Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

1898. december 11. TOLNA VÁRMEGYE. 3. nek és csak a postai, csomagolási és kéz­besítési díj fejében számítunk fel negyed­évenként egy koronát. Azon t. előfizetőin­ket, kik eképen az „Otthont“ is járatni óhajtják, kérjük, hogy 1899. évi január hó 1-től kezdve a lapunkért járó előfizetési díj­hoz az „Otthoniért negyedévenként fize­tendő egy koronát nekünk egyidejűleg be­küldeni szíveskedjenek. Az „Otthon“ a hires „Magyar Sza­bijának egy külön kiadása (évi előfizetési díja 10 frt), telve legkitűnőbb Íróink dolgo­zataival, elsőrangú festőink illusztrációval. Közöl elbeszéléseket, költeményeket, társa­dalmi és kritikai cikkeket, népszerű tudo­mányos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva); azonkívül szebbnél szebb aktuális illusztrá­ciókat és úgy a hazai, mint a külföldi festő­művészek legújabb alkotásait. Az „Otthon“ minden hó elsején egy vastag kötetben jelenik meg. És ilyenformán a „Tolnavármegye“ előfizetői tizenkét vas­tag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koronányi költségdijat számítunk fel csupán. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogad­ják a „Tolnavármegye“ ezen meglepetését, melyet mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Azoknak, a kik eddig beküldték az „Otthon“-ra az 1 korona előfizetési díjat, jövő évi január hó folyamán küldjük meg az „Otthonit. Előfizetési feltételek: A „Tolnavármegyó“-re: Egész évre ... 6 frt — kr. Fél „ . . . 3 « — « Negyed évre . . 1 „ 50 „ A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre ... 8 frt — kr. Fél „ ... 4 * — » Negyed évre . . 2 » — » A „TOLNAV ÁRME&TE“ politikai hetilap Kiadóhivatala Szegzardon. Hírek. — A tolnavármegyei muzeum egyesület folyó hó 15-én délután 4 órakor a vármegyeház dísztermében tartja meg első rendes közgyűlését, melyre az egyesület tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. A ministerium által jóváhagyott alapszabályok bemutatása. 2. A tisztikar és választ­mány megválasztása. 3. Jelentés a museum egye­sület állapotáról. 4. Előterjesztés az 1898. évi tag­díjak hováforditása ügyében. 5. Indítványok. Szeg­zárd, 1898. évi deczember hó 7-én. Gróf Széchenyi Sándor, id. elnök. Az ülés napján a muzeum gyűj­teményei megtekinthetők. — Alapítványi hely. A bécsi Theresianium- ban megüresedett Mária Terézia-féle bátaszéki ala­pítványi helyet Ó Felsége prileszi Prileszky Eli- márnak adományozta. — A Baja Bátaszék között tervezett Duna- hid ügyében Dániel Ernő báró, kereskedelmi mi­niszter az érdekelt vidékek monstre-küldöttsége ál­tal átnyújtott emlékirat alapján elrendelte az elő­munkálatokat foganatbavetelét, a melyek vezetésé­vel Lakatos Aladárt bízta meg. Hogy most már tényleg komolyan látnak a kereskedelemügyi mi­nisztériumban ezen vasúti hidépités megvalósításá­hoz, kitűnik abból a körülményből is, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága utasította a szeg- zárdi osztálymérnökséget, hogy készitse el a báta­szék—dotnbovári vonalnak elsőrendű vonallá való átalakulását. — A bíróság köréből. Selcz József kir. tör­vényszéki elnök a központi járásbíróság ügymene­tét folyó hó 6-tól 10-ig vizsgálta meg, ez évben már másodszor. A jövő hét folyamán pedig a bony­hádi kir. járásbíróságot fogja megvizsgálni. — Ifjú Boda Vilmos kir. törvényszéki joggyakornok hiva­talos esküjét folyó hó 4-én tette le a kir. törvény­szék elnökénék kezébe. — A nőegylet szilveszteri mulatsága. A nőegylet fáradhatatlan vezetői minden kioálkozó al­kalmat megragadnak, hogy a szilveszteri estély tel­jes sikerű legyen. A napokban már a mdghivókat is szétküldik. Mint halljuk, a programra teljesen készen van és annyira érdekes, hogy felülmúlja az összes