Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-06 / Rendkívüli kiadás
TOLN AVAR-Tj?1? Yl^. 4. maszát a vármegye közönségének bizalmában lelve, lerántotta a kor szellemének kényszertakaróját a szabadszárnyalásra született eszme (elől. Annak ténye tehát, hogy a szobor létesítésének eszméje a nagyközönség közkincse lett, a szobor történetében Tolnavármegye közönségének részvételével összeforrt. E perctől kezdve szakadatlan érdeklődéssel kisérte ugyan a törvényhatóság a szobor történetének további fejleményeit, de szerepét helyesen fogva föl, hivatását nem abban találta, hogy a szobrot saját erejéből alkossa meg, hanem abban hogy a társadalmat, mely az eszmét felkarolta és magáévá tette, támogassa. De ebben azután lelkesnek bizonyult és méltónak önmagához, hiszen a megnyitó beszédben hallottuk, hogy a szoboralap megteremtése körül az érdemnek egyik legnagyobb része a vármegye egy másik alispánját, Magyarország mai belügymi- nisterét, Peresei Dezső 0 nagyméltóságát illeti. Mi sem természetesabb tehát, minthogy most, mikor a szobor készen áll, nekem lévén szerencsém a vármegye közönségét ideiglenesen képviselni, készséggel és örömmel engedtem a szobor-bizottság megtisztelő meghívásának, s a törvényhatósági bizottság néhány kiváló tagjával megjelenve, elhoztam a vármegye koszorúját. S bár úgy igaz, hogy gazdag az a vármegye, melynek van kit megkoszorúznia, Garay alakja előtt megilletődés fogja el lelkemet, mert jól tudom, hogy Tolnavármegye közönsége nem könnyen osztja a babért. Mi előtt azonban a koszorút méltó helyére tenném, leszakítok róla egy üde babér levelet s az elismerés jelképéül a szobor-bizottságnak nyújtom itt a nyilvánosság előtt. Fogadják el uraim a közönség nevében 40 éves küzdelmük jutalmaként s azzal a tudattal illesz- szék azt a működésükről szóló jegyzőkönyv utolsó lapjára zárszó gyanánt, hogy azok a lelkes álmodozók nem álmodtak szebbet negyven év előtt, mint amit az önök kitartása, munkássága megalkotott. Zajosan megéljenezték a szónokot. Utána F ö r d ő s Vilmos biz. elnök következő szavak kíséretében átadta a szobrot Szegzárd városának : A szobor leleplezésekor felhangzott élénk tetszés nyilvánítás csalhatlan bizonyítékát képezi annak, hogy a szobrot mindenki szépnek, és minden tekintetben sikerült művészi alkotásnak találja. Ez pedig Szar novszky Ferenc szobrász ur érdeme, ki ezen munkájával művészi tehetségébe helyezett bizalmunkat fényesen igazolá. Örömmel mondok neki ezért a szobor állító közönség nevében meleg köszönetét. Ezek után átadom a szobrot Szegzárd község birájának, Szegzárd közönségének, s kérem úgy a buzgó kitartás és lelkesülés, a költő emléke iránti mély tiszteletet, mely bennünket a szobor felállítása körül vezetett annak fentartásánál, gondozásában és megőrzésében fentnaradjon közönségünkben. Álljon sokáig e szobor mint tanúja a hazafiui érdemek elismerésének, álljon sokáig mint buzdító példa arra, hogy aki életét, mint Garaynk önzetlenül hazájának szenteli, annak emléke fenmarad. í Dr. Hirling Ádám városi főjegyző a következő szépen sikerült beszéd kíséretében vette át a szobrot : Mélyen tisztelt szoborbizattság ! Szegzárd kösönsége nevében, az örömnek azon legmagasabb fokú érzésével vesszük át köszönettel e drága szobrot, mely öröm egy nemesen érző közönség szivében csak kelhet akkor, midőn dicső fia kegyelet ünnepének örömzajában egy egész nemzet jeleseit részt venni látjuk. Szivünk mélyébe tekintett Szász Károly ko szorus költőnk, midőn a szülőváros érzelmeit tolmácsolva már az emléktáblára irta : »reszket örömében a fészek* ; — mert valóban Garay János büszke fészke, szülővárosa szivének