Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
Vili. évfolyam. 31. szám. Szegzárd, 1898. julius 31. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kirül elfogad Kraramer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KOR ÍTÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetitek mln»lkel‘en meirAlUpito'i árazábály szerint .zímittalnzk, , Mezöffiizdiisím liizlosiliís. n ö Elemi csapások, hatásukban a milyen súlyosak, mégis gyakran némely jó következményeket is vonnak maguk után. Az emberiség, a mikor időnként erősebben érzi a természet hatalmas erejének nyilvánulásait s szomorú kénytelenséggel viseli azt a csapást, melyet az idők járása reámér. viszont másrészt gondolkozóba esik s kutat olyan módok után, melyek hasonló kiszámíthatatlan tényezők következményeit ellensúlyozhatják, illetőleg a káros hatásért kárpótlást nyújthatnak. Ennek a törekvésnek sok nagy találmányt s a kulturális előrehaladás nem egy becses vívmányát köszönheti az emberiség, mert az elemekkel szemben való küzdelem az első ember megteremtésétől fogva szakadatlanul tart mostanáig s örök időkig is lefoglalja az emberi tevékenység jelentékeny részét. E küzdelemben alapjában véve a legközönségesebb eszköz, ámbár hatásában a legközvetlenebbek egyike: a biztosítás. Az elemi erők kitöréseit abszolúte nem hátráltatja, a kitörések hatását nem mérsékli s nem csökkenti, csupán kárpótlást nyújt a tényleg történt veszteségért vagy egyéb anyagi kárért: ez a biztosítás, a mely az idők folyamán a védekezés legfontosabb eszközévé emelkedett s bátran mondható is az elemi csapásokkal szemben a legteljesebb cs legmegbízhatóbb védelemnek. Sehol sincsen olyan korlátozatlan tere a természeti erők romboló nyilvánulásainak, tehát sohol sincs is akkora jelentősége az okszerű védekezésnek is, mint a mezőgazdaságban, lévén ennek legfőbb produkáló tényezője a természet. S a milyen közel járnak, egymáshoz a természeti erónyilvá- nulásokban a végletek, épp olyan ingatagul, meghatározhatatlanul s, pillanatnyilag fordulnak egymásután a jó vagy rossz következmények a mezőgazdaságra nézve. A hosszú szárazság után kívánatos jótékony eső mily könnyen s mily gyakran válik káros zivatarrá avagy éppen pusztító jégviharrá? S ennek ellenében teljességgel tehetetlen az emberi erő, a védelemnek nincs módja s eszköze, a gazda ma épp úgy kénytelen tétlenül tűrni a rombolást- mint akár évezredek előtt. Az emberi haladás messze van még attól, hogy a természeti erők ilyen nyilvánulásával szemben bármit is sikeresen cselekedhessék; a meteorológiai tudomány ma is csak tapoga- tódzik azokon a sejtelmes módokon, a melyekkel a távol jövőben talán valami eredményt elérni remélhet. Mindenütt lévén némi eszköze a megelőző, illetőleg elhárító védekezésnek, csak éppen a mezőgazdaságnál nem, következés- szerüleg itt kellene legjobban fejlettnek lennie a védekezés másik nemének: a következmények elhárításának, a biztosításnak. Es mégis: a biztosítás mindenütt fejlettebb, mint a mezőgazdaságban. Ez az alapoka annak, hogy a mezőgazdasági kereset ma is a legbizonytalanabb az összes keresetágak közül. A hely- hezkötöttség s a természeti erőkkel szemben való védtelenség: ez a két tényező teszi bizonytalanná s ingataggá a föld jövedelem-szolgáltatását s ide vezethető vissza a gazda minden baja és nyom írusága. A biztosítás tehát az a megváltó eszköz, a mely uj viszonyok közé juttathatja a mezőgazdaságot. Oly sokoldalú és nagyszabású hivatása alig van másutt a biztosításnak, mint ezen a téren. Az a számtalan eshetőség, a mely a mezőgazdaságra s ennek egyes ágaira: a földmivelésre, állattenyésztésre stb. befolyással van, egy hatalmas terrénum a biztosítási tevékenységnek s bösé- ' ges forrás a legkülönbözőbb biztosítási kombinációk érvényesítésére. A jégkár-biztosit is és az állat-biztosítás ismertebb formák nálunk is, de ezeken kívül a biztosítási teória már ismer egyéb ágozatokat is: járvány- j biztosítást, szaporodási biztosítást, tehermentesítési biztosítást, sót a mezőgazdasági biztosítás koronájául: termés-biztosit ist is. Hatalmas és sokoldalú tellát az a feladat, mely a mezőgazdaság terén a bizto- sitás-ügyre