Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : D.r. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Vili. évfolyam. 39. szám. Szegzárd, 1898. szeptember 25. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések méreékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt - kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vil| mos könyvkereskedése Szegzárdon. ' Megható módon nyilvánul'országszerte a mély gyász és részvét, a mely a nagy, nemes és dicső Erzsébet királyné tragikus elhunyta alkalmából minden magyarnak szivét, párt-, osztály- és felekezeti különbség nélkül, az őszinte alattvalói hűség és szeretet lángoló érzelmeivel áthatja. Halála is, temetése is tólünk távol esett, de azért a fájdalom és gyász senkit nem érintett oly közelről és olyan közvetlenül, mint a magyar nemzetet, mint a tnegdicsó- ült, halhatatlan királyné hű magyarjait. Az általános gyászból vármegyénk közönsége is kivette a maga részét. Minden templomban és minden iskolában az ő szent emlékét hirdették. Annak volt szentelve vármegyénk törvényhatóságának tegnapi rendkívüli közgyűlése is, melyről a következőket jelenthetjük : A vármegye gyásza. Vármegyénk törvényhatósága áldott emlékű nagyasszonyunk, Erzsébet királyné ó Felsége gyászos elhunyta alkalmából tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyre a bizottsági tagok igen nagy számban jöttek egybe s úgy ők, mint a tisztviselők is gyászruhában jelentek meg. Ott láttuk vármegyénk legelőkelőbb birtokosait, Sztankovánszky János, Bartal Béla, Bezerédj Andor, Csapó Vilmos cs. és kir. kamarásokat, Dóry Dénes főrendiházi tagos, Bezerédj Pált, Bernrieder József, Kovács S. Endrét, Dóry Vilmost stb. A kir. törvényszék tagjai Se/cz József elnök vezetése alatt megjelentek a közgyűlésen. A közgyűlést pontban féltiz órakor a fekete díszruhában megjelent főispán, gróf Széchenyi Sándor, valóságos belső titkos tanácsos, a mély gyászhoz illő, ünnepélyes komoly hangulatban s a meghatottság hangján a következő szép beszéddel nyi- j tóttá meg : Mélyen tisztelt közgyűlés 1 A középületeken lengő gyászlobogók tökéletlen hirdetői azon mélységes gyásznak, mely miden helyesen gondolkozó magyar szivében honol, hogy Felséges asszonyunk, Erzsébet magyar királyné hült teteme folyó hó 17-én ősei sírboltjába örök nyugalomra helyeztetett. Áldott szivét gyilkos tőr átszurta, nem dobog az többé nemzetünkért! A magyar parlament gyászkoszoruja ott hervad sírján. A magyar földön nyílott virágok hulló pora utolsó üdvözletként egyesülni fog annak hamvaival, ki életében szivét nekünk adta. Istennek e remeke csak rövid tündöklésre volt hivatva, de mint az északsarkvidék napja rövid ragyogásában is sugarai melege által mennyi életet, mennyi nemest, menynyi jót, mennyi virágot fakasztott maga körül. Felséges urunk gondteljes napjaiban leghívebb támaszát, gyermekei szerető anyját, a női erények mintaképét siratja benne a monarchia egyik fele; de mi, mi magyarok mindannyinál többet vesztettünk, mert a hála örökös és szent köteléke fűz emlékéhez. Történelmünk emléklapjai tanúskodnak magyar királynékról, kik babért fűztek Szt. István koronájára,, kik hazánk hatalmi állását növelték, de 0 a nő legnemesebb fegyverével, a szeretettel küzdött, a legnagyobb diadalt aratta, mert királyunk szivét vívta vissza Hazánknak. Annyi bájt, annyi fényt ragadott el tőlünk az ádáz sors, mert nem most, de már 10 év előtt érte őt a halálos sebzés, melytől háromszoros ércmellvért nem óvhatta meg, nem a királyi palást bíbora, sem környezete szeretetteljes gondozása, mert az anya szivét érte a halálos seb. Megtört nemes lelke élt, de csak azért, hogy távol a trón fényétől, az emberek zajától, csendes magányba rejtse sajgó fájdalmát. Ott, hol gyógyulásra nincs remény, hol a vigasz kifogyott, ott a sir: pihenés, a