemlékezés világában, mert a Mimi mamája gondoskodott arról, hogy ne tűnődhessem sokáig. Markos kezeibe fogta parapliját, a mely akkora volt, hogy a Hentzi-szobor bátran elfért volna

Erzsébet királyné szobrára vármegyénk alispánjához, illetőleg a vármegyei pénztárhoz eddig a következő adakozások folytak be :

A simoutornyai járási főszolgabíró gyűjtése.

Diós-Bcrényben: IS-an 5 frt 60 kr, Görbó’n: 9-en 3 frt, Belecs- kán: 27-en 14 frt 30 kr, Miszlán: 18-an 2 frt 50 kr, Szí.- Uírincztn: 15-en 4 frt 15 kr, Fis-Székelyben: 14-en 6 frt 20 kr, Uzd-Borjádon: 30-an 1 frt 93 kr, Pálfán : 9-en 4 frt 30 kr, Kalaznón: 11-en 1 frt, Nagy-Székelyben: 20-an 3 frt 10 kr, Nemedében; 31-en 7 frt 23 kr, F.-Nánán : 69-en 7 frt 30 kr, Simontomyán: 21-en 12 frt, Szakadáton: 29-en 2 frt 75 kr, Udvariban: Udvari község 10 frt, Mttrgán : 3-an 1 frt 50 kr, Szárazdon: 59-en 3 frt 33 kr, Kétyen: 132-en 9 frt 86 kr, Varsádon: 11-en 4 frt 70 kr. Összesen 104 frt 75 kr.

A dunaföldvári járási főszolgabiró gyűjtése. Duna-Főldváron: 92-en 40 frt 12 kr, Tápén; 18-an 3 frt, Komlódon : 2-en 2 frt 40 kr, Faddon: 68-an 20 frt, Gerjenben. 14-en 5 frt 50 kr, Pakson : 38-an 17 frt 40 kr, Nagy-Dorogon : 30-an 20 frt 85 kr, Madocsán: 158-an 48 frt 7 kr, Bölcskén: 4-en 3 frt, Bikácson: 22-en 2 frt 29 kr, Német-Keíren: 3-an

2 frt 30 kr, Györkónyben: 38-an 4 frt 80 kr, Kajdacson: 104-en 18 frt 5 kr és D.-Szt.-György község 5 frt. Összesen 192 frt 78 kr.

A völgység! járási főszolgabiró gyűjtése.

Bonyhádon: 51-en 27 frt 97 kr, Alajoson: 45-en 5 trt 5 kr, Kés-Alanyokon: 13-an 3 frt 85 kr, Nagy-Mányokon: 40-en 47 frt 10 kr, Váralján: 68-an 11 frt 12 kr, Mázán: 30-an 9 frt 25 kr, Győrén: 21-en 2 frt 10 kr, Mucsfán: 35-en 4 frt 20 kr, Izményben: 62-en 6 frt 80 kr, Lengyelen: 40-en 35 frt 7 Ats-Vejke község 5 frt, Závodon: 27-en 13 frt 46 kr, Nagy- Vejkén: 43-an 2 frt 73 kr, Hantion: 31-en 3 frt 4 kr, Aporon: 20-an 8 frt 35 kr, Tevelen: 79-en 18 frt 82 kr, Kovácsiban: 6-an 95 kr, Kis-Dorogon: 17-en 12 frt 30 kr, Varas- dón : 60-an 8 frt 50 kr, Tubádon : 9-en 1 frt, Döry-Patlanban: 90-en 100 frt, Zombán: 15-en 10 frt 20 kr, Szálkán : 3-an

3 frt, Czikón: 40-en 5 frt 4 kr, Mó'csénybcn: 17-en 1 frt 85 kr, Palatinczán: 14-en 1 frt 7 kr, Apátiban: 9-ea 2 frt 30 kr, Mórágyon: 46-an 7 frt 30 kr, Kokasdon: 14-en 2 frt 65 kr, Belaczon: 6-an 2 frt 50 kr, Ladományban: 2-en 30 kr. Összesen 362 frt 87 kr.

A dombóvári főszolgabiró gyűjtése. Ó-Dombovár község 25 frt és 6 adakozó 3 frt 10 kr, Uj-Dombováron: 56-an 37 frt 91 kr, Várongon: 25-en 2 frt 15 kr, Lápafón: 30-an 4 frt 14 kr, Nakon: 28-an 2 frt 59 kr, Szakoson: 20-an 12 frt 50 kr, Focsolán: 25-en 22 frt 80 kr, Döbröközön: 32-en

20 frt 50 kr, Fürdőn: 36-an 15 frt 38 kr, Gyulajováncza község 5 frt, Csibrákon: 187-en 31 frt 60 kr, Mubsiban: 29-en

21 frt 95 kr.

Előfizetőinkhez.

Örömmel tudatjuk lapunk tisztelt előfizetőivel, hogy 1899. évi január hó 1-től kezdve a következő rendkívüli kedvezményben részesíthetjük őket.

Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint arról, hogy a Hevesi József ismert iró által Budapesten szerkesztett gyönyörű kiállítású, gazdag tartalmú illusztrált havi folyóiratot, az „OTTHONT“ ezentúl úgyszólván ingyen adhatjuk t. előfizetőink________________ 1898. december 11.

al

atta és fátyolozott hangján a következő perorá- ciót intézte hozzám:

— Hm, hm, nyomorult világ ! Egy ártatlan bimbót növesztettem, drágábbat, mint a szemem világa; óvtam a szellőtől, mentettem a vihartól és most mire neveltem!

Egészen jól kezdi, gondoltam magamban, ez az asszonyság alighanem képviselőházi karzati gi- bic a — Rátkay beszédjei alatt. És folytatá :

— Gyermeket nevelünk, rááldozzuk életünk nyugalmát, minden kincsünket, nincs éjjelünk, se nappalunk; azt hiszszük, hogy reményünk lesz az élet alkonyán és óh, mire megvénülünk ! ...

— Ezt kérem Jókai Mór irta, — vágtam közbe.

— Hallgass !... — vágta ő közbe és nagyot koppantott a paraplival.

No szépen vagyunk! Ez már «per te» beszél velem, pedig bizony Isten, még Engel-féle borral sem ittam vele brúder-poharat. És folytatá:

— Óh, mire megvénülünk ! Azt hisszük, hogy a mikorra alkonyodik életünk világa, lesz valaki, a hol nyugalomra hajtjuk bágyadt fejünket. És a bimbót letöri egy ... egy ... egy gazember!

— De asszonyom ! — szólottám én.

— Hallgass!... — felelte ő. — Igen, egy nyomorult! Először csak kisérgeti, aztán virágot hord neki, szép szavakkal, mézes hangon hitegeti, örök hűséget, házasságot igér neki, akkor aztán, mikor elérte a célt, ott hagyja nyomorult, gyáva módra !