Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

1898. november 27. TOLNA VÁRMEGYE.

2 frt, M. Proksa 1 fit, Mohi Mihály 1 írt, Török János 20 kr, Péri István 20 kr, Pamer Adám 20 Sáringer István 20 kr, Haag Frigyes 20 kr, Tájer András 20 kr, X. V. 1 frt, Kovács József 15 kr, Németh György 1 frt, Németh Györgyné 50 kr, özv. Wenszky Ferencné 50 kr, Borbély József 20 kr, Hollósi József 15 kr, Takács György 50 kr, Szőllősi József 20 kr, Boroda Anna 20 kr, Keserű Mihály 15 kr, N. N. 1 frt, összesen 29 frt 15 kr.

Döry Margit gyüjtőivén adakoztak: Dory Etelka 1 frt, Döry Jenőné 2 frt, Döry Józsefné 2 frt, Forster J. 1 frt, Jankovich B. Gyula 2 frt, Döry József 1 frt, Döry Vilmos 1 frt, özv. báró Döry Lajosné 1 frt, Döry Ödön 1 frt- Lyka Julie 2 frt, Döry Margit 1 frt, Istók 20 kr, br. Wimmers- perg 1 frt, F\ 50 kr, összesen 16 frt 70 kr.

Özv. Schmidt Józsefné gyüjtőivén Tamásiban : ür. Sántha Gyuláné 3 frt, Donnerné 50 kr, Szen- drődy Dénesné 1 frt, Rosenden Theres 40 kr, Strauszné 50 kr, Taubnerné 20 kr, Jeruzsálemné 30 kr, Szévald Móriczné 2 frt, Molnár Nándorné 50 kr, Kirsel Sarolta 25 kr. dr. Gaál Béláné 50 kr, vasvári Kovács Lajosné 50 kr, Hasz Józsefné 50 kr, Hesz Pálné 1 frt, Günther Lászlóné 50 kr, Kis Adolfné 50 kr, Hirsch Ignácné 50 kr, Lilge Károlyné 25 kr, Bubics Antalné 1 frt, dr. Früh- wirth Jenőné 1 frt, Szalay Jánosné 20 kr, Parragh Béláné 1 frt, Kelemen Lászlóné 50 kr, dr. Kiss Ernőné 1 frt, N. N. 25 kr, dr. Piringer Józsefné 1 frt, Lakner Lajosné 1 frt, dr. Gottlieb Salamonná 50 kr, Kovács Imréné 50 kr, Damokosné 30 kr, Kis Jánosné 50 kr, Dánay Jánosné 50 kr, Hégerné 30 kr, Lukácsné 20 kr, Spettl Imréné 30 kr, Häring Alajosné 30 kr, Görögné 20 kr, özv. Vogl Györgyné 10 kr, Steuermann Ignácné 20 kr, őzv. dr. Löwyné 50 kr, Possert Béláné 20 kr, Malytschek Mari 50 kr, Kovátsné 20 kr, Dömötör Sándorné 50 kr, özv. Néveryné 20 kr, Puha Amália 30 kr, Fischer Netti 20 kr, Abelesz Henrikné 20 kr, Sikosné 20 kr, N. N. 30 kr, Molnárné 30 kr, N. N. 35 kr, Madarász Jánosné 1 frt, Königsbaum Netti 10 kr, Orosz Flóra 20 kr, Keller Anna 10 kr, N. N. 20 kr, Jakab Istvánná 5 kr, Hirsch Anna 20 kr, Bertics An’alné 20 kr, özv. Kohn Mórné* 20 kr, Spitzer Józsefné 10 kr, Bélák Já- iiosné 50 kr, Piringer Jánosné 10 kr, Freund Lajosné 50 kr, F'ischer Mórné 20 kr, özv. Búzás Ferencné 40 kr, Borsitzky Dezsőné 50 kr, Himmel Antalné 50 kr, Kratschwill Paulin 10 kr, özv. Schmidt Józsefné 30 kr, összesen 33 frt 15 kr.