eddigit. — Esküvő. Dr. Sterk József tamásti köror­vos ma, folyó hó 11 én esküszik örök hűséget Krausz Margit kisasszonynak, dr. Krausz József sárbogárdi járásorvos leányával Budapesten, a do­hányutcai zsinagógában. — Orvos választás. Dr. Berde Mózes bony­hádi gyakorló-orvos, a szegzárdi kér. betegsegélyző- pénztár ottani orvosa, egyhangúlag választatott meg Bonyhád község orvosává, két pályázó ellenében. — De kérem ! — szólottám én. — Ne kérjen 1 — felelte ő. — Most engem kér, akkor őt kérte, hitegette, tele szőtte a lelkét rózsás álmokkal, bóditó képekkel és a gyermek hitt, hitt vakon, Isten embert megtagadva, rohant az örvénybe, a szerelem sötét poklába ! Óh, hogy ily nyomorult a világ, nyomorult emberekkel 1 — De asszonyom, bocsánat! . . . — Nem bocsájtok! Az Isten sem bocsájt ! Még bocsánatot mer kérni, még itt mer állani előt­tem, közönyös arccal (ez épen nem volt igaz) te­teti az ártatlant! Mért nem állt igy az én egyet­len szépséges gyermekem előtt, a kit úgy szeret­tem, mint az Istent, övé volt minden célom, min­den küzdelmem és most boldogtalanná tette örök életére, szerelmet hazudott neki, pedig nem sze­rette, nem szerette soha, soha ... Az asszonyság megállt egy pillanatra. Zseb- jéből egy nagy sárga kendőt vett elő és azzal tö- rülgette szemeit. Én pedig ezalatt félesztendőre valót izzadtam. Gondolataimat nem tudtam rendbe szedni, csak vártam, vártam, hogy voltaképen mi lesz ennek a vége. Mit akar velem ez az asszony ? Soha e világi életemben még csak egy harmadéves polgáriskolai leányt sem csábítottam el, ártatlan voltam mindig, tele istenes gondolatokkal és most nekem tartanak itt perorációt a nőcsábitóról. Pár pillanatnyi kínos csend után egy koppanás ébresz­tett fel gondolataimból. Az asszonyság kiejtette izeiből a paraplit. És csudák csudája, látva a Mimi mamájának | üres kezeit, visszajö t a bátorságom. Kis durvasággal vegyes stentori hangon szó­lottám hozzá: — Asszonyom, ezt én tovább nem tűröm ! Mondja meg elvégre is, mit akar tőlem, mert ne­| kém fogalmam sincs arról, a mit ön itt beszél! — Mit akarok ? Adja vissza elvesztett bol­dogságomat, ha már nyugalmas életemtől megfosz­tott. — És sirt, sirt, tele sirta a sárga zsebken­dőjét. — De asszonyom, én ... én nem adhatom vissza az ön elvesztett boldogságát; én nem va­1 gyök üzletember, én nem vagyok boldogságke­reskedő ! — De ön adhatja vissza, a ki elvette az én édes egyetlen Mimimet! — De asszonyom, isten bizony nem vettem el a Mimit, nézze meg a kulferemet, nézze meg a zongorám tetejét, nincs sehol, én nem is ismerem ; a Mimit! — Nem ismeri ? — Nem hát! — Hiszen a Tubákné azt mondta, hogy zon- j gorista és itt lakik hátul az utolsó ajtóban! — Az ám, egy emelettel lejebb lakik a zon­gorista, aztán maga asszonyom, nekem tart itt szónoklatot a nőcsábitásról! — Bocsánat, bocsánat, édes jó uram ! — Fogta a családi parapliját és lejebb ment egy eme­lettel. Svengáli. — A cikádori apát fölszentelése. A herceg­prímás budavári plébániájában múlt kedden szentel­ték föl dr. Várady Árpád kultuszminiszteri osztály- tanácsost, a kit a király nemrég tüntetett ki a ci- kadori apáti címmel. A cikádori apátság tudvalevő­leg Bátaszék közelében volt, de manap már a nyoma sem található s nem is lehet megállapítani a valódi helyét. — Adomány a múzeumnak. Dóry Dénes fő­rendiházi tag a vármegyei múzeumnak egy Dány- pusztán talált nagy heltakori urnát, dr. léry Emil hőgyészi ügyvéd pedig a Kapós-mederben talált 417 drb heltakori borostyángyöngyöt ajándékozott; ez utóbbiak valószínűleg áldozati tárgyak voltak. — Orvosi jubileum. Dombovárott fényes ban­kettel ünnepelték meg Neuman János dr. körorvos 25 éves jubileumát. Folyó hó 4-én több küldöttség és egyesek tisztelegtek