Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
Vili. évfolyam. 3T. szám. Szegzárd, 1898. szeptember 11. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 írt - kr. 3 * — » I > 50 » . . 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KOHíTÉL. SZÉKELY FEBEäTC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető kAz- | lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. . Hir.letz—tt mérsékelVn megállapított J árszabály szerint számíttatnak. j Iskoláinkról. A szegzárdi tanintézetekben már bevégezték a tanulók beiratását s megkezdték az uj iskolai évet. Az eredinénynyel mindegyik iskolánk teljesen meg lehet elégedve, mert nem remélt számban jelentkeztek tudnivágyó tanulók úgy a polgári iskolában, mint a gimnáziumban. A gimnázium látogatottságáról mindenki előre meg volt győződve, mert eivitat- hatlan tény gyanánt jelentkezett az, hogy gimnáziumra Szegzárdon égető szükség van. Az tehát nem lephet meg senkit, hogy ez- idén már a gimnázium négy osztályába 134 tanuló iratkozott s igy az egy kezdő vidéki középiskola normális létszámát teljesen elérte. Ennyi növendék éppen elég arra, hogy a tanításnak meglegyen a kívánt sikere; egy-egy osztályra átlag 35 tanuló esik, ami lehetővé teszi azt, hogy a tanárok minden egyes tanulóval kellőleg s eredményt Ígérőén foglalkozhassanak. Néhány év múlva a szegzárdi teljes főgimnázium bizonyára a Dunántúl hasonló tanintézetei közt nemcsak a népesebbek közé fog tartozni, a mi tulajdonképeu nem is szerfölött kívánatos, hanem a kor igényeinek minden tekintetben kiválóképen megfelelő berendezésénél fogva (természetesen nemcsak a technikai berendezését értjük ez alatt, hanem az intézetben uralkodó szellemet, modern tanítási módszert, fegyelmet stb.) is kimagaslik majd. Annál inkább csodálkoznak sokan azon, hogy a főgimnázium mellett a polgári iskola tanulóinak létszáma nem csökken, sőt évről- évre fokozódik ! Ez az örvendetes és elvi- tathatlan tény pedig szintén természetes és előre látható volt. Már évekkel ezelőtt lapunk hasábjain mi említettük meg legelőször azt, hogy a gim- n izium mellett is szükség van a polgári iskola további fentartására. Sokak előtt in- I dokolatlannak tűnt tel ezen állításunk ; pedig akhor is eléggé megokolt érvekkel fejtettük ki nézetünket s ime az idő igazat adott állításunknak. A gimnázium megnyitásának első évében a polgári iskola addigi létszáma természetszerűleg csökkent, mert a kezdettől fogva tudományos pályára készülő nővén- | dékek nem iratkoztak többé a polgári iskolába. A második évben már a polgári iskola növendékeinek száma növekedett, az idén pedig már 190-re emelkedett, s remény van rá, hogy ily előzmények után néhány év múlva ismét eléri azt a létszámot, melyet a gimnázium megnyitása előtt föl tudott mutatni. Ez a jelenség a felületesen gondolkodó előtt első tekintetre szinte megfejthetetlen- nek látszik; pedig mélyebben vizsgálva a dolgot, nagyon is természetes. Egyik magyarázata az, hogy a művelődés évről-évre és szemmel láthatólag terjed még a kisebb vidéki városokban is. Manap már az iparos és földművesszülők jó része is belátja azt, hogy gyermekeit iskoláztatnia kell, hogy az élet nagy küzdelmében és erős versenyében magának cxis- tencziát alkothasson; tanulás, bizonyos fokú műveltség megszerzése nélkül mai kulturális viszonyaink mellett a szegény néposztály gyermeke sem boldogul az élet viharai között. Ez a tudat és meggyőződés sarkalja tehát az egyszerű, csekély műveltségű szülőket is arra, hogy gyermekeiket az elemi iskolán túl is taníttassák. Másik oka a polgári iskola kellő népességének az, hogy sok szülő megelégszik azzal is, ha gyermeke szerényebb életpályákra képesittetik, mert az elég drága és nehéz gimnáziumi taníttatást szerény anyagi viszonyai között nyolc éven át ki nem bírná. A szülők némelyik része pedig reális pályákra óhajtja előkészíteni gyermekét, s erre a polgári iskolai képzettség elégségesnek mutatkozik. Nagyjában fölsorolva ezek az okai annak, hogy a polgári iskola tanulóinak létszáma nem csökken, hanem néhány évig még min dig emelkedik. Országszerte észlelhetjük ezt a jelenséget mindenütt, ahol polgári iskola és gimnázium együtt szolgálják a közoktatás ügyét. A főreáliskolák növendékeinek száma ellenben fogy, mert ezek tanulói a gimnázium osztályaiban is elérhetik a felsőbb tanintézetekhez szükséges képesítést. A szegzárdi polgári iskola életrevalóságán kételkedni a pesssimizmusuuk sem leTÁRCA. —+88+— A „Laura dalokéból. I. Lábadhoz borultam Könyörögve, kérve, Lángoló szivemért Szived add cserébe. Kacagva azt mondtad: Neked szived nincsen! — Ne is verjen soha Meg vele az isten! II. Kérdezd a madártól: Hogy kell hűnek lenni ? Kérdezd a szivemtől: Hogyan kell szeretni ? Én a lepkét kérdém: Hogyan kell feledni ? Tanitson meg, hogy kell Csapodárnak lenni? 111. Boldogságról tudtam egy dalt, Elfeledtem régen én! S tudtam egy dalt szenvedésről, Ez még most is cseng felém, Azt egy lányka énekelte, Ezt egy asszony, halavány . . . Csak lehetnél lány még egyszer! Boldog lány, mint hajdanán! IV. Hogyha néha a szivemnek Dobogását hallgatom, Biztatgatom: Csitt szivem! csitt! Nyugalom kell, nyugalom! S ez a bolond, ugráló szív Feleselni mer velem, — Dobogása egyre fájóbb: Szerelem kell! szerelem! V. Kicsiny leánykád jött elébem, Talán te kiildéd hírnökül?! Megszólítottam, s ő elfordult Közönynyel, ismeretlenül. — Egész az apja! — azt gondoltam, De szeme kék, de szeme nagy! . . . S hogy visszafordult mosolyogva, — Nem! nem! — kiálték — ez te vagy! VT. Rágalmaznak te előtted, Költik a rossz hiremet, Dehogy hagyják megpihenni A te síró lelkedet! Lesik, várják az arcodon, Mily hatást tesz a nevem ? . . . S te mosolyogsz, de a szived Azt dobogja: szeretem! VII. Megremeg a szivem belé, Ha jöttödet sejtem, Hullámzik az emlék árja, S itt is, ott is egy virágra Bukkan rá a lelkem S mikor látlak, a szivem már Túláradó tenger, Múlt vihara szántogatja, S a te képed rózsa rajta, Mit kidobni nem mer. ERDÉLYI ZOLTÁN.