Kurcz Lenke gyüjtőivén adakoztak Pakson : Kurcz Lenke 2 frt, özv. Vigyázó Rezsőné 1 frt 50 kr, özv. Jeszenszky Pálné 1 Irt 50 kr. Novák Szidónia 50 kr, Daróczy Tamásné 3 frt, Rosty-Vigyázó Rudolfné 3 frt, Malatinszky Sándor 1 frt, Mala- tinszky Mária 1 frt, Rassowszky Juliánná 2 frt, Nagy István 2 frt, Fördős Gézáné 50 kr, Szent- péteryné 1 frt, Szeniczey Cecilia 5 frt, összesen 24 frt.

Sass Lászlóné gyüjtőivén adakozott: Sass j Lászlóné 2 frt.

= Erzsébet királyné szobrára gyűjtött összegek beszállítása és kezelése tárgyában a miniszterelnök részéről kibocsátott következő hirdetmény közzétételére kérettünk föl vármegyénk alispánja által:

A m. kir. miniszterelnök, mint a dicsőült Erzsébet királyné emlékének megörökítése érdekében alakított országos bizottság elnöke, ezen bizottságnak folyó évi november hó 2-án tartott ülésén hozott határozatához képest felkéri mindazokat a hatóságokat, egyesületeket, hírlapokat, magánosokat stl>., a kik a dicsőült királyné emlékszobrára adományokat gyűjtöttek, hogy a már befolyt, de valamely pénzintézetnél gyümölcsöztetőleg el nem helyezett adományokat mielőbb, az aláirt vagy megszavazott, de még be nem folyt adományokat pedig azok befizetése után szállítsák be a legközelebbi kir adóhivatalba, illetőleg Budapesten a központi állampénztárba, vagy a IX. kér. állampénztárba, a hol azok, mint az emlékszoborra befolyt adományok, külön fognak könyveltetni és a központi állampénztárba beszolgáltatni.

Felkéri továbbá mindazon hatóságokat, egyesületeket, hírlapokat, magánosokat stb., kik az általuk gyűjtött pénzt .valamely pénzintézetnél gyümölcsöztetőleg elhelyezték, hogy az ezen betét feletti rendelkezésre jogosító okmányokat (takarék- pénztári könyvecske stb.) szintén a kir. adóhivataloknak, illetőleg Budapesten a központi állampénztárnak, vagy a IX. kér. állampénztárnak szolgáltassák be, megjegyezvén, hogy ezek a betétek, az országos bizottság további rendelkezéséig, a gyü- mölcsözteto intézetnél hagyatnak meg.

Végül felkéri a miniszterelnök mindazon pénzintézeteket, a melyek .él ezen gyűjtés címén pénzösszegek elhelyez'ettek, hogy az erről szóló részletes adatokat — nyilvántartás céljából — közöljék a m. kir. minisz erelnökséggel (Budapest, Vár, Szent-György-tér 1.).

Minthogy pedig a m. kir. miniszterelnök ezekkel az intézkedésekkel nem kiváltja a további gyűjtéseket megszüntetni, ennélfogva felkéri mindazokat, a kik még gyűjtenek, hogy a befolyó adományokat, azok gyümölcsöztető elhelyezése esetén pedig a rendelkezésre jogosító okmányoka', a kir adó- j hivatalokhoz,- illetőleg Budapesten a központi állam- pénztárhoz, vagy a IX. kér. állampénztárhoz juttassák el.

Hírek..

