Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
TOLNA VARMEGYE. 1898. Julius 31. májának törvényerejével való életbeléptetése áll sürgős és fontos feladatként a magyar gazdaság vezetőférliai előtt s ennek, a feladatnak mielőbbi teljesítése valóságos létkérdés az országra nézve. Mert abban az óriási harcban, a melyet neinzeii gazdaságunk a jelenlegi világversenyben a létért küzdeni kénytelen, bizony nem tudunk elviselni még néhány olyan súlyos esztendőt, mint a milyenné a természeti csapások a legutóbbi éveket tették. A mezőgazdasági biztositísban van az az eszköz, mely hasonló megpróbáltatásoktól megmenthet bennünket. VÁRMEGYE. — A nyári rendes közgyűlés augusztus hó 13-án fog megtartatni, előtte való nap az állandó választmány tartja üléseit. — A közigazgatási bizottság augusztus havi ülését folyó hó 6-án fogja megtartani. — Vármegyei tisztviselők és alkalmazottak minősítése kédésében a belügyminiszter az 1896. évi XXVI. törvénycikk életbeléptetése óta nincs jogosítva határozni, mert akár a választás, akár a kinevezés ellen intézhető panaszok a köz- igazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak, (m. kir. belügyminiszter 1898. évi 49.570. sz. határozata.) Hírek:. — A baja—bátaszéki vasúti hiti. A rendesen igen jól értesült Pester Lloyd a napokban hosz- szas hallgatás után ismét megemlékezett a Bajáról Bátaszékre tervezett vasúti hídról; azt írva, hogy dacára annak, hogy készen vannak ezen hid tervei, költségvetése, sőt a fedezetről is már gondoskodva van, egyelőre semmi kilátás sincsen arra, hogy ezen terv megvalósuljon, mert döntő helyen nem akarnak ezen a fél ország forgalmára nagy fontosságú hid építéséhez kezdeni, fi helyett inkább a Gombos és Erdőd között eddig közlekedő komp ösz- szeköttetést akarják az ottani uradalmak érdekében állandó hid létesítése által pótolni. Igen kívánatos lenne, hogy ezúttal téves értesülése legyen a Pester üoydnak, de ismerve anrak összeköttetéseit a kereskedelemügyi minisztériummal, inkább hitelt kell adnunk értesülésének, mely a bátaszéki kid érdekében végre helyes mederbe terelt országos mozgalomnak annál lelkesebb, odaadőbb pártfogására kell, hogy késztessen mindenkit, akinek szemei előtt országos és nem partikuláris érdekek lebegnek. — Sikkasztás a vármegyei gyám- pénztárnál. Dóry Pál vármegyei alispán a rendes, havonkénti pénztár vizsgálaton kívül évenként minden előleget bejelentés nélkül is szokott a vármegyei pénztári hivatalnál vizsgálatot tartani. E célból folyó hó 22-én megjelent a vármegyei pénztári hivatalnál és ott Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fordös Vilmos tiszti ügyész és Mát/iisz Kálmán főszámvevő társaságában megkezdette a vizsgálatot. A házi pénztárt és a gyámpénztárt megvizsgálván, úgy a talált készpénz és egyéb értékek teljesen rendben voltak. Az árvatári ideiglenes letéti pénztárnál, melynek vezetésével 1886. november hó 28-tól kezdve Pappert Ferencz könyvvivő volt megbízva, a vizsgálatot vezető alispán első sorban azt a szabálytalanságot constatálta, hogy 8595 frtot talált ezen ideiglenes letéti pénztárban készpénzben,jóllehet a szabályzat értelmében ezen beérkezett ideigl. letétek a takaréktárnál lettek volna azonnal gyümölcsözőig elhelyezendők, azonban Pappert Ferenc 28 nap óta nem helyezte el a hozzá beérkező letéteket, melyek ezen idő alatt 859g frtra rúgtak. Dory Pál alispán ezen szabálytalanság miatt haladék nélkül elrendelte Pappert ellen a fegyelmi vizsgálatot és azonnal intézkedett, hogy ezen készpénzben talált letéti összeg a takarékpénztárnál elhelyeztessék, ami másnap meg is történt. A 'Pappert ellenében felmerült ezen szabálytalan- ság gyanút keltett az alispánban, ki tovább folytatta a nyomozást és vizsgálatot. Ezen vizsgálat folyó hó 27-én kiderítette, hogy Pappert egy 18 frtos utalványt olykép