Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

Vili. évfolyam. 49. szám Szegzárd, 1898. december 4. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt - kr. 3 » — » I » 50 » . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket s kiadó- hivatalon kirül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉ SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeden megállapított árszabály szerint »zámittatnak. Az ellenzékhez. —lk. Meddig folytatja még az ad hoc egyesült ellenzék kisded játékát ? Nem szó­lunk arról, hogy az ő koalíciójuk milyen er­kölcsi alapon áll, a mikor egy részről a 6y-es alaphoz föltétlenül ragaszkodó nemzeti párt, más részről a 6y-es alapot perhorreskálb, károsnak és megdöntendőnek hirdető füg­getlenségi és 48-as párt, harmadikul pedig a klerikális és aulikus néppárt benső frigyet kötnek és mint egy test és egy lélek kö­zös akcióban egyesülnek. Nem szólunk arról sem, hogy a függet­lenségi és 48-as párt megtévelyedésében mind­inkább el-el távolodik nemes hagyományai­tól, melyeknek egykori lánglelkü vezérei egy Kossuth Lajos, egy Irányi Dániel voltak. Ezen párt minden időben elvekért és eszmékért, azoknak diadaláért küzdött, lel­kesen, hazaszeretettől áthatva, önzetlenül és telve elvhűséggel. Ma a vezér, kinek jóhiszeműségét és gyengeségét majd a nemzeti, majd a nép­párt használja ki saját céljaira, a jó Kossuth Ferenc azon jelszó alatt viszi a harcot, hogy ő és pártja nem a gépezet, hanem a egépész■» ellen küzdenek, vagyis, hogy ók nem elvi, hanem személyi harcot folytatnak. Ezt a tant a függetlenségi és 48-as párt soha nem hirdette, soha nem követte. Elvekért küzdött, elvi alapon, de nem személyek el­len. Igaz, akkor Irányi Dániel, Helfy Ignác, Simonyi Ernő, Hennáim Ottó voltak a párt vezérférfiai, kiknek mindegyike tűrhetetlenül ragaszkodott elveihez, de személyes harcot soha nem folytattalak, a 67-es pártokkal, a párt alapelveit mindenben dezavuáló nép­párttal és nemzeti párttal a legmelegebb és leg­szorosabb baráti frigybe össze nem olvadtak. Ma azonban azt látjuk, hogy a Polonyi Gézák, a Sima Ferkók és a kis Kubik ragadták magukhoz az uralmat. A komolyabb, tisz­teletreméltó, higgadtabb és régibb elemei a pártnak, Eötvös Károly, Komjáthy Béla, Győry Elek és Thaly Kálmán, miután Po- lonyiék a pártban felülkerekedtek, vagy bús hallgatásba merülnek, mint láttuk a napi­rend-vitánál, ezek egyike sem vett részt az | obstrukcióban, vagy pedig, ha felszólalnak, mint Komjáthy tette legutóbb, a leghatáro­zottabban elítélik úgy az obstrukciót, mint a többi pártokkal való íegyverbarátságot. A többi közkatonák úsznak az áradattal, melynek élén névlegesen Kossuth Ferenc lavíroz. Úgy odahaza, vagy baráti körben kimondják ők is, hogy helytelenítik, rosszal­ják ezt a magatartást, de mihelyt megje­lennek a porondon, ott várja őket Polonyi Géza és még néhány nagyhangú elvtárs, kik azonnal letorkolják a kis remonstráló- kat, a kik erre engedelmesen alárendelik ma­gukat a vitarendezőségnek. De nem rekriminálunk. Készségesen elhisszük Polonyi Gézának, meg Rakovszkynak, hogy ők urai a parla­mentnek és hogy 25-öd magukkal bármely törvényjavaslatnak elfogadását a képviselő- házban megakadályozni képesek. Bebizonyították már bőségesen, hogy virtuozitással kezelik a házszabályoknak ne­kik kedvező szakaszait és hogy névszerinti szavazásokkal, interpellációkkal, ' napirend­vitával, javaslatok és módosítások benyújtá­sával, valamint a házszabályokhoz való fel­szólalásokkal ők a képviselőházat működésé­ben bármikor megakaszthatják és bármely törvényjavaslat elfogadását meghiúsíthatják. íme az indemnityre az országnak van