— Személyi hir. Vármegyénk főispánját 0 Felsége az országos központi hitelszövetkezet igazgatóságának elnökévé kinevezte; erre vonatkozólag a hivatalos lapban következő közlés jelent meg :

»Magyar pénzügyminiszterem előterjesztése folytán sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Sándor valóságos belső titkos

Nem zárja ki ez a felfogás az egyesek, osztályok és népek művének méltánylását. Minden, a mi történet, egyes embertől indul ki, mindennek előbb aránylag csekély körre van hatása, csak aztán szövődik be az egész kornak tudatába és válik küzdelem és átalakulás útján általános történeti ténynyé. A mi az egyén vagy nemzet életéből nem az ilyen munkára vagy küzdelemre vonatkozó, az nem is történet. Minden személyes vagy nemzeti munkának az általánosra való hatásának mérlegelése adja meg perspectiváját, igazi értéket. A mit talán a megszoritás által egyes vonásokból vészit, azért bő kárpótlást nyújt a szintérnek, a melyen megjelenik és működik, óriási nagysága. Elszigetelt ember vagy állam nincs : minden csak egy-egy láncszem az események végtelen sorában. A legnagyobb is csak a közösség sorában érvényesülhet, és a legkisebbnek törekvése és munkája is hozzájárul az általános fejlődés művéhez.

Közelebb jutottunk problémánkhoz. Vezetőnk tehát nem lehet egyéniség, bárminő kiváló az, még csak nemzet vagy állam sem, bárminő hatalmas részt szabtak magoknak a történet körében. Irányunkat azok az eszmék állapítják meg, melyek a történet körében felmerülnek, mozgást, küzdelmet, változást idézve elő. Nem magok az eszmék, hanem megvalósulásuk előbb csekély körben, az'án általános hatással, azon szándékkal, hogy állandók, maradandók légy enek : intézmények által. — Midőn az eszme valamely politikai, társadalom, vagy gazdasági szükségből megszületik, magán viseli eredetének, születésének bélyegét, nem elvont, hanem bizonyos, tényleges feltételek közt jött létre és megtestesülése, állandósítása soha sem megy végbe a

nélkül, hogy az illető körök a magok felfogásukhoz, saját viszonyaikhoz és gondolkodási módjukhoz ne szabnák. Az általánosnak és részletesnek ez a folytonos érintkezése a történet műhelyének legszebb, legtarkább szövedéke. Ismétlés, egyformaság a leghatalmasabb külső befolyással szemben is megtartja egyéniségét. Mint a napsugár, mely egyformán világítja be a földet, de különböző eszmékben verődik vissza a tárgyak minősége szerint, melyekhez ért. —

Ebből következik aztán, hogy áhalánosi'ásnak, állandó typusok alko ásának a történetben nincs helye. A legáltalánosabb szempontok kitűzése mellett is megtartja jogát az egyes tény, a történeti ismeretnek részlete. Úgy a mint az eszmék hiánya lélektelenné teszi az előadást, úgy homályossá és ingadozóvá válik az, ha az egyes tény tisztázva, külön tartva nincs, hanem önállóság nélkül olvad be a hasonlításoknak, ködös, zűrzavaros tengerébe. Ezért az általános eszméket kereső, az egyes jelentéseket összefűző elmélkedés mellett egyenrangú tényező gyanánt lép fel a részletekbe menő, egész az aprólékosságig boncoló históriai kritika. Mit is érne az olyan okoskodás, a melynek alapjául szolgáló tények nem teljesen igazak.

De van-e egyáltalában történeti tudomány ? Nem tapasztalhatjuk-e napról-napra, hogy a’ legegyszerűbb mindennapos tényeket annyiféle árnyalattal adják elénk, hogy még a résztvevőnek is bajos tudnia a teljes igazságot. Nem tudjuk-e, hogy a mit évszázadokon át ájtatos hittel környezett nemzeteknek, korszakoknak hagyománya, azt mesének, igen csekély történeti alkotó részeket magában foglaló mondának mutatja ki a tudományos megrostátanácsost és Tolna vármegye főispánját az 1898. évi XXIII. törvénycikk alapján létesítendő orsz. központi hitelszövetkezet igazgatóságának elnökévé kineveztem.

Kelt Gödöllőn. 1898. évi november hó 20-ikán. Ferencz József, s. k. Lukács László, s. k.»

