Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
26 szám Vili. évfolyam. Szegzárd, 1898. junius 26. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptukíjdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD HO HITÉ L,. SZÉKEL? FEEENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. ! Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . 1 > 50 > Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h iratai on kirül elfő trad Krammer Vil- . | mos könyvkereskedése Szegzárdon. i Muzeum-egylet. A vármegyei muzeum szervezetére vonatkozó szabályrendelet, melyet a tavaszi megyei rendes közgyűlés állapított meg, most van szabályszerű kihirdetés alatt, s ennek letelte után megerősítés végett föl fog terjesztetni a belügyi- és cultusminisz- terhez. A muzeum létesítésére vonatkozó alapítólevél is készen van; s igy most már meg vannak téve azok a törvényszerű formaságok és szükséges intézkedések, melyek a muzeum alapításával és föntartásával együtt járnak. A vármegyei muzeum valójában már nagyobbrészt szakszerüleg be van rendezve, ugyannyira, hogy a Garay szobor-leleplezés alkalmával a fővárosi és vidéki vendégeknek is be lehetett mutatni a nagybecsű gyűjteményt, melyről előkelő szabemberek, hírneves művészek és irók is a legnagyobb elismeréssel, a csodálat és elismerés őszinte hangján nyilatkoztak. Nyilvánvaló és köztudomású dolog, hogy a muzeum megalkotásának érdeme, a mi lelkes régiségtudósunknak, Wosimky Mór esperes urnák az érdeme. Akik lálták ezt a pompás, gyönyörűen elrendezett gyűjteményt, azok mind meggyőződhettek arról, hogy a mi tudós esperesünk majdnem ember lölötti j erőt meghaladó munkásságot fejtett ki a muzeum megalkotása és szakszerű berendezése érdekében. V Az őszinte tisztelet és hála érzetének Ítéli fölébredni minden emberben azon önzetlen fáradozás és csüggedést nem ismerő kitartás láttára, a mit ezen nagyértékü muzeális anyag összegyűjtése és elrendezése körül IVosinsky kifejtett. Csak a tudomány iránti határtalan lelkesedés és a culturális intézmény nemes hivatásába vetett erős hit magyarázhatja meg azt a nagy kitartást és önzetlen munkát igénylő buzgalmat, amit az esperes ur a vármegyei muzeum létesítésére fordított. Két év óta napról-napra úgyszólván egyedül maga dolgozott, lelkesített a múzeum megalkotása érdekében s eme fárad- hatlan és teljes tiszteletre méltó munkálkodásának eredményeként ma már vármegyei múzeumunk oly nagybecsű és ritka szakértelemmel berendezett gyűjteményt képez, aminő az ország vidéki városaiban úgyszólván páratlanul áll. Nemcsak a régészet és történelem emlékei vannak gazdagon képviselve múzeumunkban, hanem a természetrajz, néprajz tárgyai is igen becses magvát képezik egy a jövőben nagy arányú műintézetnek. A jó részben már berendezett »magyar szoba» pedig kiváló specialitását képezi a gyűjteménynek. Megyénk különböző nemzetiségű lakóinak jellegzetes viselete, házi eszközei, kézi munkái, nőipari készítményei igen sok érdekes és tanulmányozásra érdemes tárgyakat tárnak elénk ; és sok olyan darabot sikerült áldozatok árán is egybe- gyüjtenie a mi lelkes esperesünknek, aminők ma már csak elvétve és nehezen találhatók a nép körében, s melyeknek ép azért történelmi és néprajzi tekintetben annál nagyobb beesők és jelentőségök van szakférfiúk előtt. A muzeum kő- és bronzkori osztálya oly bő és értékes részét képezi jelenleg is múzeumunknak, hogy a szakértők állítása szerint az országos nemzeti muzeum sem vetekedhetik e részben a mi múzeumunkkal. Örömmel és büszkeséggel tekinthetünk tehát már most is vármegyei múzeumunk gazdag anyagára, melyet Wosinsky napról- napra bővít és ezentúl még okirati, könyvtári szakosztállyal is gyarapítani fug. Vármegyénk a most megalkotott szabályrendelet erejénél fogva magára vállalta a muzeum föntartását és elhelyezését. Eddig is nem csekély áldozatot hozott a muzeum létesítése érdekében és a rendelkezésére álló szerény anyagi eszközökkel ezentúl is gondTÁRCA. —+83+— Allegória. — A »TOLNAVÁRMEGYE, eredeti