hamisított meg, hogy két nullát függesztett hozzá és ennek alapján 1800 frtot vett fel s forditott saját céljaira. Ennek constatálása után Dóry Pál alispán Pappertet állásától azonnal felfüggesztette, tőle a pénztári kulcsokat átvette és nyomban átadta Módly László főpénztárosnak és Antal Ferenc gyámpénztári pénztárosnak, kiket egyidejűleg a helyettesítéssel megbízott és kiknek kezébe a Pappert által kezelt értékeket leltár ellenében azonnal átadta. — Egyúttal az alispán Pappertet, ki'öngyilkossági kísérletet fő- vetett el, szigorú rendőri felügyelet alá helyezte és a tényleg súlyosan beteg Pappertet a szegzárdi »Ferencz» kórházba vitette, a hol állandóan őrizet alatt állott. — Pappert kihallgatása alkalmával beismerte ezen 1800 frtos sikkasztást, melyet folyó évi junius hó 21-én követett el, és azt adta elő mentségére, hogy ezen összeget előző hiányok pótlására fordította. Dóry Pál alispán Pappert ellenében a vizsgálatot visszamenőleg kiterjesztette arra az egész időre, mióta Pappert az ideigl. gyámpénztári letéti pénztár kezelésével meg van bízva, és ezen vizsgálat, mely minden egyes tételre kiterjesztetett, megállapította, hogy Pappert összesen 6200 frt 92 krt sikkasztott el. Ezen sikkasztások különböző időkben, különböző hagyatéki tömegek terhére történtek; melyeket Pappert oly módon követett el, hogy az eredeti pénztári naplóból több ivet kitépett, melyek a vizsgálat alkalmával az elnöki naplóval pótoltattak. Papkert üzelinéit az által tudta idáig is leplezni, mert a kiadási rovatba általa bevezetett tételek tényleg nem az illető bevételi rovatban előforduló tételekre vonatkozólag, hanem csak számszerűleg feleltek meg a hasonló összegű bevételi tételeknek. — Az alispán Pappert ellen a bűnvádi följelentést is beadta és Pappertet már átkisérték a kir. ügyészség fogházába. Abay Leó hely. vizsgálóbíró nyomban kihallgatta a beismerésben levő sikk asz tót és vizsgálati fogságba helyezte. Az összes sikkasztott összeg, mely 6200 frt 92 krt tesz ki, előreláthatólag teljesen megtérül, részben Papperének óvadékjából, részben pedig nejének s anyósának vagyonából, kik ezen hiányzó összegekért kezességet vállaltak és kiknek értékes ingatlanain ezen összeg bekeblezés utján biztosíttatott. Dóry Pál alispán az előfordult sikkasztásról azonnal értesítette gróf Széchenyi Sándor főispánt, ki csütörtökön este megérkezett Szegzárdra és a belügyminisztériumot. — Pappertet általán jómodoru, előzékeny és pontos tisztviselőnek ismerték, az utóbbi években azonban a szeszes italok túlságos élvezetének adta át magát, a mivel egészségét teljesen aláásta. — Gyászrov it. Sigray Szt.-Marsan József gróf, cs. és kir. kamarás, julius hó 22én este 7 órakor hosszas betegség után Kaltenleutgebenbeu elhunyt. A boldogult hült tetemei julius hó 25-én szenteltettek be s onnan egyenesen Mazzéba — Olaszországba szállíttatott a családi sírboltba. — Uj kórházi alorvos. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja a szegzárdi «Ferencz* közkórháznál megüresedett egyik alorvosi állásra dr. Sztauó Sándort nevezte ki, ki a hivatalos esküt folyó hó 2ö-án tette le. — Áthelyezés. Dreven Lajos kaposvári kir. törvényszéki albiró, ki a néhány év előtt a szegzárdi törvényszék területén volt aljegyző, saját kérelmére a nagykanizsai kir. járásbírósághoz helyeztetett át. — Egyházmegyéi hírek A pécsi püspök Gáz Sándor, volt újvárosi plébánost a pécsi egyházmegye segédtanfelügyelőjévé nevezte ki; az egyházmegyei tanfelügyelői állást jelenleg Hanny Gábor volt szegzárd-belvárosi plébános, s most pécsi kanonok tölti be. — Takács Menyhért dunakömlődi segédlelkész az olaszi plébániára helyeztetett át. ges ember orrát, És jólészi Chászár csak azért, mert gyilkolt, ép oly becsületes, mint az a felvidéki jegyző, aki hasonlóképen ölt. A gyilkolásnak, mint a fékevesztett