Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
3. szám. Vili. évfolyam. Szegzárd, 1898. január 16. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 > Egy szám ára ... 12 » Előfizetőieket ői hirdetőieket a kiadó- hivatalon kirül elfogad Krimmer Yil- zaoi kőnyrkereikedése Szegzirdoo. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetőiek mőrsőkePen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szőllőink rekonstrukciója érdekében.* * A szegzárdi szóllók eddigi fölujitása csigalépésekkel haladt előre, hogy mi volt ennek az oka, nem tartozik e cikk keretébe. Másról akarunk beszélni. — Az újabb időben köztudomásúlag az a törekvés kezd lábra kapni, hogy szőllőink hazai fajokkal telepíttessenek újra be, és ezen uj telepítések szénkénegezéssel tartassanak termőképes állapotban. Úgy a tudomány, mint a gyakorlat emberei helyeslik ezen törekvést, de csak akkor, ha meg van az alapja, a mely mellett a hazai fajok telepítése szénkénege- zésre, haszonnal és sikerrel körösztül vihető, — ezen alap pedig a talaj minémüségében rejlik, — mert ha a talaj nem alkalmas, hiába való lesz a munka és a költség. Mennyiben tudják szőllóbirtokosaink, — különösen a köznép, — megítélni, alkalmas-e szöllőterületjük talaja a szénkénegezésre fektetett telepítés céljaira nem tudjuk, de hisz- szük és valljuk, hogy a szőllófelügyelőség vezetője, hasznos munkát végezne, ha most a téli hónapokban egy-két fölolvasást tartana azon célból, hogy a szóllőtulajdonosok útbaigazítást nyernének, szöllőterületjük talajának megítélésére nézve, — nehogy a következő tavaszi telepítésnél haszontalan munkába és költségbe verjék magukat. • Ezen figyelemreméltó felhívást városunk egy légi kitűnő szőlősgazdájától kaptuk, kinek közérdekű fejtegetésére felhívjuk az illetékes körök figyelmét. A szerk. Több szőllőbirtokos példáját, a kik szőllőiket szénkénegezéssel tartják fönn, igen sok kisbirtokos követte az elmúlt őszön. Akadály volt azonban ezen munkánál a szén- kénegező gépek hiánya, mert a kisbirtokos anyagi ereje nem engedte, hogy az aránylag drága gépet megvegye, — a város tulajdonát képező gépek rosszak és megbiz- hatlanok, kölcsön pedig vajmi nehéz gépet kaphatni. Ennek következtében sok szőllő terület maradt szénkénegezetlen, dacára annak, hogy az illető tulajdonosban meg volt az akarat, meg is vette a szénkéneget, de nem volt gép. Ezen állapoton segíteni kell, mert érdekében van városunk összes lakosainak, hogy a kisbirtokosnak, a kinek legföljebb ezer öl szőllője van, mód nyujtassék — annak termőképes állapotban tarthatására, mert ez által, a röghöz kötve itt marad, nem vándorol ki és nem esik a szociálismus áldozatává, ez által a nagyobb szőllő birtokosának pedig van mindig megbízható, állandó és ügyes munkása. Hogy miképen gondoljuk keresztül vi- hetőnek a kisbirtokosok segélyezését ezen dologban, a következőkben adjuk elő : Szerezzen be a város egyelőre legalább huszonöt szenkénegező gépet, bízza ezeknek kezelését egy megbízható elöljáróra, vegyen a használatért mérsékelt dijat, — kezeltesse a gépeket a munkánál ugyanazon munkásokkal. A kellő számú gépek beszerzése és azoknak díjtalan használatba bocsájtása voltaképpen a város részéről úgy volna tekinthető mint hasznos beruházás, mert ez által a lakosság nagy részének megélhetése és gyarapodása mozdittatik elő, de tudjuk, hogy a város pénzügyi helyzete ez idő szerint a gépek megvételét csakis úgy teszik lehetővé, ha azoknak ára, habár nem egyszerre, de egypár év alatt megtérül, ezért szükséges a mérsékelt díj szedés is, a mely díj azonban gépenként és naponként az egy koronát meg nem haladja. — Húsz munkanapot véve volna tiz forint nyers bevétel, — helyes és okszerű kezelés mellett javításra gépenként több mint négy forint soha sem kell, volna tehát 6 frt tiszta bevétel gépenként és évenként, — ez által a gépek beszerzési ára, a mely 30 frt, öt év alatt