tárcája. — Irta: SÁNDOR JÓZSEF. Csend . . . Nem szálldos a lepke, nem zümmög a dal. . . Alszik az erő, az ember keble elpiheg, csak a csillagok ezrei éreztetik a természet örök hatalmát . . . Egymagámban, elhagyatottan járom a néma éjjelt. Élvezem a csendet, a lélek absolut nyugalmát . . . Olyan jó, mikor az élet elpihen és kinnt, az Isten szabadságában, hová nem hat el a bű és szilaj duhajkodók kitörő kedve, taposom a zörgő harasztokat. Járom az avar lepte tarlókat és agyamban a lét és nem lét szörnye keringet. A múló lét és az örök megsemmisülés. Mig ott a nap gondjainak kinja gyötör, ez itt a hosszú álom, amelyre az éjszaka sötétjének absolut csöndje virrad, a Nirvána örök megsemmisülése. Egy árny lebeg köröttem szüntelen. Mig agyam a boldogság édes álmait szövi tova, a rémes árny kerülget és sötétedő látyólával homályt borit az édes álmokra. És a szörnyszülött nem hagy el. Lépten kiséri élni vágyó gondolataimat, irtózatos, félelmes alakjában. Megálltam, az árny is megállolt. Ez volt a Halál, a Nirvána lobogó vivője. És szólt: Ábrándos élő, én szerellek téged. Miért a küzdés, miért a lélek annyi hasztalan álma? Hisz egy az eredmény! Én szólok hozzád a Halál, az irtózatos Halál, kinek nevére rémület száll a hajlékba, de kinek nevére hozsánna zeng a'z én birodalmamban. Hozsánna, hozssánna! . . . Miért remegsz tőlem? Élni vágyasz? Hogy tovább, tovább vonszoljad a buta létküzdelem terheit és később legyen a sorsod az, a mi sorsa minden előnek? Ne irtózz! . . Az élet a komoedia, mit több-kevesebb gőggel végig játszotok mindnyájan. Az élet a szenvedések tengere és a boldogság? Illanó csepp, egy csepp a tengerben. Az élet az örök küzdés, kacagtató parányi jelenség az örök homályban és a ti mosolygástok: Halavány viszhang Miért remegsz az én nevem hallatára? Ki vagyok az örök megsemmisülés, a végtelen vágy, a szenvedők vigasza, a boldogság hazája, a létnek Örökkévaló koefliciense. Ki jártam ott a vértpazarló csatatérnek kűz- ködő harcosai között, lángszavamra a haldokló föl- eszmélt, szétnézett a véres térnek ormain és amikor a csatakürt lelket lehelt beléje, sírt és jajgatott, mert nem tudott már küzdeni hazájáért és én elnémítottam fájdalmát. Ott állottam a lustrumokon sorvadó beteg ágyánál, hogy hivott vigaszul, vigyem, csak vigyem el az irtózatos élettől, a szenvedések otthonából. Ott állottam az édes anya gügyögő gyermekének kicsinyke bölcsőjénél. Megesett a szivem, a mikor fölkeltettem mosolygó álmából az édes gyermeket, susogtam neki és a mosolygó álmát csukló könnyhullatás követte Az anya sirt. Gyermekét oda vittem, hol nem kell éreznie a sivár élet kegyetlen igazságát, ahol álma az örök édes álom. És ő átkozott engem, a szabaditó Halált. Ott állottam a fakadó bimbó ágyaszélén. Még alig fejlődött ki virágtartó kehelyéből, alig is élte a valóság gyönyöreit áe leszakasztottam az élete fáját. Lombnövéskor, vágyfakadáskor. Miért ne tettem volna? Hogy ártatlan lelkét undorral töltse el a csalódások sokasága? Hogy éljen boldogsággal rövid napokat és kövesse aztán a közönyös egyformaság, a létcsömör hosszú esztendeje ? Én vagyok a Halál, a megszabadító, az élni vágyók réme, az örök boldogság hírvivője. Jöjj, én megmentelek! Az én utamon nincs avar, fekete virágokkal tarkított mező, jöjj a mezőre virágot szedni « A rémes árny eltűnt. Izzó fejemet a pázsitot takaró harmatos levéllel hűsítettem. Gyötrő gondolatok kavarogtak agyamban, a lét és nem lét álkos árnyai. És a vergődés között egy bájos allegorikus kép jelent meg. Ez volt az Élet. És szólt: Ábrándos élő, hadd csókolom izzó homlokodra a boldogság nedűjét. Ne csüggedj! Az élet az álom, édes, boldogító álom, a gyönyö rök fönséges percze, amely ha letűnik, az enyészet már nem nyújt örömöt. Én vagyok az Élet, a lenni vágyók nemtője, ki csábitok, mint a szirén és mámoritok, mint a kéj. Én vagyok a boldogság, ki élőt adok az anyának, édes, örömöt fakasztó élőt; ki szerelmet lopok Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni sziveskedjeuek.