minden i örömhurjai rezgésbe jönnek, midőn oly fiának emlékszobra előtt állunk meghatottan, kit mint költőt méltán irigyelnek tőlünk, szerény egyszerű községtől az ország legnagyobb városai s ki, mint ember, az erkölcs legtisztább érzésével, a haza forró sze- retetével s az egyéni becsület feddhetlenségével any- nyira kimagaslott kortársai közül, hogy mint életrajza feljegyzi: a legnagyobbnak is díszére váló szép jelmondatát »lelkem Istené, hazámé életem, szerelmem hölgyemé, enyém becsületem« haláláig híven megtartotta. E nemes büszkeség fog buzdítani bennünket, hogy e drága szobrot, mint szivünkben emelt oltárképnek külső megtestesülését, híven, egész odaadással és szeretettel gondozzuk s ezen érzelmeinket majdan utódainkban is felkeltve, annak gondozását örökre biztosítsuk. Midőn még az egész tisztelt szobor-bizottságnak azon nemes, de fáradságos működéséért, mely- lyel a szobrot létesíteni szives volt, a közönség hálás köszönetét nyilvántjuk: — a szobrot gondozásra átvesszük. Végül a «Szózat« éneklése közben a többi testületek helyezték el koszorúikat a szoborra és ezennel a leleplezési ünnepély 11 */* órakor véget ért. Elmondhatjuk, hogy ily gyönyörűen sikerült ünnepe még nem volt városunknkra. A szoborra a következő koszorúk helyeztette k el: A magyar tud. akadémia — G. emlékének, a Kislaludy-társaság — G. emlékének, a Petőfi-társa- ság — G. emlékének, az Otthon — G. emlékének, Pécs sz. kir. város G. J. emlékének, Tolna vármegye törvényhatósága — Garay Jánosnak, Magyar hölgynek születni nagy és szép gondolat — Garay- nak a szegzárdi polgári leányiskola növendékei, Egyesült Szegzárd-Tolnamegzei Nögeylet — G. Jánosnak, a polgári iskolai «Garay kör* — A koszorús költőnek, nem haltál meg, szép szellemed alkotásaiban itt vagy közöttünk, hol szobrodat kegyelet veszi körül — A. Domsits Antónia, Az erények dalnokának — a szegzárdi főgimnázium ifjúsága, Városunk halhatatlan emlékű költőjének — a szegzárdi ipartestület, A szegzárdi kereskedelmi kaszinó — G. Jánosnak. A bankett. Pont fél 2-kor vette kezdetét a «Szegzárd Szálló« disztermében megtartott ünnepi bankett, a melyen 240-en vettek részt és amely mindvégig fényesen folyt le. Az asztalfőnél gr. Széchenyi Sándor v. b. t t. főispán foglalt helyet, tőle jobbra Per- c e 1 Dezső belügyminiszter, balra pedig F ö r d ő s Vilmos biz. elnök. Körülöttük csoportosultak az összes notabilitások és hivatalos vendégek. A kifogástalan ügyességgel kiszolgált ebéd étrendje a következő volt: Leves. Fogas tartármártással. Vesepecsenye és felsál. Ozpecsenye. Fagylalt — piskótával. Fekete kávé. Szegzárdi ó-fehér és ó-vörös bor a szegzárdi szőlősgazdák ajándéka. Pezsgő. Az étkek igen jók, az italok pedig — fölösleges mondanunk — pompásak, nagyszerűek voltak. A pezsgőnél felállott vármegyénk közszeretetben álló főispánja: gróf Széchenyi Sándor és megemlékezve a nap kiváló jelentőségéről, az ősmagyar szokást követve, poharát az alkotmány és szabadság legfőbb és legelső őrére, Europa legalkotmányosabb és legmintaszerübb fejedelmére, apostoli királyunkra emelte, mely felköszöntőt állva hallgatta végig és lelkesen megéljenezte az egész társaság. Utána Simontsits Elemér melegségtől duzzadó szavakban hivatkozva ama a szeretet és tisztelet által felbonthatatlanul összeforrt szent kapocsra, a mely e vármegye közönségét Percsel Dezsőhöz fűzi, nagy tetszés között éltette a népszerű belügy- minsztert, ki iránt úgy ezen, mint egyéb számos alkalommal elementáris erővel tört ki a rokonszenv és ragaszkodás megkapó megnyilatkozása. — — Fórdós Vilmos az összes vendégeket, 7otth Ödön a testületek képviselőit, élükön Lévay