megtérülne. Veszteségül maradna a gép árának kamatja, tekintve azonban azt a hasznot a mit e gépek beszerzésével előidézne a város, nem is tekinthető veszteségnek. A gépet mindég egy és ugyanazon munkás kezelje, szükséges ez azért, mert helytelen kezelés mellett, nemcsak a gép időnek előtte elromlik, de főleg azért, mert csakis akkor van a szénkénegezésnek kellő hatása, ha a szénkénegnek négyszögméterenként történő helyes elosztása és lyukanként befecskendezett belső mennyisége gyakorlott és hozzáértő, lelkiismeretes munkás által történik. Ilyen munkások beszerzése ugyan némi nehézséggel jár, de azért kellő körültekintéssel, a sógor-koma rendszer melTÁRCA. —*83*— A „ Vesztett boldogság“-bői.* Irta: ERDÉLYI ZOLTÁN. Csönd lesz megifit, Peténdy látja, Neki kell szólni itt előbb : *Ha hozzám jönne kis Larácska, Megtarthatnák az esketot. Szeretem, érzem, érzem régen I Ott választ, itt az áldást kérem, Ítéljenek sorsom fölött! . . .c Lóra elsápad, teste reszket, Levél az ágon így remeghet, Ha a fatörzs — villámütött. Az agg ezt látta, észrevette, S komor lesz arca hirtelen, Hát romba dőlne mégis tetve Valósulása pereiben ? Nem engedi ! nem t s megmutatja, Nem olcsó vágynak lett a rabja l Szelíden igy szól: » Gyermekem / Hallgass szavamra / tán a végső, Egy perez I s lehet már minden késő, Te sem beszélhetsz már velem / Kezed megkérték s választ várva, Előtted állok — hii barát: Hallgass az egyszer még szervára, Tudod, csak jót akar apául / Mutatvány a Magyar Tudományos Akadémia által a gróf Nádasdy Tamás nevét viselő 100 aranyas pályadijat nyert verses regényből. Sok évet éltem. Tenger bánat Vetett utómra sokszor árnyat, Tapasztalásban lettem agg, Tudom, mi azf ha vérünk lázad, S szivünket, ezt a gyönge ágat Sodorja vészes forgatag. Mit várunk, hogy kimondja ajkad, Szived talán rá mást feleld, De ki csupán szivére hallgat, Sokszor nagy kincseket vet el. Virág vagy, mit letépni szoktak, S tudom, sok társul hervadoznak, De lásd l te néked nem szabad! Halgass szavamra, édes lányom, S álmot cserélve boldogságon, Oszkárnak add igen-szavad 1 . . .« Lar a csak nézte, nézte hosszan Apját, ki igy beszélt neki, Szive már csöndes, félve dobban, Szavát emelni nem meri. Csak hallgatott, de annyit látott, Hogy eltemetni sok szép álmot, Elég egy perc, egy pillanat, És tudta, hogy a boldogságot, A mire szíve oly hón vágyott, Remélnie sohsem szabad. Ha úgy tesz, mint az apja^kérte, Szivét tagadja meg csupán ; — Ha megtagadja — bús sejtése: Nem él Radó e perc után. Imádta apját, s kész volt érte Mindent elrabló veszteségre, Csak ó't ne érje fájdalom, — Aztán jöhet, mi sorsa néki, A mit feláldoz, meg se méri, Majd él hát — boldogtalanon. Hangját a sirás el nem fogta, Szemébe egy köny sem szökött. Radó kezét kezébe fogva Melengeti csókok között. Temetni készül, s e munkához Nagy csöndbe‘ fog, nem sír, nem átkoz, Lemondás rezg át csak szaván : * Úgy lesz, amint te kéred, várod, Csupán még áldásodra várok, Add hát reánk, óh jó apám /« Modern takarékosság. A »TOLNAVÁR MEGYE* eredeti tárcája. — Irta: Bátori Dezső. No asszony, ez már igy tovább nem mehet 1 Négyezer forint az évi jövedelmem s mi ötnél is többet költünk. S ha a te pár ezer forintnyi hozományod nem lett volna, én meg időről-időre a nagynénit meg nem pumpolnám, nyakig úsznánk az adósságban. így csak térdig gázolunk benne. Huh, az a nagynéni! Csak látnád, mikor úgy pénzt kell kérnem tőle. Rám szegezi szúrós, szürke szemeit, s ismert kedves, vékony orrhangján nyögdécseli: »Jaj, már megint pénz kell? hát nektek örökké pénz kell ? nem várhattok, mig meghalok, már élve ráncigáljátok ki a vánkost a fejem alól ?« Máskor meg. »Pénz, pénz s mindig pénz ! hát Dárius vagyok énr< Á agy : »No nektek igazán érdemes lesz valamit hagyni, ha meghalok. Szegény, kinosan megtakargatott krajcárkáim, hogy repülnek ezek majd ki a kezeitek közül!« s más hasonló épüle-