szüksége, azt csak az országnak szavazzák meg, és az egész javaslat csupán két sza­kaszból áll, mégis azt látjuk, hogy 6 hét után most tartanak az általános vita elején. Tehát föltétlenül elismerjük, hogy Po­lony iék a mostani házszabályok mellett tel­jesen urai a parlamenti helyzetnek. Mikor pedig azt velünk együtt elismeri az egész ország és a külföld is, összetett kézzel kér­jük őket, érjék be ezekkel a babérokkal és hagyják abba romboló munkájukat. Már eddig is elég nagy kárt tettek az országban. iMagyarország, - emlékezzünk csak vissza az osztrák parlamentben körülbelül egy év előtt lefolyt botrányok alkalmával az egész európai sajtóban és közvéleinéuyben meg­nyilatkozott kritikáról, - mint konszolidált, szi- 1 goruan parlamentáris ország, hatalmasan ! megizmosodva úgy a kulturális, mint az anyagi T A R C A. A vén pásztor. Egész életében Őrizte a nyájat, Hajtotta, terelte De már belefáradt A sok határt, mesgyét Addig addig járta: Maga is eljutott A végső határra. Szabad volt a járás Egész eddig nyitva, Hej de innen többé Nem vezet ut vissza, Nem talál arra a Virágos csapásra, Amely visszavinnő A szép ifjúságba. Szomorúan nézi Az utat mögötte, De szép mezőséget Hagyott el örökre, Selymes a fü arra S térdig érő — térdig, Bár egyetlen egyszer Mehetne ott végig. Még egyszer meritni A fakadó érből, Még egyszer ihatni Csillogó vizéből, öyöngyvirágos réten Csaloganyszó mellett, Ott azon a tájon Dalolhatni egyet. Gyönyörű vidékét Mióta elhagyta Megcsappant kedvéből Úgyse telt a dalra, Még egyszer elfujni A legszebb nótáját, __S letenni örökre Pá sztorfur uly áj át. VESZELEI KÁROLY. Alkonyodás. Harmincöt éves korában egy jó jövedelmű ügyvédi iroda gondjaival a háta mögött Kán házas­ságra gondolt. De nemcsak gondok, előtte állott, az ujján ott volt már a karika gyűrű. S mikor né­zegette ezt a sárga vékony jószágot szerelemre, forró szenvedélyre akart gondolni. Arra gondolt, azon gondolkozott: szereti-e valóban Margitot ? Margit nem volt rút, sőt szépnek lehetett mondani, sőt talán ifjú szív imádni is tudta volna. Kun nem imádta. Szivesen fogadták a háznál, a hol e virágot találta; nem kellett küzdenie semmi­ért, a doktor cim, s a jó foglalkozás minden aka­dályt lerombolt. S az út félen, melyen immár oly könnyen haladt, találta meg Margitot. Emlékeinek álma tűnt fel újra a kék szemében, szőke hajában; bátortalan, gyáva gyermeknek képzelte magát újra; avval a szivdobogással közeledett hozzá, a melyben annyi szenvedés, de még több gyönyör van . .. De elfoszlott a fellobbanó gyermek álom, mert bár szivében méltatlannak, nyomorultnak érezte magát Margittal szemben, a hatalom, a mit nem önerejé­ben, lelkében érzett, de a mi neve előtt tündökölt, könnyen és küzdelem nélkül tette részesévé a bol­dogságnak. Pedig nem így akarta ezt. — Újra kereste a régi álmot, régi gyávaságot, újra szeretett volna reszketni, remegni a lány közelségétől, mint régen; újra szerette volna végig szenvedni azokat a rette­netes fájdalmakat, a melyek nélkül, most érezte, élni nem érdemes . .. Szeretett volna kétkedni, el­csüggedni s a kétkedést édes hitté, a gyötrődést fényes bizonysággal boldogsággá válva látni. Küz­deni szeretett volna Margitért, mert érezte, hogy e küzdelem nélkül nincsen igazi szerelem. S lát!a lassan bizonyosodva, hogy Margit soha sem fogja úgy szeretni, a mint óhajtotta volna. Nem férfiasságával hódítót a meg, nem kellett a leány lelkében ellenszenvet, gyűlöletet leküzdenie; közönyös jóakarattal találkozott mindjárt, a mint bemutatták neki. A küzdelem, az édes küzdelem magva az első találkozásnál megsemmisült . .,

Next

/
Thumbnails
Contents