vár. S nálunk, a hol a mező- gazdasági biztosítás még elemi fejlettlcn- ségben van, az olyan óriási elemi csapásnak, mint a milyet a közel múltban szenvedett az egész ország, végre meg kellene adni a lökést a nagy alkotásra. Az állami vagy pedig a kölcsönös biztosítás kötelező forTARCA. —+3S1-— firóitikn a fiadról.' — A >T O L N A V Á R M E G Y Ec eredeti tárcája. — Irta: SÁNDOB JÓZSEF. Ha krónikás volnék, megirnám a jelen históriáját. Megírnám, hogy volt a tizenkilencedik századnak egy kora, amikor a nyári időt uborka szezonnak keresztelték el és ez a kor is megszűnt anno Domini 1898. Megboldogult a meleg unalmasan bágyasztó hatása. A nyár nem az idegek megpihentetésére való, csak olyan, mint más évszak, dúsgazdag az eseményekben, cseppet sem külömb. És mig a mesés múltban (hiszen oly rohamosan követik az események egymást, hogy a tegnapot már csak a történetiró jegyzi meg.) volt a társadalomnak egy vagyonos kasztja, amely a nyarat a tengeri fürdőknél töltötte, az uborka szezon korszakának végéti támadt egy kaszt, a mely vérfürdőket használt. Megirnám mindezt. Megirnám az egymásra torlódó véres históriákat; azt is, hogy a kor már egészen megszokta * XXX-ik dolgozni „Végtárgyahisi Naplómból.“ és boszankodik, ha reggelenként az újságja nem í hozza hírét egy újabb gyilkosságnak. Megirnám, hogy a rendőrség halomra dérit fel elévült és el nem évült sikkasztásokat. Így csak mint az eseményeken tűnődő minden- j napi alak gondolkodom. Különös kor, különös esetek. Annyira hozzá szoktunk a meglepő históriák- { hoz, hogy negyedmilliomos és egész milliomos sik- j kasztások cseppet sem vibrálják idegeinket. Mély- j séges csodálkozásunk és áhitatos bámulatunk cser- j faleveles koszorúját akarjuk letenni ama nagy férfiú j emléke előtt, a kit hívnak vala Kriványnak és aki ! most megroncsolt drága idegzetét ott kúrálja a ten- germosta partvidéknek Semirámisszerü hajlékában, Broussieaur selyemtől suhogó szépséges hölgyének tüzesölelésü karjai között. Kicsinyes dolgokkal nem foglalkozhatik a közvélemény esze. Azzal sem foglalkozik, ahol nem lát vért és ahol legalább is nem 265 ezer forintról van szó. Nagy tettek, társadalmi törvényeke t lábbal ! tipró események nem ébresztenek felindulást az emberekben. Aki elolvasta, elmondja annak, a ki nem olvasta ti, azután még csak a megtörténtekről moralizáló zsurnaliszta sem törődik velük. Különös kor, különös esetek. Imhol pedig haladván a végtelen időben az események egymásra torlódó sokasága, a Kari «eset*- | énéi jó lesz egy pillanatra megállani. Mert nem kö- zönbös előttünk ez a tipus, a mely nem onnét került ki a Lombrozó kohójából, a született és megbetegedett gyilkosok légiójából, hanem ott élt hosz- szu esztendőkön át kicsiny falujának sárgára meszelt viskójában, egészséges tüdővel és egészséges idegzettel. Ez az a tipus, a mely képes lenne halomra dönteni a modern büntetőjog antropológiai elméleteinek sok-sok pontjait és amely egy magában esztendőkre szóló tanulmányoknak lehetne modellje. Van nekem két statisztikám: egyiket a gyilkosokról, másikat az öngyilkosokról vezetem. És ha kutatom a nagy szám törvényét, mindkettőnél ott találom a becsület surrogátumát, eme cselekvések mozgató okául. Paradoxon és mégis igaz. Annyira igaz, hogy meg nem cáfolja a modern világ egyetlen büntető törvénye, de még az erkölcs törvénye sem, amelyet voltaképen századoknak megérlelődött jogi felfogása alkotott meg és mégsem merítette ki az életnek nap nap után feltűnő jogi eseteit. Igen, a gyilkosságok surrogátuma a becsület. Mert hát elvégre is, az élettel leszámolni tudó alakok teremnek minden időben és minden közüiet- ben, úti figura docet. Nem magában álló jelenség a jóléizi Chászár esete, amikor egy ideges, beteg lelkű embernek, amikor egyéni becsének és büszke dzsentriségének tudatában meghallgatás helyett elutasítanak, nemesi vérét fellázadt önérzete az arcába szökteti és gyilkossá válik. Igaz, a legyilkolt vérének van bizonyos szétáradó arromája, különösen a többször milliomos vére üti mesr a közönséHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos beküldeni szíveskedjenek. összegeket a kiadóhivatalhoz iiiielőól)