József akad. tag és Herczegk Mihály rektorral, Boda a fővárosi sajtót, Wigand Rátkayt, Wosinssky a jeles művészt Szarnovsskyt, Marhauser Váradi Antalt éltette. — Ezután Peresei Dezső belügyminiszter állott fel feszült figyelem közepette szólásra. Mihelyt reá köszöntöttek — úgymond — fel akart szólalni, de ő, mint a rend legfőbb felelős őre, nem akarta megzavarni a rendezőség által megállapított sorrendet. Tudja mindenki, folytatá, hogy egész egyénisége össze van forrva Szegzárddal és Tolnavármegyével, melynek minden kulturális és közgazdasági mozgalmát szivén viseli. Készséggel ragadta meg ma is az alkalmat, hogy ide jöjjön, örömmel emlékezik vissza arra az időre, midőn ő is, mint a végrehajtó bizottság tagja 10 éven át működhetett a Garay szobor-alap érdekében. A bizottság jól cselekedett, hogy ellenállt azon erős áramlatnak, mely a szobor helyett Garay alapítványt akart létesíteni. Elismerését és köszönetét fejezi ki a bizottságnak buzgó, önzetlen és hazafias fáradozásáért és élteti a bizottságot. Az itt csak kivonatosan közölt felköszöntő óriási hatást keltett. Kálmán Dezső Hockot éltette, mire Hock az ő hatalmas szónoki erejével ismét a művészet erejéről, hatásairól és hivatásáról Magyar- országon szólott nagy szónoki virtuozitással, tapsokra ragadva a hallgatóságot. Totth Ödön Garay özvegyét éltette, Ráíkay a honszerelmet aposztra- fálta szépen és a főispánt éltette. Váradi Antal elegáns, kitűnő szónoknak bizonyult. Gyönyörű hangjával és eszmegazdag szavaival elragadta a hallgatóságot. Az igaz, hogy könnyen tudott a szívhez szólni, a midőn megemlékezett a Peresei házról, mely a haza-, ember- és irodalom-szeretetnek volt mindenkor szentelt hajléka és melynek Várady mint Vorös- maríhy utódja szintén tagja lehetett. Herczeg Mihály nagy szónoki lendülettel beszélt a magyarságról, a múlt időkről, és éltette a nagy Széchenyi méltó utód- ' ját, a szabadelvüség bajnokát: Széchenyi Sándor főispánt, mely szavakat tüntető, zajos éljenzésekkel I fogadták. Volt ezután még igen sok toszt, melyek- I ről helyszűke miatt sajnos meg nem emlékezhetünk, 4 óra után kezdődött az asztalbontás, a kitünően sikerült bankett után. Ezután a vendégek a miniszterrel az élükön a vásártérre sétáltak, a hol a sárköziek népviseletét és Szegzárd, 1898. Nyomatott Ujfalusy Lajosnál. 1898. juniis 6. táncát tetszéssel nézték végig, majd pedig a Wo- stnsky által berendezett varmegyei múzeumot tekintették meg. Fővárosi vendégeink, irók és művészek egyaránt, alig jutottak szóhoz a meglepetéstől és bámulattól, hogy Szegzárdon ilyen gazdag, érdekes és értékes múzeumot találtak. Egyhangú elragadtatással és csodálattal nyilatkoztak Wosinsky felől, a ki óriási szorgalmával, párosulva ritka tudományossággal és szakképzettséggel, valóban sisifusi munkát végezett ezen muzeum nagyszerű berendezésével. A táncestély. A kaszinó gyönyörű kerti helyiségét valóságos tüadérkerté varázsolták, olyan szépen volt kivilágítva, ezer, meg ezer mécs és láng lobogott a lombos fák között. Igen szép, intelligens, nagyszámú közönség — lehettek 400-an — jelent meg ez estélyen, mind választékos báli öltözékben. — Csakhamar élénk társalgás és poharazás indult meg a kertben az asztalok körül, mig a fiatalság a pavillon- ban tűzzel látott a tánchoz. Fél 10-kor érkezett Simontsits Elemér elnök karján a bálanya : Sztankovánszky Jánosné úrnő, vármegyénk e nagyon szép asszonya, kit, valamint bájos leányait : E 1 z a, M i c z i és M á r t h a kisasszonyokat — virágcsokrokkal fogadott a rendezőség- A tánc nagy animóval, amennyire csak a tér en. gedte, folyt a hajnali órákig, A hangulat fesztelen, kedélyes volt. — A