Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
Vili. évfolyam. 44. szám. Szegzárd, 1898. október 30. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kirüi elfogad Kramraer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. I Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szériát számíttatnak. Az obstrukczió. Önmagát akarja-e nevetségessé tenni az ellenzék ? A parlamentizmust akarja-e lejáratni ? Vagy mind a kettőt akarja-e elérni ? Könnyen elérheti. Az a komédia, amelyet most rendez az egyesült ellenzék Poló- nyi Géza fővezérsége alatt a képviselőházban, igen alkalmas arra, hogy az embert elfogja a csömör. A korona és a nemzet úgy találják, hogy a miniszterelnök nagyon is helyén van az ő állásában. Csak Polónyi Géza et consortes vannak más véleményben. Nekik Bánffy nem kell. Bánffy menjen. Bánffy bukjék. Micsoda szánalmas egy erőlködés és milyen hiábavaló ! De szomorú, hogy azzal a legújabb ellenzéki komédiával lehetetlenné teszik a parlamentnek minden komoly munkásságát, amire pedig most ugyancsak nagy szükség van. Szószátyársággal akarja lehetetlenné tenni az indenmity megszavazását. Oh hisz okvetlenül ki is fogják huzni a dolgot, amennyire csak lehet. Beszélni, sokat beszélni, — ez elvitcázhatatlan! — nagyon is tud a mi ellenzékünk. Ámde azt a végcélt, amely ott lebeg Polónyi fővezér és táborkara szemei előtt, az igen tisztelt parlamenti ellenzék nem igen fogja elérni. A legsajnálatosabbnak azt tartjuk az ügyben, hogy maga Apponyi Albert gróf is összeadta magát azokkal az emberekkel, akiktől éles politikai különbség választja el. Apponyira sok mindent rá lehet fogni, de a jó ízlést eddig a rosszakarat sem tagadhatta el tőle. S ime most a nemes gróf tesz egy olyan lépést, amely nagyon is a jóizlés rovására megy, s amely igen alkalmas rá, hogy az emberben azt a gondolatot ébresz- sze : ha vájjon Appotiyi gróf és pártja komolyan veszik-e hát a hatvanhetes alapot? A harc, melyet Polónyiék megindítottak, nyilvánvalóan harc a hatvanhetes alap, a kiegyezés lehetősége ellen. Polónyiék7iak ez szabad. De, hogy vehet részt e küzdelemben az a párt, amely egyre azt hangoz- tatta) hogy szilárdul ragaszkodik a hatvanhetes alaphoz? Szemben állunk a parlamenti életnek egy olyan újabb kinövésével, amely nagyon kívánatossá teszi annak megfontolását, nem érkezett-e el annak az ideje, hogy az olyan eljárással szemben, amelyet tanúsít most megint az ellenzék, nem kellene-e végre- valahára radikális intézkedéseket tenni ? Fegyver nem való annak a kezébe, a ki fegyverrel nem tud bánni, s a szólás- szabadság, a mely nálunk olyan korlátlan mértékben megvan, nem való azoknak, a kik nem tudnak vele élni. Bizonyára idegenkedéssel van a cloture irányában a liberális Magyarországon mindenki s ehhez az intézkedéshez csak mint végső eszközhöz lehet nyúlni. Ámde ha a dolgok igy mennek tovább, a nemzet lesz az, a mely a cloture behozatalát követelni fogja, mert hisz a komédia, melyet az ellenzék rendez, a nemzet bőrére megy. A nemzet bőrére, mert az obstrukció következtében megint kihúzódik a kiegyezés kérdésének rendezése, s a nemzet továbbra is abban a kínos bizonytalanságban marad, mely most már hónapok óta ólomsulyként nehezedik rá iparunkra, kereskedelmünkre. Mindenki azt óhajtja, hogy az a kérdés eldőljön, ha jobbra,, ha balra, de tudjuk meg, hogy hányadán vagyunk. Úgyszólván egy nemzet sorsa függ a dolog elintézésétől és millió, meg millió ember tartja sürgősnek az elintézést, csak Polónyi urai- mék nem. A nemzeti párt vezérét sajnálattal látjuk azon a lejtőn, melyre rálépett. Polónyil elvégre is sohase vették komolyan. De hogy Apponyi Polónyival szövetkezve lejárja magát és az ő egyéni érzelmeit ne tudja alárendelni a haza üdvének, az elszomorító. És senkise tudja megérteni, hogy a mikor Polónyi Don Quijote elkezd egy szélmalom-harcot, miért szegődik