szenvedély, a korláttalan idegzet túl- ságig menő, tettekben való megnyilatkozásának a becsülethez vajmi kevés a köze. Mert az a felvidéki jegyző vak féltékenységében, álmos idegeinek a véget nem ismerő állapotában lelőtte a vetélytársát, vájjon ki tudná és ki merné ebből azt következtetni, hogy nem volt becsületes ember? Csakhogy a becsület surrogátuma mellett van egy másik is, nem sokkal kisebb arányban: az előkelőség surrogátuma. Az érdemeden erények meg- jutalmazása, vágyódás a munkanélküli meggazdagodás után, áhítozó kajánság a meggazdagodott bpur- geois fia után, aki nemesnek és előkelőnek érzi magát és amint látja az ősök hiányát, megteszi maga magát ősnek. — Flaubert, a zseniális Flaubert valaha valahol megírta egy hatalmas eszü gazembernek a psikológiáját. Rendre boncolta a vágyait, a melyek arra sarkalták, hogy gazember legyen, — nagy, hires, kiváló gazemberré. A vágyaknak kezdete egy pár igénytelen lakk cipő volt. A melyhez azután megfelelő ruházat, megfelelő környezet, orfeum és dámák, aranyak és smaragdok, mindezekhez pedig egy jól elreteszelt Wertheim szekrény kulcsa és sok, töménytelen sok pénz kellett. És az előkelőség surrogátumából kibontakozott a Hegyi Károly féle alakok negyvenkét százaléka. És most elhelyezem a modern gyilkosok statisztikájába Kari Jánost. Ezt a vágytalannak látszó, a faluján túl alig haladott szerencsétlen flótást, aki hosszú esztendőkön át becsülettel fújta klarinétját az alvégi lányoknak és most meggyilkolt egy siket néma köszörűst. Nem a Lombrozó alakja. Keresve sem lehetne észrevenni a gyilkosban elmeháboro- dottat kereső antropológusok igéit. Szellemi lassúság, degenerativ tünetek, kóros részvétlenség, bátortalanság, nehéz felfogás, kötött társitási folyamat, szűk ismeretkör, a hiányos agyfejlődésen alapuló kóros elmegyengeség, az iniciálé képesség hiánya, mind-mind távoleső fogalmak a Kari János psikológusa előtt. Hanem erős akaratszilárdság és hatalmas céltudatos törekvési képesség mutatkozik a gyilkosban, akit imhol, kicsiny falujának sárga viskójában elragadt a vágyódások lidérce. Szűknek érezte a hazáját, boszasztóan csendesnek az életkörülményeit, unalmasan színtelennek a klarinét c dur skáláját és mindenek fölött terhesnek az élet igazságos feladatait. Az előkelőség surrogátuma kitört a paloták lakói közül. Immár elért oda, a kicsiny ablaku viskók csendes munkásaihoz és a főtárgyalási termek benépesülnek velük is, a józannak ismert alakokkal, ahol a gyilkosságok krónikájában hiányzott az előkelőség surrogátuma. Bocsássanak is meg nekem, tévelygő agyú j embernek, én nem is azt a szerencsétlen áldozatot sajnálom, hanem a Kari Jánosokat. Ezt a típust, a melyet a tiszta becsület oly soTcáig nimbusként vett körül és most az átkos haladásnak, ennek a mé- telyes fluidumnak egyetlen cseppje meghibbantotta akarat erejét. Az a családtalan, névtelen siketnéma köszörűs csak sirját lelte meg előbb, minthogy elérkezett volna a végelgyengülés ideje. Nem hullatott érte senki könyet és a temető csöndes árka helyett a Kari János pincéjében aludta hosszú álmát, miglen az igazság oda nem helyezte örökös ágyába. Volt, nincs. Ki kereste volna, ki járt volna a teteme fölé halottak napján, — ha csak a Kari János nem ?, Vanitatum vanitás. De a Kari János szomorú sorsa aggaszt engem. A nép lelkében az igazságérzet sorvadása. Az a maró lluidum, amely lecsapódott a moralitás világába, immár szerteárad mindenütt és a ravasz fondorlatok számtalan esete nem szorul meg a hatalmas paloták betegitő levegője között, hanem immár ott van a parasztlakta viskókban, él és működik, rendre cáfolja a kötött akarat és Lombrozó teóriáját. A gyilkosságok becsület surrogátuma mindjobban halaványul és a nagy szám törvénye az előkelőség utáni vágyé lesz. És most elnézést kérek az uj citátumért : Rossz időket érünk.