táncestélyen megjelent P e r- c z e 1 Dezső belügyminiszter, Széchenyi Sándor gróf stb. Az elutazás. Hétfőn a reggeli vonattal utaztak el vendégeink, kiket a figyelmes rendezőség kikisért a — Saray János özvegye. Egy édes poétikus álom volt ez a nap a költő özvegyének. Már a mindent feledtető idő tán begyógyította azt a végtelen sebet, amit lelkén a költő halála okozott. És most egy pillanatra feltárult előtte a múlt dicsősége, fényes, fenségesen ragyogó pompájában, hogy bearanyozza meleg sugaraival a nyolcvanegy éves asszony hanyatló életét. Mennyi gyönyör, mily fön- séges, édes álom! Élni vele a szenvedések küzdelmeit, gyötrődni az élet sivár, ijesztő gondjai között, esztendőkön át ápolni az ágyához láncolt nehéz beteget, eltemetni a szeretett hitvest, kinek sírjához egy nemzet zarándokolt és most életében látni, hogy miként támadott fel a halottnak emléke és lépett a halhatatlanok megörökített Pantheonjába . . . Ha ezt a költő hitte volna! . . . Ott sirt az ünnepély alatt az özvegy és leánya egyik páholyban. — A költő magasan s 'árnyaló lelke vele volt e rövid pillanatok alatt, hogy végig zokogta repeső lelke örömmámorában bol logsága rég elfelejtett emlékeit. A tiszteletreméltó matróna, ki férje halála óta még egy órára sem vetette le a gyászruhát, Gizella leányával özv. Sa\.f Istvánná úrnőnél volt elszállásolva. Mindenki csodálta az agg úrnő szellemének frisseségét, melyet a nagy nap izgalmai dacára megőrzött. Napközben számos notabilitás tisztelgett nála, a déli órákban Peresei miniszter tett nála látogatást. Délután Garayné a szintén állandóan mély gyászruhát viselő leányával Gizellával megtekintette a szobrot, melyet elragadó szépnek talált, majd pedig lapunk szerkesztőjét és Bodnár Istvánt, a Garay album nagyérdemű szerkesztőjét tisztelte meg látogatásával; — ma reggel pedig a többi vendégekkel együtt elhagyta városunkat, visszatérve szerény, — fájdalom — nagyon is szerény fővárosi kis otthonába. — A szobor. Méltattuk már Szarnovszky remekművét, lapunk tegnapi,, valamint előző számaiban is. És elégtételünkre szolgál, hogy a szobor leleplezési ünnepélyén megjelent nagyszámú szobrászok, festőművészek, irók és az egész ünnepi közönség egyhangúlag elragadtatással nyilatkoztak Szár novszky művének gyönyörű, össz- hangzatos, stylszerü, minden részében szabatos kivitele felöl. Kívánjuk a fiatal, de kiváló tehetséggel megáldptt művésznek, hogy tegnapi d i a- d a 1 a után az ő művészi ihletével még igen számos, az ő és nemzete dicsőségét hirdető műalkotással fényes sikert és babért arasson. — Simontsits Elemér. Hogy ő volt a rendező bizottság elnöke, azt tudja mindenki. Azt is elismeri osztatlanul mindenki, hogy az egész ünnepély remekül sikerült. Azt azonban csak a be- avatottabbak tudják, hogy Simontsits Elemér minő óriási tevékenységet fejtett ki az ünnepség sikere érdekében. Kötelességet teljesítünk csupán, midőn a nyilvánosság előtt kifejezzük köszönetünket és elismerésünket ama erélyes, céltudatos, körültekintő, lankadást nem ismerő és minden legapróbb részletre gondosan kiterjeszkedő rendezésért, a melyet Simontsits, karöltve a rendezőség buzgó tagjaival, fáradságot nem ismerve, hanem csak e város és vármegyénk tekintélyét, úgyszintén a magyar vendégszeretet szabályait szem előtt tartva, végzett. — Vendegeink. A bejelentett vendégek lapunkban már közölt névsorában némi változás történt, igy elmaradtak : Bartók, kit Prém helyettesített és Bársony, valamint elmaradt a pécsi küldöttség. Eljöttek Szarnovszkyval az ő művészbarátai : Kar- lovszky, Hegedűs, Haraszty, Kann, Vasza/y, Paar Kimnack, Kallós, Hollo, Faragó, Csők és Garay.