Apponyi Sancho Panzának melléje ? A vége az lesz, hogy a szélmalom betöri Don Quijote bordáit. Erre a sorsra akar jutni Sancho Panzais? Küldöttség a baja-bátaszéki vasút és vasbid érdekében a kormánynál. A baja-bátaszéki dunai áthidalás ügyében az érdekelt vidékeknek százhúsz tagú küldöttsége tisztelgett kedden délután Bánffy báró miniszterelnöknél és Dániel kereskedelemügyi miniszternél, átnyújtva neki azon memorandumot, melyben a múlt hóban Baján megtartott értekezlet összefoglalta mindazon indokokat, melyek a baja-bátaszéki vasúti összeköttetésnek az ország egy nagy vidéke közgazdasági fejlődése szempontjából mielőbb való kiépítését igazolják. A küldöttséget id. Perczel Miklós Baranya megye nyug. főispánja vezette, részt- vettekabban Kalocsa érseke: CsászkaGyörgy is, továbbá Teleky József gróf, Plósz államtitkár, Schmausz Endre főispán, Kardos Kálmán képviselőházi alelnök, Vcszter Imre, Kämmerer Ernő, Latinovics Géza, Ágoston József, Vermess Béla, Lázár György, Tara- jossy Sándor, ifj. Vojnich Sándor, Kováts Pál, Aídmger János, Szalay Károly, Sima Ferenc és Pichler Győző orsz. képviselők, Majorossy pécsi polgármester, D'öry Pál tolnamegyei, Irixler Károly baranyamegyei alispánok, Lakos Imre szentesi polgármester, Németh István Kaposvár polgármestere, Válsz Nándor bajai h. polgármester, Zombory Antal Szeged városi tanácsos s Lemberger Ármin dr. előadó, a bizottság jegyzője. üt érdekelt megye küldötteiből állott a nagy deputáció, melyben képviselve volt Szeged, Szabadka, Szentes, Baja, Zenta, Hódmezővásárhely; a Dunántúlról Kaposvár, Bátaszék, Mohács, Decs, Őcsény, A.-Nyék, Jankovácz, Sükösd, Szent-István és több népes nagyközség. A küldöttség a Vadászkürt-szállóból indult a várba a miniszterelnökhöz, aki délután négy órakor fogadta a küldöttséget; id. Perczel Miklós kifejti, hogy e mozgalomnak nincs politikai háttere, de nem is holmi apróbb érdekek vezérlik, hanem az ország egy nagy- részének eminens érdeke az, mely e küldöttség által képviselt vidékek intéző köreit arra bírja, hogy a kormánynál szorgalmazza a baja-bátaszéki áthidalás mielőbbi létesítését, melynek hijján az ország legnagyobb tranzverzális vonalai ketté vannak választva s egy nagy ür választja el a forgalmat azon nagy vidékek véghetetlen nagy kárára. Legtöbbet szenved a délvidék, mely nagy kerülővel hordatja áruit úgy a bel-, mint a világforgalomba. Bizalommal terjeszti a kormányelnök elé a memorandumot azzal a kérelemmel, hogy az áthidalás ügyét mielőbb a megvalósulás stádiumába vezesse, mert — úgymond — a ki ezen tátongó űrt betölti, az fogja Magyarország forgalmának és közlekedésének a legbiztosabb alapját letenni. Bánffy báró miniszterelnök kijelenti, hogy a kormány már régebb idő óta foglalkozik ezzel a kérdéssel s azon nézetben van, hogy e vasútvonal kiépítése úgy kereskedelmi, de közgazdasági szempontból is nagyfontosságu kérdés. E tekintetben tehát véleménykülönbség az érdekelt vidékek és a kormány között nincs, s csak abban lehet, hogy vájjon ezen sürgős kérdés valóban e percben aktuális-e és mily szempontból az. Az érdekelt tényezők még hadászati szempontból is hangsúlyozzák az átalakulás szükséges voltát, s ez esetben a közgazdasági szempontok sorrend tekintetében háttérbe szorulnak. A kormány érzi, tudja az áthidalás fontosságát, foglalkozik a dologgal s azon lesz, hogy mielőbb testet öltsön ez az ügy. Felhozza itt a székely vasutak kérdését, melyek kiépítését szintén hadászati szempontok követelik, ilyen fontosnak tartja a baja-bátaszéki áthidalás ügyét is. Megnyugtatja a küldöttséget azzal, hogy a kormány azon lesz, hogy az áthidalás mielőbb eszközöltessék. —- Beszédének végén a miniszterelnök a küldöttség ősz vezetője, a 88 éves Perczel Miklós felé fordulván, azon reményének adott kifejezést, hogy a hid oly időben JŐ*” Lapunk inai száma ÍO oldalra terjed,