halál : áldás lehet. Istennek, a Mindenhatónak kezében van a nemzetek, királyok, hatalmasok és szegények élete egyaránt és a véges emberi ész hiába kutatja a sors rejtélyeinek miértjét. A gondviselés véghetetlen bölcseségé- ben és irgalmában a legsúlyosabb csapással egyszerre az enyhülés balzsamát csepegteti vérző sebeinkre; alig egy arasznyi idő választ el bennünket azon időtől, midőn villámcsapásként ért el hozzánk a rettenetes merénylet hire, mely fájdalom fellázadó keserűség és megdöbbenés harcát kelté szivünkben; és ma, Uraim, Isten akaratában való megnyugvás, a szeretet, kegyelet és részvét megható nyilvánulása szorítja ki országszerte a vad felháborodást. Mélyen sújtott Urunk és Királyunk népeihez intézett megható szavaiban, mint delejtü reá mutat a magasztos, igazi keresztény felfogásra. Felséges Asszonyunk iránti ragaszkodásunk élni fog szivünkben mig magyar lakja e hazát! Erzsébet királyné nevét áldani fogja az utókor, ki mint külföldi származású megérté a magyar nemzetet, mielőtt még nyelvét beszélte, szavát értette, kinek utolsó haldokló sz íva is magyar volt. Győzzön bár a megadás, a nemesebb érzület ereje, nem fojthatjuk el a felett- megdöbbenésünket, hogy létezett Isten képére teremtett emberi lény, ki megfontolva, hideg vérrel mártá gyilkos tőrét egy nő szivébe, melyből csak irgalom és vigasz fakadt mindenki számára, ki bizalommal hozzá fordult. Rettenes a tudat, hogy a XlX.dik, a műveltség századában létezik az őrjöngők- nek olyan bandája, — mert politikai pártnak ezeket nevezni nem lehet, — mely fenevadak módjára szedi áldozatját, gyászba borítva országokat! A kedélyek tengerzajlásához hasonló hullámverései közben egy érzés uralta a sziveket, ez hangzott el paloták és szegények kunyhójában és ez agg királyunk iránti kimondhatatlan részvét, ki élete boldogsága, családi élete romján feljajdulva, de meg nem törve áll uralkodói kötelessége élén, ki sajgó fájdalom közepette átérzi népei szeretetét és ebben vigaszt talál. Tudom Uraim, hogy a mindig nemesen gondolkozó Tolna vármegye osztatlan érzését fejezem ki azon indítványommal, hogy hódolatteljes felirattal fejezzük ki határtalan részvétünket és fájdalmunkban megket- tőztetett alattvalói ragaszkodásunkat. Örökítsük meg jegyzőkönyveinkben az utókor részére e nehéz napok gyászemlékét 1 A helyesléssel fogadott inditvány után a főispán bejelentette, hogy a nemzetünket mélyen megrendítő gyászhir vétele után közvetlenül közgyűlést egybehívni nehézségekbe ütközött, azért utólagos jóváhagyás reményében bejelenti, hogy a temetésen vármegyénk nevében Sztankovánszky János és Kovács S. Endre bizottsági tagokkal együtt részt vett s a ravatalra diszes koszorút helyezett; kérte egyúttal, hogy az alispán által már elkészített felirat olvastassék fel. Dóry Pál alispán ezután fólolvasta az Ó Felségéhez intézendő következő feliratot: Felséges Császár és Apostoli Király I Legkegyelmesebb Urunk ! Azon megmérhetetlen veszteség, mely Felségedet a királyné, imádva szeretett Felséges asszonyunknak megrendítő váratlansággal bekövetkezett halála folytán érte, lesújtó gyászszal borított el bennünket, s e honnak minden hű fiát. Roskadozva, tehetetlenül állunk meg a szörnyű való előtt, s gyarlóságunk csüggesztó tudatából aggodalmak alakjában sötét felhők szállnak fel hazánk égboltozatára, melynek jóságos napja, legtündöklőbb csillaga hullott alá imádott Nagyasszonyunk eszményi életének kialvásával. Aggódva kérdjük önmagunktól, hogy Felséges írunk és Királyunk, ki a földi élet fájdalmainak legirtózatosbjait ő vele, abol- dogulttal egyesülten átszenvedte már, ezt a \ éghetetlen uj csapást is elviselni képes lehet-e ? A gondviselésbe vetett hitünk mellé is oda furakodik a kérdés, hogy azt a szin. aranyból való szent kapcsot, mely egy nem. Erzsébet királyné halála.