— A belügyminiszter párbaja. Csütörtökön reggel kilenc órakor volt Perczel Dezső belügyminiszter és Holló Lajos képviselő közt az a párbaj, mely amiatt keletkezett, hogy Holló Lajos a belügyminiszter beszédéből egy részt személyére nézve sértőnek talált. Ez a rész arról szólott, hogy Perczel Dezső hivatkozott a bátorságra s azt mondta : »nagyon sajnálom, hogy a tudomány nem jutott odáig, hogy a félelem vagy bátorság fokmérőjét föltalálta volna, de arra utalhatok, hogy a lázméröt már föltalálta.» A célzást mindenki úgy magyarázta, hogy Holló Lajos azon esetére vonatkozik, amikor egy sajtópör végtárgyalásán betegségét hozva töl okul, nem jelent meg, de a törvényszéki orvos a lázmérőt alkalmazva konstatálta, hogy Holló Lajosnak nincs láza. Holló Lajos nevében segédei Ivánka Oszkár és Pay István orszgy. képviselők elégtételt kértek Perczel Dezső belügyminisztertől. A provokálás folytán Perczel Dezső belügyminiszter gróf Tisza István orszgy. képviselőt és Keglevich István főrendiházi tagot nevezte meg segédei gyanánt. A segédek kardpárbajban állapodtak meg, mely nyak- és csukló-bandázszsal harcképtelenségig vivassék, a párbaj helyéül pedig a Fodor-féle koronaherceg-utcai vívótermet állapították meg. A felek és segédek háromnegyed kilenc óra előtt érkeztek. Mint orvos Perczel belügyminiszter mellett dr. Barakonyi, Holló Lajos mellett pedig dr. Puky jelent meg. Kilenc órakor Perczel miniszter és Holló a kijelölt helyekre föl- állván, Ivánka Oszkár békülési felhívást intézett hozzájuk. A kísérlet sikertelen maradt. Ekkor a segédek a felek kezébe adták a kardokat. A párbajt Keglevich István gróf vezényelte. A vezényszót azonnal elkiáltotta : Rajta! Perczel Dezső miniszter ekkor a karddal a kezében szalutált. Ez régi szokás, melyet az en garde! elhangzásakor részint megtesznek, részint nem és

__________ 3.

lás. Nem mondták-e az igazság néma látszatával fable convemce-nek az egész megirt történetet ?

Hol keressük tehát a tudományos meggyőződésnek és a jogosult kétkedésnek határát ?

Valójában úgy áll a dolog, hogy a mihez kétség fér, annak édes-kevés köze van az előadó történethez.

A történelmi kritika szétszedte, különböző ko- | rokban létesült alkatrészeire bontotta azt a köny- ! vet, melynek betűjét szent igazság gyanánt tiszteli a népek nagy része : a bibliát. De mi benne igazán történeti, a prófétai lélek ihletése, az egy Isten uralom megalapítása a földön, az igaz és szilárd marad, mint a kőszikla. Milyen keveset fogadunk már el abból, mit Livius Róma keletkezéséről és növekedéséről mesél! De bárminő kétesek is az . egyes nevek és s?ámok, Róma politikai és katonai, jogi és gazdasági világuralma megdönthetetlen tény marad. Minő sivár és üres a középkor első századainak reánk maradt történelmi irodalma, mennyi kétség fér minden adatához. De azért a modern népek megtelepedése, állami szervezkedése végbe- , ment, és a mi azon sötét századokban történt, anI nak mai napig is érezhető a hatása.

így, egy más szempontból nézve is, azon eredményre jutunk, hogy a történet anyagát első sorban az eszmékben és azokat megvalósító intézményekben keressük, ne pedig egyes személyekben, vagy egyes intézményekben*.

Mi, a kik láttuk, mennyire váltja be a «Nagy Képes Világtörténet» ezt a mélységes programmot, elárulhatjuk, hogy modernebb és teljesebb világ- története még ueui volt a világ egyetlen nemzeté-