az orvos lakásán, este pe­dig több mint százan gyűltek össze lakomára a «Korona« vendéglő termeiben. Együtt volt itt, nem­csak a dombóvári társadalom minden rétege, ha­nem a környékbeli községek hatóságai is képvi­selve voltak, a kaposvári orvosi kar képviseletében pedig Szigeti Gábor korházi főorvos jelent meg az ünnepélyen. Az első hivatalos felköszöntőt Rolf Aladár dr. tartotta, utána Nagy István főszolgabíró méltatta a jubiláris érdemeit. A később elhangzott tósztok közül különösen kiemelkedett Dóry Jenő és Szigeti Gábor dr. felköszöntője. Rimer Adolf a tá­vol levő Dóry Józsefet, Paál József az ünnepelt nejét és a jelenlevőknek otthon maradt nejeiket él­tette. Vacsorabontás után a jubiláns gyönyörű he- gedüjátékával mulattatta a társaságot. A kedélyes lakomának csak a késő hajnali óra vetett véget. — A vármegyei muzeum egyesületbe újabban rendes tagokul beléptek Veszelei Károly, jeles költő s lapunk munkatársa, továbbá Kálmán Károly szeg­zárdi tanító. — Falb jóslatai. A nagy viharpróféta: Falb Rudolf a legközelebbi napokon a a következőket jósolja: December 13-án és 14-én a csapadék nö­vekszik, a következő napokon ismét szárazság ural­kodik. December 24-ike másodrendű kritikus nap, de ennek aliglesz más következménye, minthogy 26-án újból nagyobb lesz a csapadék. 27-ike körül hó várható, utána ismét szárazság következik. Ha ezen jóslatai is hűek maradnak a régiekhez, akkor ép az ellenkezőjét kell hinni. — A tejgazdaság terjedése. Tolna vármegye minden vidékén terjed a tejgazdaság. — Legutóbb Alsó-Nánán alakult tejszövetkezet, amely a mellett, hogy községi hitelszövetkezet, céljául a tejtenyész­tés előmozdítását is feladatául tűzte ki. Ez a szö­vetkezet az 50-dik a vármegye területén. * — Halálozás. Nagy Vince, országos tejfel­ügyelő, Kovács Dávidné szegzárdi polg. leányisk. igazg. fivére, Polgárdiban szivszélhüdésben elhunyt; holttestét Budapestre szállították. A tevékeny, köz- kedveltségü, javakorban levő férfiút rokonai és nagy számú tisztelői gyászolják. A fővárosi irói és mű­vészi körökben, melyeknek kedvelt tagja, szintén mély megdöbbenést keltett a köztiszteletben álló férfi váratlan halálesete. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Budapesten ; miniszterek, a köz­élet legelső kapacitásai, irók, művészek kisértéjc el a boldogultat utolsó útjára, sírjánál többen .gyász­beszédet mondottak, köztük Pósa Lajos jeles költő is. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: «Alulírottak úgy a maguk, valamint az egész ki­terjedt rokonság nevében is a legmélyebb fájdalom­mal tudatják, hogy szeretett fia, illetőleg testvérük ifj. losonczi Nagy Vince országos tejgazdasági fel­ügyelő, folyó hó 4-én délután 5 órakor, munkás életének 42-ik évében, Polgárdiban szivhűdés kö­vetkeztében váratlanul elhunyt. A megboldogult hült tetemei Budapestre szállíttatván, tolyó hó 7-én délután 3 órakor fognak a kerepes! úti tenjető ha­lottas házában a róm. kath. egyház szertartása sze­rint beszenteltetni és ugyanezen temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Budapesten, 1898. decem­ber 6-án. Nyugodjék békében ! Áldott legyen em­léke ! Édesatyja : idősb L. Nagy Vince. Testvérei-,: L. Nagy Elek és neje Kiss Ilona gyermekeikkel, L. Nagy Mariska és férje Vetter Ambrus gyerme­keikkel, L. Nagy Lujza és férje Kovács Dávid gyer­mekeikkel, L. Nagy Lajos és neje Kiss Emma gyer­mekeikkel, L. Nagy Ilona és férje Aczél Ferenc, L. Nagy Gyula.« — Tanitói korpólókok. A közoktatásügyi mi­niszter Engel Mór bátaszéki izr., Ürógdi József gyönki ref., Gergits György, Bencse Sándor és Molnár Gyula bölcskei r. kath, Patay Pál bátai ref. tanitók ötödéves korpótlékát államsegélyként utalványozta.

Next

/
Thumbnails
Contents